bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 I | túlsúlyát egymás ellen, s láttam, éreztem, mint törik
2 I | akkor megértünk mindent, s az ellenmondások szépen
3 I | összeállítása, a vezérelv követése s a körülmények megvilágítása
4 I | homályosabb helyzeteket, s az egész lélektani kifejlődést,
5 I | jégtenger változó képei, s ha félrenéztem az írásból,
6 I | mellettem a receptek halommal, s eszembe jutott, amit naponként
7 I | a válság közeledtéről, s oda volt láncolva a lelkem
8 I | rokonaim; derék, hű asszonyok, s akinek hálámat soha eléggé
9 I | azt a tizenhetedik ívet, s vacsora után leültem ismét
10 I | azt a fojtogató rémet, s akkor küldött le neki az
11 I | gyújtani, mert sötét van, s kért, hogy a ruháit készítsem
12 I | koszorúkkal van betemetve. S az egész nemzetnek a szeretete
13 I | fekszik éppen a szívemen, s nem akar másutt feküdni.~
14 I | el legyenek vele takarva, s a férj rááll. Hát én megengedem,
15 I | a múzsáját is eltemette.~S ez is valóság.~Pedig ez
16 I | mint a koporsó födelét, s nem emlékezem egyébre, mint
17 I | üreg, amibe lebocsátották, s hogy milyen hideg volt az
18 I | neki egy-egy ibolyacsokrot, s mikor hazaértem, egy kis
19 I | akit imádott, megsiratott s aztán lát a dolog után,
20 I | hiányzott, megvolt az övében, s azt kölcsönadta; ő volt
21 I | azokat csak mi ketten tudtuk, s előttem szentebbek ezek
22 I | nemzetet új életre költött, s annak lángját a sors minden
23 I | táborán egyedül, kettecskén, s aztán elrejtőzni mély erdők
24 I | farkasordító tanyák viskóiban, s azokon betegen is, félholtan
25 I | eltitkolva a saját szenvedését! S ezt felejteném el valaha?~
26 I | ezt felejteném el valaha?~S ha én elfelejteném is őt,
27 I | Mindennap felkeres álmomban, s beszél arról, ami volt és
28 I | apámnak gondját viseljem”. S itt most egy nagy üres lap
29 I | lángeszű Liezenmeyertől, s összecsomagolni a tanulmányokat,
30 II | arcképeiket megörökíté; s csak azután következett
31 II | pisztolyát az asztalfiókból, s mintha játszanék vele, szájába
32 II | fenyegető jóslatát felírta, s odajegyzett az ő nagy mondása
33 II | után egy kérdőjelt (?). S ez az egy jel képes volt
34 II | Blick) vetett az országra, s az olyan fényes volt, hogy
35 II | állásának megvédelmezése. S azon a reggelen, melyen
36 II | szeretett, mint a fiát, s én őt úgy, mint apámat;
37 II | politikai foglyok rabkenyerét, s nem kért, nem panaszkodott.~
38 II | minden nap a hóhér kötelét. S merészsége mellett igazi
39 II | összegek voltak a kezére bízva, s mikor ő is ugyanazon tarpéji
40 II | folytatja az irtó harcot; s ott várni be, elmerengve,
41 II | űrt hagytak maguk után. S én itt járok közöttük végtül-végig,
42 II | ültettük el a gyümölcsmagot, s mikor azokból csemete lett,
43 II | maga kiadott egy akó bort.~S a sok szagos szőlőtőke között,
44 II | Mindenkinek feltűnik az, s mindenki megkérdi az okát? –
45 II | kiment a szőlője gunyhójába, s ott a vadászfegyverével
46 II | megfakulni, végigjárt a sétányon, s mindenkinek tudott valami
47 II | szomszéd cseresznyefákon, s emberderéknyi vastag lett;
48 II | az őszibarackfa két öles, s derékben vetekedik a mandulafával.
49 II | fészket rak az ágaik közé, s onnan csúfolódik le rám,
50 II | A leány szíve sebet kap, s aztán azzal gyógyítja, hogy „
51 II | évet, mint más gyümölcsfa, s némely évben ötszázat is
52 II | gyümölcsből, ami tavaszig eláll, s ha egyet a szobába tesznek,
53 II | beillatozza azt, mint a virág. S ahány fát ennek az ágaival
54 II | ág mindegyike megeredt, s kövér hajtásokat eresztve
55 II | felnőtt szép nagy sudár fának, s minden évben meghozta azokat
56 II | az almák is készülődnek, s a dió barkái megnőnek húsos
57 II | tőben. Életem jelképét. – S azzal folytattam a csendes
58 II | az új hajtások, mint én – s május végén már ott deklamáltam
59 II | házat betakarja lombjaival, s mikor virulni kezd, teleillatozza
60 III | álmoknak joguk van az élethez, s mindaz, amire visszaemlékezünk,
61 III | kell lépnem, színész vagyok s egy szót sem tudok a szerepemből;
62 III | vagyok, rigorozálnom kellene, s nem tudom a leckét; fényes
63 III | állok teljes parádéban, s akkor veszem észre, hogy
64 III | írnom a hozzá álmodottat, s nem ez volt a munkának a
65 III | hogy hisz ez csak álom, s nekem teljes akaratszabadságom
66 III | engem bánt, kiigazítani, s ráparancsolni magamra, hogy
67 III | álmodjam jobb kimenetelt; s ha nem akar a hippogriff
68 III | áldozatai odaléphetnek hozzá, s meg kell hallgatnia, amit
69 III | amit fülébe suttognak, s reszketni előttük; álmában
70 III | gyermekével, akit elfelejtett, s kénytelen azt az ölébe felvenni;
71 III | karszékek során nyújtózik végig, s a miniszter bárányokat legeltet
72 III | Álmában a rab leveti láncait, s elhagyott családjával ül
73 III | menyasszonynak látja magát. S hogy tud az álom utaztatni!
74 III | ahány perc, annyi város. S milyen nagyszerű az időszámlálása!
75 III | élőknek joguk van az élethez. S aki él, az örülhet.~S hála
76 III | élethez. S aki él, az örülhet.~S hála társadalmi intézményeinknek,
77 III | nincs már tilalom alatt.~S ugyan mit mondana a világ,
78 III | privilégium. Elég széles a világ. S a világvárosok Argusz-szeme
79 III | Végigjárhatom fél Európát, s mikor visszakerülök, írhatok
80 III | elköltjük az egyszerű vacsorát, s hogy jobb legyen az álmom,
81 III | újra felszítottam a tüzet; s ismét nekiültem a végtől
82 III | mint a gyertyát eloltottam, s a szemem lehunytam, akkor
83 III | miért volnék én idealista? S miért volnának realisták
84 III | szerint realista író vagyok, s azt mondom, hogy ilyen a
85 III | úgy, mint helyzetekben: s azokat csoportosítják mesterségesen;
86 III | közel fél óra hosszat, s a nagy, okos, ember, aki
87 III | Kiáltottak talán? Föltekintek, s szemközt az ágyammal látok
88 III | azt megtalálom, felnyitom, s csak akkor térek helyes
89 III | Bécsben a Wandl fogadóban, s az a tűzvonal ottan, a kályha
90 III | rekeszébe hullott parázs, s az átmelegült szobafal maga
91 IV | atelierfölszerelést, mannequint, s útnak indítani Budapest
92 IV | fordulok a két rokonom felé, s suttogva kérdezem, hogy
93 IV | jóságosan komoly tekintetével. S aztán elmondja, hogy vannak
94 IV | Visszamegyek a dolgozószobámba, s leülök az íróasztalomhoz,
95 IV | tudok, amit még nem értek, s mikor egészen odaér hozzám,
96 IV | szivárványos ködudvarral, s még mindig szállok tovább
97 IV | igen udvariasak voltak, s nem turkálták fel a bőröndünket,
98 IV | Odakünn pedig jégdara esik, s fütyül a szél. Hanem azért
99 IV | faragott márványból van, s takaró egy szál piquet-paplan.~
100 IV | bundádat el ne hagyd!”, s tudnak magukon segíteni.~
101 IV | dívik: az ajtó ki van tárva, s kilincsénél fogva madzaggal
102 IV | ablaktáblához hozzá kötve, s midőn azon belép az éjjeli
103 IV | függönnyel el van rekesztve; s az ott a pincérek alvóhelye.
104 IV | akár nem: ez a bolondság. S én megtettem azt, hogy összejöttem
105 IV | szűken tartotta a fiát), s azt mondtam neki, hogy „
106 IV | hozzám a választó polgárok s fölkértek, hogy tartsak
107 IV | két martiális konstábler, s tudatja velem lapidáris
108 IV | kindzsálon, csak egy ugrás még, s folyik a vér itten, mint
109 IV | hogy felöltsem az öltönyt. S mikor aztán felöltöttem,
110 IV | széttépem a zubbonyt!” S az őrültek csodaerejével
111 IV | kínzó Dejanira-köntösön, s azzal – majd szétrúgtam
112 IV | campanile között fekszik, s azok egymás után ütik bömbölő
113 IV | szerelmes a zöld kakas leányába, s annál fogva mind megeszi
114 IV | cimbalmozott az üvegtáblákon, s az öt körmöm összegémberedett,
115 IV | hat órát ütöttek reggelre, s én még mindig diktáltam
116 V | nevű nagy uralkodóiknak, s az emlékek kőből, ércből
117 V | vésője, a lakatos kalapácsa, s az egészet kigondolt építész
118 V | járt ez óriás lépcsőkön fel s alá, melyek a roppant nagy
119 V | alakjait cinkből, vasból, s bekenik bronzpatinával;
120 V | visszaborongó története van itt, s alakítóiknak a jellemét
121 V | valóságos kísértettábor.~S maga a városnak az összes
122 V | betörni: a híd négy öl magas, s az Adigén nem lehet csónakázni
123 V | kerek köpönyeget visel, s azt a vállán áthajtva hordja
124 V | kezdődik el a koldulás, s a boltossal nem lehet alkudni.~
125 V | két garas a belépti díj), s belépünk egy nagy kaputornác
126 V | kedvesének koporsója felett, s ahol a világ leghíresebb
127 V | Törjünk le róla egy ágat, s vigyük magunkkal – illúziónak.~
128 VI | szomszédjával mindenki per „s’il vous plaît” beszél. Csak
129 VI | hogy sör után tudakozódtak. S a német, akárki mit beszéljen
130 VI | viszontagságai előadásán, s figyelmezteti a vele találkozót,
131 VI | találkozót, hogy hová menjen, s hová ne menjen. Udvarias
132 VI | mintha mind nihilista volna, s a megszólító idegenben kormánykémet
133 VI | egyik sem hallgat a másikra, s mind a négynek a kezei is
134 VI | frizuráján óvja a bodrokat, s közben pezsgőt iszik, s
135 VI | s közben pezsgőt iszik, s hódító pillantásokat vet
136 VI | vet az ifjabb hölgyekre, s ábrándosakat a gomblyukába
137 VI | hallom önöket beszélni”, s bemutatja magát. Tanulság
138 VI | mindnyájan hollandusokká leszünk, s megyünk búcsúzatlanul ki
139 VI | állomást tart a „gyors” vonat, s annak a nevét elkezdik a
140 VI | kiabálástól megvadul a lokomotív, s elragadja a vonatot. De
141 VI | megszólította a leányomat franciául, s felajánlotta neki a saját
142 VI | által lefoglalt helyet, s olyan nyájasan, szívesen
143 VII | elég, nem hogy megismerni. S aztán az egész három nap
144 VII | Mármost csinálunk újat!”, s ketten megalkották – Itáliát. –
145 VII | világít a művésznek örökké, s az egészben, annyiféle ellenmondó
146 VII | zárt paranccsal az óceánra, s mikor már azt hiszi, hogy
147 VII | vendéglőkben kandallók vannak, s azokra itt is nagy a szükség.
148 VII | rendkívül meg van áradva, s harsogó robajjal vágtat
149 VII | szivárványt vont körül, s az első szivárvány fölött
150 VII | sárga, majd veres lett, s mikor a középre ért, fényes
151 VIII | amíg Nápolyt meg nem látta. S ebben igazat adok neki. –
152 VIII | átszállunk a hotel-omnibuszba, s megkezdődik egy hosszú utazás
153 VIII | Hiába! Bismarck hatalmas, s mi most „dicke Freunde”
154 VIII | Vede Napoli e poi dormire”.~S erre az Hôtel Bauer igazán
155 VIII | omnibuszok, az urasági fogatok, s hogy a javát hátul hagyjuk,
156 VIII | orozva ront ki a kapu alól, s amellett minden kocsisnak
157 VIII | sziget vára mögött lement, s a végragyogványa annak az
158 VIII | egészen kitisztult az idő, s még melegebb lett. Itt az
159 VIII | arannyá válik a hullám, s szikraözönt szór a kőgáton
160 VIII | szigonyvégre a murénát, s időközönkint a Vezúv is
161 VIII | jön, mindenesetre Pompeji, s e tájon a december hó az
162 VIII | megláthat: a régi Nápolyt.~S meglátni is érdemes, de
163 VIII | bűze még légtisztító ámbra! S ezen az utcán át közlekedik
164 VIII | szerezhet e nép ínségéről. S azt mondják, hogy ez már
165 VIII | ruházkodik – és dolgozik. S ez a rongykiállítás már
166 VIII | kőerkélyek faragványáról, s néhol a szobrok karjaira
167 VIII | is lógnak le az utcára, s egyik úrnő megszámlálhatja
168 VIII | csigalebbencs, macskanyom s más efféle népszerű tésztanemű
169 VIII | választják el őket egymástól, s a szorosan sorakozó épületek
170 VIII | nincs, ott meg kertfal van, s végtől-végig az egész utcán
171 VIII | kétkerekű falusi omnibuszok is, s azokra felül tizenkét ember,)
172 VIII | hanem omnibusznak használja, s a publikumnak ez nagyon
173 IX | Pompeji kiásott romjait, s azután a múzeumokban felhalmozott
174 IX | kiásnók a hiteles romjainkat, s megtalálnánk minden ősi
175 IX | ősanyáink hímzésmintáit, s azzal bebizonyíthatnók,
176 IX | olvasott már Pompejiról, s annyi fényképet látott egyes
177 IX | halacskáknak való medence s a cistosónak nevezett kertben
178 IX | meg esős időre szolgált, s az udvar kellett a dolgozásra.
179 IX | udvar kellett a dolgozásra. S ha emelete lett volna a
180 IX | lávája kitöltötte az öblöt, s a partot messze előbbre
181 IX | akadnak, főszt öntenek bele, s lefejtve róla a hamukérget,
182 IX | szerszámok, urnák, fazekak, s azokban az ételmaradványok;
183 IX | cipőtalp és a hamvvedrek s a velük rokon könnytartók,
184 IX | végigmagyaráz előttünk, s végül felajánlja az ezekről
185 IX | szakismerettel írt könyvet, s hozzáadva egypár saját eszmémet,
186 IX | orrom, mint annak volt, s én is kikaptam azért, hogy
187 IX | azért, hogy verseket írtam – s nem is a „care pater”-től.~
188 IX | hozatott jószagú kenőccsel s föníciai kendőzőszerekkel.
189 IX | szállanom, mert délután volt, s ilyenkor a kifelé jövő kocsiknak
190 IX | a kőbe vágva a középen, s a lovak patkói számára megfelelő
191 IX | hozzá egy pohár falernumira, s jókat nevettünk együtt a
192 IX | piedesztáljainál húst mérnek, s az újdonatúj szandáljaimat
193 IX | a jámbor Lucius Plagius, s ingyen lakik benne, s a
194 IX | Plagius, s ingyen lakik benne, s a házigazdáját onomasticonokkal
195 IX | tengelyei a falhoz ne kenjenek, s azonnal magam előtt látom
196 IX | árad. Az arany Dalmácia s a boldog Arábia minden illattermő
197 IX | minden illattermő füveit s az Indiák ámbráit és gyantáit
198 IX | szatírok vannak festve, s Páris ítélete, a három decolletírozott
199 IX | ezer csigába tekerintve, s diadémmal leszorítva. Hiszen
200 IX | egy kisded márvány mensát, s azt mondta, csak várják,
201 IX | mosolygással somfordált oda hozzám, s a chlamyssa ráncai alól
202 IX | fogtam a tabula ceramicát, s kihúzva övem mellől a stylusomat,
203 IX | apjának egyetlen csemetéjét, s felvilágosított róla, hogy
204 IX | Diana-mellszobor, mely belülről üres, s a szemei, melyeket zafírok
205 IX | hangcsövön bekiált a Diana-fejbe, s egyúttal megrántja a sodronyt,
206 IX | Diana-fejbe: „Add el köpönyegedet, s végy rajta valeriánát”.
207 IX | valeriánatermő dalmát partot, s a publicum ide hozza hozzánk
208 IX | hát ülj le ide a triposra. S beszélj, mi hír Rómában?
209 IX | most jövök Pannóniából, s nemigen olvasok ephemerideseket.~
210 IX | márványasztalon elhelyezve, s nevetve közlé velem, hogy
211 IX | Clodia beperelte miatta, s azóta Quadrantinának csúfolják.
212 IX | embert, ha a fejére nézett, s nem volt szabad előtte ezt
213 IX | Jupiter oltáráról elhozatott, s Fulviának csináltatott belőle
214 IX | csináltatott belőle nyoszolyát.~S mindezeket a legnagyobb
215 IX(1)| Míg gyermek voltam, s te leány, Szerelemnek a
216 IX | foeminini a me alienum puto”3, s azzal kvittek voltak.~–
217 IX | nagy Augustus uralkodott, s téged el nem kergettek Thraciába,
218 IX | hogy az ura igazán alszik s nagyot húzott a jó falernumiból:
219 IX | Puer; non omnibus dormio”.4~S miután a barátném a bölcs
220 IX | bolondságait részletesen előadta, s a szigorú Catóról is kiderítette,
221 IX | összegyűltek a tricliniumban, s csak rám várnak a coena
222 IX | viszontlátásig Drusillától, s a házi istenek előtt babérkoszorúmat
223 IX | szabadelvű öltözetekben, s ha a conviva a kínált tálat
224 IX | infámis rossz, Meleager! S még hozzá, kotyvasztod.
225 IX | feleségestől, gyermekestől. S Flaminius, a szép Lucilla
226 IX | anapestusokban van írva, s e versnem a régi maszk száján
227 IX | szájú maszkra van szükség, s annak az orrát pirosra kell
228 IX | sok libatióktól ittasan; s a szolgák által a cubiculumokba
229 IX | csigát, harminc tojást, s megivott két korsó Vezúv-bort.
230 IX | austerré, ami leveri a füstöt, s ez olyan buszt5 támasztott
231 IX | is) kifutott a tengerre, s addig vissza sem jött, amíg
232 IX | is a hamvvederbe tegyék, s amint egy új könnyzápor
233 IX | a hivatalos barátságot. S ezt a verset karcoltam az
234 X | ovo magas bástyafalain, s hogy állanak meg a szamarak
235 X | konyítva, hogy bele ne hulljon, s semmi nógatásra meg nem
236 X | tanulmányokban búvárkodik, s én még a nyáron kétkedő
237 X | költségén, tizenöt év előtt, s jelenleg van az intézetnek
238 X | halász-személyzete, búvár-készülékei, s kísérleti termeiben Európa
239 X | ölteniök a búváröltözetet, s leszállni a tenger fenekére,
240 X | leszállni a tenger fenekére, s bekalandozni a korallok
241 X | felülni a táncoló csónakba, s nekiindulni a hánykódó hullám
242 X | romlottat szivattyúzzák vissza, s a lábán harmincfontos ólomtalpú
243 X | ólomtalpú tánccipők vannak; s azokkal is akkora szökéseket
244 X | fölött delelő nap vet rájuk, s az árkádok közül szemközt
245 X | prédáját meg ne sértse, s a saját széllel bélelt búvárköntösét
246 X | mert akkor el van veszve, s ha a távolból közeledik
247 X | Cickével” a „tapsifülest”.~S ez mind valamennyi ilyen
248 X | élő állatra, az behúzódik, s elmállik. Dohrn találmánya
249 X | két század részét szelni, s aztán az mikroszkóp alá
250 X | felülről kapják a világosságot, s alulról csöveken a megújuló
251 X | gyökeret vernek a földbe, s ha nem tetszik a helyük,
252 X | kagyló (pecten) felkerekedik, s két teknőjét szárnynak használva,
253 X | egyszer csak megmozdul, s tovaúszik egy darab belőle,
254 X | hal, lapos, mint egy tál, s a háta éppen olyan, mint
255 X | ugrik közülök a repülő hal, s kirándulást tesz a levegőben,
256 X | bele egy ilyen kancsóba, s az egész karcsú teste egyenesen
257 X | képesek elfogni a halacskákat, s azokat megemészteni; akkor
258 X | kifordítani a belsejüket, s az emésztetlen részt kidobni;
259 X | látunk; a szörnyeteg alszik, s betakarózott a köpönyegébe;
260 X | a csuklyáját hátraveti, s kifordul a feje a nyolc
261 X | egészíti ki igéző tekintetét. S a rémfej körül tekereg nyolc
262 X | odacuppannak a bőréhez, s hozzátapadnak erőszakosan,
263 X | hozzátapadnak erőszakosan, s még e gyilkos eszközein
264 X | fogának három hegye van, s azokat előre-hátra tudja
265 X | egyszerre felugrik a helyéből, s mind a nyolc karját előremereszti;
266 X | előremereszti; a száját felnyitja, s dühösen rohan a menekülő
267 X | körüle tekerőzik egyik karja, s arra hirtelen befelé göngyölődik
268 X | széjjelnéz a szörnyeteg, s szerteszét terjesztgeti
269 X | színfalak mögé, a suffiták közé, s odamegyünk a fölül nyitott
270 X | meglátja az emberi alakokat, s barátságosan felemelkedik.
271 X | mutatóujját a szörnyeteg, s vinné egyenesen a papagáj
272 X | száll vissza a szögletébe, s kifordítja magát, mint a
273 X | mint a csizmadia a sarut, s ismét elbújik saját magába.~
274 X | kókusz-pálmára, onnan szedik le), s azonkívül minden lábukon
275 X | behúzzák magukat a csigahéjba, s csak a kinyújtott két ollóval
276 X | pedig szépen sétálnak alá s fel a kölcsönzött cul de
277 X | Paris-val a hátulsó részükön. S hogy tökéletesen meg legyen
278 X | amiket az ollóra kerít, s a rák elhordja az actiniát
279 X | a perpatvart egy paguri, s odasiet igazságot tenni.
280 X | megragadja a halacskát, s megtartja magának.~Az árvák
281 X | Az árvák futnak panaszra.~S megérkezik a nemezis. –
282 X | kétszerte nagyobb az uraságnál, s annálfogva erősebb is.~–
283 X | förmed rá a hölgy a hímre, s egyúttal olyat kommant a
284 X | odatolakodik a családi szcéna közé, s míg rákné asszonyság fél
285 X | odalopózik, felmászik az ölébe, s ugyanazt a halat, melynek
286 X | felforr ereiben a vér, s mint a természettudósok
287 X | sámfával a csigaházból, s olyat lök a mancsaival az
288 X | csigástól, actiniástól, s akkor aztán a földön henteregve
289 X | hal, eközben a porba esik.~S a perfid udvarló, a tengeri
290 X | megragadja az elejtett prédát, s tovafut vele.~A rákházaspár
291 X | között a harmadik örül, s rögtön békét kötve, rohannak
292 X | fenyegetik a felemelt ollóikkal, s öklelnek feléje bajuszaikkal;
293 XI | mely most ragyogó fehér, s most látjuk meg az igazi
294 XI | teljesen fekete gömb látszott, s a sötétkék égen egyszerre
295 XI | csillagokat a nappali égen.~S egész késő estig eltartott
296 XI | az idő, kivált a jó idő, s aki takarékoskodik a pénzben,
297 XI | inkább szikladarabokkal), s az örökzöld mosolygó paradicsomon
298 XI | mindenütt muszkának néznek, s annálfogva kétszeres borravalóról
299 XI | borravalóról ábrándoznak, s nem merem nekik megmondani,
300 XI | több „bona mano”-t várnak. S hasztalan intünk, beszélünk,
301 XI | hegyeket tol fel a mélységből, s városokat elsüllyeszt, máskor
302 XI | tengerfenék lassan odább húzódik, s a tenger alatti templomok
303 XI | fenékké tömörült fölötte, s ez a fenék tele van nőve
304 XI | alatt, mint üres boltozat, s ha egy nagy követ ledobunk
305 XI | éget; nem lehet kiállni.~S e forró homoknak is van
306 XI | sárgákat, azután a zöldeket, s a bokréta hegyén a gyöngyvirág
307 XI | meleget áraszt el a testen. S azt mondják, hogy fájós
308 XI | halálos barlang faláról, s megosztoztunk rajta. Már
309 XI | kapusnak fél lírát adunk, s azután egy sor kőlépcsőn
310 XI | és gránitoszlop emelte, s ezeknek a közei ugyanannyi
311 XI | Casertába, ahol senki sem látja, s csináltatott belőlük színházfoyer-t,
312 XI | az odaszorult kagylókat, s e lyukacsos öv mintegy kétméternyi
313 XI | Serapist, a kutyafejű Anubist s a sokemlős Isis asszonyt.~
314 XI | sokemlős Isis asszonyt.~S azoknak a tiszteletére ily
315 XI | gazdagságot halmozott össze, s azt mind nejére pazarlá.
316 XI | sem lehetett megvásárolni. S ez kétségbe ejté a római
317 XI | urának hű szabadonca, Ideus, s azt mondta neki: „Ha nem
318 XI | nagyon hasonlít egymáshoz, s utoljára is egyre vezet.)
319 XI | érinteni, csak a templomban s a kiválasztottak házában;
320 XI | kegyosztást fogadja el; s Paulina áhítatteljesen viteti
321 XI | meglátogatja őt Marcius Mundus, s diadalmas arccal beszéli
322 XI | kiűzte a házából imádóját, s elmondta az egész titkot,
323 XI | bálványát beledobta a Tiberbe, s egyúttal minden egyiptomi
324 XI | Buziris és Serapis templomok? S miért szerettek azoknak
325 XI | Solfatara: „Nem vagytok!” S a földkebel egy mozdulatára
326 XI | maradtak ki a hullámsírból.~S még azt sem elégelte meg
327 XI | lávafolyamát, hamuzáporát, s eltemette a templom oszlopait
328 XI | Lássátok meg, hogy élek!”, s keblének egy sóhajtásával
329 XI | romokat, népek csodájára, s ugyanakkor egy új hegyet
330 XI | katlanja.~Így tud a Solfatara!~S a Serapis-templom száz év
331 XI | már a tenger vizében áll, s a szentélye körül sós források
332 XI | homokos sziklákon végig, s kietlen sziklaszakadékokba
333 XI | szikla kong a láb alatt, s ha a pálcánkat leszúrjuk
334 XI | született palotát építeni? S még hadi kikötőket! (Az
335 XI | állapítania a programját, s nem állni meg mindenütt,
336 XI | folydogál benne alul-felül, s az ember bőrig ázva kerül
337 XI | partjain kis kertecskék vannak, s azokban a jövő esztendei
338 XI | friss tojást tesznek bele, s akkor egy kis tízéves fiút,
339 XI | kezébe meg egy fáklyát, s azzal útnak eresztik.~Mi
340 XI | eresztik.~Mi pedig visszatérünk s a barlangpitvar ellenkező
341 XI | csillag, a fáklya fénye, s amint közeledik, hallani
342 XI | veres, hanem halottsápadt, s a finakban levő tojás keményre
343 XI | padlózott nagy előcsarnokba, s elhelyezkedik a hintaszékekbe.
344 XI | polkát, valcert virginálni, s az angol lordok és myladyk,
345 XI | úrvacsoráját költenék el, s villahegyre szúrva hámozták
346 XI | esőcseppek adták az orchestrumot; s valamennyi rézpénzünk mind
347 XI | legnehezebb operai részekkel, s aki most itt énekel utcaszegleten,
348 XI | dobálnak le a lábaihoz, s azért ő hálából újra kezdi
349 XI | elébb a környékét járja be: s mikor a kedélye át van ittasulva
350 XI | kifeküsznek a tengerpartra, s pihennek és koplalnak. Most
351 XI | utánzatoknak ismer fel, s a felső-olaszországi remekek
352 XI | költő márványszobrával, s még Thalbergnek, a zongoraművésznek
353 XI | Jobbra nézz! Balra nézz!, s menet közben hangosan számlálja: „
354 XI | narancsos kosaraikkal, s kínálgatják a katonákat,
355 XI | kínálgatják a katonákat, s azok kedélyesen hámozzák
356 XI | corricolók, szamaras laptikák, s nemigen kerülgetnek, hanem
357 XI | tiszt megsokallja a dolgot, s futást rekomendál: arra
358 XI | temperamentuma hozza magával, s szalad a kőgátig, futás
359 XI | nyolc gyalog trombitás, s vidám allegrettót harsogtatva
360 XI | harsogtatva összegyűjti s hazaviszi az egész dandárt.
361 XI | mulattatja a sétálókat, s három órakor Nápoly egész
362 XI | arianói püspök festeté vala, s hogy az a deli hölgy, aki
363 XI | halálosan szerelmes volt; s mert ennek a részéről viszonzást
364 XI | az avernói püspök iránt, s a csáb minden varázsát alkalmazásba
365 XI | a leplet az oltárképről, s ott látta a vétkes nő saját
366 XI | magát élethíven eltalálva, s legázolva az arkangyal lába
367 XI | követte bűnbánó Magdolnát, s azontúl tartózkodott felszentelt
368 XI | azonban tanulmányozni kell, s nemcsak a kocsin, de gyalog
369 XI | Budapesten az Andrássy út s éppen úgy büszkesége Dél-Olaszország
370 XI | magyarokénak. Nem olyan széles, s a Capodimonte felé erősen
371 XI | vére cseppfolyóvá lesz, s e csoda, amint a szent kápolnában
372 XI | gyümölcsfáiról beszéltünk, s követeltük, hogy azt mindenki
373 XI | egy Toledo utca Nápolyban. S ami legnevezetesebb benne,
374 XI | gyalogjáró zsibárus-sátorokkal, s amily hosszú vonalban sorakoznak
375 XI | aki csak rézpénzt vált, s az elegáns confectionner
376 XI | makaróni, osztriga-vendéglők, s ennek az árusai mind fennhangon
377 XI | utánaszaladnak a hintónak, s úgy kínálják a kocsiban
378 XI | talmiból van. „Mezzali!”, s még hagy belőle lealkudni.
379 XI | feje tetején egyensúlyozza, s úgy jár büszkén, fölemelt
380 XI | tőle, térdre bocsátkozik, s úgy emeli le a fejéről akrobatai
381 XI | dudás. Ez italokat árul, s a dudaszó arra való, hogy
382 XI | rögtön odalibben elém, s kiránt a skapuláréja alól –
383 XI | üsse; hanem egy perselyt, s azt megzörgeti az arcom
384 XI | megzörgeti az arcom előtt; s rögtön megveszi rajtam bűnöm
385 XI | bocsátani egy szép deli hölgyet, s aki arra ránéz, rögtön megfizettetni.
386 XI | harmadik emeleten megnyílik, s egy főkötős arc kibukkan
387 XI | közül odajön egy pohárral, s odaguggolva a tehén alá,
388 XI | a szalámit, font számra. S ilyen antikvárius sátort
389 XI | főpap, teljes ornátusban, s két kezében fog egy szentségtartót,
390 XII | egy-egy német regényíró, s másféle tudós, aki a világot
391 XII | kellemessé teszi az ideszállást, s aztán napról napra jobban
392 XII | koronáik összeborulnak, s még azonkívül nagy hosszú
393 XII | tekergőzik fel a szőlővenyige, s több ölnyi magasra emeli
394 XII | szokták sütni parázson, s akkor a felpattogó pikkelyek
395 XII | kerítve, amekkora a koronája, s a föld sáncmagasra feltöltve
396 XII | tajték-sörényét, átlátszó lesz, s aztán keresztülbukik maga
397 XII | keresztülbukik maga magán, s azzal előrelódítja messzire
398 XII | egész odáig, ahol mi állunk, s megint visszaszalad.~Egy
399 XII | Egy hallható zizergés, s a következő percben a fövény
400 XII | elitta a kilökött hullámot, s olyan száraz, mint előbb
401 XII | jegenyefához támaszkodom, s hirtelen végigfuvall a szél
402 XII | tudsz tovább kijönni?”, s ő felveszi a tréfát; megfelel
403 XII | megfelel a kötekedésre, s egyszerre olyan habot zúdít
404 XII | múlva ismét ott van a hab, s a másik percben már nincs
405 XII | nagy boltozaton keresztül, s terítve tartja a barlang
406 XII | mikor kisebb hullámot vet, s hirtelen befutni, kifutni
407 XII | német szomszédjainkkal, s társaságukban elköltünk
408 XII | takargatva eltartási módjáról, s elmondjuk egymásnak az úti
409 XII | gomolygó füstfellegeit, s az oldalán vérvörös nyaklánc
410 XII | soldi-darabokat dugnak bele, s lávástul együtt ajándékozzák
411 XIII | csoportosuljanak. Magyar vezérük volt, s az parancsolt az egész Capitanatóban.
412 XIII | azokat a magyar vitézeket, s azok elkészültek a hírhedett
413 XIII | egész csapat nápolyi sbirró. S ahová bevonultak, minden
414 XIII | meg azt a Klapka-rohanót s a színpadon, díszelőadásban
415 XIII | zöld halom címere körül. S aztán ha jött egy magyar
416 XIII | még ölelést is szívesen. S mikor bevonult ez a hősök
417 XIII | köveit, az ő üdvözlésükre, s bevilágította éjjel az útjukat
418 XIII | december havában… Tenger idő!…~S mai napság azt kérdezik
419 XIII | visszakocsizni Nápolyba, s onnan korán reggel a Santa-Luciából
420 XIII | hogy ha jó gyomrunk van, s a tengeribetegségtől nem
421 XIII | tengeri betegséget kaptak, s egy jámbor kereskedő, mikor
422 XIII | fahr nicht weiter! Setzen’s mich ans Land!” „Hát arra
423 XIII | játékbábut a két kezedből, s összetetted azokat imádkozásra,
424 XIII | összetetted azokat imádkozásra, s elkezdéd rebegni: „Miatyánk,
425 XIII | aztán a közepén megakadtál, s kétségbeesve fordítád felém
426 XIII | hanem még erősebb lett, s egészen keletinek nyilatkozott.
427 XIII | búcsú-ajándékul a leányomnak, s valamennyi zsebünket megtömték
428 XIII | mennünk a sziklapartra, s aztán végig a narancskertek
429 XIII | üdvözölve Tasso márványszobrát, s a házat, melyben utolsó
430 XIII | evezőssel. Beszálltunk, s elindultunk Isten hírével.
431 XIII | bástyafalra könyökölő rotundával; s az őssziklában a természet
432 XIII | királynő fürdőjének nevezi.~S a sziklaparton végtől-végig
433 XIII | amint elhagytuk az előfokot, s elkerültük a szirének szikláinak
434 XIII | szikláinak nevezett bércszigetet, s kijutottunk a nyílt vízegyetemre,
435 XIII | Leviathánnak, felkapott sebesen, s azután látsz magad előtt
436 XIII | lesikamlik a fenekére gyorsan, s akkor egyszerre eltűnik
437 XIII | boltozatot emel a fejünk fölé, s keresztülcsap rajtunk.~Hahaha!
438 XIII | sirályok visszakacagnak.~S így jön egyik torlat a másik
439 XIII | tenger mélyéből szállna fel s jönne felénk, hogy, mint
440 XIII | nekifeküsznek a lapátnak, s nyomják, törik a hullámot,
441 XIII | oldalvást északnak esett, s még olyan távol volt, hogy
442 XIII | csónak farába a kormányt, s akkor aztán oldalt fogva
443 XIII | halál dicsőséges ábrázatát; s most, mikor magunk előtt
444 XIII | nem lesz belőle hal), s hát mi nem tartozunk-e a
445 XIII | középoszlop magasságáig, s akkor ez az egész roppant
446 XIII | egyszerre alázuhant a Dunába: s ezáltal oly óriási hullámcsapást
447 XIII | csak a hullámsírban lefelé, s azontúl fölfelé az égbe!
448 XIV | térjen vissza a népek közé. S tudott az arannyal bánni
449 XIV | felépítteté újra; ha éhínség s a vele együtt járó pellagra
450 XIV | hajóteherrel a gabonát, s osztotta ingyen. Katonáinak
451 XIV | ragyogott az arany és ezüst; s amerre a kezét kinyújtá,
452 XIV | kinyújtá, áldás hullott, s ahová a lábát letette, paradicsom
453 XIV | Capriban végigálmodott.~S a rossz álmoknak még rosszabb
454 XIV | felesége koronázza meg elébb, s a szép asszony szeme előtt
455 XIV | mérget adatott férjének, s a caesar fia éveken át kínlódott,
456 XIV | aztán szerethette Sejanust. S még voltak Rómában, akiknek
457 XIV | rózsának vagy szép leánynak: s mikor vége volt a lakomának,
458 XIV | mindennap maga etetett, s ezzel kísértette magát sétáiban.
459 XIV | nejét eltaszíthatá magától, s Livillát elvehette feleségül.
460 XIV | Livillát elvehette feleségül. S éppen ezzel futott a nemezis
461 XIV | felkereste Capraeában a caesart, s elárulá előtte, hogy Livilla
462 XIV | is meg akarja buktatni, s magát kiáltatni ki a praetoriánusok
463 XIV | lictorok Macro hívei voltak, s a tegnap még mindenható
464 XIV | hurcoltatott végig Róma piacain, s láthatá a börtönig tartó
465 XIV | megfojtották a börtönében, s aztán kidobták a testét
466 XIV | Livillát elküldték az anyjához, s a szigorú római nő a lányát (
467 XIV | ellenség hozzátartozóin, s újra kezdődött a bevádolás,
468 XIV | a holt állat száján ki- s bejártak a nagy veres hangyák,
469 XIV | összegyűltek halálos ágya körül, s várták, míg átadja lelkét
470 XIV | egyszer fölnyitotta a szemeit s elkezdett kiabálni: „Nondum
471 XIV | mondá rá hű szolgája, Macro, s letakarva a száját vánkossal,
472 XIV | Nekem elkezd az agyam égni, s a szívemet valami kéjteljes
473 XIV | feltették a haranglábakra, s elkezdték a harangot meghúzni,
474 XIV | egyszerre. Rettegünk az égtől, s vágyódunk a földre. Elfeledünk
475 XIV | bennünket. Nem tudunk semmit, s szeretnénk tudni mindent.
476 XIV | hogy szárnyaink vannak, s valami úgy biztat, hogy
477 XIV | állja el minden érzékeinket, s úrrá lesz felettünk. Jó
478 XIV | lehet csónakkal belemenni. S ekként nekem is, a gőzhajóval
479 XIV | lyukat fúrat le a barlangig; s amint abba világosság felülről
480 XIV | elvonult a Monte Angelo felé, s ekkor kitűzött a bajaei
481 XIV | arcába vízsugárt vetett, s ahol az egyik szivárvány
482 XIV | fénykör a másikat felváltva; s aztán ez az egész csodatünemény
483 XIV | égő minden színpompájában s e körnek a belső szérűje
484 XIV | tenger lecsendesült volt, s egész raja a vitorlás halászbárkáknak
485 XIV | halászbárkáknak repdesett fölötte, s ahogy e vitorlák a szivárvány
486 XIV(2)| a templom homlokfalával, s arra megszűnt a veszedelem.~
|