Rész

 1   I |   vétett senkinek, hogy tudott oly rossz szív lenni!~Mikor
 2  II |        öltöttek – egy sem volt oly sápadáskeltő, oly érverést
 3  II |     sem volt oly sápadáskeltő, oly érverést elakasztó: sem
 4  IV |     művészeti felvirágzásáért, oly sokat köszönhet; a zseniális
 5  IV |       tanártól, ki irányunkban oly igaz baráti szívességet
 6  IV |        legutolsó arcképét, ami oly elevenen, híven tünteti
 7 VIII|    Azonkívül is minden nápolyi oly animóval beszél, mintha
 8  IX |      hogy Clodius (akit Cicero oly szépen kimentett a Coelius
 9   X |       egészen gyomor, némelyik oly mérges marást gyakorol,
10  XI |     myladyk, akik az asztalnál oly feszesen ültek, mintha az
11  XI |        már; de azért az valami oly megkapó, rokonszenves hang
12  XI |       timberű mezzoszoprán; és oly tökéletesen iskolázott modor,
13  XI |     ból egy mesteri énekrészt; oly bájjal és lélekteljesen,
14  XI |       olyan nagy dimenziókban, oly tökéletes, egyetemes kifejlődésben,
15  XI |     mutatja fel egy sorozatban oly szakadatlan tárlatát az
16 XII |        minden vendégnek. A fák oly sűrűn vannak egymás mellé
17 XIII|  alázuhant a Dunába: s ezáltal oly óriási hullámcsapást idézett
18 XIV | avatottabb tollak annyiszor és oly szépen lerajzoltak. Hiszen
19 XIV | nőegyletek között, melyeknek ő oly hű tagja volt; ez, bizonyosan