10-atell | ateng-camal | campa-effel | egben-erdob | erdos-fesze | feszi-gyomr | gyors-hotel | hozat-kapca | kapha-kiser | kisfa-latsz | latta-megen | meger-multa | multk-olasz | olcso-quem | qui-sybil | sycop-takar | tala-trist | tromb-venek | venio-zuzt
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 XI | napfogyatkozáskor, amidőn reggel 10 órakor a naptányér helyén
2 II | ama bizonyos augusztus 13-án 1849-ben. W..y Sándor,
3 IX(5)| L. Tudományos Gyűjtemény 1827. III.~
4 XI | láttam hasonló színű eget; az 1841-iki teljes napfogyatkozáskor,
5 XIII | huszonöt esztendeje annak!… 1861. december havában… Tenger
6 II | mandulafával. Amazt kiölte az 1875-iki jeges ár, mely völgyemet
7 XII(1)| jóízű ebéd, mind együtt 2 frt 50 kr.~
8 I | Képzelem, hogy akik november 23-iki kelettel kaptak tőlem
9 II | Negyedik arckép Nyáry Pálé. A 48-as örömnapokban lett e kép
10 X | szívóedényük, 8 mirigyük, 64 csápjuk és 8 szívókarjuk.
11 XI | Plinius itt parancsnokolt 79-ben, mikor a Vezúv kitörésénél
12 IX | legalább két talentumot (860 frt o. é.) fog ajándékozni
13 XIII | amikor aztán a hajósok abbahagyták az evezést, kifeszítették
14 XI | egyenruhát, annál több kokett abbét, aki köpönyegét fél vállán
15 VIII | végragyogványa annak az ablakain keresztültört; arany sziklákon
16 VIII | négy-, ötemeletesek, minden ablaknak vasrácsos erkélye van; erre
17 IV | a barázdában. A nyitott ablakokon át bedúdolt a szél, zápor
18 VIII | keltem, régi szokásból, ablakomat (mely tulajdonképpen remekül
19 IV | szobákban dermesztő hideg, egy ablakot sem lehet bezárni: mind
20 IV | kilincsénél fogva madzaggal egy ablaktáblához hozzá kötve, s midőn azon
21 V | mindenkinek, aki szereti az ábrándjait, hogy ha Veronán keresztülutazik,
22 XI | kilátással, mohfedte omladékok ábrándos panorámájával, megláthatják
23 VI | vet az ifjabb hölgyekre, s ábrándosakat a gomblyukába tűzött sárga
24 XII | vadonban!”) véget vet az ábrándozásoknak. Szaladunk fel az ismerős
25 XI | annálfogva kétszeres borravalóról ábrándoznak, s nem merem nekik megmondani,
26 XIII | magasztaltuk fel a halál dicsőséges ábrázatát; s most, mikor magunk előtt
27 IV | aminőt nálunk fogfájós ember ábrázatjára szoktak felkötni bodzavirággal
28 XI | bájos hölgy képében van ábrázolva, eszményi keblekkel. Kénytelen
29 XIII | lett előttük, utánuk az Abruzzok hegysége, mint a színház
30 I | kölcsönadta; ő volt a lelkemben az acél. Őtőle jött költői munkálkodásomhoz
31 XI | utánzatai, a bútorok, az acéleszközök, márvány, elefántcsont és
32 IX | hölgyek hangszere; csak négy acélpálcikó van egy gömbölyű dorombon
33 VIII | megújulni érzi, az idegei acélt fognak. Alig tudunk a kőpart
34 VIII | kocsisok kiabálnak, a lovat „ach” kiáltással nógatják, a
35 XI | öszvért, szamarat hajt: ácsorgót nem látni.~Maga az a tengerpart
36 X | minden változataiban. Egy actiniának a kinyílt állatrésze tökéletes
37 X | az felfordul csigástól, actiniástól, s akkor aztán a földön
38 X | kerít, s a rák elhordja az actiniát a puhányok és ázalagok közé,
39 IX | gavallér erősen megjárta Acyndinus feleségével, akinek szintén
40 XI | amit e történetről saját adataim szólnak, e helyütt elhallgassam.~
41 XI | izenet a férj jelenlétében adatik át; az magánkívül van örömében,
42 IV | Próbáljam fel mindjárt.~Addig-addig cirógatott, míg rá hagytam
43 XI | akárhová akar menni, négy adeptus viszi zsölleszékben. A főpap
44 V | nem állhatnának meg. Az Adige kétfelé osztja a várost;
45 V | híd négy öl magas, s az Adigén nem lehet csónakázni a zuhatagai
46 II | ismertem, később tihanyi adminisztrátor. Tőle kaptam ajándékba két
47 X | minden szörnyetege együtt nem adná ki azt a rémet, amit ez
48 I | szöveget anélkül, hogy hozzá adnánk, vagy változtatnánk rajta.
49 VIII | nem látta. S ebben igazat adok neki. – Maga Nápoly nem
50 II | barátaimmal: ezután arra adom a fejem. „Igyunk, Nagyúr!
51 XIII | bohème-hez? Megálljatok! Egy adoma jutott eszembe éppen most.
52 XIII | öreg huszárőrnagytól azt az adomát, hogy a francia háborúban
53 IV | Éljünk meg, ahogy tudunk, adósságcsinálás nélkül. Éljünk kenyéren,
54 XI | tengerlakók egy olyan talányt adtak fel a tudósoknak, ami még
55 XI | dalához a kopogó esőcseppek adták az orchestrumot; s valamennyi
56 XI | ahol a kapusnak fél lírát adunk, s azután egy sor kőlépcsőn
57 IX | a forum, a duumvirek, az aedilisek háza, a templomok, a színházak,
58 IX | éppen a duumvirné és az aedilisné szárítják ott a kimosott
59 IX | kapuban találtam egy vén aethiops libertinust, aki a házhoz
60 III | ismerősök glosszákat csináljanak afelől, hogy egy gyászoló hitves
61 I | gyógyíthatatlan fájdalmat affektál; de oda akarom adni egész
62 XI | Marcius Mundust száműzte Afrikába, Isis istennő bálványát
63 XI | nagy oszlop, egy darab afrikai sziklából kifaragva, a talapja
64 II | ablakai előtt. Ennek az ágacskáját ezelőtt mintegy harminc
65 II | itt talált vadoncba ezt az ágacskát; már a harmadik évében megvallotta
66 II | törzsnek a dereka, vagy az ágai egymáshoz hozzá értek, azok
67 II | rendkívül jó termők, hajlott ágaikat az arany gyümölcs terhe
68 II | virág. S ahány fát ennek az ágaival nemesítettünk magam és rokonaim,
69 XII | végigfuvall a szél a levélárva ágakon, az olyan valami túlföldi
70 XIII | nemcsak felhajít bennünket, de ágaskodtában fényes, zöld boltozatot
71 II | ökörszem”. Ennek a két ágát ketten ojtottuk el, régimódi „
72 XIII | mehettünk tovább a Santa Agatánál, az eső úgy előfogott: ez
73 XIII | klímát növényzeteikben. San Agniellóhoz közel még folytatják a kertek
74 X | mászni erre a vékony, hajlós ágra – a nagy pálmára igen –
75 X | többször megkísérli előbújni az ágy alól; de egy gyöngéd legyintés
76 II | reggelre halva találták az ágyában. – Rettentő eset volt. –
77 IV | gyertyát elfújja a szél. Ágyak vannak, olyan magasak, hogy
78 XIV | emberfölötti érzés. Nekem elkezd az agyam égni, s a szívemet valami
79 IV | találtam az éji asztalkámon, az ágyam mellett, nőmnek azt a legutolsó
80 III | tűz támadt. Felugrom az ágyamból, hogy átsiessek a mentésére,
81 III | Föltekintek, s szemközt az ágyammal látok egy hosszú tűzvonalat.
82 IV | azt a tizenhat markos vas ágyat; bunda, köpönyeg, paplan
83 II | nehéz betegség döntött ágyba. Minden orvos lemondott
84 IV | Megbámultak érte. Itt zavar van az agyban! Jöttek hozzám a választó
85 IV | hanem aztán a nagy, széles ágyhoz van „egy” akkora kis vánkos,
86 IX | geta fejedelmet valósággal agyon kell szúratni Flaminiussal.
87 III | akinek mindegy: vetett ágyon fekszik-e, vagy fagyos rögön.~
88 VIII | Nápoly nem az a gyönyörrel agyonéltető látvány, hanem a környéke,
89 II | ott a vadászfegyverével agyonlőtte magát. És az a szőlőtő soha
90 VII | folyvást azt éreztem, hogy agyonnyom ennyi gazdagság látása,
91 XI | Vezúv kitörésénél őt is agyonütötte a gályán egy hulló szikladarab.)~
92 IX | tartsák a szárítókötelet.~Aha! Itt épül az Eumachia, amelyhez
93 VIII | nekünk maga a tenger, amely, ahányféle szél jött, annyiféle színt
94 VII | vagy Venus-terem, olyan áhítattal tölt el, mintha az Olymp
95 XI | kegyosztást fogadja el; s Paulina áhítatteljesen viteti el magát Isis templomába,
96 II | ismerősök, jó barátok, rokonok ajándékai. Valóságos emlékalbum. Hányszor
97 II | adminisztrátor. Tőle kaptam ajándékba két fát, mikor ott jártam
98 IX | talentumot (860 frt o. é.) fog ajándékozni a szent célra. – Így lesz
99 IX | helyett egy zsák földet ajándékozott, mert a consul a delnőnek
100 XII | bele, s lávástul együtt ajándékozzák a látogatóknak – egy frankért.~ ~
101 XI | egy rövid (de senkinek nem ajánlandó) látogatást említek fel
102 X | Hogyne kapnánk az ilyen ajánlaton? Felmászunk a szűk hágcsón
103 XIII | magamtól a tengeribetegséget.~Ajánlhatom ezt a receptet mindenkinek,
104 XI | mélybe, és azalatt a nyitott ajka a nagy alvónak folyvást
105 I | Ő már látott abban, de ajkai nem mondhatták el, mit?
106 XI | Solfatara. Hanem földanyánk ajkának csókja után ne vágyjék halandó
107 VIII | zúgásukkal hívják fel az ájtatosságot, hanem recsegő vaskondérok,
108 XIV | kitalálta, hogy ki a legfőbb akadály: Agrippina (nem az a szebbik,
109 II | csak lefűrészelni róluk az akadékos ágat; ő azt hitte, hogy
110 IX | ilyen üres emberhüvelyre akadnak, főszt öntenek bele, s lefejtve
111 XIII | itt-ott csüggött a bogok közé akadva egy-egy kis, ujjnyi hosszúságú
112 IV | indulni a kalandozásnak, akaratom nélkül? Felköltelek, és
113 III | csak álom, s nekem teljes akaratszabadságom van rá, azt, ami engem bánt,
114 IX | kézből való megöletését, akárhol találtatnak. Ezek a keresztimádók
115 I | emberi szív boncolásából akarják kitalálni, akik minden szenvedélyt,
116 VI | tudakozódtak. S a német, akárki mit beszéljen is, a legnyájasabb
117 II | azért mondom, mintha vásárt akarnék vele csapni, nem. Magam
118 X | Dolgozni pedig nekem most nem akaródzik.~Még az öregemtől hallottam,
119 I | fájdalmat affektál; de oda akarom adni egész énemet azoknak,
120 II | fittyeket a levegőben. A világot akarta-e gúnyolni vele? – Estére
121 XIII | a tengeren át~Másnap át akartunk menni a regényes Amalfiba.
122 XIII | mergitur aquis” („Akit az Isten akasztani szánt, nem fullad a vízbe!”)
123 II | arcképeiket a szobám falára akasztottam, mind ország-világ bámulta
124 XI | mint egy hírhedt szépség, akibe a püspök halálosan szerelmes
125 XI | legázolva az arkangyal lába alá, akiben viszont magát Caraffa Diomedest
126 IX | negyedikének, Drusillának, akihez írt verseimért a legelső
127 IX | csábított, hogy házigazdám, akinél el leszek szállásolva, leend
128 IX | kinyalt, utálatos szépség, akire ráillett Phaedrus rókájának
129 IX | a Clodiát egyik imádója, akitől egy zacskó aranyat várt,
130 XII | mandulafenyő, melynek tobozai akkorák, mint egy kókuszdió. Azokat
131 VII | kezében egy olajfaágat. Csak akkorát, mint az a kis májusfagally
132 XI | hizlalta. Úgy látszik, hogy akkoriban a honatyákat jobban korrumpálták,
133 XII | jóllakik vele az ember, akkorra megéhezik. – De különösen
134 II | szőlőlugasom maga kiadott egy akó bort.~S a sok szagos szőlőtőke
135 I | vagy változtatnánk rajta. Aközben pedig fel kell jegyezni
136 XI | s úgy emeli le a fejéről akrobatai ügyességgel az ingó alkotmányt.~
137 XI | társaságában. Itt van az akvárium is.~A legelső látogatói
138 XI | hogyan lehetett az, hogy az alább eső részét, mely még mélyebben
139 XI | elnevezték. Szűk utcácskán át, alacsony házikón keresztül, ahol
140 IV | körülszárnyalva félkörben alacsonyabb ülőhelyekkel, melyek közül
141 XIV | foglalkozása volt a halálítéletek aláírása. Volt egy napja, amikor
142 XI | azonban most is ott van, ez aláírással „Fecit victoriam”, amit
143 I | az utam kezdetén éppen alája estem a kocsinak; úgy szedett
144 IX | sibaritizmusának élőképpé alakítására. Tanulmánynak rendkívül
145 V | visszaborongó története van itt, s alakítóiknak a jellemét lehet felismerni
146 XI | paradicsomi néposztály, át van alakítva, a Villa Nazionale sétánya,
147 X | közeledik az emberevő cápa sötét alakja, hirtelen jelt adni odafenn
148 X | állatrésze tökéletes pávatoll, alakjában, színeiben. A leggyöngébb
149 XI | mennydörgő Jupiter ideál alakjai mellé odaállították imádatuk
150 XI | hozzájuk vándorolt. Arcaikat, alakjaikat nem lehetett kivenni.~De
151 V | megöntik a nagy emberek alakjait cinkből, vasból, s bekenik
152 I | rendkívüli élettörténet alakjának, költői hozzáképzelés nélkül,
153 XI | egy olyan bogyó, mely mind alakjára, mind ízére nézve legjobban
154 IX | kor embere olyan apró kis alakká érzi magát összezsugorodni;
155 III | társadalomból a romlott kivételeket, alakokban úgy, mint helyzetekben:
156 II | kérdem, majd a rám néző alakoktól, majd a helyükön maradt
157 X | együtt valóságos közkeresetre alakult consortium: az actinia odacsalogatja
158 XI | foglalják el, fantasztikus alakzatú bokrétákat, kosarakat kínálgatva,
159 XI | igény nélkül a látogatók alamizsnáira. Továbbhaladva, egy jobb
160 I | ellenmondások szépen kibékülnek az alapeszmével.~Ez az én feladatom azzal
161 II | vitáztunk, mikben Czakónak mély alapos tanulmányai kerültek érvényre.
162 IX | várost ilyen gyorsan és alaposan eltemetni, hogy most azután
163 IX | oszloppal, a falak is mind sárga alappal, melyen táncoló, meztelen
164 IX | kiváló szerephez megfelelő új álarcot csináltatni. A réginek nem
165 IX | szemeiből, siettek az üvegcséket alátartani.~– Látod, Naso? – rebegé,
166 II | második arckép, mely a falról alátekint, az az ismeretes daliás
167 XIV | mikor a szédítő meredélyről alátekintett.~Ez a szédülés a magasban,
168 V | most zöldséget árulnak alatta.~Elmélázhatnánk fél napig
169 IV | földteke messze elmarad alattam; már csak olyan, mint a
170 IX | fehér oszlopok tartják, alattuk egy márványkút, hátul az
171 XIV(1)| szökellője”: meredély, amelyről aláugrott.~
172 XIII | táncoltatták a hajónkat. Ez még alávalóbb mulatság. Meggyőződésem
173 XIII | roppant érctömeg egyszerre alázuhant a Dunába: s ezáltal oly
174 VI | Shakespeare-t eredetiben olvassa, Albion lakója által könnyen eladathatja
175 IX | következő verset karcoltam az albumába:~„Dum puer ego fui, tu puella:
176 IV | felém, mintha meg akarna áldani, mintha meg akarna félemlíteni,
177 XI | jobbra-balra osztogatja az áldást a népnek: ebben van szent
178 II | Macbeth kezéből kiejteté az áldomáspoharat, mint amilyen az a hét alak
179 VIII | szavakkal kifejezhetetlen, áldott nápolyi lég. Olyan idő van
180 II | fillér sem hiányzott az áldozat-összegből: csak ő maga volt összezúzva;
181 III | zsarnokot nem védik a testőrei: áldozatai odaléphetnek hozzá, s meg
182 X | papagájcsőrben végződik, amivel az áldozatát összemorzsolja; két oldalt
183 XI | neki: „Ha nem fogadja el az áldozatodat az eleven istennő, add a
184 XI | istennőszobornak hordta volna az áldozatokat. Utoljára arra szánta el
185 II | szántszándékkal meg akarja áldozni magát! Tehát heten vannak.~
186 II | ezt tette, ezért küzdött, áldozott, eszmélt, ennek élt. A neve
187 VII | házunk előtt, ahonnan a nagy alföldi rónára széltében, hosszában
188 XI(1)| egyszer csak elkezdett az álhajam zölddé válni. „Mi a csoda
189 IV | zongorázzék éjjel, nőm nem alhatik miatta; hisz az jól tudja,
190 VIII | Chiaján méla csend van, addig alhatunk, ameddig álmunk van.~Azért
191 XI | jelszó.~A mostani Nápolyban aligha ismernének rá a régire hajdani
192 II | órákat töltött el velem, alispán korából való emlékeit beszélve
193 XI | összevissza dőlt kőhalom aljából tódul elő lobogva a világoskék
194 XI | humorral alkotva! A kapuk aljait pedig virágárusok foglalják
195 IX | véres vízzel; a diadalív alját is csak úgy teleülték kétoldalt
196 III | csak a kísértés, a csáb alkalma jöjjön eléje? Ez az igaz?
197 XII | polgártársaink valami nagy ünnepük alkalmára hozatnak távol Levantéból.
198 XI | kifordított oldala. Hetivásár alkalmával, amilyen hosszú ez a sugárút,
199 V | emlékcsoportnak ügyesen van alkalmazva. Hová vezettek a lajtorja-fokok? –
200 IV | jellemű ember feladata, kellő alkalommal; hanem az igazat elmondani,
201 IX | mézet keversz bele, a színét alkermes adja, zamatját menta kölcsönzi:
202 I | beszélhetne, ha tudna! Teltek az alkonyatlan napok, a virradatlan éjszakák.
203 VII | csoda volt ennél az ég. Az alkonyodó nap a távozó zápor firmamentumán
204 V | nagy amfiteátrum köröndjét alkotják: a nagy Diocletian emlékét,
205 XI | akrobatai ügyességgel az ingó alkotmányt.~Az utca közepén pedig jár
206 III | azok mellett a többséget alkotó magasabb jellemeket választottam
207 V | s a boltossal nem lehet alkudni.~Júlia házától sietünk a
208 I | haldokló felesége ágya mellett alkudozik a nővérével, aki egy kerítőné,
209 II | arckép egy idegen nemzetbeli államférfiúé; akit akkor hoztam szerény
210 II | a reggelen, melyen mély államférfiúi tanulmánnyal készített szónoklatát
211 X | magas bástyafalain, s hogy állanak meg a szamarak az utca közepén,
212 XII | átfutó vendégeken kívül három állandó törzstelepese van a Cocumellának,
213 III | hézagnál mindennap meg kell állanom.~Végre mégis elnyomott az
214 XI | kirándulásnál már előre meg kell állapítania a programját, s nem állni
215 XI | baj. – Csak az a rendes állapot fordul elő, hogy végig a
216 X | urat tartja hanyatt fekvő állapotban.~Nem lehet annál kecsesebbet
217 XI | ruhájuk és cipőik megviselt állapotja miatt, a vendéglők gázvilágított
218 XI | meghal érte. Megszánta ez állapotját fiatal urának hű szabadonca,
219 II | bízva a határozati párt állásának megvédelmezése. S azon a
220 X | legfinomabb zoophiták, az állatnövények (mikben az, ami növényi =
221 X | spenót, díszlenek bokorban, állatokkal, amik rajtuk legelnek. Külön
222 X | spirituszt rátöltik az élő állatra, az behúzódik, s elmállik.
223 X | Egy actiniának a kinyílt állatrésze tökéletes pávatoll, alakjában,
224 XI | gyalog trombitás, s vidám allegrettót harsogtatva összegyűjti
225 V | lövegek előtt egy napig nem állhatnának meg. Az Adige kétfelé osztja
226 III | ellenére is bátor vagyok azt állítani, hogy az álmoknak joguk
227 III | aki tartja? De hát aki ezt állítja, az nem ismert-e soha anyát,
228 V | száraz mirtuszkoszorú, melyet állítólag egy mister Shakespeare –
229 IV | megbocsátható volna: ha mellém állítom a nápolyi fővasút-állomás
230 XIV | ismeretlen gyönyör után állja el minden érzékeinket, s
231 IV | változtatni? Az ágya mellett állnak leghívebb rokonaim: Hegedűs,
232 XI | állapítania a programját, s nem állni meg mindenütt, ahol valami
233 VI | ahol minden fél órában állomást tart a „gyors” vonat, s
234 XIV | életében emelt szobrait az állványaikról. Gyors pere volt. Még aznap
235 II | Látjátok ezt a nagy terepély almafát itt a völgyben, megrakva
236 III | akinek nem tetszenek az álmai, könnyen segíthet rajtuk.
237 VI | egy éjjelre az idegemésztő álmaimtól megszabadulok. Aludni különben
238 XI | kedélyesen hámozzák a hesperidák almáit az egzecérozás közben. Minthogy
239 III | öreg „ideálista”, hogy fájó álmait kerülje, az éjszakákat végigdőzsöli,
240 II | példájukat a körtevirágok; már az almák is készülődnek, s a dió
241 XII | látjuk itt, mint otthon az almának, körtének, a már javában
242 III | hogy „Mind bolond, aki az álmát elbeszéli; de még bolondabb,
243 III | álomszuszék nem vagyok, aki azért álmodik, hogy lutriba rakja. Nem
244 III | ráparancsolni magamra, hogy álmodjam jobb kimenetelt; s ha nem
245 III | le kellett írnom a hozzá álmodottat, s nem ez volt a munkának
246 VI | hogy azt az én fantáziám álmodta ekként; mert ez a lehetetlenség
247 IV | erre azt felelik, hogy „Álmodtad ezt, édes bátyám”.~„Mit?
248 III | teljesen ébren, és mégis álmodva.~Ha ez így tart, ennek nem
249 VIII | addig alhatunk, ameddig álmunk van.~Azért mégis korán keltem,
250 V | rozmarinfa. Ezt még talán a jó álomital-keverő barát ültethette a szeretők
251 VII | szőlőfedte dombunk lábánál. Az álomképek gyorsan utaznak. És belőle
252 VII | VII. Flórenc. Az utolsó álomlátás~Hajh, ha én Flórencet le
253 XIII | a tenger felől, beválik álomlátásnak. Egy kővé vált fantazmagória.
254 III | része. Máskor a gyötrelmes álommese folyamán eszembe jut, hogy
255 VII | morajhoz; de később már igen jó álomringató harmónia lett belőle. Flórenc
256 IV | szomszédomnak, hogy hagyja abba az álomrontó zenegyakorlatot. Visszamegyek
257 III | Előrebocsátom, hogy én valami álomszuszék nem vagyok, aki azért álmodik,
258 III | aminőkkel a humorisztikus álomtündér szokta megbüntetni a restelkedőt,
259 III | provokálni, tudom legyőzni az álomtündért.~Az álom nem igaz: de igazságos.
260 III | távol voltam már azoktól az áloműző szobáktól – otthon!~Úgy
261 XI | fel.~Itt már csak olyan alsóbbrendű énekes-trupp produkálja
262 VIII | akasztva, elegáns, hímzett alsószoknyák, batisztingek és monogramos
263 II | kalapács csattogása között; az általa feltalált ekék valódi reformot
264 I | el nem ismerném, hogy az általános részvét egy piramis ahhoz
265 IV | hozzászokva, hogy egyedül aludjam…~Azután egy vágtatással
266 IX | után úgy tett Galba, mintha aludnék, hogy a hatalmas császári
267 XI | meleg víz folydogál benne alul-felül, s az ember bőrig ázva kerül
268 IV | minden becsületes ember aluszik.~Szerencsére magyarok vagyunk,
269 XI | missek, körüllengedezve az alvilág gőzeitől. Ez azoknak tetszett.
270 XIV | várták, míg átadja lelkét az alvilági kalauzoknak. Nehezen akart
271 V | vágytársával haláltusát vívott alvó kedvesének koporsója felett,
272 IV | rekesztve; s az ott a pincérek alvóhelye. Hogy semmi sincs új a nap
273 XI | azalatt a nyitott ajka a nagy alvónak folyvást lélegzik: ez a
274 XIII | akartunk menni a regényes Amalfiba. Hanem hát „ember tervez: –
275 IX | én írtam volna a „De arte amandi”-t.~Az étekfogásoknak vége-hossza
276 II | vetekedik a mandulafával. Amazt kiölte az 1875-iki jeges
277 IV | Athenaet Olaszország felé. Ámbár ez nálam megbocsátható volna:
278 XIV | történt velem a dolog; mert ámbátor én is láttam már a kék barlangot
279 VIII | csáva bűze még légtisztító ámbra! S ezen az utcán át közlekedik
280 IX | illattermő füveit s az Indiák ámbráit és gyantáit tartja tömlőkben
281 XIV | baziliszk szeme, sem cethal ámbrája, sem szűz leány teje; meg
282 XI | szemeinkkel is lehet vétkeznünk. Ámde nyomban követi a bűnt a
283 XII | akkora tála van kerítve, amekkora a koronája, s a föld sáncmagasra
284 X | Van két erős nagy ollójuk, amellyel a diót fel tudják törni (
285 IV | halmaza? Maga az a mély gödör, amelybe lebocsáták? Aztán az a babérral
286 XI | falnak való anyag; a tuff-kő, amelyből az itteni házakat építik,
287 XII | hatemeletes pompás hotelekkel, amelyek mindig csordultig vannak
288 IX | a hosszúkás üvegcsékkel, amelyekbe a hölgyek könnyeiket gyűjték,
289 XI | itt-amott a furcsa sokadalomban, amelyekben mind meglepő sok érdekes
290 X | azokat a praeparatumait, amelyeknek elkészítési módja egyedül
291 II | ez a kis darab föld az, amelyért szeretem ezt az egész planétát.)~
292 XIV | síremléknek a fundamentumába, amelyet megrendeltem a számára:
293 XI | közülök tetszés szerint, amelyiktől a tejet ki akarja sajátítani.
294 XIV(1)| Gregor szökellője”: meredély, amelyről aláugrott.~
295 XIII | nincs annyi arany a világon, amennyiért vállalkoznék, hogy innen
296 XIV | per folyik. Már most az amerikai azzal fenyegetőzik, hogy
297 XIV | és azon épült villa egy amerikaié. A jenki azt tartja, hogy
298 XIV | ragyogott az arany és ezüst; s amerre a kezét kinyújtá, áldás
299 V | alá, melyek a roppant nagy amfiteátrum köröndjét alkotják: a nagy
300 IX | templomokat, színházat, amfiteátrumot helyreállítva, újakat építve:
301 IX | elfutott; ez egy eleven amfóra, az öblöséből; a nyaka elvész
302 IX | gyantáit tartja tömlőkben és amfórákban, úgyszintén üvegekben és
303 I | milyen mély volt az az üreg, amibe lebocsátották, s hogy milyen
304 XI | mind méltó megemlítésre; de amiben Nápolynak a lelke van, az
305 IX | odaítélte azt az egész birtokot, amiből a földet a zsákba tették.~
306 VIII | körülöttünk mély hegyszakadékok, amikből buján tenyésző délnövényzet
307 IX | minden istentelenségeit, amiken csak azok tettek túl, amik
308 IX | felséges istennőknek a szobrai, amikkel egy egész terme a nápolyi
309 XII | Hanem nagy terebély törzsek, amikre gyönyörűség felmászni, hogy
310 IV | vannak ilyen eleven álmok, amikről az ember azt hiszi, hogy
311 XI | gyalogjáró zsibárus-sátorokkal, s amily hosszú vonalban sorakoznak
312 XIII | ujjnyi hosszúságú bökle, amilyenből tíz megy egy garasra. –
313 XIV | egy ragyogó szivárvány, aminőhöz hasonlót én nem láttam soha.
314 VIII | ünnepélytartó harangok, aminők minálunk bimm-bumm zúgásukkal
315 II | Lettek azokból olyan óriások, aminőket fajtájuk fel nem mutat:
316 XI | jól főznek, míg Bajaeban, amióta Lucullus úr meghalt (akinek
317 IX | gondolta. A fotográf lencséje ámít. A sűrűn egymás mellé épített
318 IX | meglágyíták végre a caesar szívét: amnesztiát adott; szabad volt visszatérnem,
319 I | van még hátra? Aztán ismét amoda vissza: számlálni, hány
320 VI | társalgás, amint innen is, amonnan is három-négy olasz annectálja
321 XI | vendéglő előcsarnokában con amore valcert, polkát táncolni.
322 IX | ego fui, tu puella: Liber Amorum ~Nobis erat libitu, – jam
323 XI | kényelmesebb, mint szamárháton.~Az Amphiteatrumot megnézetlen hagyjuk; a római
324 XI | circus (hát még az ó-budai amphitheatrum?) után nem keresek semmi
325 X | bújjanak. Korsók, törött amphorák vannak a számukra ledobálva.
326 IX | félig törött, csorba fülű amphorán, discuson és patellán, amik
327 II | ama bizonyos augusztus 13-án 1849-ben. W..y Sándor, kitűnő
328 XIII | Éppen delet harangoztak Anacapriban, mikor a Capri-sziget kikötőjében
329 X | ifjú tudósait ott találjuk analisáló asztalaik előtt, angolt,
330 X | munkáját megírta, melyben erős analízist gyakorol Kossuth ellen –
331 IX | és nyílt a szája. A darab anapestusokban van írva, s e versnem a
332 XI | lüktetése, ha szabad volna anatómiai műszavakat használni, az
333 IX | Kétfelől mellette állt két ancilla, azokkal a hosszúkás üvegcsékkel,
334 XI | főurak, még maga Cicero is, andalító Puteolaneumában?~Az egész
335 II | úgy hítták, hogy „Der rote Andrézel”. Híres szőlősgazda volt,
336 XIII | prerogatívám?~No, ez az anekdota nem volt éppen alkalmas
337 X | körfény (aster), kökörcsin (anemone), szegfű (dianthus) alakú
338 I | följegyzett emlékiratait angolból lefordítani. Ezt sem bízhatom
339 VI | ha más mesélné el. Van az angolnál is szív, csakhogy nem hordja
340 XIV | gőzhajóval jött nápolyi angolokkal, muszkákkkal együtt, kékbarlang-látatlan
341 I | eredeti kiadás franciából lett angolra lefordítva; és így kétszeri
342 X | analisáló asztalaik előtt, angolt, németet, hollandit, oroszt,
343 VI | szisszentései elárulják, hogy angolul beszélnek. Érteni természetesen
344 X | Van közöttük egy tengeri angyal is; emberevő cápa; de ez
345 I | vége” előtt állunk. A halál angyala hív. Így végezte az Úr!
346 VIII | Azonkívül is minden nápolyi oly animóval beszél, mintha örökösen
347 XI | Kárpátok közt, vagy a Szent Anna tavához Erdélyben; – csakhogy
348 VI | amonnan is három-négy olasz annectálja egymást. Azok tudnak aztán
349 III | élettörténetét ismerem (pedig annyiét ismerem), találtam ötven
350 XIII | nicht weiter! Setzen’s mich ans Land!” „Hát arra emlékszel-e,
351 XI | üvegáruk, az ékszerek, az antikok és azoknak remek utánzatai,
352 XI | szalámit, font számra. S ilyen antikvárius sátort hatot találtam itt-amott
353 XI | könyveket. Ez egy vándor antikvárüzlet, melyben valóságos kincsek
354 XI | kígyótartó Serapist, a kutyafejű Anubist s a sokemlős Isis asszonyt.~
355 XI | magát Isis templomába, ahol Anubistól megtudja a titkok titkát.
356 I | dolgozni. Hanem már ekkor az anyagé volt a hatalom. Egyszer
357 II | rokonaira; tehát zilált anyagi viszonyok sem háboríták;
358 IX | tollával bírnék, nagyon bő anyagot találnék itten egy hajdankori
359 II | mind azt hirdetik, hogy az „anyai kéz” van fölötte.~Most mutatok
360 XI | egy kis leány pedig kilenc anyakecskét. A férfi kezében van egy
361 II | az ojtóágát boldogult jó anyám hozta gondosan eltéve, a
362 VIII | Megszoktuk a földet nevezni anyánknak; pedig mennyivel több életet
363 III | állítja, az nem ismert-e soha anyát, feleséget, leányt? El tudja-e
364 XIV | előtte. Livillát elküldték az anyjához, s a szigorú római nő a
365 III | Megcsalhatja valaki az anyját, megcsalhatja a feleségét,
366 I | minden gyerek. Akkor aztán az apám térdére vett, megmondá,
367 II | fiát, s én őt úgy, mint apámat; akiről azt mertem egyszer
368 I | ezután az lesz, hogy az apámnak gondját viseljem”. S itt
369 I | haza. Panaszt tettem az apámnál, hogy miért kereszteltek
370 II | alakot. Annyira igaza volt az apának, hogy én ösztönözve éreztem
371 XIII | legyőzni.~Ha nem használt apellálni a filozófiára, a poézisre,
372 IX | leányát is, a bájos Meleagrát, apjának egyetlen csemetéjét, s felvilágosított
373 X | társaságában gunnyaszt az aplisia depilans, a tengeri nyúl,
374 IX | következett rangban Sextus Aplisius Flamen Martialis: egy kis
375 XII | Tiszta, derült időnél a Vezúv apó szokatlan barátságosnak
376 II | cserépbe elülteté. Kezeinek ápolása mellett gyökeret vert a
377 IV | körében volna, olyan gondos ápolást és jóízű magyar étekfogást
378 IX | hátukról.~Ah, ez itt az Apollo temploma: Venus szobrával
379 IX | Valamennyi templomból, Apollóét, Isisét is beleszámítva,
380 IX | Venusnak egy pár galambot, Apollónak egy versemet; a papjának
381 IV | ágyban fekvő beteg, sem az ápoló rokonok, sem az égő gyertyák;
382 I | magamat kínozzam: igen jó ápolói, kitűnő orvosai voltak.
383 II | viseljük gondját. – Jól is ápoltuk, a fák mind megnőttek. Van
384 II | jobban értesült bíróhoz appellálni. Hanem azért az ő nagy elhatározása
385 XIII | fiúknak, innen is, túl is Appenninákon! Még Calabriából is jöttek
386 IV | humorú olvasmány, különösen appetitoriumnak az olaszországi úthoz. Közbe
387 II | parasztok. Férfia, nője, örege, apraja mind olyan szép alak; szorgalmatos
388 II | friss hegyi levegő az”. – Ápril 16-ikán mentünk ki, nőmmel
389 XIV | Tazetta, Linné szerint. Nálunk áprilban nyílnak, Capriban már mostan.”~…
390 VIII | e tájon a december hó az április; kapni kell a ritka derült
391 XI | állt, mister, mistress és apróbb-nagyobb missek, körüllengedezve
392 X | tudja mozgatni, ezekkel őrli apróra megölt zsákmányát.~Eleinte
393 V | ajándékozta, most annak az apszisát emelik.~Másfél ezer évvel
394 XIV | Szálljon már le onnan, apus, nézze milyen szép tazettákat
395 XI | Tessék, ha kell, olasz aqua vitae. Becsülöm őket érte!
396 X | látjuk, csak sétáljunk el az aquariumba.~Az ott van a Castello d’
397 X | hát beszéljünk magáról az aquariumról.~Az a földszint helyiségeit
398 IX | járhat keresztül a fütyülő aquilo, mert különben meg kellett
399 XIII | pendere jubent, non mergitur aquis” („Akit az Isten akasztani
400 II | kiölte az 1875-iki jeges ár, mely völgyemet betölté:
401 IX | nyitott ajtaján át szerteszét árad. Az arany Dalmácia s a boldog
402 V | csatornázás, mely azt az áradások és forrásvizektől megvédte!
403 VII | esőzéstől rendkívül meg van áradva, s harsogó robajjal vágtat
404 XII(1)| Hálából jegyzem az árakat. A La Cocumellában egy igen
405 XI | a kegyeit tehát kincsek árán sem lehetett megvásárolni.
406 VIII | megválni. A teleholdtól olvadt arannyá válik a hullám, s szikraözönt
407 XIII | olyan volt az, mint egy aranyba mártott világ: aranyossá
408 VIII | halottas szekér; pompás aranydíszítésű mennyezettel. Vajon kit
409 XIV | tör. Tanú volt rá elég: aranyért lehetett kapni. Tiberius
410 XIII | felhők visszasugározták az aranyfényt a hegyoldalra, a hegy átadta
411 XIV | hogy bókol a tetején levő aranygombos csillag majd délnek, majd
412 XI | a magas szál legény, aki aranyhalakat árul. Három öblös üvegcsobolygó
413 XI | tele vízben fickándozó aranyhalakkal: ezeket ő a feje tetején
414 IX | olyanok volnának; a vastag aranykösöntyűk mélyen bevágnak a húsába;
415 IX | törpe homunculus; azután az aranyműves Quintus Gallopavo, egy buta,
416 XI | gyümölcsnek, Kaliforniái a talmi aranynak, kifogyhatatlan forrása
417 XI | halmok, melyeknek gesztjéből arányos vonalakban emelkednek ki
418 XIII | egy aranyba mártott világ: aranyossá vált hóhegyekkel.~Hanem
419 XI | embermagasságnyi, bevakolva aranysárga kéncsapadékkal. Ott lakik
420 X | elé a csillogó pikkelyű, aranyszemű, tüskés tengerlakók, elsikamlanak
421 I | tapasztalatú ész, mint ember aranyszívű; ott volt éjjel-nappal a
422 XI | felszálló kénlég kéjes meleget áraszt el a testen. S azt mondják,
423 XI | hogy micsodák, hanem az árát: „Mezzali!” hangzik legsűrűbben;
424 IV | de ami elég külső sikert aratott; ennek meg azt mondtam:
425 XIV | hogy a belenéző emberek arcába vízsugárt vetett, s ahol
426 XI | mind hozzájuk vándorolt. Arcaikat, alakjaikat nem lehetett
427 IV | elevenné vált; nem látom az arcát, nem tudom a nevét, mégis
428 X | bajuszaikkal; de amit az arcátlan tengeri pók mind csak gúnyosan
429 IX | veszik semmi hasznomat) az archeológiai szakosztályba.~Hanem biz
430 IX | Különösen nekem, magyar archeológnak, nagy az irigységem, miért
431 V | tanulmányozni, mint egy archívumot. De azt, aki csak egy napot
432 II | szenvedéllyel gyűjteném azoknak az arcképeit, akik valamely nevezetes
433 II | díszítve csupa merő öngyilkosok arcképeivel, mindenféle rámákba foglalva. –
434 II | tudja senki.~Hát a hetedik arcképet ne sorozzam-e közéjük? Petőfit.
435 IX | termet, félelemgerjesztő arckifejezéssel. Utána következett rangban
436 XIII | Caesarem vehis!”, azért a te arcod is olyan sápatag volt, mint
437 XIII | kétségbeesve fordítád felém az arcodat: „Hogyan van! Jaj, nem tudom
438 XI | perselyt, s azt megzörgeti az arcom előtt; s rögtön megveszi
439 II | lakhatott e merész tekintetű arcon belül? Minden estét együtt
440 XIII | fejcsóválva. Derék, barnapiros arcú legény volt, igazi délolasz
441 XIV | asszony szeme előtt ütötte arcul Sejanust. A herkulesi hős
442 XII | tombol, felénk köpköd, arcunkba csap; itten látjuk meg,
443 IX | Forum; ráismerek a nagy areáról, melyet a duumvirek szobrai
444 XII | széles fövényöböl, valódi aréna, melyet kétoldalt kirugó
445 III | világ. S a világvárosok Argusz-szeme csak lát, de nem ismer.
446 XI | nápolyi népdal gyönyörű áriáját énekelni; majd megint a „
447 XI | képet Caraffa Diomedes, arianói püspök festeté vala, s hogy
448 X | delelő nap vet rájuk, s az árkádok közül szemközt úsznak a
449 VII | fölébresztettek. – Csak az Arno zúgása töltötte be az éjt.~
450 VII | szükség. Hotelünk ablakai az Arnóra nyílnak, mely most a sok
451 XI | kiakasztott mantilljainak árnyékában dolgozik a foltozóvarga
452 IV | alatt, azt már tudom, hanem árnyékban még találni néha meglepő
453 III | azt a jogát, hogy az élet árnyoldalait élethűen részletezve csoportosan
454 XI | kerül vissza belőle. Ezen az áron nincs kedve az embernek
455 XII | hatalmas habtorlattal. Az sem árt meg, csak mulatság.~Óh,
456 IX | Te tudod legjobban, hogy ártatlan vagyok”. Hanem az szép lehetett.
457 X | összevissza látogatják egymást az ártatlanabb halfajok, melyek egymást
458 IX | elítéltetett. Azt mondják, ártatlanok voltak. Az egyik, Emilia,
459 IX | is én írtam volna a „De arte amandi”-t.~Az étekfogásoknak
460 XI | farkasszemet néznek az üveggyöngyök árubódéjával; a gazdag pénzváltó küszöbén
461 XI | maga Nápoly állít elő. És árucikkeik jók, szolidak, szépek, kitűnő
462 IX | pincét, amelyben kereskedelmi árucikkek lettek volna felhalmozva.
463 XI | a járókelőknek – nem az áruk nevét, azt úgy is látja,
464 XI | misztériumok? Azt senki sem árulja el, aki megtudta. A főpap
465 XI | osztriga-vendéglők, s ennek az árusai mind fennhangon kiabálják
466 III | összetalálkozik a hóban didergő árva gyermekével, akit elfelejtett,
467 XIII | utoljára átengedi a tért az árvafenyőnek; – hanem magasra felfuttatott
468 IV | hanyagolva!” „Hogyan? Ön a mi árvaházunknál tett látogatást?” „Nem!
469 IV | védasszonysággal: „Láttam nagysádnak az árváit; szegények, bizony nagyon
470 X | s megtartja magának.~Az árvák futnak panaszra.~S megérkezik
471 XIV | ha földrengés, tűzvész, árvíz elpusztított egy várost
472 II | arckép Nyáry Pálé. A 48-as örömnapokban lett e kép
473 IX | kegyencnek alkalmat adjon a szép asszonnyal való nyájaskodásra. A pohártöltő
474 III | felvenni; álmában a világ szép asszonya látja büntetését: ráncos
475 VII | egy szép, bűbájos idegen asszonyba belészeret, akiről tudja,
476 IX | puto”2, a mire aztán az asszonyféle azt gondolta, és nem mondta,
477 I | leányom, rokonaim; derék, hű asszonyok, s akinek hálámat soha eléggé
478 VIII | még a férfiak fején, az asszonyokén a négyszegletű fatányért;
479 IX | implevis multos odore: ~Mortuus ast plures compellis non svaveolens.”6~
480 V | ciceronénk, melyet nemrég ástak ki a többi háztömeg alól.
481 X | ágaik hegyein körfény (aster), kökörcsin (anemone), szegfű (
482 XII | futamodásnyira (nem távgyaloglóét, de aszmatikusét véve) fekszik Sorrento,
483 X | tudósait ott találjuk analisáló asztalaik előtt, angolt, németet,
484 IX | ritkaság volt; csak gazdagok asztalára való.~– Hanem, a borod infámis
485 II | Csengery céllövő pisztolyát az asztalfiókból, s mintha játszanék vele,
486 II | szőlősgazda volt, a legszebb asztali fajokat ő honosítá meg a
487 IV | Reggel ott találtam az éji asztalkámon, az ágyam mellett, nőmnek
488 XI | közben pereces, süteményes asztalok, lacikonyhák, ahol sült
489 IX | találta megtartani, az egész asztaltársaság helybenhagyólag kiáltott
490 IX | hogy rákerülvén a sor, az asztaltársaságot előadásaival distrahálja.~
491 XIII | reggelig meg nem fordul.~Új asztaltársunk biztatott bennünket, hogy
492 I | kezdtem a futást. A gyűlölt asztaltól őhozzá. Csakhogy most már
493 XIV | összedőlt, maga alá temetve az asztrológust is. „Gonosz ómen!” – Még
494 XII | kicsit Bismarckról, meg az aszúszőlőnek itteni módon szőlőlevelekbe
495 XIV | ágya körül, s várták, míg átadja lelkét az alvilági kalauzoknak.
496 XI | diadalmenettel; jobbról a kertekké átalakított halmok, melyeknek gesztjéből
497 II | fölött, ezalatt Teleki László átalakult a magyar emigráció egyik
498 XI | aki köpönyegét fél vállán átcsapva, valóságos dandy-léptekkel
499 IV | összecsomagolni mindent: tanulmányt, atelierfölszerelést, mannequint, s útnak indítani
500 IX | alatt szükséges.~Itt látom átellenben a „tragédia-író” házát,
|