Rész

1 III|     szégyenlem.~Magamnak nem kérek semmit Istentől, megköszönöm azt
2  IV|          feleltem: „Nem írok többé semmit alá! Éljünk meg, ahogy tudunk,
3  VI|            természetesen nem lehet semmit; mert még azért, ha valaki
4   X|        szeme csak a láthatóvá lett semmit bámulja rajtuk; hanem a
5  XI|         Omnia mea mecum porto!” És semmit sem lopnak el tőle. Pedig
6 XII| gondolkozni semmiről, nem dolgozni semmit, nem beszélni senkivel,
7 XII|     senkivel, nem tudni a világról semmit, és nem kívánni semmit.
8 XII|    világról semmit, és nem kívánni semmit. Úgy hívnának bennünket,
9 XIV|          köt bennünket. Nem tudunk semmit, s szeretnénk tudni mindent.