bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 I | volt kifáradva. Pedig én azt akartam, hogy fáradjon ki,
2 I | üdvözölték a beteget, nekem azt mondták, csoda történt.
3 I | Elálmosodtam. Mindenki azt mondá, hogy jó lesz lefeküdnöm,
4 I | azonban be akartam fejezni azt a tizenhetedik ívet, s vacsora
5 I | legyőzte a cudar halált, azt a fojtogató rémet, s akkor
6 I | szobájába, egészen nyugodt volt, azt mondta, hogy semmi fájdalmat
7 I | mondom én el újra, mintha azt akarnám, hogy a sebeimet
8 I | Keresem, és nem találom.~Azt mondják, hogy nagyszerű
9 I | sorsban.~És most meggyűlöltem azt az íróasztalt; undorral,
10 I | kellene mennem!~Minden ember azt mondaná, hogy bolond vagyok…
11 I | hiányzott, megvolt az övében, s azt kölcsönadta; ő volt a lelkemben
12 I | megszabadításomra ki tudja gondolni azt, ami lehetetlen, és aztán
13 I | és aztán lehetővé tudja azt tenni! A végveszély, a kétségbeesés
14 I | Rokonaim, barátaim mind azt tanácsolák, hogy menjek
15 I | drága, mint az övé, mert ő azt a babért adta oda, amit
16 I | De vajjon azért, hogy azt a koszorúkkal fedett sírt
17 II | Képek és fák~Hallom én azt jól!~Azt a gúnykacajt körülöttem: „
18 II | és fák~Hallom én azt jól!~Azt a gúnykacajt körülöttem: „
19 II | a fejemben. Majd a végén azt is megmondom, hogy mi vezetett
20 II | saját kezükkel törjék be azt az ismeretlen kaput, mely
21 II | hű fia e hazának ismeri azt a mondást: „Magyarország
22 II | világát. Nem bírta elviselni azt a gondolatot, hogy kétségbe
23 II | Tudjuk, hogyan halt meg. Azt mondánk: felment az égbe,
24 II | férfi ideálom volt; akiről azt írtam, hogy „vas ember”,
25 II | úgy, mint apámat; akiről azt mertem egyszer mondani,
26 II | hogy is háborították volna azt, aki éveken át ette a politikai
27 II | nap-nap után évről évre mind azt felelgetik nekem: „Majd
28 II | is utánam jönni!~ ~Azt hiszitek tán, hogy csak
29 II | ültettünk. Mikor megvettük azt a svábhegyi telket, három
30 II | róluk az akadékos ágat; ő azt hitte, hogy ez azoknak fáj. –
31 II | Hányszor leveleztem én azt végig! (Nem azért dicsérem
32 II | megnőttek, az én öreg barátom azt tette, hogy egy este, vidám
33 II | abban az időben, amikor azt a kiváltságot egyezer forintért
34 II | forintért osztogatták). Kár volt azt tennie. – Egy reggel az
35 II | megölni, saját kezeivel! Azt a délceg, herkulesi alakot.
36 II | szobába tesznek, beillatozza azt, mint a virág. S ahány fát
37 II | magam és rokonaim, azok mind azt hirdetik, hogy az „anyai
38 II | hasításba” a Károly bátyámmal. Azt mindenki tudja, hogy van
39 II | svábhegyi kertjének egy fájáról. Azt a kis letört ágat cserépbe
40 II | Kovács Sebestyén Endre, azt mondá: „Nem kell neked már
41 II | puszta virágágy mellett, azt látom, hogy a kihalt fa
42 III | Pápán: Márton József, aki azt mondá, hogy „Mind bolond,
43 III | ellenére is bátor vagyok azt állítani, hogy az álmoknak
44 III | akaratszabadságom van rá, azt, ami engem bánt, kiigazítani,
45 III | hippogriff engedelmeskedni, azt mondom: nem nézem azt tovább,
46 III | engedelmeskedni, azt mondom: nem nézem azt tovább, és fölébredek. Tudom
47 III | elfelejtett, s kénytelen azt az ölébe felvenni; álmában
48 III | rajtuk. Verje ki a fejéből azt a gondot, ami azokat dajkálja.
49 III | a világ, ha egyszer csak azt hallaná, hogy az öreg „ideálista”,
50 III | társaság közt? Hát mit mondana? Azt, hogy vénségére megjött
51 III | Ketten tettük meg együtt azt az utazást egy sírdomb körül.
52 III | realisztikus regényirodalom”-ról. Azt hiszem, ez majd elálmosít:
53 III | szerint realista író vagyok, s azt mondom, hogy ilyen a valódi
54 III | tagadom el a regényírónak azt a jogát, hogy az élet árnyoldalait
55 III | semmit Istentől, megköszönöm azt a sok jót, amit velem tett
56 III | velem tett életemben; csupán azt kérem, hogy őrizze meg minden
57 III | hasonló vidékeken keresztül! Azt csak az Isten tudja: megírni
58 III | szobámból a folyosóra kivezet; azt megtalálom, felnyitom, s
59 IV | ágyban fekve a betegemet. Azt mondja, hogy nagyon hideg
60 IV | igaz. De hát lehetséges-e azt változtatni? Az ágya mellett
61 IV | házban lakó szomszédomnak azt, hogy ne zongorázzék éjjel,
62 IV | elsiratták.~A rokonaim erre azt felelik, hogy „Álmodtad
63 IV | álmom?~„Bizony, álmodtam azt, édes bátyám”, szól az orvos,
64 IV | álmok, amikről az ember azt hiszi, hogy ébren látta.
65 IV | az ágyam mellett, nőmnek azt a legutolsó arcképét, ami
66 IV | Igaz, hogy magam tettem azt oda az este. Nem vagyok
67 IV | semmi sincs új a nap alatt, azt már tudom, hanem árnyékban
68 IV | köszönhetem a következő álmomat.~Azt álmodtam, hogy már köztudomású
69 IV | bolondság. S én megtettem azt, hogy összejöttem egy barátommal,
70 IV | szűken tartotta a fiát), s azt mondtam neki, hogy „Sietek
71 IV | téged ért!”, ahelyett, hogy azt mondtam volna neki: „Engedd
72 IV | aztán mindjárt egy volt, aki azt mondta, hogy bolond vagyok;
73 IV | sikert aratott; ennek meg azt mondtam: fogadd őszinte
74 IV | szerint írjam alá a váltóját, azt feleltem: „Nem írok többé
75 IV | az bolond! Futóbolond! Azt meg kell kötözni. És én
76 IV | majd szétrúgtam magam alatt azt a tizenhat markos vas ágyat;
77 IV | téged a szekérbe: húzzad azt!~Felkeltem, felöltöztem.
78 IV | találkoztam a kiadómmal, azt mondá, hogy még olyan nagyokat
79 V | mint egy archívumot. De azt, aki csak egy napot tölt
80 V | vágott csatornázás, mely azt az áradások és forrásvizektől
81 V | elhoztuk a fényképeiket.~Hanem azt tanácsolom mindenkinek,
82 V | kerek köpönyeget visel, s azt a vállán áthajtva hordja
83 V | Nem ilyennek képzeltem én azt a helyet, ahol Rómeó vágytársával
84 VI | az fogják mondani, hogy azt az én fantáziám álmodta
85 VI | levő angol mylady meghozta azt az áldozatot, hogy az egész
86 VII | ittlétem alatt folyvást azt éreztem, hogy agyonnyom
87 VII | együvé halmozott. Valahol azt írtam, hogy amidőn elveszett
88 VII | elveszett a régi paradicsom, azt mondá az ember az Istennek: „
89 VII | az óceánra, s mikor már azt hiszi, hogy jó messze elhaladt,
90 VII | talán célhoz is ér, akkor azt olvassa a felnyitott levélből: „
91 VII | Flórencben. De én most is azt mondom, hogy sokkal jobban
92 VII | ledugott valaha. És ekkor azt mondta: „Nézzétek; én ezt
93 VII | jutok, első dolgom lesz azt az olajfát elültetni oda,
94 VIII | felől közelítettem is felé, azt a benyomást tette rám, mint
95 VIII | tököt árul, az hasonlítja azt a hajnali naphoz, a tűzokádóhoz,
96 VIII | citromfák. Aki ezt lefestené, azt mondanák: megbolondult.~
97 VIII | akkor az ember nem látja meg azt, amit megláthat: a régi
98 VIII | szerezhet e nép ínségéről. S azt mondják, hogy ez már haladás.
99 VIII | végtelenre látszik nyúlni; azt hisszük, hogy velünk jön
100 IX | állt, hogy takarta volna be azt hamuval, lávával, mikor
101 IX | dicsőséget, úgy, ahogy azt Priscus Rhetor megírta volt;
102 IX | múzeumnak megtelt, lelkesíték azt a mai terrakotta szobrászt,
103 IX | földszintesek, a tudósok ugyan azt állítják, hogy emeletesek
104 IX | vezetnek fel a magasba; de én azt hiszem, hogy azok csak a
105 IX | hiányos fogsorai mutatják.~Azt meg éppen nem lehet megérteni,
106 IX | lenni. Mi volt az alapja? Azt állítják, Pompeji kereskedőváros
107 IX | összezsugorodni; itt meg azt képzeli, mintha törpék között
108 IX | monográfiáját: ára harminc frank; azt maga el is hozza utánunk
109 IX | mikor rá gondolok.~Aztán azt gondoltam, hogy sokkal jobbat
110 IX | bolond álmomat írom le, mint azt a bölcs értekezést.~Tehát
111 IX | bölcs értekezést.~Tehát azt álmodtam, hogy én voltam
112 IX | építteté Eumachia papnő azt a nagyszerű chalcydicumot
113 IX | gömbölyű dorombon áthúzva: azt pengetik. – Boldog Pompeji-beli
114 IX | van-e Meleager.~A szabados azt felelte, hogy az most iriskenőcsöt
115 IX | kisded márvány mensát, s azt mondta, csak várják, egy
116 IX | alatt rengett a taberna. Azt gondoltam, látja, hogy útról
117 IX | túrós lepényt hozott. Dehogy azt hozott. Nagy hízelkedő mosolygással
118 IX | Charon vitte volna el, aki azt az autographonalbumot legelőször
119 IX | istennő oraculumát, az egyik azt várja Dianától, hogy segítse
120 IX | hasonlíthatatlan Mnester, aki azt merte mondani a császárnak,
121 IX | értheti, miért?~Én ezekre csak azt felelhettem neki, hogy bizony
122 IX | consul a delnőnek odaítélte azt az egész birtokot, amiből
123 IX | hát drága rúgás volt.~– De azt csak láttad, mikor a három
124 IX | kiket a caesar elítéltetett. Azt mondják, ártatlanok voltak.
125 IX | mire aztán az asszonyféle azt gondolta, és nem mondta,
126 IX | pohártöltő rabszolga pedig azt hitte, hogy az ura igazán
127 IX | keresztülnyársaltatni? Nagyon könnyű azt kapni: meg kell fogni egyet
128 IX | epilógot is el kell mondanom; azt pedig halva nem tehetném
129 IX | tábláit verte a jégeső. Azt hittem, Thraciában vagyunk.
130 X | nyakába! Hogy felejték el azt, hogy politikai ellenfelek!
131 X | öreg késsel.~No, hát lássuk azt a hajszálhasogató öreg kést!~
132 X | akkora szökéseket tesz, hogy azt nem csinálja utána semmi
133 X | zöld, mint a kolibritoll: azt el kell fogni ügyesen, hogy
134 X | Kifogyhatatlan élvezet azt elnézni, milyen élet van
135 X | szörnyetege együtt nem adná ki azt a rémet, amit ez egymaga
136 X | felé; hanem aztán, amint azt a zsinegnél fogva elrántják
137 X | felesége. Hogy asszonyság, azt világosan lehet látni az
138 XI | nincs rájuk szükségünk, azt ők mind nem értik; hanem
139 XI | szívéhez közel járunk: halljuk azt dobogni, érezzük melegíteni
140 XI | a fák közt átszűrődve: azt a vulkánnak még nyitva levő
141 XI | meleget áraszt el a testen. S azt mondják, hogy fájós szemeket
142 XI | most legalább, ha valaki azt mondja: „Eredj a pokolba!”,
143 XI | mondja: „Eredj a pokolba!”, azt mondhatjuk neki: „Hiszen
144 XI | gőzeitől. Ez azoknak tetszett. Azt hitték, Londonban vannak;
145 XI | gazdagságot halmozott össze, s azt mind nejére pazarlá. Annak
146 XI | hű szabadonca, Ideus, s azt mondta neki: „Ha nem fogadja
147 XI | minők ezek a misztériumok? Azt senki sem árulja el, aki
148 XI | szerepét ezúttal ő játszotta. Azt hitte az ifjú ember, hogy
149 XI | fogdosnak.~Egyszer csak azt mondta az az örökké nyitott
150 XI | ki a hullámsírból.~S még azt sem elégelte meg a Solfatara,
151 XI | szerencsésen. Szép vendégfogadó, azt el kell ismerni; hanem egy
152 XI | csak egy branzinóra telik. Azt is de sokáig hozzák!~Utazónak (
153 XI | Szegény fiú, megérdemli azt az egy lírát a látogatóktól –
154 XI | művészet titkaiba, ahogy azt az újabb kor követeli: nagyot
155 XI | és eleven vezetők ugyanis azt híresztelik minden látogatónak,
156 XI | meg. Még senkisem látta azt, a szép hölgy legyen az
157 XI | legyen az első, aki előtt azt leleplezik. A delnő bement
158 XI | beszéltünk, s követeltük, hogy azt mindenki elhiggye: tamáskodni
159 XI | járókelőknek – nem az áruk nevét, azt úgy is látja, akinek szeme
160 XI | hangzik legsűrűbben; ez azt teszi, hogy fél líra (mezza
161 XI | üsse; hanem egy perselyt, s azt megzörgeti az arcom előtt;
162 XI | kapu előtt beharangoz. Ez azt jelenti, hogy itt van a
163 XI(1)| Mert különben egyszer csak azt veszi észre, hogy elkezd
164 XII | előle. Hanem azért megteszi azt a tréfát, hogy a sziklaszékes
165 XII | Csak akkor tudok enni, ha azt látom, hogy más is eszik.
166 XII | belemerültem a dolgomba, azt hiszem, hogy már ebéd után
167 XII | rabszolgája.~Hanem a tenger azt is meghozza: az éhséget.
168 XII | gyönyörűségünkre mutatta azt be a felséges természet
169 XIII | falujukba: az jobban meg fogja azt védelmezni, mint egy egész
170 XIII | meg a Kossuth nótáját, meg azt a Klapka-rohanót s a színpadon,
171 XIII | váltani, vendéglőt keresni, azt ingyen szállítá minden olasz
172 XIII | Tenger idő!…~S mai napság azt kérdezik tőlünk itt ezen
173 XIII | olyan gyáva a szárazon: ha azt látja az időjárásból (melyet
174 XIII | Beszédessé vált evezősünk azt mondja, hogy ez ott alant
175 XIII | nagy ember. Hiába mondtad azt te, világ ura: „Caesarem
176 XIII | Mikor látod magad felé jönni azt a hatalmas élő hegyormot,
177 XIII | csak az a védelem, hogy azt a te dióhéj járművedet az
178 XIII | talán? Soha nem ismertem azt (az élet miatt). Hát nem
179 XIII | egy öreg huszárőrnagytól azt az adomát, hogy a francia
180 XIII | No, hát nem tudom-e én is azt a huszár-tempót?~Tarrrka!
181 XIII | hasonló helyzetbe jut. Csak „azt” a fentebbi huszármondást
182 XIV | valami jegenye a szélben.2 Azt mondták, hogy az valami
183 XIV | szeretnénk tudni mindent. Azt hisszük, hogy szárnyaink
184 XIV | mondá Hody úr – „Láttam én azt már panorámában.”~Egészen
185 XIV | villa egy amerikaié. A jenki azt tartja, hogy e jognál fogva
|