Rész
1 I | se nappal. A nappal is olyan sötét, az éjjel is olyan
2 I | olyan sötét, az éjjel is olyan álmatlan. Egész nap utaztam:
3 I | sóhajtás nélkül – örökre.~Olyan szép halál volt, hogy meg
4 I | hogy beszéljek nekik egy olyan boldogtalan emberről, aki
5 I | ravatalra tettek, nem volt olyan drága, mint az övé, mert
6 II | vetett az országra, s az olyan fényes volt, hogy megtörte
7 II | heten vannak.~Mind a heten olyan alakok, akik nagy, betöltetlen
8 II | gyümölcsöt sem. Lettek azokból olyan óriások, aminőket fajtájuk
9 II | sorjában négy terepély diófa. Olyan magasak már, hogy a sárgarigó
10 II | nője, örege, apraja mind olyan szép alak; szorgalmatos
11 II | tekintetben különb ember, mint én. Olyan nagyon is szeretjük egymást,
12 II | és pimpimpáréval; én még olyan gyönge voltam, hogy óra
13 III | testem, lelkem együtt. Az olyan álmokat nem számítom az
14 III | meg, hogy ezúttal mindenre olyan rögtön szót fogadnak. Bécsben
15 III | ismerem), találtam ötven olyan alakot, aki képviselője
16 III | tudtam elaludni.~Pedig hiszen olyan távol voltam már azoktól
17 III | az álom; és aztán aludtam olyan mélyen, mint egy csatából
18 IV | saját családi körében volna, olyan gondos ápolást és jóízű
19 IV | elmarad alattam; már csak olyan, mint a hold, utoljára már
20 IV | elfújja a szél. Ágyak vannak, olyan magasak, hogy tornagyakorlat
21 IV | feleségem állt előttem.~Olyan szép, olyan kedves volt,
22 IV | állt előttem.~Olyan szép, olyan kedves volt, mint aminőnek
23 IV | hippogriffje, ha te neked olyan kedved van nyargalászni,
24 IV | Már most ismersz.~Reggelre olyan friss voltam a bevégzett
25 IV | kiadómmal, azt mondá, hogy még olyan nagyokat nem nevetett életében,
26 V | Capulettit; Rómeónak az arca olyan, mint egy leányé. Emlékül
27 VI | a faragott kövek; de én olyan földet keresek, ahol Isten
28 VI | egymás között értekeznek; olyan lassan, kényelmesen, mint
29 VI | Kisül róla később, hogy csak olyan korzikai francia.~A flórenci
30 VI | által lefoglalt helyet, s olyan nyájasan, szívesen kínálta
31 VII | Jupiter- vagy Venus-terem, olyan áhítattal tölt el, mintha
32 VII | kellene elhagynom Flórencet. Olyan érzés ez, mint mikor valaki
33 VII | körülzárt félkör belseje olyan volt, mint az a sápadt arany,
34 VIII| sötét reggel; de azok sem olyan komoly, ünnepélytartó harangok,
35 VIII| kiáltással nógatják, a szamárra olyan hangon ordítanak, mint mikor
36 VIII| két fentő vereshagymáért olyan tenorhangokat bocsát közre
37 VIII| kifejezhetetlen, áldott nápolyi lég. Olyan idő van december elején,
38 VIII| kimosott fehérneműje; egy olyan országos kiállítása a napvilágot
39 IX | előkelő része. De minden olyan miniatűr benne, még az emberalakok
40 IX | laktak, a mai kor embere olyan apró kis alakká érzi magát
41 IX | majd írok én ebből egy olyan tudományosan rettenetes
42 IX | Hanem álmodtam ahelyett olyan bolondot, hogy még most
43 IX | suffisance! Nekem is van olyan nagy orrom, mint annak volt,
44 IX | egy daphnéi alak: egészen olyan, amilyennek őt leírtam.
45 IX | kövér vállaiban, a karjai olyan vastagok, hogy jó volna,
46 IX | tetszett a felség, mert olyan csúnya kopasz volt, mint
47 IX | házigazdám még kétszerte olyan megáldott termetű volt,
48 IX | egész pávát sütve, aminek olyan erős szaga volt, hogy nem
49 IX | esztendő múlva is éppen olyan kemény maradt, mint ahogy
50 IX | ölni. De hol vegyenek egy olyan embert, aki le hagyja magát
51 IX | szülni; de hol vegyenek hozzá olyan előadót, aki kész magát
52 IX | ami leveri a füstöt, s ez olyan buszt5 támasztott azokban
53 X | egy tál, s a háta éppen olyan, mint a tengerfenék, homok,
54 X | nyavalya. Majd egy virágágy olyan növényekből, melyek sűrűn
55 X | látogatónak szabad a kezébe venni: olyan elektrikus ütést kap tőle,
56 X | szép példányokban; némelyik olyan, mintha az én köpönyegem
57 X | a quálok szakasza. Ezek olyan puhányok, melyeknek a teste
58 X | kitalálni, hol a teste? Egyik olyan, mint egy csipkefőkötő,
59 X | dohányzacskóhoz. A feje olyan, mint egy halálfő, mely
60 X | barátságosan felemelkedik. Olyan szeretetre méltóan tud mosolyogni
61 X | hirtelen le nem szakítaná róla. Olyan cuppan utána a szívó köpöly,
62 XI | találtam rá egy szintén olyan régi ismerősre, akiről nagy
63 XI | tünemény marad az, hogy egy olyan bogyó, mely mind alakjára,
64 XI | virágcsokrot; az egész kis fa olyan gyönyörű egy növény, nem
65 XI | lithodomusok.~Ez a lithodomus egy olyan kis kagyló, mint a mi dunai
66 XI | kicsiny tengerlakók egy olyan talányt adtak fel a tudósoknak,
67 XI | ezek is elég „bunkók”, mert olyan infámisul fújják, cibálják
68 XI | zendül fel.~Itt már csak olyan alsóbbrendű énekes-trupp
69 XI | a próza. De ez meg aztán olyan nagy dimenziókban, oly tökéletes,
70 XI | Capodimonte utcával lehet olyan hosszú, mint Budapesten
71 XI | mint ez a magyarokénak. Nem olyan széles, s a Capodimonte
72 XI | amilyen hosszú ez a sugárút, olyan hosszan végig van rakva
73 XI | kirakatai a boltokban, éppen olyan szakadatlan láncolatot képez
74 XII | Sant-Agniello), az nincs a mappán.~Olyan szűk utcán lehet hozzájutni,
75 XII | Levantéból. És ezek nem olyan díszfácskák, aminőkkel itthon
76 XII | körülötte. Aztán az a föld is olyan fajta, aminőt minálunk kaméliaföld
77 XII | találom. Azért nincsen is itt olyan esztendő, amikor rossz termés
78 XII | puha tengerfövénnyel, mely olyan fekete, mint a vaspor: közte
79 XII | elitta a kilökött hullámot, s olyan száraz, mint előbb volt.~
80 XII | szél a levélárva ágakon, az olyan valami túlföldi zenét támaszt,
81 XII | kötekedésre, s egyszerre olyan habot zúdít felénk, mely
82 XIII| az északi oldalaikon, ami olyan ízetlenné teszi a tájképet,
83 XIII| rablóhadakkal két hét alatt. Olyan tiszta lett előttük, utánuk
84 XIII| postavitorláson. (Az is csak olyan evezős bárka.) Mondta, hogy
85 XIII| amilyen bátor a tengeren, olyan gyáva a szárazon: ha azt
86 XIII| nevetni. Jártam én már azon olyan viharban, hogy a Kisfaludy
87 XIII| emlékszel-e, kedves leányom, mikor olyan kicsike voltál, hogy az
88 XIII| hegy átadta a völgynek; olyan volt az, mint egy aranyba
89 XIII| csónakút; a bárka himbálása olyan volt, mint a bölcsőringatás.
90 XIII| vehis!”, azért a te arcod is olyan sápatag volt, mint a rabszolgádé.~
91 XIII| támad fel a láthatáron! Az olyan, mintha a tenger mélyéből
92 XIII| oldalvást északnak esett, s még olyan távol volt, hogy a kék sziluettjéből
93 XIII| tisztelt publikum tyúkszemeit.~Olyan szép sír a hullám…~No, ezzel
94 XIV | szín ragyogott abban, és olyan lánggal, hogy a belenéző
95 XIV | e körnek a belső szérűje olyan volt, mint a megolvadt arany,
|