Rész

 1   I |           utolsó perceiben láttam őt mindig megjelenni nevetve,
 2   I |           S ha én elfelejteném is őt, nem felejt ő el engem.
 3  II |           mindnyájunk előtt, akik őt ismertük. Az arckép abból
 4  II |   termében mondania, ott találták őt keresztüllőtt szívvel az
 5  II |      szeretett, mint a fiát, s én őt úgy, mint apámat; akiről
 6  II |        ítélet nem küldé. Mi vitte őt oda? Kitalálhatatlan! Becsülve
 7  II |           a hódolat érzelme hozta őt ide csendes hajlékomba.
 8  II |           fiát”. – Kénytelen volt őt megölni, saját kezeivel!
 9  II |      bármerre fordulok, mindenütt őt látom, akit a nagy bölcsek
10 III |           Egy nap sem felejtettem őt ki soha.~Miért? Azért, mert
11  IV |           elevenen, híven tünteti őt fel élete legutolsó hónapjaiból.
12  IX |         egészen olyan, amilyennek őt leírtam. Mikor Apolló űzőbe
13  XI | köthártyalob bánt, gyógyhely, aki őt régóta ismeri, annak egy
14  XI |           ezúttal az Anubis isten őt választotta ki titokteljes
15  XI |       Másnap azonban meglátogatja őt Marcius Mundus, s diadalmas
16  XI |         mikor a Vezúv kitörésénél őt is agyonütötte a gályán
17  XI |         talált, bosszúból festeté őt ide a sátán képviselőjéül.
18 XIII|         minden katonája nem bírta őt éveken át sziklaodúiból
19 XIV |           a tehetetlen vágy hozta őt ide Capriba. Mennyi hihetetlent,
20 XIV |         jut eszembe éppen Sappho? Őt is így csábította a tenger,
21 XIV |     lagúnák városát meglátogaták, őt is felhívták társai, hogy