Rész

 1  II |            kör együtt választott meg bennünket elnökeinek. Valódi eszményképe
 2  IV |          vissza, hogy el ne sodorjon bennünket? Aztán a táviratok, részvétlevelek
 3  IV |           gyönyörű derült idő kísért bennünket a szép Tirol havasain keresztül.
 4  VI |             Mindenki muszkáknak tart bennünket. Szabad a médisance. Tehetünk
 5   X | természettudós, Apáthy, keresett föl bennünket szomorú elhagyatottságunkban.~…
 6   X |            nagy barátsággal fogadtak bennünket a zoológiai intézetben.
 7   X |             nem élünk, amíg ez elkap bennünket.~Hanem a murénáknak már
 8  XI |            Mikor belépünk, már megüt bennünket a meleg légáramlat. Az előpitvarban
 9 XII |         kívánni semmit. Úgy hívnának bennünket, hogy „a tenger lunátikusai”.~
10 XIII|              asztaltársunk biztatott bennünket, hogy ha jó gyomrunk van,
11 XIII|       valakit Capriba; ha már elvisz bennünket, akkor helybe is állít.
12 XIII|             ott várt ránk, megelőzve bennünket a tengeren. Itt igen jól,
13 XIII|              Ez már nemcsak felhajít bennünket, de ágaskodtában fényes,
14 XIII|              szörnye összemorzsoljon bennünket.~A hajósok teljes erejükkel
15 XIII|            tatárba is! Hát elhagyott bennünket a humorunk? Nem tudunk-e
16 XIV |          mindent, ami a világhoz köt bennünket. Nem tudunk semmit, s szeretnénk
17 XIV |                Sorrentón túl utolért bennünket egy hatalmas zápor, mely