Rész

 1   I | voltak. Ott volt mellette a leányom, rokonaim; derék, hű asszonyok,
 2   I | kocsinak; úgy szedett fel a leányom.~Van egy jó leányom, akinek
 3   I |   fel a leányom.~Van egy jó leányom, akinek én a művészi pályát
 4  IV |     a jó Ungeréktől, kiknél leányom, mintha saját családi körében
 5 VII |   amire most figyelmeztet a leányom. Az a Ponte vecchio, az
 6 VII | volt.~Otthon voltunk, én és leányom, a svábhegyi házunk előtt,
 7  IX |  kezében.~– Te bolond! Az a leányom.~Azzal leültetett egy sella
 8   X |    december 8-ikát írtunk. „Leányom, már ma nem tehetünk máshová
 9 XII |   az első gondom, azalatt a leányom lefutott a tengerhez, magában.
10 XIII|    Hát hallgass ide, kedves leányom: hadd mondok neked valami
11 XIII|    arra emlékszel-e, kedves leányom, mikor olyan kicsike voltál,
12 XIII| avertat!” Erre te, pici kis leányom, kiejtéd a játékbábut a
13 XIV |       Igazán szép tazetták, leányom. Narcissus Tazetta, Linné