Rész

 1   I |              de ajkai nem mondhatták el, mit? Dr. Huray ott volt
 2   I |          mindezt nem azért mondom én el újra, mintha azt akarnám,
 3   I |            et. Háladatlan volnék, ha el nem ismerném, hogy az általános
 4   I |            botlásának következményei el legyenek vele takarva, s
 5   I |      becsületes, szerető férj temeti el nejét, akit imádott, megsiratott
 6   I |             a dolog után, nem veszti el az eszét. Másnak is drága
 7   I |        szenvedését! S ezt felejteném el valaha?~S ha én elfelejteném
 8   I |     elfelejteném is őt, nem felejt ő el engem. Mindennap felkeres
 9   I |              tanácsolák, hogy menjek el rövid időre utazni, valahová,
10   I |             lesz ezután?~Valóban úgy el voltam azon napokban gyöngülve,
11   I | tanulmányokat, és hazaküldeni, aztán el abba az országba, ahol meleg
12  II |              csak azután következett el rájuk az a végzet, hogy
13  II |   tanulmánnyal készített szónoklatát el kellett volna a magyar parlament
14  II |            sem tudja, mit hallgatott el, és miért?~Negyedik arckép
15  II |        előttevaló nap órákat töltött el velem, alispán korából való
16  II |        elmondva mindazt, amit nekünk el kelle hallgatnunk. A hála,
17  II |              öngyilkosságot követett el. Miért? Ma sem tudja senki.~
18  II |           első évben magunk ültettük el a gyümölcsmagot, s mikor
19  II |       dicsérem ám a kertemet, mintha el akarnám adni: hisz ez a
20  II |           diót négy cserépbe ültette el, mindegyiknek egy-egy gyermeke
21  II |             két ágát ketten ojtottuk el, régimódi „hasításba” a
22  II |              egyik végétől a másikig el tudtam járni. Mégis mindennap
23 III |     idealista vagyok. Én nem tagadom el a regényírónak azt a jogát,
24 III |          hogy az élet fényoldalai is el legyenek fogadva realizmusnak.
25 III |            anyát, feleséget, leányt? El tudja-e ítélni a saját szülőit
26  IV |      képezett lánc tart vissza, hogy el ne sodorjon bennünket? Aztán
27  IV |           akarna félemlíteni, mintha el akarna valamit mondani,
28  IV |              jólérző zsibbadás fogja el, ami több, mint az álom,
29  IV |          kenyeredet, nyáron bundádat el ne hagyd!”, s tudnak magukon
30  IV |     szolgáljon, egy része függönnyel el van rekesztve; s az ott
31  IV |             szegények, bizony nagyon el vannak hanyagolva!” „Hogyan?
32  IV |            szépszerével szállítsanak el a Lipótmezőre. Elérkeztek
33  IV |         íróasztal mellé. Hol hagytuk el? „Lenci fráter szerelmes
34   V |             hordja úgy, hogy a szája el van takarva, csak a szemei
35   V |           alól. Itt még nem kezdődik el a koldulás, s a boltossal
36  VI |          magyarok vagyunk, ne bízzuk el magunkat, hogy senki sem
37  VI |     emlékezetemben, hogyan foglalták el nagy hirtelen a német utazók
38  VI |          szívesen kínálta vele, hogy el kellett fogadnia. Ő maga
39  VI |           sem hinném, ha más mesélné el. Van az angolnál is szív,
40 VII |    Venus-terem, olyan áhítattal tölt el, mintha az Olymp istengyülekezetében
41 VII |             férfialaknál, naphosszat el tudnék bámulni, találgatva,
42 VII |         Ezúttal a fantázia úgy rakta el, amit az emlékezet összegyűjtött,
43 VIII|            és fekete épületek futnak el mellettünk; a vasútról átszállunk
44 VIII|            eltakarja; előttünk terül el a gyönyörű városi park,
45 VIII|              a templomaik választják el őket egymástól, s a szorosan
46  IX |              harminc frank; azt maga el is hozza utánunk a hotelbe
47  IX |              hogy házigazdám, akinél el leszek szállásolva, leend
48  IX |           kocsi a szűk utcán egymást el nem kerülheti, azért is
49  IX |            Hogy a Charon vitte volna el, aki azt az autographonalbumot
50  IX |          bekiált a Diana-fejbe: „Add el köpönyegedet, s végy rajta
51  IX |        fiatal leánya hallatára mondá el a derék matróna. Ez volt
52  IX |         Augustus uralkodott, s téged el nem kergettek Thraciába,
53  IX |          igaz történet.~A histriónak el kellett játszani belőle
54  IX |            darab után az epilógot is el kell mondanom; azt pedig
55  IX |        vissza sem jött, amíg a rogus el nem hamvadt.~Siettem condoleálni
56   X |        egymás nyakába! Hogy felejték el azt, hogy politikai ellenfelek!
57   X |            is látjuk, csak sétáljunk el az aquariumba.~Az ott van
58   X |              mint a kolibritoll: azt el kell fogni ügyesen, hogy
59   X |          korallok élében, mert akkor el van veszve, s ha a távolból
60   X |   kisasszonyok előtt, hogyan fogatta el a „Cickével” a „tapsifülest”.~
61   X |           papírvágó forma borotvával el lehet egy milliméternyi
62   X |       földszint helyiségeit foglalja el, szakaszokat képezve, melyek
63   X |             az én köpönyegem kezdene el magától úszni, a másik,
64   X |        amivel hanyatt fordulva kapja el a prédáját. Addig mi nem
65   X |   göngyölődik valamennyi. A zsákmány el van temetve. Akkor aztán
66  XI |          kénlég kéjes meleget áraszt el a testen. S azt mondják,
67  XI |    áldozatokat. Utoljára arra szánta el magát, hogy meghal érte.
68  XI |         mondta neki: „Ha nem fogadja el az áldozatodat az eleven
69  XI |   misztériumok? Azt senki sem árulja el, aki megtudta. A főpap előadja
70  XI |           isteni kegyosztást fogadja el; s Paulina áhítatteljesen
71  XI |        Paulina áhítatteljesen viteti el magát Isis templomába, ahol
72  XI |             diadalmas arccal beszéli el neki az egész misztériumot,
73  XI |       levonhatjuk, miért szaporodtak el olyannyira Nápoly környékén
74  XI |             kis tengeröböl választja el; hajdan a hatalmas Róma
75  XI |           boltívei alatt sétaút visz el, nem tudni, mi volt az,
76  XI |               Szép vendégfogadó, azt el kell ismerni; hanem egy
77  XI |             az úrvacsoráját költenék el, s villahegyre szúrva hámozták
78  XI |      Nápolyba csak a kritikust hozza el magával. Nápolyban lakik
79  XI |          emlékeztető szobor foglalja el. A művész, aki komponálta,
80  XI |          pedig virágárusok foglalják el, fantasztikus alakzatú bokrétákat,
81  XI |                a szó végét a nápolyi el szokta harapni; vannak,
82  XI |         porto!” És semmit sem lopnak el tőle. Pedig tudják, hogy
83  XI |   budapestiek és a bécsiek különösen el lévén e tekintetben kényeztetve. –
84  XI |            kecskéket. Azok egymástól el nem maradnak; felsétálnak
85  XI |            felhalmozva. De sok pénzt el tudnék itt vesztegetni:
86 XII |           tengerpart, ahol nem zárja el mesterséges védgát a felséges
87 XII |          kirugó sziklacsompók zárnak el; az egyiknek a tetején egy
88 XII |           barlang fenekét fövénnyel. El kell lesni az időt, mikor
89 XII |            hogy jókor érkezzünk, míg el nem hűl a leves.~Megismerkedünk
90 XIII|          alakok valamennyien. Nézzük el, mit fognak?~A bárka még
91 XIII|         konyakos üveget sem feledtem el a zsebembe tenni. Így felkészülve
92 XIII|             akkor aztán oldalt fogva el a szelet, vitorlával haladt
93 XIII|           egy átlátszó ablak választ el tőle. Egy percig tart csak
94 XIII|             vagyok már; nem maradtam el sokáig!”~Aztán a fölséges
95 XIV |         mesebeli változatait regélik el kortársai, minők ez elefántcsonttal
96 XIV |           Mindennap új virág hervadt el: nevezték rózsának vagy
97 XIV |              Agrippina éhséggel ölte el magát. Ekkor aztán célhoz
98 XIV |        ismeretlen gyönyör után állja el minden érzékeinket, s úrrá
99 XIV |              a bíróság őellene dönti el a pert: ő a maga telkéről