Rész

 1  II| lényekkel társalog – szellemeket hisz!…”~Hát igenis hiszek. Csakhogy
 2  II|      ismerem őket, nem bántanak.~Hisz én már régen hozzászoktam,
 3  II|          mintha el akarnám adni: hisz ez a kis darab föld az,
 4 III|       folyamán eszembe jut, hogy hisz ez csak álom, s nekem teljes
 5  IV|          nőm nem alhatik miatta; hisz az jól tudja, hogy ő nagy
 6  IV|         ő nagy álmot alszik már; hisz látta, mikor eltemették;
 7  IV|        levelet írjak.~Hát ez mi? Hisz ezeknek a levélpapíroknak
 8  IV|         elvesztettem az eszemet. Hisz aki ilyesmit ki mer mondani,
 9  IV|       két ujja össze van varrva: hisz ez a kényszerzubbony! Minden
10  IX|         De mivel kereskedhettek? Hisz még eddig semmi raktárt
11  IX|         természetesen nincs itt: hisz én Caesar idejében élek. –
12  IX|        te engem?~– Hogyne, uram? Hisz az orrodon viseled a nevedet:
13  IX|     culinából.~Majd megnémultam. Hisz ez nem az a daphnéi alak,
14  XI|       itt vesztegetni: ha volna. Hisz itt a legritkább régi könyveket