Rész

 1   I |      félbehagyott munkámat, még mindig ez az utolsó szó benne: „
 2   I |        életben! Ez az íróasztal mindig menedéket nyújtott; ez védelmezett,
 3   I |      utolsó perceiben láttam őt mindig megjelenni nevetve, derülten,
 4   I |       tenger, ha egyszer meleg, mindig az.~      ~De vajjon azért,
 5  IV |                         IV. Még mindig az álmok~Másnap este már
 6  IV | szivárványos ködudvarral, s még mindig szállok tovább a felséges
 7  IV |      ütöttek reggelre, s én még mindig diktáltam a didergő kezemnek,
 8 VIII| lakhatnám, dehogy írnék többet, mindig a tengert bámulnám. Ezt
 9  XI |       él, nincsen tél. De azért mindig titokteljes tünemény marad
10 XII |      pompás hotelekkel, amelyek mindig csordultig vannak angol
11 XII |      mólókról nézzük a tengert: mindig haragszik ránk, harsog,
12 XIII|     elmarad a narancsfa; de még mindig kedvez az ég az olajfának
13 XIV |        a számukra. Tiberius még mindig nem adta meg az engedélyt