Rész

 1   I |            egyébre, mint arra, hogy milyen mély volt az az üreg, amibe
 2   I |         amibe lebocsátották, s hogy milyen hideg volt az a marok föld,
 3   I |       tenyerem között megmelegedni.~Milyen nagy volt az üresség körülöttem,
 4  II |           fákról”, nem sejtve, hogy milyen jól fog találni ez a jelen
 5  II |       beszélni, a zöld fák nem?~Óh, milyen nagyon szerettük mi a fákat!
 6 III |          ahány perc, annyi város. S milyen nagyszerű az időszámlálása!
 7 III |             már az igazi úton. Hej, milyen mulatságos lesz, ha majd
 8 III |           most magasztalnának, hogy milyen derék realista író vagyok;
 9  IV |             mindenki a háznál. Ime, milyen szép hálókabátot varrt a
10  IX |        azzal bebizonyíthatnók, hogy milyen dicső emberek voltak a mi
11  IX |           én talentumomból kettő. – Milyen elmés szójáték! – De az
12  IX |            én hajdankori ideálom –, milyen víg időket éltünk, mikor
13   X | Kifogyhatatlan élvezet azt elnézni, milyen élet van a vizek alatt?
14   X |           rákné asszonyság diníroz. Milyen ügyesen majszol, hogy billeg
15  XI |       tréfával határos, és amellett milyen műízléssel, mennyi humorral
16  XI |             a nápolyi köznép között milyen ritkaság a szép női arc.
17 XII |              itten látjuk meg, hogy milyen kedélyes; játszik az emberrel.
18 XIII|          mely a gőzösre szállított, milyen hullámokat vetett a Balaton?
19 XIII|            amott jön az anyja! Héj, milyen fodrot tett a kontyára!
20 XIV |             a förtelem és vérengzés milyen mesebeli változatait regélik
21 XIV |           már le onnan, apus, nézze milyen szép tazettákat szedtem.”~„