Rész
1 I | vele minden gyerek. Akkor aztán az apám térdére vett, megmondá,
2 I | volt: Benyovszky Móric, és aztán elmesélte nekem e csodaember
3 I | történetét. Nem szégyelltem aztán többé a keresztnevemet;
4 I | az üstöke bánta.~Később aztán, mikor Rontó Pált olvastam,
5 I | meg? Hány van még hátra? Aztán ismét amoda vissza: számlálni,
6 I | lélekzetvétel egy perc alatt? Aztán megint újra kezdődik a futás.
7 I | unszolt is mindenki.~Egyszer aztán közbejött egy örömnap! A
8 I | mert fel akar kelni. És aztán nézett rám azokkal a nagy,
9 I | Kezemben tartott keze jéghideg.~Aztán szép csendesen elaludt,
10 I | amivel ama leveleket írtam!~Aztán megint újra kezdtem a futást.
11 I | akit imádott, megsiratott s aztán lát a dolog után, nem veszti
12 I | hévtelenül, sugártalanul.~Aztán a mi egész életünk is rendkívüli
13 I | táborán egyedül, kettecskén, s aztán elrejtőzni mély erdők sötétjében,
14 I | azt, ami lehetetlen, és aztán lehetővé tudja azt tenni!
15 I | tanulmányokat, és hazaküldeni, aztán el abba az országba, ahol
16 II | virul a borostyán!” Egyszer aztán jött az a láthatatlan kéz,
17 II | Sokáig lelki halott volt: aztán egyszer csak láttuk feltámadni,
18 II | gyermeke nevét adva. Mikor aztán a csemetéknek szűk lett
19 II | leány szíve sebet kap, s aztán azzal gyógyítja, hogy „kiszakítja”.~
20 II | kis gally (nyár derekán). Aztán más tavasszal ide ültette
21 II | egyszer, többször is. És aztán ellestem, hogy rügyeznek
22 II | többiek között. – Egy reggel aztán, mikor ismét elmentem a
23 III | teremben hiszi magát.~Végül aztán, midőn a mű szerzője engem
24 III | királyomat és családját és aztán (most nevessetek már!) és
25 III | most nevessetek már!) és aztán Tisza Kálmánt …~Sok év során
26 III | mégis elnyomott az álom; és aztán aludtam olyan mélyen, mint
27 IV | ravatal itt a szobában, aztán a színház csarnokában; azok
28 IV | el ne sodorjon bennünket? Aztán a táviratok, részvétlevelek
29 IV | gödör, amelybe lebocsáták? Aztán az a babérral és virágokkal
30 IV | jóságosan komoly tekintetével. S aztán elmondja, hogy vannak ilyen
31 IV | kellene hozzájuk; hanem aztán a nagy, széles ágyhoz van „
32 IV | melyet a sors rád mért”. Ez aztán mindjárt egy volt, aki azt
33 IV | daemoni erő között: akkor aztán majd megmondom, hogy ki
34 IV | felöltsem az öltönyt. S mikor aztán felöltöttem, akkor vettem
35 IV | homlokomról. – Most már aztán igazán haragba jöttem!~Hát
36 VI | annectálja egymást. Azok tudnak aztán sebesen beszélni! Egyszerre
37 VI | ételre nagyon jó az. Egyszer aztán az egyik tőszomszédunk,
38 VI | kellett fogadnia. Ő maga aztán a másik hölgy mellett foglalt
39 VII | nem hogy megismerni. S aztán az egész három nap alatt
40 VII | istennőt nem: azok meghaltak. – Aztán még jobban elmélásít, ha
41 VII | hátteréül választottak. Aztán a tengeren végig repültek
42 VIII| valami türelmetlen emberek; aztán megindul a kocsik zaja;
43 VIII| száma egész dandár; hát még aztán a kétkerekű corricolók,
44 VIII| ménest terelne a Hortobágyon. Aztán megindul a mozgó vásár:
45 VIII| főere a városnak. Mikor aztán a bűzlabirintból kiszabadulunk,
46 VIII| itt végzik a toilette-et; aztán ez a gyermekszoba; szép
47 IX | meg sem lepi többé. Később aztán meglepi az, hogy minden
48 IX | torkomat, mikor rá gondolok.~Aztán azt gondoltam, hogy sokkal
49 IX | Isis templomát látogatja. Aztán, köztünk mondva: Buprestis,
50 IX | olvasok ephemerideseket.~Akkor aztán egyszerre ő lett a beszédes.
51 IX | honoráriumot kifizettetni. Erről aztán eszébe jutott, hogy ugyanezt
52 IX | annak minden tagja hajas. Aztán, ha Carinusra hallgattam
53 IX | me alienum puto”2, a mire aztán az asszonyféle azt gondolta,
54 IX | volt Galba szép feleségébe, aztán ebéd után úgy tett Galba,
55 IX | görbe lőcslábszárakkal; és aztán végre a drámaíró Cajus Plagius;
56 X | korallok és hínárok berkeit, aztán meg felülni a táncoló csónakba,
57 X | század részét szelni, s aztán az mikroszkóp alá téve,
58 X | tengeri pók felé; hanem aztán, amint azt a zsinegnél fogva
59 X | zsákmány el van temetve. Akkor aztán széjjelnéz a szörnyeteg,
60 X | volna ki a palackból.~Erre aztán a csalódott polypus durcásan
61 X | csigástól, actiniástól, s akkor aztán a földön henteregve folytatják
62 XI | elkezdették fúró munkájukat. És aztán otthagyta az egész elsüllyedt
63 XI | hegy, mint itt. Próbatétül aztán egy finakot hoznak elő hideg
64 XI | gitározik és táncol hozzá; utóbb aztán a többi urak és hölgyek (
65 XI | lakik a próza. De ez meg aztán olyan nagy dimenziókban,
66 XI | futást rekomendál: arra aztán nekiiramodik az egész kompánia,
67 XI | sok kakastollal. Délfelé aztán előjön nyolc gyalog trombitás,
68 XII | olcsó korcsmárosok.1 – Aztán ez a szent magányosság –
69 XII | teszi az ideszállást, s aztán napról napra jobban megszereti
70 XII | sáncmagasra feltöltve körülötte. Aztán az a föld is olyan fajta,
71 XII | színe előtt perlekedni! Aztán kell is a Cocumellában vezető,
72 XII | tajték-sörényét, átlátszó lesz, s aztán keresztülbukik maga magán,
73 XII | csak a népszerűség volna!~Aztán sorba látogatjuk a barlangokat.
74 XIII| zöld halom címere körül. S aztán ha jött egy magyar e halmok,
75 XIII| ki vagy a mennyekben…, aztán a közepén megakadtál, s
76 XIII| Jaj, nem tudom tovább.” Én aztán megmondtam. Mennyire megtetszett
77 XIII| mennünk a sziklapartra, s aztán végig a narancskertek között
78 XIII| a csónak orrával. Ezért aztán nincs is kormányosuk: az
79 XIII| a bölcsőringatás. Hanem aztán amint elhagytuk az előfokot,
80 XIII| vagy, melynek a fala víz. Aztán megint fel a magasba. Ez
81 XIII| magasan a sziget áll; amikor aztán a hajósok abbahagyták az
82 XIII| farába a kormányt, s akkor aztán oldalt fogva el a szelet,
83 XIII| felfelé, Caprinak. A hullámok aztán most már oldalt táncoltatták
84 XIII| idegek elcsendesültek. Hanem aztán később már a fej is kezdett
85 XIII| nem maradtam el sokáig!”~Aztán a fölséges nemzetemnek is
86 XIV | a lelkét. A szép Livilla aztán szerethette Sejanust. S
87 XIV | éhséggel ölte el magát. Ekkor aztán célhoz jutott Sejanus; régi
88 XIV | megfojtották a börtönében, s aztán kidobták a testét a piacra;
89 XIV | éhhalállal ölte meg.~Ekkor aztán megfordult a kocka. Az üldözöttekből
90 XIV | természetcsúfoló orgiák.~Egy napon aztán az történt, hogy a nagy
91 XIV | neki jobblétre szenderülni.~Aztán a szájába dugta az obolust,
92 XIV | fénykör a másikat felváltva; s aztán ez az egész csodatünemény
|