Rész
1 I | leírtam; „azonnal”, és nem tudom, mi következzék utána?~Egyszer
2 I | hasztalan töprengek, nem tudom kitalálni, hogy mit írjak?
3 III | rigorozálnom kellene, s nem tudom a leckét; fényes bálba vagyok
4 III | azt tovább, és fölébredek. Tudom provokálni, tudom legyőzni
5 III | fölébredek. Tudom provokálni, tudom legyőzni az álomtündért.~
6 IV | odakinn; mégis jobb itten. Tudom, hogy ez igaz. De hát lehetséges-e
7 IV | nem látom az arcát, nem tudom a nevét, mégis jól ismerem.
8 IV | új a nap alatt, azt már tudom, hanem árnyékban még találni
9 IV | folyását.~Legjobb idő! – Tudom én, hogy mitől döglenek
10 VI | ekkor megtörtént az, amire, tudom, megint az fogják mondani,
11 IX | szívű az ember! Magamról tudom.~Fogadni mernék, hogy tíz
12 IX | szörnyeteget, akinek nem is tudom a nevét.~„Ave Drusilla!” –
13 IX | neked bele valamit, amivel tudom, hogy nem fogsz kérkedni.~
14 XI | népszínházak falai között; tudom már könyv nélkül: itt volt
15 XI | polkát táncolni. Már most nem tudom, nápolyi szokás-e az, vagy
16 XI | elhallgassam.~Tehát, ahogy én tudom, éppen ellenkezőleg, a szép
17 XIII| arcodat: „Hogyan van! Jaj, nem tudom tovább.” Én aztán megmondtam.
18 XIV | tagja volt; ez, bizonyosan tudom, hogy tetszeni fog Neki.~ ~ ~
|