Rész
1 I | korom óta rajongok érte.~Mikor legelőször az iskolába felvittek,
2 I | üstöke bánta.~Később aztán, mikor Rontó Pált olvastam, majd
3 I | élettörténetének kivonatait, mikor regénynek, színdarabnak
4 I | onnan vissza. Pihentem, mikor dolgoztam. Nehéz, fejtörő
5 I | És most negyven nap után, mikor újra előveszem a félbehagyott
6 I | tudott oly rossz szív lenni!~Mikor átmentem a szobájába, egészen
7 I | mérve, ami az én bánatom.~De mikor az a kis darab kő fekszik
8 I | vidám társaságban, hanem mikor az íróasztalom mellé leülök,
9 I | volt az üresség körülöttem, mikor hazakerültem! Pedig ott
10 I | egy-egy ibolyacsokrot, s mikor hazaértem, egy kis idő múlva
11 I | estem hosszában a földön, mikor gyorsabb járáshoz kezdtem:
12 II | hallatszott a durranás, mikor hanyatt dőlt a karszékben.
13 II | Akkor került ebbe a rámába, mikor Tisza-Duna partján ezt a
14 II | magam hozzá támaszkodtam, mikor a földet éreztem ingadozni
15 II | csapását kipróbálja rajta! És mikor a sors csapásai megszűntek,
16 II | voltak a kezére bízva, s mikor ő is ugyanazon tarpéji szikláról
17 II | gyönyörrel társalkodom velük – mikor csöndes éjjel a zárt ajtó
18 II | Amiket magunk ültettünk. Mikor megvettük azt a svábhegyi
19 II | ültettük el a gyümölcsmagot, s mikor azokból csemete lett, én
20 II | kaptam ajándékba két fát, mikor ott jártam egyszer; egy
21 II | egy-egy gyermeke nevét adva. Mikor aztán a csemetéknek szűk
22 II | között. – Egy reggel aztán, mikor ismét elmentem a puszta
23 II | betakarja lombjaival, s mikor virulni kezd, teleillatozza
24 III | erősebbet mondott Miklós cár, mikor kiadta az emlékezetes hatalomszót,
25 III | Megtörtént rajtam többször, hogy mikor egy regény kidolgozásánál
26 III | félbehagyott munkát, úgyhogy mikor fölébredtem, csak le kellett
27 III | Végigjárhatom fél Európát, s mikor visszakerülök, írhatok a
28 III | párkányára hintett morzsákat. Mikor a szobáinkban elhelyezkedtünk,
29 III | megírni nem fogja senki.~Mikor a nőm meghalt, ő volt a
30 IV | hogy forró vizet hozatok, mikor hideget akarok kapni az
31 IV | alszik már; hisz látta, mikor eltemették; hallotta, mikor
32 IV | mikor eltemették; hallotta, mikor elsiratták.~A rokonaim erre
33 IV | tudok, amit még nem értek, s mikor egészen odaér hozzám, minden
34 IV | megérkeztünk, éjfélre fordult, mikor a hotel-omnibus megállt
35 IV | bekötötte a koszorúmat, mikor egyik-másik jó cimborámnak,
36 IV | felöltsem az öltönyt. S mikor aztán felöltöttem, akkor
37 IV | álmot aludtam volna.~ ~Mikor néhány hét múlva itthon
38 V | az osztrákok építettek, mikor még Verona volt a bevehetetlen
39 VI | t rebeg a vendég fülébe, mikor a saumonnal megkínálja.
40 VI | kettős helyeket. Richtig! Mikor a flórenci vagon „E vietato
41 VII | paranccsal az óceánra, s mikor már azt hiszi, hogy jó messze
42 VII | Flórencet. Olyan érzés ez, mint mikor valaki egy szép, bűbájos
43 VII | sárga, majd veres lett, s mikor a középre ért, fényes tündöklő
44 VIII| valami isteni. A város maga, mikor egyszer a tenger felől közelítettem
45 VIII| olyan hangon ordítanak, mint mikor a komondor orozva ront ki
46 VIII| csak későbben tapasztaltam, mikor a város belsejébe tettem
47 VIII| ez a főere a városnak. Mikor aztán a bűzlabirintból kiszabadulunk,
48 VIII| mely Portici felé vezet.~Mikor egy esős nap után egyszerre
49 IX | Vezúv Jászberény mellett, mikor Attila ősatyánk vára ott
50 IX | be azt hamuval, lávával, mikor az öreg éppen az utolsó
51 IX | egyes részleteiről, hogy, mikor előtte van, meg sem lepi
52 IX | egy természetes matrice; mikor egy ilyen üres emberhüvelyre
53 IX | fajzata volt e lakosság?~Mikor az ember Róma után Pompejibe
54 IX | is csiklandja a torkomat, mikor rá gondolok.~Aztán azt gondoltam,
55 IX | Kalauzra nem volt szükségem: mikor még Marcus Tullius Cicero
56 IX | szemem a festett szépségeken, mikor egy azoknál szebb látvány
57 IX | amilyennek őt leírtam. Mikor Apolló űzőbe vette, a lenge
58 IX | nápolyi múzeumban.)~– Tehát mikor tele van a templom ájtatos
59 IX | merte mondani a császárnak, mikor a hangját dicsérte, hogy „
60 IX | felesége, az erényes Terentia, mikor megtudta, hogy Clodius (
61 IX | volt.~– De azt csak láttad, mikor a három Veszta-szüzet elevenen
62 IX | voltak. Az egyik, Emilia, mikor a verembe leszállt, odakiáltott
63 IX | milyen víg időket éltünk, mikor még a nagy Augustus uralkodott,
64 IX | megláttál. Emlékezel rá, mikor a vén Maecenas szerelmes
65 IX | Naso, te se így beszéltél, mikor Corinnához írtad azokat
66 X | világomban, a csigák országában.~Mikor az ősszel búcsút vettünk
67 X | tengeri szörnyeket halászni. Mikor egy ilyen fiatal „táncos”
68 X | csónakosoknak, hogy húzzák fel. Hát mikor egy ilyen jelenetét elbeszéli
69 X | kicsit más hatást tesz, mint mikor a szárazföldi gavallér elhistórizálja
70 X | kaviccsal hintve, úgyhogy mikor lefekszik a földre, az ellenségei
71 X | kecsesebbet képzelni, mint mikor rákné asszonyság diníroz.
72 XI | megjelentek a nagyobb csillagok. Mikor a nápolyi égre felnéztem,
73 XI | ők mind nem értik; hanem mikor Apáthy öcsém a keze megfordított
74 XI | a szakállán végig, mint mikor az ember borotválkozik:
75 XI | növényvilágnak, az „arbutus unedo”.1~Mikor még gyermekkoromban tanultam
76 XI | itt parancsnokolt 79-ben, mikor a Vezúv kitörésénél őt is
77 XI | szikladarab.)~Szinte megnyugszunk, mikor erről az „élő” földről a
78 XI | barlang, meredek feljárással. Mikor belépünk, már megüt bennünket
79 XI | a környékét járja be: s mikor a kedélye át van ittasulva
80 XII | halhatatlan zenéit megfigyelni. Mikor csendes őszi estén a lombtalan
81 XII | El kell lesni az időt, mikor kisebb hullámot vet, s hirtelen
82 XIII| még ölelést is szívesen. S mikor bevonult ez a hősök légiója
83 XIII| tőlünk itt ezen a vidéken, mikor meghallják, hogy magyarul
84 XIII| s egy jámbor kereskedő, mikor a tó közepén jártunk, hanyatt
85 XIII| emlékszel-e, kedves leányom, mikor olyan kicsike voltál, hogy
86 XIII| de meg a jó Istennek is: mikor a dereglyéből feladtalak
87 XIII| ami előveszi az embert, mikor ezt a láthatártalan világot
88 XIII| volt, mint a rabszolgádé.~Mikor látod magad felé jönni azt
89 XIII| torlat a másik után.~Hát mikor egy felhő támad fel a láthatáron!
90 XIII| szokatlan megszontyolodás, mikor az a hullám hátán való tánc
91 XIII| dicsőséges ábrázatát; s most, mikor magunk előtt megjelen, megrettenünk-e
92 XIII| vontató gép kereke eltörött, mikor már a nagy emelőlánc egészen
93 XIII| Ezek közt volt Csernus is. Mikor partra húzták, tréfára vette
94 XIII| harangoztak Anacapriban, mikor a Capri-sziget kikötőjében
95 XIV | rózsának vagy szép leánynak: s mikor vége volt a lakomának, ledobták
96 XIV | Nehezen akart ráállni.~Mikor már meg volt halva, még
97 XIV | így csábította a tenger, mikor a szédítő meredélyről alátekintett.~
98 XIV | még Debrecenben sem. Hanem mikor a három öreg harangot feltették
99 XIV | érzés valami leírhatatlan. Mikor a harangok zúgó bim-bamja
100 XIV | velencei dózse palotájával. Mikor művészi körútjukban a lagúnák
101 XIV | lehetett, a tenger nem engedte; mikor a hullám ilyen magasan jár,
102 XIV | fogalma szárazföldi embernek.~Mikor a nápolyi gőzhajóval visszatértünk (
|