bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 I | Számláltam, hány lap van már meg? Hány van még hátra?
2 I | leültem ismét dolgozni. Hanem már ekkor az anyagé volt a hatalom.
3 I | A túlvilág volt abban. Ő már látott abban, de ajkai nem
4 I | mit? Dr. Huray ott volt már az ágya mellett: éjfélkor,
5 I | a részvét. Megnyugodtam már benne, hogy jó volt ez így.
6 I | asztaltól őhozzá. Csakhogy most már kissé messze volt tőlem
7 I | Talán így is – gondolnak már ilyesmit.~Hiszen, az Isten
8 II | őket, nem bántanak.~Hisz én már régen hozzászoktam, hogy
9 II | Nemzet” szerkesztősége már akkor jelezte, hogy a cikkemet
10 II | hanem azért igyunk: ez már igaz!)~Egy fal melletti
11 II | Tizenhat esztendeje ott van már, és soha egy szemet nem
12 II | vannak. Megpróbáltam én azzal már minden kertésztempót, visszametszettem,
13 II | kabátban, mely a hátán kezdett már megfakulni, végigjárt a
14 II | Rettentő eset volt. – Ha már a pap is elveszti a hitet! –
15 II | terepély diófa. Olyan magasak már, hogy a sárgarigó fészket
16 II | mind megnőttek. Van annak már húsz esztendeje. – Hanem
17 II | mely örökké meddő. Ezt már változatosság kedvéért egy
18 II | vadoncba ezt az ágacskát; már a harmadik évében megvallotta
19 II | Minden orvos lemondott már rólam: a hírlapi reporterek
20 II | azt mondá: „Nem kell neked már sem digitális, sem laurocerasus;
21 II | tavaszelő volt: buja zöld már a fű, tele ibolyákkal és
22 II | példájukat a körtevirágok; már az almák is készülődnek,
23 II | még a többi mind kopasz, már ő tele szokott lenni idefönn
24 II | sarjadzik elő. Egy hó múlva már magasabbak voltak az új
25 II | mint én – s május végén már ott deklamáltam az országházban. –
26 III | paradicsom tiltott fája nincs már tilalom alatt.~S ugyan mit
27 III | Megtért végre ő is. Most lesz már az igazi úton. Hej, milyen
28 III | ott megállok: hiszen nincs már kinek?~Azután elköltjük
29 III | faj; a csatatér leírása már nem az? A részeg, a kéjenc
30 III | emberalak? A hős, a mártír már csak képzelet? A városok
31 III | tenger, a falusi magány már csak idealizmus? A kéjvágy,
32 III | hiszen olyan távol voltam már azoktól az áloműző szobáktól –
33 III | és aztán (most nevessetek már!) és aztán Tisza Kálmánt …~
34 III | megakadtam. „Nőmet!” Hiszen nincs már. Ennél a nagy hézagnál mindennap
35 III | kezeim érzik, hogy a fal már egészen át van hevülve a
36 IV | mindig az álmok~Másnap este már Münchenben voltunk.~Az ismerőseim
37 IV | hogy ő nagy álmot alszik már; hisz látta, mikor eltemették;
38 IV | mellékszobában levőktől; de már akkor nincs ott sem az ágyban
39 IV | messze elmarad alattam; már csak olyan, mint a hold,
40 IV | olyan, mint a hold, utoljára már csak egy kis kék csillag,
41 IV | sincs új a nap alatt, azt már tudom, hanem árnyékban még
42 IV | álmomat.~Azt álmodtam, hogy már köztudomású dolog volt felőlem,
43 IV | barátim; ostoba vagyok!” Az már csak nagy bolond, aki elismeri
44 IV | meg kell kötözni. És én már tudtam jól, hogy ki van
45 IV | kísérőimet az íróasztalomhoz. Már rajta függött a szemem a
46 IV | csorgott a homlokomról. – Most már aztán igazán haragba jöttem!~
47 IV | bohókás, tréfás novellából. – Már most tudod, édes testem,
48 IV | Felköltelek, és dolgozni fogsz. Már most ismersz.~Reggelre olyan
49 V | kövek legremekebbikéből. Ma már nem faragnak márvány emlékszobrokat
50 V | sark-fundamentuma. Most már jelentéktelen kőhalmaz valamennyi.
51 VI | lehet heverni: a másik felén már csak egy szűk karszék szorul
52 VI | szakaszának az ajtaján belépünk, már ott találtuk a közebédnél
53 VII | paranccsal az óceánra, s mikor már azt hiszi, hogy jó messze
54 VII | nem tehetek.~Flórencben már okos világ van: a vendéglőkben
55 VII | hozzászokni e morajhoz; de később már igen jó álomringató harmónia
56 VII | annak. – Tudtam, hogy most már búcsút fog venni tőlem örökre. –
57 VIII | S azt mondják, hogy ez már haladás. Most már legalább
58 VIII | hogy ez már haladás. Most már legalább vannak rongyai;
59 VIII | dolgozik. S ez a rongykiállítás már egy neme a dicsekedésnek.
60 VIII | amit útban találunk. Nincs már népviselet; alig látni egy-egy
61 VIII | velünk jön Nápoly, pedig már régen elhagytuk Porticit
62 IX | Az ember annyit olvasott már Pompejiról, s annyi fényképet
63 IX | porticus számára, melyre már nem volt pénze. Hozzám is
64 IX | a domina szívesen lát, már kiadta a rendeletet, hogy
65 IX | Valamivel régibb az, melyet már hallanod kellett, hogy a
66 IX(1)| egynémelyik olvasómról, hogy már elfelejtett diákul, ide
67 IX | jelentve, hogy az uraságok már összegyűltek a tricliniumban,
68 IX | és a meghívott convivák már türelmetlenül vártak rám.
69 IX | conviva is volt ott, de annak már nem jutott hely a tricliniumnál.
70 IX | borbély eret vágott rajta, de már késő volt. Le kellett szállnia
71 IX | compellis non svaveolens.”6~De már erre a döcögős versre csakugyan
72 X | 8-ikát írtunk. „Leányom, már ma nem tehetünk máshová
73 X | a segedelem”; íme, midőn már az unalom szörnyetege az
74 X | megfelelhessen; hanem azért már ott van a három sor fog
75 X | bennünket.~Hanem a murénáknak már maguknak kell egy külön
76 X | hanem a tudósok górcsöve már felfedezte, hogy ezeknek
77 X | kezdődik az előadás.~Egy kis, már élettelen halacskát eresztenek
78 XI | kedves fiatal tudósom is, ki már Nápoly egész vidékét kitanulta;
79 XI | elmarad valamennyi. „Ez már érti a nyelvünket.”~Van
80 XI | amelyen most járok! Ismerem már a szikláit, a földrétegeit,
81 XI | még él a föld. Körös-körül már meg van dermedve, itt ezen
82 XI | népszínházak falai között; tudom már könyv nélkül: itt volt a
83 XI | képzeletemmel kitalálni. Most már látom. Úgy, hogy ott, ahol
84 XI | foltok terjengenek, amelyeket már csak a mirtusz szegélyez.
85 XI | s megosztoztunk rajta. Már most legalább, ha valaki
86 XI | belőlük színházfoyer-t, az már prédapazarlás volt. Most
87 XI | az oszloptalapokat látjuk már a körtemplom helyén, rendetlenül
88 XI | Mundus, ifjú patrícius, aki már életét, vérét, összes vagyonát
89 XI | előtt tűzokádó volt; most már begyepesült a katlanja.~
90 XI | ismét süllyed alá. Talapköve már a tenger vizében áll, s
91 XI | az emberek terveit. Most már csak a régészek találgatják:
92 XI | öböl között: az egyik öböl már eltűnt, a másikból elkerített
93 XI | használni) ennél a kirándulásnál már előre meg kell állapítania
94 XI | bejárás – ingyen; – most már belépti díj mellett. Csinos
95 XI | jövő esztendei zöldborsó már szépen tele van hüvelyekkel.~
96 XI | feljárással. Mikor belépünk, már megüt bennünket a meleg
97 XI | valcert, polkát táncolni. Már most nem tudom, nápolyi
98 XI | énekhang zendül fel.~Itt már csak olyan alsóbbrendű énekes-trupp
99 XI | megérzett, hogy az beteg már; de azért az valami oly
100 XI | iskolázott modor, hogy én már régóta hallottam híres színpadokon
101 XI | egyetemes kifejlődésben, ahol már a próza is ideállá válik.~
102 XI | hajdani leírói. Nincsenek már lazzaronik, félmeztelen
103 XI | idomított építészetével; itt már a házaknak teteje is van.
104 XI | valóságában.~A Toledo utca (ma már Strada di Roma) folytatásával
105 XI | az egész hintósornak. Ez már csak természetes.~Mi azalatt
106 XII | az almának, körtének, a már javában érő apró, lapos
107 XII | a hab, s a másik percben már nincs ott a nevünk. Mintha
108 XII | magasabb uraságok számára. Már tudniillik akik elég magasak
109 XII | dolgomba, azt hiszem, hogy már ebéd után vagyok. Különösen
110 XII | meghozza: az éhséget. Értem már, hogyan lehet hat órakor
111 XII | hogy nem látták.~Másnap már nem volt ott a forrásnak
112 XIII | narancsfa-tenyészetet; de már a gyümölcsterhes fák be
113 XIII | rongyos szűrt dobnak; feljebb már elmarad a narancsfa; de
114 XIII | a szelídgesztenye, most már hullófélben levő sárga lombbal;
115 XIII | megörökített a hazai népdal (már amíg a népdal maga is meg
116 XIII | nagyon régen… huszonöt éve már, tehát emberemlékezetet
117 XIII | ilyen üres hálót láttam én már – ekkora emberszakasztó
118 XIII | átvigyen valakit Capriba; ha már elvisz bennünket, akkor
119 XIII | tengeri nyavalya, aki jártam már négy viharban a mi Quarnerónkon (
120 XIII | azon nevetni. Jártam én már azon olyan viharban, hogy
121 XIII | áthajigált a bárkába; de már mindent nem tudott áthajigálni. „
122 XIII | volt, igazi délolasz típus.~Már most mit csináljunk, hogy
123 XIII | sorrentói kikötőhöz. A bárkánk már akkor régen ott várt ránk,
124 XIII | fordítani. Pillanat múlva már ott ülsz a nyergében a Leviathánnak,
125 XIII | fodrot tett a kontyára! Ez már nem vízhegy, hanem hegylánc,
126 XIII | vijjongva repkednek előtte. Ez már nemcsak felhajít bennünket,
127 XIII | tudják-e kapacitálni egymást?~Már közel három órája volt,
128 XIII | Caprinak. A hullámok aztán most már oldalt táncoltatták a hajónkat.
129 XIII | félelem. Amint megijed valaki, már benne van! Tehát nem félni,
130 XIII | elcsendesültek. Hanem aztán később már a fej is kezdett kóvályogni.
131 XIII | gép kereke eltörött, mikor már a nagy emelőlánc egészen
132 XIII | sietni; „Lásd, itt vagyok már; nem maradtam el sokáig!”~
133 XIII | karikára kunkorodott farka!” De már ezt nem tudta a francia
134 XIV | mehessen egész nyíltan. Pedig már annyit megöletett, aki útjában
135 XIV | egyszerre húsz ember számára. Ez már igazán ünnepnap lehetett.
136 XIV | összeroskadt. Nem használt már neki semmi csodaszer; sem
137 XIV | Nehezen akart ráállni.~Mikor már meg volt halva, még egyszer
138 XIV | megragadja a kezünket.~„Szálljon már le onnan, apus, nézze milyen
139 XIV | áprilban nyílnak, Capriban már mostan.”~…Itt voltatok mind
140 XIV | Hody úr – „Láttam én azt már panorámában.”~Egészen éppen
141 XIV | mert ámbátor én is láttam már a kék barlangot panorámában,
142 XIV | barlangot. E fölött per folyik. Már most az amerikai azzal fenyegetőzik,
143 XIV | És ezzel bezárom. Most már vágyom haza.~Vágyom az íróasztalom
|