bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 I | elől. „Ő” üldözött: az „Én”.~Azok a bölcsek, kik tagadják,
2 I | testből, hallgassák meg az én történetemet, aki végig
3 I | kibékülnek az alapeszmével.~Ez az én feladatom azzal a művel,
4 I | nem volt kifáradva. Pedig én azt akartam, hogy fáradjon
5 I | éjjel-nappal a betegem mellett, én pihenhettem volna, unszolt
6 I | következik. Huray is hazament. Én azonban be akartam fejezni
7 I | szó benne: „azonnal”, és én nézem a félbeszakadt sort,
8 I | mindent mondó szemeivel, hogy én ahhoz hasonló sötétséget
9 I | mindezt nem azért mondom én el újra, mintha azt akarnám,
10 I | darab kőhöz mérve, ami az én bánatom.~De mikor az a kis
11 I | akar másutt feküdni.~Hiszen én is tudok filozofálni, nevetséges
12 I | takarva, s a férj rááll. Hát én megengedem, hogy ilyen emberek
13 I | nagyszerű temetése volt. Én nem láttam belőle egyebet,
14 I | kiegészítő része, ami az én jellememben hiányzott, megvolt
15 I | világosság és a melegség. Fogok én még ezután is írni, de hévtelenül,
16 I | felejteném el valaha?~S ha én elfelejteném is őt, nem
17 I | Van egy jó leányom, akinek én a művészi pályát szántam:
18 I | Minden életnek van célja, az én életcélom eddig a művészet
19 I | mit írjak? Hát érdemes az én hátralevő életem arra, hogy
20 II | II. Képek és fák~Hallom én azt jól!~Azt a gúnykacajt
21 II | legtöbb ember fél tőlük – én hozzájuk vagyok szokva,
22 II | őket, nem bántanak.~Hisz én már régen hozzászoktam,
23 II | következő:~Az a szoba, ahol én dolgozom, körös-körül van
24 II | kerültek a négy falamra, mintha én valami különös szenvedéllyel
25 II | szeretett, mint a fiát, s én őt úgy, mint apámat; akiről
26 II | űrt hagytak maguk után. S én itt járok közöttük végtül-végig,
27 II | ugyanazon a pályán, amelyen én járok, előttem végighaladni
28 II | vannak körülöttem.~Hanem én azért nem félek tőlük –
29 II | mikor azokból csemete lett, én magam ojtottam be valamennyit
30 II | emlékalbum. Hányszor leveleztem én azt végig! (Nem azért dicsérem
31 II | fekete izabella-szagos.~Ezt én szomszédomtól vettem jó
32 II | levelei vannak. Megpróbáltam én azzal már minden kertésztempót,
33 II | Sándor, ezeknél praktizáltam én mint jurátus. A szabadságharc
34 II | Mire a fák megnőttek, az én öreg barátom azt tette,
35 II | elveszti a hitet! – Hanem az én fáim, amiket tőle kaptam
36 II | hozzám azzal a szóval: „Én vagyok az a szerencsétlen
37 II | igaza volt az apának, hogy én ösztönözve éreztem magamat,
38 II | tekintetben különb ember, mint én. Olyan nagyon is szeretjük
39 II | tavasznak. Úgy híttuk „az én fám”. Ezelőtt tizenkilenc
40 II | kell eléje tenni. Ekkor az én derék orvosom és barátom,
41 II | ibolyákkal és pimpimpáréval; én még olyan gyönge voltam,
42 II | porhintő függőké … csak az „én fám” marad hátra. Máskor
43 II | felvilágosított róla, hogy az „én fám” ki van veszve. Egész
44 II | voltak az új hajtások, mint én – s május végén már ott
45 III | nem szabad többé álmodni!” Én azonban ily nagy tekintélyek
46 III | történetéhez.~Előrebocsátom, hogy én valami álomszuszék nem vagyok,
47 III | tudja a többit, hol jártam!~Én azonban útitársat is vittem
48 III | foglalkozni.~Hát miért volnék én idealista? S miért volnának
49 III | valótól ellesetten visszaadni. Én egész hajlamom szerint realista
50 III | közöttünk. Megmondom, hogy mi? Én ezer ember közül, akinek
51 III | hogy idealista vagyok. Én nem tagadom el a regényírónak
52 III | szobafal maga a kályha. Én tehát körüljártam az egész
53 IV | ő nem tud tőle aludni. Én kétkedve fordulok a két
54 IV | suttogva kérdezem, hogy írjam én a házban lakó szomszédomnak
55 IV | tetézett halom? Ez mind csak az én álmom?~„Bizony, álmodtam
56 IV | számára az új gyógyszert.~Én egészen megnyugszom benne,
57 IV | akár nem: ez a bolondság. S én megtettem azt, hogy összejöttem
58 IV | ösvényéről: elmondtam, hogy biz én nekem jobban tetszik a fiatal
59 IV | Azt meg kell kötözni. És én már tudtam jól, hogy ki
60 IV | lenni az ellenszegülésre. Én átláttam, hogy most védtelen
61 IV | íróasztalomhoz, ottan hever az én jó cserkesz kindzsálom,
62 IV | ő engem elvinni; hiszen én nagyon okos ember vagyok,
63 IV | vértekecs, meg a fehérnye az én uram, vagy én az övé? –
64 IV | fehérnye az én uram, vagy én az övé? – No, megállj, te
65 IV | nyargalászni, majd befoglak én téged a szekérbe: húzzad
66 IV | folyását.~Legjobb idő! – Tudom én, hogy mitől döglenek a rémek!
67 IV | novellát a „Magyar Salon”-ban; én bizony annak a folytatását
68 IV | órát ütöttek reggelre, s én még mindig diktáltam a didergő
69 IV | nevetett életében, mint az én „Lenci fráterem” legutolsó
70 V | Nem ilyennek képzeltem én azt a helyet, ahol Rómeó
71 VI | ezek a faragott kövek; de én olyan földet keresek, ahol
72 VI | fogják mondani, hogy azt az én fantáziám álmodta ekként;
73 VI | szenved, egymaga nyugodhasson. Én sem hinném, ha más mesélné
74 VII | utolsó álomlátás~Hajh, ha én Flórencet le tudnám írni!
75 VII | van, hanem Flórencben. De én most is azt mondom, hogy
76 VII | neki jobban tetszett. Erről én nem tehetek.~Flórencben
77 VII | álmom volt.~Otthon voltunk, én és leányom, a svábhegyi
78 VII | ekkor azt mondta: „Nézzétek; én ezt a kis olajfa ágat ledugom
79 VII | megemlegettek róla”. – Én úgy megörültem annak. –
80 VIII | szebb panoráma ennél az én Budapestem!~Vasúton érkezve
81 VIII | kéményseprő!” (Bizonyosan az én kalapomat nézi kürtőnek.)
82 VIII | látvány, ez a tenger. – Ez az én vágyaimnak a tárgya.~Ah!
83 VIII | vágyaimnak a tárgya.~Ah! Ha én a tenger mellett lakhatnám,
84 IX | vezetnek fel a magasba; de én azt hiszem, hogy azok csak
85 IX | saját eszmémet, majd írok én ebből egy olyan tudományosan
86 IX | szakosztályba.~Hanem biz én, valljuk meg az igazat (
87 IX | Tehát azt álmodtam, hogy én voltam Ovidius Naso.~Semmi
88 IX | orrom, mint annak volt, s én is kikaptam azért, hogy
89 IX | szent célra. – Így lesz az én talentumomból kettő. – Milyen
90 IX | kendőzőszerekkel. Ez a férje az én gyermekkori ideálomnak,
91 IX | természetesen nincs itt: hisz én Caesar idejében élek. –
92 IX | De mind nem akadt meg az én szemem a festett szépségeken,
93 IX | a múzeumban). Mit tudok én a múzeum gipszalakjáról? –
94 IX | gipszalakjáról? – Ez „ő”, az én egykori ideálom: a gyönge
95 IX | vastagok, hogy jó volna, ha az én járó tagjaim olyanok volnának;
96 IX | kiszabadulni.~– Hát te vagy az én hajdani Drusillám? Hát az
97 IX | Na, megállj, majd írok én neked bele valamit, amivel
98 IX | Messalina értheti, miért?~Én ezekre csak azt felelhettem
99 IX | tudok feleleteket adni, mert én most jövök Pannóniából,
100 IX | Hanem az szép lehetett. Én is meg akartam nézni; de
101 IX(1)| Héjh, mily változatok! Én «zár» lettem; te esetlen.”~
102 IX | Haj, haj! – mondá az én hajdankori ideálom –, milyen
103 IX | várnak a coena megkezdésével.~Én tehát búcsút véve a viszontlátásig
104 IX | elraboltatása idejéből maradt fenn.~Én igen tartózkodólag viseltem
105 IX | viseltem magamat, mintha nem is én írtam volna a „De arte amandi”-
106 IX | zamatját menta kölcsönzi: ennél én sokkal különb borokat ittam
107 IX | fognak előadni, amelyhez én írtam a prológot, a Chalcydion
108 IX | kapitális egy hajadon. Ha én rászánok tízezer sestertiát,
109 IX | disztichonokat.~– Az akkor volt: de én azóta a palesztinai vallásra
110 IX | hömpölygött, mint egy hordó. Én azonban a magam cubiculumába
111 IX | egy epitaphiumot.~Ez is az én kötelességem.~Megtettem
112 IX | ugyanott.)~Ezért álmodtam én hát annyi bolondot összevissza. „
113 X | Adjon Isten jó reggelt.~Az én kedves öcsém, a fiatal természettudós,
114 X | balatonfüredi kirándulások társa. Én dilettáns, ő pedig szaktudós
115 X | dilettáns, ő pedig szaktudós az én kedvenc világomban, a csigák
116 X | találkozni fogunk még az idén. Az én ifjú tudósom itt a magyar
117 X | tanulmányokban búvárkodik, s én még a nyáron kétkedő fejcsóválással
118 X | épen, mint élő korukban.~Az én fiatal magyar tudósom is
119 X | némelyik olyan, mintha az én köpönyegem kezdene el magától
120 XI | uzsorát. Velünk jött az én kedves fiatal tudósom is,
121 XI | olvastam, mennyit álmodtam én erről a földről, amelyen
122 XI | mysteriumaikat.~Ennyit mond az én feljegyzésem.~Mármost ebből
123 XI | tökéletesen iskolázott modor, hogy én már régóta hallottam híres
124 XI | fitymálva mellőz; de az én szobortalan hazámban bárcsak
125 XI | Hát ez mind rágalom. – Én ugyan nem vagyok hivatva
126 XI | elhallgassam.~Tehát, ahogy én tudom, éppen ellenkezőleg,
127 XI(1)| készíteni a parókát. Ezt én a magam kárán tanultam meg,
128 XI(1)| csoda ez? Hiszen nem vagyok én tengeri hamis isten, hogy
129 XII | zene. Óh, mint szeretem én a természetnek ezeket a
130 XIII | ilyen üres hálót láttam én már – ekkora emberszakasztó
131 XIII | kell azon nevetni. Jártam én már azon olyan viharban,
132 XIII | Jaj, nem tudom tovább.” Én aztán megmondtam. Mennyire
133 XIII | egy temetési pompát; az én utolsó járatomnál nem taposnák
134 XIII | kardját. No, hát nem tudom-e én is azt a huszár-tempót?~
135 XIV | palotája – Tacetták – Az én szivárványom~Itt vagyunk,
136 XIV | ne lopóztam volna hát fel én is, hogy megismerkedjem
137 XIV | megszemlélni: „Nem mék biz én!” – mondá Hody úr – „Láttam
138 XIV | mondá Hody úr – „Láttam én azt már panorámában.”~Egészen
139 XIV | velem a dolog; mert ámbátor én is láttam már a kék barlangot
140 XIV | szivárvány, aminőhöz hasonlót én nem láttam soha. Valóságos „
141 XIV | más világ lakói.~Íme, az én lehetetlen álmom!~Csak „
|