bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 I | két részből áll: lélekből és testből, hallgassák meg
2 I | regényalak, hanem a való élet és az igaz szabadság utáni
3 I | volt: Benyovszky Móric, és aztán elmesélte nekem e
4 I | hidalt hézagok, a véletlenek és lehetetlenek tömkelege,
5 I | lett angolra lefordítva; és így kétszeri fordításból
6 I | íróasztalomtól a betegem ágyáig, és onnan vissza. Pihentem,
7 I | Huray, mint orvos kitűnő és nagy tapasztalatú ész, mint
8 I | szó ez volt: „azonnal”. És most negyven nap után, mikor
9 I | utolsó szó benne: „azonnal”, és én nézem a félbeszakadt
10 I | nézem a félbeszakadt sort, és töröm rajta a lelkemet,
11 I | oda, mert fel akar kelni. És aztán nézett rám azokkal
12 I | akkor leírtam; „azonnal”, és nem tudom, mi következzék
13 I | vegyen egy leányt, aki gazdag és előkelő, de akinek sürgetős
14 I | mint a kovácsnak az üllő és kalapács. Keresem, és nem
15 I | üllő és kalapács. Keresem, és nem találom.~Azt mondják,
16 I | rokonaim, barátaim mind.~És az íróasztal!~Sok nagy baj
17 I | sok nagy nehéz sorsban.~És most meggyűlöltem azt az
18 I | bűntárshoz, aki hűtlen lett, és áruló. Pedig mégis le kellett
19 I | mindene volt. Tanult feledni és megnyugodni. Csak a te veszteséged
20 I | munkálkodásomhoz a világosság és a melegség. Fogok én még
21 I | fenyegetései közt is megjelenni! És éveken keresztül! Hányszor
22 I | gondolni azt, ami lehetetlen, és aztán lehetővé tudja azt
23 I | s beszél arról, ami volt és arról, ami lesz. És nappal
24 I | volt és arról, ami lesz. És nappal nem tudok egyébről
25 I | A jó Isten tudja. Okos és jó volt a mondása, amivel
26 I | összecsomagolni a tanulmányokat, és hazaküldeni, aztán el abba
27 II | II. Képek és fák~Hallom én azt jól!~Azt
28 II | beiktatott fejezetet a „Képekről és fákról”, nem sejtve, hogy
29 II | benne valami I. Napóleonból és Columbusból; úgy nevezi
30 II | tudja, mit hallgatott el, és miért?~Negyedik arckép Nyáry
31 II | csapását kipróbálja rajta! És mikor a sors csapásai megszűntek,
32 II | legdrágább, a szabadság és a becsültetés, akkor Nyáry
33 II | megtartá, mint Regulus. És demokrata a szó igaz értelmében,
34 II | oktatva őket a kézi munkában, és tanítva a haza és a szabadság
35 II | munkában, és tanítva a haza és a szabadság szeretetére,
36 II | is meg van örökítve, rajz és ecset által itt a szemem
37 II | végtül-végig, évek során át, és kérdem, majd a rám néző
38 II | erőszakos kézzel felnyitottak?~És ők, meg az a „fehér sötétség”,
39 II | megsúgjuk, ha utánunk jösz”. És mégsem félek tőlük; bizalommal,
40 II | járok, előttem végighaladni és elbukni láttam – és akik
41 II | végighaladni és elbukni láttam – és akik most is itt vannak
42 II | ciher: jó tanyája a rókának és a sündisznónak. Az első
43 II | volt: pompás borom lett, és sok. (Ezt sem azért mondom,
44 II | esztendeje ott van már, és soha egy szemet nem hozott.
45 II | a szép egészséges tőkét, és elültette oda a többiek
46 II | vadászfegyverével agyonlőtte magát. És az a szőlőtő soha egy fürtöt
47 II | nála a guano, a poudrette és Hooibrenk.~Menjünk odább.~
48 II | irodát Pesten. M…r József és W..y Sándor, ezeknél praktizáltam
49 II | egészséges organizmus, gazdag és nőtelen – egy délután Ó-Szőnynél –
50 II | egy füredi spanyolmeggyet és egy „Veszerle”-barackot.
51 II | specialitása Fürednek, korán és sokat termő. Mire a fák
52 II | szegény. – Számoljon Istennel és a saját szívével. – Hálából
53 II | megvallotta a termését, és azóta minden évben terem;
54 II | ágaival nemesítettünk magam és rokonaim, azok mind azt
55 II | versenyezni a növésben. És azután, ahol csak ennek
56 II | Emich Gusztáv jó barátom és kiadóm svábhegyi kertjének
57 II | Ekkor az én derék orvosom és barátom, Kovács Sebestyén
58 II | ikán mentünk ki, nőmmel és egész háznépemmel a „zöldbe”. –
59 II | már a fű, tele ibolyákkal és pimpimpáréval; én még olyan
60 II | nem egyszer, többször is. És aztán ellestem, hogy rügyeznek
61 II | fürtökkel – most hallgat és alszik. Egy kémlelő késvágás
62 II | deklamáltam az országházban. – És most az újon kisarjadt fa
63 II | akarnak látni: – fűben – fában és a fa levelében …~
64 III | III. Álmok és nem-álmok~Volt egykor (a
65 III | óránál többet nem alszom. És akkor alszom mélyen, testem,
66 III | mondom: nem nézem azt tovább, és fölébredek. Tudom provokálni,
67 III | virradat, alkonyat, dél és éjszaka.~Hanem hiszen, akinek
68 III | még üvegházban tartani, és tenyészteni?~Tökéletes igaz.
69 III | intézményeinknek, az örömöket és gyönyörűségeket úgy árulják
70 III | végigdőzsöli, víg pohár és dévaj társaság közt? Hát
71 III | sincs szükség, hogy a haza és az ismerősök glosszákat
72 III | írhatok a templomokról és múzeumokról: ki tudja a
73 III | realisták csak azok, akik Balzac és Zola iskolájához tartoznak?
74 III | véne, szépe, rútja veszendő és esendő, csak a kísértés,
75 III | testvéreimet, királyomat és családját és aztán (most
76 III | királyomat és családját és aztán (most nevessetek már!)
77 III | aztán (most nevessetek már!) és aztán Tisza Kálmánt …~Sok
78 III | sem tudott hozzám szólani. És ez az ő nagy hallgatása
79 III | mégis elnyomott az álom; és aztán aludtam olyan mélyen,
80 III | szemekkel, teljesen ébren, és mégis álmodva.~Ha ez így
81 IV | szívességet tanúsított, és a derék magyar családtól,
82 IV | volna, olyan gondos ápolást és jóízű magyar étekfogást
83 IV | beteg szemébe ne süssön. És ő arra kér, hogy írjak nehány
84 IV | lebocsáták? Aztán az a babérral és virágokkal tetézett halom?
85 IV | Futóbolond! Azt meg kell kötözni. És én már tudtam jól, hogy
86 IV | az egyenlőség a sámsoni és a daemoni erő között: akkor
87 IV | kellett vennie a zablát, és húzni az ekét a barázdában.
88 IV | át bedúdolt a szél, zápor és jégdara cimbalmozott az
89 IV | akaratom nélkül? Felköltelek, és dolgozni fogsz. Már most
90 V | templomok mindegyike a műkincsek és emlékek tárháza; minden
91 V | osztja a várost; de több kő- és vashíd köti össze a két
92 V | ismerkedni. Mily óriási és merész mű e színháznál maga
93 V | csatornázás, mely azt az áradások és forrásvizektől megvédte!
94 V | között ott látjuk Rómeónak és Júliának a képmásait is,
95 V | kíváncsi Júlia lakházát és sírját fölkeresni. Az a
96 V | melynek rostélyán Rómeó és Júlia ölelkezett, talpatlan
97 V | ölelkezett, talpatlan csizmák és papucsok lógnak alá; a teremben,
98 V | szeméttel; a falakon nyirok és piszok, csak az ősi címer,
99 V | most is büszke a maga Rómeó és Júliájára. Egyáltaljában
100 V | rakva vasekékkel, boronákkal és rostáló gépekkel. Ez egy
101 VI | VI. Nyelvészeti és nemzetiségi tanulmányok~
102 VI | ember francia: a pincérrel és a szomszédjával mindenki
103 VI | korú két hölgy torokhangjai és selypítő szisszentései elárulják,
104 VI | egyetlen francia hallgat és nem társalog. Az ellenállhatatlan.
105 VI | kényelmes ülésben. Nekem és leányomnak maradt a két
106 VI | Memnon-piedesztál éji nyugvóhelyül. És ekkor megtörtént az, amire,
107 VI | sem lehetett lefeküdni. És így két, tiszteletparancsoló
108 VII | látása, amit bőkezű természet és emberi lángész együvé halmozott.
109 VII | bronzból van alkotva, vakolatra és vászonra festve; az építész,
110 VII | egy-egy bronzkemence mellett, és csinálják kicsinyítve a
111 VII | kicsinyítve a Cytheréket és Danaékat. Azokra még akad
112 VII | pompás, nem sérti a tüdőt és a gégét.~A Flórencben töltött
113 VII | volt.~Otthon voltunk, én és leányom, a svábhegyi házunk
114 VII | álomképek gyorsan utaznak. És belőle kiszállt megint „
115 VII | ablakom alá ledugott valaha. És ekkor azt mondta: „Nézzétek;
116 VII | zúgása töltötte be az éjt.~És ez éjtől kezdve soha sem
117 VIII | jelzőlámpák, vagonsorok, veres és fekete épületek futnak el
118 VIII | mindent az utcán árulnak, és fennhangon ordít, énekel,
119 VIII | bámulnám. Ezt az örökké egy, és mégis más világot.~Megszoktuk
120 VIII | teleöntve arannyal, bíborral és smaragdokkal. Egy kis kirándulás
121 VIII | gyümölcstől hajladozó narancs és citromfák. Aki ezt lefestené,
122 VIII | a felfűzött kaktuszfügék és paradicsombogyók, a gyerekfej
123 VIII | Nápolyban. Mindenki ruházkodik – és dolgozik. S ez a rongykiállítás
124 VIII | alsószoknyák, batisztingek és monogramos paplanok is lógnak
125 VIII | landauerek, pajkos corricoló és csattogó bérkocsik üldözik
126 IX | egész várost ilyen gyorsan és alaposan eltemetni, hogy
127 IX | stílt; szittya festészet és szobrászat remekeit, ősanyáink
128 IX | felől, befelé csupa ajtó és tornác; ahol még épen maradt
129 IX | az ablak, melyen át lég és világosság hatolt be. Ezek
130 IX | nem ismerhették a náthát és a csúzt, hanem a fogfájást
131 IX | templomok, a színházak, és a hírneves emberek temetősora,
132 IX | melyben a végvonaglása hagyta. És az emberalakoknak egyike
133 IX | ékszerek, fegyverzetek, és azután a háztartáshoz tartozó
134 IX | ingszövet, a szőtt cipőtalp és a hamvvedrek s a velük rokon
135 IX | történt tovább Theseussal és Minotaurussal, akiket ott
136 IX | minden színházigazgatót és hírhedett költőt felszólított,
137 IX | felszólított, hogy előadásokat és felolvasásokat rendezzenek
138 IX | Most éppen a duumvirné és az aedilisné szárítják ott
139 IX | kikerülöm, mert ott Drusus és Livia piedesztáljainál húst
140 IX | No, most itt, a Castor és Pollux házánál, bevágok
141 IX | füveit s az Indiák ámbráit és gyantáit tartja tömlőkben
142 IX | gyantáit tartja tömlőkben és amfórákban, úgyszintén üvegekben
143 IX | amfórákban, úgyszintén üvegekben és halhólyagokban, bivalyszarvakban
144 IX | halhólyagokban, bivalyszarvakban és kókuszdió-héjakban megörökítve
145 IX | borult, megölelt a jó lélek, és sírt. Alig tudtam a karjai
146 IX | szolgálók fonással, szövéssel és hímzéssel értékesíték az
147 IX | sodronyt, a szobor megszólal és szemeit mozgatja.~(Láttam
148 IX | fülű amphorán, discuson és patellán, amik szép sorban
149 IX | vagy most; tudta maga is, és orron ütötte az embert,
150 IX | asszonyféle azt gondolta, és nem mondta, de tette: „Nil
151 IX | tricliniumba, ahol Meleaper és a meghívott convivák már
152 IX | görbe lőcslábszárakkal; és aztán végre a drámaíró Cajus
153 IX | olajtól csepegő hajfürtökkel és borotvált arccal. Még egy
154 IX | rabszolgahússal hizlaltak és végül a legritkább csemegét,
155 IX | pladiatorok játékaival: és ő még sohasem látott olyat,
156 IX | vendéget. Ez a tragikum benne. És igaz történet.~A histriónak
157 IX | réginek nem elég széles és nyílt a szája. A darab anapestusokban
158 IX | találják a mártírhalált. És így minden előadásra lehet
159 IX | szerencse, hogy szobám oldalán és tetején két rácsos lyuk
160 X | megbízásából malacológiai és osteológiai tanulmányokban
161 X | menageria, hanem az első és egyetlen tudományos intézet
162 X | egész flottillája vitorlás és evezős bárkákból, számos
163 X | bárkákból, számos hajós- és halász-személyzete, búvár-készülékei,
164 X | bekalandozni a korallok és hínárok berkeit, aztán meg
165 X | Dohrn, egy Wodán-alak. És amellett a szívélyesség
166 X | amellett a szívélyesség és előzékenység megtestesülése.~
167 X | vízlakók magukat fenntartani, és ellenségeiktől megvédelmezni.
168 X | virágokkal, az ezüstszín, rózsa és smaragd minden változataiban.
169 X | Testük, mint a kígyóé, és bőrük, mint a legszebb márvány:
170 X | szalag. (Venus-öv a neve.) És ezek az átlátszó lények
171 X | medúzák, melyek összecsappanás és kitágulás által úsznak kitanulhatatlan
172 X | 8 mirigyük, 64 csápjuk és 8 szívókarjuk. Rettenetes
173 X | embert megfogja, megeszi és megissza.~Hanem ennek egy
174 X | csörgőkígyó, hiéna, keselyű és madárevő pók, mind szeretetre
175 X | nyelv, megrakva szipolyokkal és két sor éles foggal; minden
176 X | elhordja az actiniát a puhányok és ázalagok közé, amik annak
177 X | nyomában.~A színpad hátulját és két oldalát tengeri sziklák
178 X | csak a kinyújtott ollók és csápok látszanak elő. A
179 X | antipathes-korall, mely fekete színű és hajlós, mint a halcsont,
180 X | egyszerre a csigahéjba, és elejti a martalékát.~Ekkor
181 XI | nem lehet látni: nyarat és telet egy képen.~Amint Pozzuoli
182 XI | visszasüllyeszti őket a mélybe, és azalatt a nyitott ajka a
183 XI | gyümölcsei érnek: egyszerre virág és érett gyümölcs az ágon.”~
184 XI | lehet ez? Hát az egyik ősz és a másik ősz között eső telet
185 XI | egy kövér levelű zsázsát és valami páfránt, aki magának
186 XI | család állt, mister, mistress és apróbb-nagyobb missek, körüllengedezve
187 XI | csarnokot negyvennyolc márvány- és gránitoszlop emelte, s ezeknek
188 XI | odadobált törött oszlopfőkkel és párkányokkal, melyeket nem
189 XI | a héja recés, hófehér. És ez a tehetetlen állat képes
190 XI | lyukat, folyvást dolgozik, és lassan, míg akkora lyukat
191 XI | oszlop derekán. Azon alul és felül megszűnik. Eszerint
192 XI | csigafúrás felső széle tart, és századokon át ott kellett
193 XI | Minerva, diadalmas Venus és mennydörgő Jupiter ideál
194 XI | az elveszi, célt érsz”. És elmondta urának a tervét.
195 XI | egyiptomi isten, csakhogy eszik és iszik – és azonkívül misztériumokat
196 XI | csakhogy eszik és iszik – és azonkívül misztériumokat
197 XI | az Isis, Oziris, Buziris és Serapis templomok? S miért
198 XI | elkezdették fúró munkájukat. És aztán otthagyta az egész
199 XI | Tudniillik, hogy Bajae és Pozzuoli között van egy
200 XI | Russie”, ahol írott betűk és szájhagyomány szerint igen
201 XI | száz föld alatti szobával és Hortensius híres szónok
202 XI | infámisul fújják, cibálják és pengetik azokat a nápolyi
203 XI | prímásuk énekel, gitározik és táncol hozzá; utóbb aztán
204 XI | utóbb aztán a többi urak és hölgyek (művészek) szintén
205 XI | hegedülnek, gitároznak és énekelnek. Ebéd végeztével
206 XI | nagyobbrészt angol mylordok és myladyk) a márvánnyal padlózott
207 XI | virginálni, s az angol lordok és myladyk, akik az asztalnál
208 XI | melynek tagjai, ruhájuk és cipőik megviselt állapotja
209 XI | meg egy hegedűjátszó: nő és férfi énekelt és lantozott.~
210 XI | hegedűjátszó: nő és férfi énekelt és lantozott.~A nő hangján
211 XI | mély timberű mezzoszoprán; és oly tökéletesen iskolázott
212 XI | mesteri énekrészt; oly bájjal és lélekteljesen, hogy mi,
213 XI | ideállá válik.~Pénzt keresni és enni: ez a két jelszó.~A
214 XI | tengerpartra, s pihennek és koplalnak. Most minden ember
215 XI | ráspolyoz, vagy az utcán jár és árul valamit torkaszakadásig,
216 XI | bemutatni az előfogatait és divatöltözeteit, a széles
217 XI | beesteledik.~E sétányon innen és mögötte kezdődik az új Nápoly,
218 XI | építeni. Az igaz, hogy olcsó és könnyen kezelhető a falnak
219 XI | valami közép lény a kő és a vályog között. Ez újkori
220 XI | Az útikalauzok, könyvek és eleven vezetők ugyanis azt
221 XI | műszavakat használni, az ütér és a visszér: ez a két nevezetes
222 XI | nevezetes utcája, a Toledo utca és a húspiac.~Az utóbbit elég
223 XI | éppen hetivásár Nápolyban és azonfelül december 16-ika.~
224 XI | süteményes bolt, pénzváltó és tehénistálló, melyben azonban
225 XI | elkezdődik Nápoly élete és pompája. Ez egy darab Európa.
226 XI | Budapest Andrássy útja, Váci és Dorottya utcája összevéve
227 XI | vitae. Becsülöm őket érte! És a konfekciós boltok (vulgó, „
228 XI | porcelán, majolika, a selyem és csipke, a gyönyörű üvegáruk,
229 XI | az ékszerek, az antikok és azoknak remek utánzatai,
230 XI | acéleszközök, márvány, elefántcsont és fafaragványok, kirakott
231 XI | intarsiaturák), a korallok és faragott csigák; és a pazarló
232 XI | korallok és faragott csigák; és a pazarló fényűzés cikkeitől
233 XI | mindennapi élet, a kényelem és viselet tárgyaiig mindent
234 XI | mindent maga Nápoly állít elő. És árucikkeik jók, szolidak,
235 XI | kitűnő ízléssel készítvék, és olcsók. A háromlírás nápolyi
236 XI | ára a tréfával határos, és amellett milyen műízléssel,
237 XI | sorakoznak egymás mellé a fény és pompa kirakatai a boltokban,
238 XI | mennyisége a sétapálcáknak és esernyőknek, szentképek,
239 XI | Omnia mea mecum porto!” És semmit sem lopnak el tőle.
240 XI | szép női arc. A budapestiek és a bécsiek különösen el lévén
241 XI | hintók kénytelenek megállni, és szünetet tartani. Nincs
242 XI | főkötős arc kibukkan rajta, és lekiált valamit. Erre a
243 XI | amennyi egy reggelinek és két soldi értékének megfelel. –
244 XI(1)| tehát a kecskének „haja”, és nem „szőre”~
245 XII | csordultig vannak angol és muszka hercegekkel, toilette-verseny,
246 XII | regényíró, H** a nővérével és a nagynénjével, aki szintén
247 XII | aki szintén festőművésznő, és amellett drámaírónő. Jelenleg
248 XII | dolgozik: két vígjátékon és egy tragédián. Dacára ennek
249 XII | Dacára ennek igen jószívű és kellemes delnő, Loreley
250 XII | feszítik ki a vászonernyőt. És erről a teraszról odalátni
251 XII | magas, hófedte Monte Angelo, és alattunk köröskörül mindenütt
252 XII | köröskörül mindenütt narancs- és citromligetek – nem ligetek,
253 XII | megrakva aranyzöld, sárga és bronzpiros gyümölccsel.
254 XII | hozatnak távol Levantéból. És ezek nem olyan díszfácskák,
255 XII | olasz köznépnek ez ebéd és mulatság: mire jóllakik
256 XII | képét mutatva a tengernek és virányos partjainak. Az
257 XII | Ennél szebb valamit költő és festő együtt nem gondolhatna
258 XII | tudni a világról semmit, és nem kívánni semmit. Úgy
259 XII | eszik. Ha magamban vagyok, és belemerültem a dolgomba,
260 XII | növelik. Német barátaink és barátnőink bámulva mondják,
261 XIII | takarva gyékényekkel fölül és az északi oldalaikon, ami
262 XIII | kedvez az ég az olajfának és szentjánoskenyérnek; egész
263 XIII | táncol, orrával, farával fel- és lehánykódva, nyolcan a két
264 XIII | bizonyos négy fehér folyó és három zöld halom címere
265 XIII | szállítá minden olasz vasút és gálya, nem kellett neki
266 XIII | A nagy kikötő a gőzösök és halászbárkák számára odább
267 XIII | derék jó bárkánk, kényelmes és tiszta, vitorlával és négy
268 XIII | kényelmes és tiszta, vitorlával és négy evezőssel. Beszálltunk,
269 XIII | hanem tolják, szemben állva és nem háttal ülve a csónak
270 XIII | percre használt a filozófia és poézis: az idegek elcsendesültek.
271 XIV | előtt. Regény, világtörténet és mesemondás! Egy nehéz álom,
272 XIV | álom, melyre irattekercsek és faragott kövek esküsznek,
273 XIV | Osztva az országlás a császár és Jupiter közt.) Volt módja
274 XIV | mellvértjén ragyogott az arany és ezüst; s amerre a kezét
275 XIV | kincset hagyott utódaira. És mégis átkozott lesz a neve,
276 XIV | kellett. Árulkodás, titkos és nyílt bevádolás hurcolta
277 XIV | árulás; mindenki félt tőle, és ő mindenkitől. Szomjúzta
278 XIV | mindenkitől. Szomjúzta a vért, és undorodott tőle. Kívánta
279 XIV | undorodott tőle. Kívánta és utálta a kéjt és a mámort.~
280 XIV | Kívánta és utálta a kéjt és a mámort.~Ez a kiváltságos
281 XIV | fényűzés, a pompa, a förtelem és vérengzés milyen mesebeli
282 XIV | minők ez elefántcsonttal és drágakövekkel kirakott csarnokokban
283 XIV | csillagvizsgáló tornyot építtetett; és még egy állat: egy szelídített
284 XIV | a hűségében nem bízott.~És Sejanus még itt is halálítéleteket
285 XIV | egyik szemét. Szégyenében és keservében Agrippina éhséggel
286 XIV | Sejanusnak adott pofon miatt, és még annál rosszabbat is,
287 XIV | árulkodás, az öngyilkosságok és kivégzések szakadatlan sora.
288 XIV | kivégzések szakadatlan sora. És a capraeai uralkodónak ismét
289 XIV | igazán ünnepnap lehetett. És közben folytak a természetcsúfoló
290 XIV | római aranyos fiatalságot (és a gyémántos öreg trottyokat)
291 XIV | tenger hullámfodrai jönnek és múlnak. Ha egy követ lehajítunk,
292 XIV | avatottabb tollak annyiszor és oly szépen lerajzoltak.
293 XIV | fenyegeti. A fölötte levő telek és azon épült villa egy amerikaié.
294 XIV | kaptunk helyette valami szebb és ritkább látványt: egy szivárványt
295 XIV | hetvenhét szín ragyogott abban, és olyan lánggal, hogy a belenéző
296 XIV | színsávjaival kezdődött a második, és így fel, fel az ég végtelen
297 XIV | ennél szebbet nem láttam. És ezzel bezárom. Most már
|