10-atell | ateng-camal | campa-effel | egben-erdob | erdos-fesze | feszi-gyomr | gyors-hotel | hozat-kapca | kapha-kiser | kisfa-latsz | latta-megen | meger-multa | multk-olasz | olcso-quem | qui-sybil | sycop-takar | tala-trist | tromb-venek | venio-zuzt
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1501 VII | magasan jártak a fejükkel az égben? Egyetlen terme a Palazzo
1502 XIV | leáldozó nap. Erre az egész égboltot áthidalta egy ragyogó szivárvány,
1503 IX | visszatérnem, a Géták zordon ege alól Itália mosolygó virányaiba.~
1504 V | lakatos kalapácsa, s az egészet kigondolt építész ízlése
1505 X | ijesztőleg meredt szem egészíti ki igéző tekintetét. S a
1506 VIII | erődök komor, sötét körrajzai egészítik ki a képet. Mennyivel szebb
1507 XI | kezünkkel belemarkolunk, éget; nem lehet kiállni.~S e
1508 XIII | hatalmának hőse, pusztítva, égetve, gyilkolva a szabadságért
1509 VII | remeknek összességében, valami égi harmónia van, mely mellett
1510 XIV | érzés. Nekem elkezd az agyam égni, s a szívemet valami kéjteljes
1511 IX | karcoltam az albumába:~„Dum puer ego fui, tu puella: Liber Amorum ~
1512 XI | csillagok. Mikor a nápolyi égre felnéztem, nem lepett volna
1513 XIII | esőfelhőket mind elverte az égről a hegyek mögé.~Valami csodahatású
1514 XII | vaspor: közte csigahéjak, égszínkék sépiák teknőcskéi. Csak
1515 XIV | egyszerre. Rettegünk az égtől, s vágyódunk a földre. Elfeledünk
1516 XI | kéksége egészen más, mint a mi egünké. Valóban az: itthon csak
1517 V | maga Rómeó és Júliájára. Egyáltaljában a veronai nép a magatartásában
1518 VI | nagy vendéglő összes utasai egybe szoktak seregleni, némelyek
1519 VIII | az óriás nád a pálmával egybevegyülve, arany gyümölcstől hajladozó
1520 XI | különféle rendviseletekben: egyéb senki.~Ahol e díszes menet
1521 IX | találtak: ez Rómában a kritika. Egyebekre pedig nemigen tudok feleleteket
1522 I | volt. Én nem láttam belőle egyebet, mint a koporsó födelét,
1523 X | védelmezik a pozíciójukat. Egyébkor pedig szépen sétálnak alá
1524 I | födelét, s nem emlékezem egyébre, mint arra, hogy milyen
1525 I | lesz. És nappal nem tudok egyébről gondolkozni, mint arról,
1526 VIII | hogy ezt tegyék. Ez az egyedüli népsajátság, amit útban
1527 XIII | köpönyeget, táskát, kosarat egyenkint áthajigált a bárkába; de
1528 IX | hiányzottak; vele szépségben egyenlő Buprestis, a híres Isis-pap,
1529 IV | majd egyszerre helyreáll az egyenlőség a sámsoni és a daemoni erő
1530 XI | előtűnni egy-egy katonai egyenruhát, annál több kokett abbét,
1531 XI | ezeket ő a feje tetején egyensúlyozza, s úgy jár büszkén, fölemelt
1532 V | két szerelmese a halálban egyesült. Menjünk tova! Itt nagyon
1533 XI | dimenziókban, oly tökéletes, egyetemes kifejlődésben, ahol már
1534 II | amikor azt a kiváltságot egyezer forintért osztogatták).
1535 I | előttem fekvő mű leköté egyfelől Szibéria virradatlan téli
1536 VIII | óriási hangyaboly, aminek egyhangúságát semmi tető, semmi kiváló
1537 V | a Santa Maria in Organo egyház sekrestyéjének az intarsiatura
1538 XI | aranyos hintót a veres ruhás egyházfiak továbbvontatják, ismét felhangzik
1539 XI | mögött járul még egynéhány egyházi személy, különféle rendviseletekben:
1540 IV | bekötötte a koszorúmat, mikor egyik-másik jó cimborámnak, aki odajött
1541 X | megy fel a csónakig, az egyiken friss levegőt fújtatnak
1542 XIII | szemétlerakó dombok. Ezeknek az egyikén állt Csernus, később 1849-
1543 XIII | barlangokba bejár a tenger: az egyiket a népajk Johanna királynő
1544 XII | sziklacsompók zárnak el; az egyiknek a tetején egy várromhoz
1545 XIV | hozatta számára gazdag Egyiptomból hajóteherrel a gabonát,
1546 IX | gipszalakjáról? – Ez „ő”, az én egykori ideálom: a gyönge Drusilla.
1547 IV | összejöttem egy jótékony egyleti védasszonysággal: „Láttam
1548 VIII | a kocsik zaja; a nápolyi egylovas bérkocsik száma egész dandár;
1549 IX | végignézte, alig jutott egynek eszébe, hogy a fölött a
1550 IX(1)| Miután fölteszem egynémelyik olvasómról, hogy már elfelejtett
1551 III | kinek?~Azután elköltjük az egyszerű vacsorát, s hogy jobb legyen
1552 VII | természet és emberi lángész együvé halmozott. Valahol azt írtam,
1553 XI | hámozzák a hesperidák almáit az egzecérozás közben. Minthogy pedig a
1554 III | az olvasással, nem vagy éhes? Ne nézz ki az ablakon!”;
1555 XIV | annyi vérontásnak okozóját) éhhalállal ölte meg.~Ekkor aztán megfordult
1556 XIV | maga felépítteté újra; ha éhínség s a vele együtt járó pellagra
1557 XII | az, hogy megéhezünk. Az éhség nálam ritka vendég; pedig
1558 XIV | és keservében Agrippina éhséggel ölte el magát. Ekkor aztán
1559 II | ragyogásában. „Egy tekintetet” (Ein Blick) vetett az országra,
1560 IX | ugrani készül, az úszómester „Eins, zwei!” szavára; két kinyújtott
1561 VI | áldozatot, hogy az egész éjet átvirrassza azért, hogy
1562 IV | mire Veronába megérkeztünk, éjfélre fordult, mikor a hotel-omnibus
1563 VIII | ennyit sem látni Nápolyból. Éjféltájon érkezik meg a Rómából jövő
1564 IV | kötve, s midőn azon belép az éjjeli vándor, gyertyája egy nagyszerű
1565 IX | utolsó gondolatja, hogy ejnye, be okos gondolat volt attól
1566 I | Szibéria virradatlan téli éjszakájához; összeesküvés, árulás, kétségbeesés,
1567 I | alkonyatlan napok, a virradatlan éjszakák. Szaporodtak a megírott
1568 III | fájó álmait kerülje, az éjszakákat végigdőzsöli, víg pohár
1569 VII | Flórencben töltött utolsó éjszakán ilyen álmom volt.~Otthon
1570 II | fényes volt, hogy megtörte az éjszakát; csak egy pillanatra, mint
1571 VII | Arno zúgása töltötte be az éjt.~És ez éjtől kezdve soha
1572 XI | megvásárolni. S ez kétségbe ejté a római fiatalságot. A kétségbeesettek
1573 XI | Isis-pap segélyével tőrbe ejtett. Hanem nagyon csalatkozott.
1574 IV | ismeretekben való tökéletlenség ejtette velem útba az Izár melletti
1575 VII | töltötte be az éjt.~És ez éjtől kezdve soha sem látogatta
1576 II | között; az általa feltalált ekék valódi reformot idéztek
1577 XIV | caesar, tizenkét palotával ékesíté fel e kis szigetmagányt,
1578 V | saláta, laboda az egész ékessége. Az út nyirkos a zöld penésztől,
1579 III | előttem a bölcsek minden ékesszólásánál.~Tehát elkezdtem imádkozni.
1580 IX | mindezeket a legnagyobb ékesszólással a fiatal leánya hallatára
1581 IV | vennie a zablát, és húzni az ekét a barázdában. A nyitott
1582 V | szerény, kis szarkofág minden ékítmény nélkül. Most sem üres: tele
1583 VII | régi fedett híd a két sor ékszerbolttal nem Veronában van, hanem
1584 XI | sokaság közt; egy vándor ékszerész teleaggatta a kabátját elöl-hátul
1585 V | befelé fordulva végtül-végig ékszerészboltoknak szolgálnak helyiségül. Ezekbe
1586 VI | Albion lakója által könnyen eladathatja magát. Így van az különben
1587 II | sápadáskeltő, oly érverést elakasztó: sem az, mely Saul királyból
1588 II | gyümölcsből, ami tavaszig eláll, s ha egyet a szobába tesznek,
1589 III | ról. Azt hiszem, ez majd elálmosít: de az ellenkezőt tette
1590 III | gondolva, hogy ezen csak elálmosodom. Szépműtani értekezés: Haraszti
1591 I | nem harcolt ellenem többé. Elálmosodtam. Mindenki azt mondá, hogy
1592 I | jéghideg.~Aztán szép csendesen elaludt, egy jajszó, egy sóhajtás
1593 IX | sok szomorúságban), úgy elaludtam a második lapnál, hogy nem
1594 III | Kérlek: ne nevessetek ki. Elalvás előtt szoktam imádkozni. –
1595 XIV | Capraeában a caesart, s elárulá előtte, hogy Livilla volt
1596 VI | és selypítő szisszentései elárulják, hogy angolul beszélnek.
1597 IX | istenségeket imádjátok? – kérdém elbámulva.~– Hát, szent Anubis! Mit
1598 XII | felénk, mely túlfut rajtunk, elborítja a lábainkat. Hogy nevetnek
1599 I | legelőször is megyünk Münchenbe, elbúcsúzni a derék tanárunktól, a lángeszű
1600 X | csizmadia a sarut, s ismét elbújik saját magába.~Ez a tragikus
1601 II | előttem végighaladni és elbukni láttam – és akik most is
1602 II | összeveszett a fiaival; elbúsulta magát, kiment a szőlője
1603 IX | felebarátom leányának az elcsábítását.~– Akkor te is keresztyén
1604 XI | tartózkodott felszentelt férfiak elcsábításától. A kép azonban most is ott
1605 XIII | filozófia és poézis: az idegek elcsendesültek. Hanem aztán később már
1606 VIII | rézrozsdás kupoláját egy-egy eldugott templomnak. A halmokat uralgó
1607 XI | továbbvontatják, ismét felhangzik az elébbi zaj: „Mezzali! mezzali!”~ ~
1608 X | fel ne hasítsa a korallok élében, mert akkor el van veszve,
1609 IX | lehetett volna az a két nagy elefántagyar, amit a caesar a Jupiter
1610 XI | az acéleszközök, márvány, elefántcsont és fafaragványok, kirakott
1611 XIV | regélik el kortársai, minők ez elefántcsonttal és drágakövekkel kirakott
1612 XI | hullámsírból.~S még azt sem elégelte meg a Solfatara, hogy elsüllyeszté
1613 IX | vitték a via sepulchrorumra, elégetni. Hat öl fából raktak neki
1614 IX | temetésén a caesar annyi fűszert elégettetett, amennyit egész Arábia nem
1615 I | asszonyok, s akinek hálámat soha eléggé le nem róhatom, sógorom,
1616 IX | hogy megtudja, melyik az eleje, melyik a hátulja; a szemei
1617 IX | illattól.~Meleager házának az elejére van festve Mercur, amint
1618 I | minden viharai próbálták ki elejétől végig, egy hosszú életen
1619 X | a szépet!) megragadja az elejtett prédát, s tovafut vele.~
1620 X | egyszerre a csigahéjba, és elejti a martalékát.~Ekkor rákné
1621 X | szabad a kezébe venni: olyan elektrikus ütést kap tőle, mint a legjobb
1622 VIII | entreprise des pompes funèbres élelmes: üres óráikban a halottas
1623 VIII | hordják be a vásárosok az élelmiszereket; ez a főere a városnak.
1624 XIII | egy mítosznak a kővé vált elenchusa. A bemélyedő barlangokba
1625 I | akinek története még akkor élénk emlékezetben volt: Benyovszky
1626 II | kaput, mely egy, testünkkel elérhetetlen világba vezet. Mind büszkén
1627 IV | szállítsanak el a Lipótmezőre. Elérkeztek értem. Betoppan hozzám két
1628 VIII | fenyőtoboz-gyümölcsök; ez a család éléskamrája; reggel itt végzik a toilette-et;
1629 I | íróasztal!~Sok nagy baj ért az életben! Ez az íróasztal mindig
1630 I | életnek van célja, az én életcélom eddig a művészet volt, ezután
1631 I | Szomorú dátuma lett egész életemnek.~Ettől kezdve tizennégy
1632 I | elejétől végig, egy hosszú életen át. Az volt a nászutazás!
1633 XIV | ura előtt, hogy a caesar életére tör. Tanú volt rá elég:
1634 XI | Nápolynak a lelke van, az életereinek lüktetése, ha szabad volna
1635 VIII | anyánknak; pedig mennyivel több életet hord magával a tenger; óriásai
1636 III | hogy az élet árnyoldalait élethűen részletezve csoportosan
1637 II | tartották a fiókjukban az életírásomat, hogy amint jön a hír, nyomdába
1638 I | Pedig ez nekem mesterségem, életmódom, mint a kovácsnak az üllő
1639 X | se száj, se gyomor; semmi életműszer, alig lehet kitalálni, hol
1640 X | az előadás.~Egy kis, már élettelen halacskát eresztenek le
1641 I | szolgáltatni e rendkívüli élettörténet alakjának, költői hozzáképzelés
1642 I | olvastam, majd Benyovszky élettörténetének kivonatait, mikor regénynek,
1643 III | ezer ember közül, akinek az élettörténetét ismerem (pedig annyiét ismerem),
1644 X | az unalom szörnyetege az életünket kezdé fenyegetni, megszólal
1645 XII | ősz, hűs nyár, meleg tél, életújító levegő, gyönyörűséges tenger,
1646 XIV | betegsége a hatalmasoknak: az életunalom, a világgyűlölet, a tehetetlen
1647 II | aki csak közelebb ismerte, életvidám kedély, egészséges organizmus,
1648 XI | elysiuminak” mondták. (Vagy „eleusinak”, a két szó nagyon hasonlít
1649 V | paloták homlokfalán még elevenek a nagy mester freskó-festményei,
1650 IV | megtestesült sötétség, mely elevenné vált; nem látom az arcát,
1651 XIII | prófécia volt ez! Hát nekem elévült-e ez a prerogatívám?~No, ez
1652 XIV | égtől, s vágyódunk a földre. Elfeledünk mindent, ami a világhoz
1653 I | felejteném el valaha?~S ha én elfelejteném is őt, nem felejt ő el engem.
1654 X | meggázolását férfibecsületének, elfelejti, hogy ő hidegvérű állat,
1655 I | valaki a múzsája csókját elfelejtse? Talán jő valami váratlan
1656 IV | mindkettőnk egész útikészlete elfért. A gyász toilette-je nagyon
1657 XI | ki titokteljes sugallatai elfogadójának. Az izenet a férj jelenlétében
1658 X | a négy első kezével az elfoglalt martalékot szájához emelve,
1659 X | átlátszó lények képesek elfogni a halacskákat, s azokat
1660 IV | is kinyitjuk, a gyertyát elfújja a szél. Ágyak vannak, olyan
1661 X | keresett föl bennünket szomorú elhagyatottságunkban.~… Eszembe jut, amit egyszer
1662 VII | volnék, kétségbeesve kellene elhagynom Flórencet. Olyan érzés ez,
1663 XIV | zsarnok, ma mindenkitől elhagyva, megkötözve hurcoltatott
1664 VII | azt hiszi, hogy jó messze elhaladt, talán célhoz is ér, akkor
1665 XI | del Porto temploma mellett elhaladva, a püspök fölszólítá a signorát,
1666 XI | adataim szólnak, e helyütt elhallgassam.~Tehát, ahogy én tudom,
1667 II | appellálni. Hanem azért az ő nagy elhatározása is örök talány maradt előttünk.~
1668 I | jó volt a mondása, amivel elhatározását kifejezte: „Minden életnek
1669 II | mi indította e szörnyű elhatározásra?~A második arckép, mely
1670 XI | padlózott nagy előcsarnokba, s elhelyezkedik a hintaszékekbe. A népénekesek
1671 III | morzsákat. Mikor a szobáinkban elhelyezkedtünk, úgy jön, hogy leüljek az
1672 VI | mellékúton előre beeresztett, jól elhelyezkedve a kényelmes ülésben. Nekem
1673 IX | voltak egy márványasztalon elhelyezve, s nevetve közlé velem,
1674 XI | követeltük, hogy azt mindenki elhiggye: tamáskodni szent Januarius
1675 IV | Ez volt a második, aki elhíresztelte, hogy az eszem tisztul.
1676 X | mikor a szárazföldi gavallér elhistórizálja a kisasszonyok előtt, hogyan
1677 XI | porondon; aki mindezeket elhiszi, fizet egy lírát, aki nem
1678 II | ez az egy jel képes volt elhomályosítani a vezető lángésznek világát.
1679 X | az ollóra kerít, s a rák elhordja az actiniát a puhányok és
1680 IX | caesar a Jupiter oltáráról elhozatott, s Fulviának csináltatott
1681 XI | érnem egy emlékgallyal, amit elhozok belőle.~Amint tovább haladunk,
1682 V | mint egy leányé. Emlékül elhoztuk a fényképeiket.~Hanem azt
1683 XI | ősz között eső telet hogy éli át ez a fa? Ezt sohasem
1684 XIII | evezőssel. Beszálltunk, s elindultunk Isten hírével. Különösnek
1685 XI | mégis a szemébe nézünk. Elismerem, hogy biz ez bűn. A Biblia
1686 V | építész ízlése versenyez az elismerésért. A Scaligerek címere, a
1687 IV | már csak nagy bolond, aki elismeri saját magáról, hogy ostoba!
1688 IX | eltemették, kiket a caesar elítéltetett. Azt mondják, ártatlanok
1689 XII | következő percben a fövény elitta a kilökött hullámot, s olyan
1690 XIII | megérkezésükre. Nocerában mindennap eljátszották a színházban a Rákóczi-indulót,
1691 XIII | minden faluban, városban „éljen”-nel kevert „eviva” rivallás
1692 XIII | Cocumellába. Amíg az ebéd ideje eljön, gyönyörködjünk a mi közös
1693 X | Addig mi nem élünk, amíg ez elkap bennünket.~Hanem a murénáknak
1694 X | nehogy P. Sz. K. barátom elkapja előlem az ideát.~Ott gunnyaszt
1695 X | vízbe; abban a pillanatban elkapta a mutatóujját a szörnyeteg,
1696 XI | Róma nagyszerűségeitől) elkényeztetett idegen, Nápolyba csak a
1697 XIII | huszármondást kell jó erősen elkeríteni. Azonban hozzáteszem, amit
1698 XI | öböl már eltűnt, a másikból elkerített tó lett, hídoszlopok a víz
1699 XIII | ekkor végső nekitürkőzéssel elkeríti a huszár nagy cifrán; „Tarka
1700 VIII | kocsi egymást alig képes elkerülni benne; sár, csülökig érő;
1701 XIII | elhagytuk az előfokot, s elkerültük a szirének szikláinak nevezett
1702 I | munkához, melyből az első kötet elkészítését ez év végeig megígértem
1703 X | praeparatumait, amelyeknek elkészítési módja egyedül az ő titka.
1704 XIII | magyar vitézeket, s azok elkészültek a hírhedett rablóhadakkal
1705 XIII | összetetted azokat imádkozásra, s elkezdéd rebegni: „Miatyánk, ki vagy
1706 XI | egész odáig, ahol a csigák elkezdették fúró munkájukat. És aztán
1707 XI | soroltassék.~Hanem itten azután elkezdődik Nápoly élete és pompája.
1708 XI | szívhez szóló éneket.~Azután elkezdte a „Santa Lucia” nápolyi
1709 XIV | feltették a haranglábakra, s elkezdték a harangot meghúzni, akkor
1710 XII | vagy a Memnon-szobrokét.~Elkezdünk komázni a kedélyes istenséggel.
1711 XI | ráállt, hogy a szép bűnöst elkísérje posilipói kéjlakába. Útközben
1712 X | fogott az igazságtalanul elkobzott zsákmány elköltéséhez, amidőn
1713 X | igazságtalanul elkobzott zsákmány elköltéséhez, amidőn jön nagy fúriával
1714 III | nincs már kinek?~Azután elköltjük az egyszerű vacsorát, s
1715 XII | szomszédjainkkal, s társaságukban elköltünk egy jóízű, nem hoteles,
1716 VII | még helyre kell hoznom egy elkövetett tévedésemet, amire most
1717 X | hogy ez a tárgy még nincsen elkoptatva.~Minket legalább nagyon
1718 XIV | csúszott előtte. Livillát elküldték az anyjához, s a szigorú
1719 XIII | kapott érte szállást, bő ellátást, még ölelést is szívesen.
1720 IX | illatszerkereskedő, aki egész Itáliát ellátja Illyricumból hozatott jószagú
1721 VI | hallgat és nem társalog. Az ellenállhatatlan. Ő csak a favorijait simogatja,
1722 XIII | de a francia is vitézül ellenállt; nem bírta legyőzni; ekkor
1723 XIII | kipusztítani. Ekkor ideküldték ellene azokat a magyar vitézeket,
1724 XIII | eveztünk, folyvást szél ellenében. Capri oldalvást északnak
1725 III | azonban ily nagy tekintélyek ellenére is bátor vagyok azt állítani,
1726 X | ellenfelek! Még az itthoni ellenfél is kedves egymásnak, az
1727 II | Becsülve mindenki által, ellenfeleitől is, vezérállást foglalva
1728 X | felejték el azt, hogy politikai ellenfelek! Még az itthoni ellenfél
1729 IX | szépen kimentett a Coelius elleni perében) a húgával, a szép
1730 XI | visszatérünk s a barlangpitvar ellenkező oldalán levő szádához állva,
1731 XI | Tehát, ahogy én tudom, éppen ellenkezőleg, a szép hölgy volt megszállva
1732 III | ez majd elálmosít: de az ellenkezőt tette velem. Figyelmemet
1733 IX | Megígértem. – Papnak lehet ellenmondani, de papnénak soha. – Fogok
1734 VII | s az egészben, annyiféle ellenmondó remeknek összességében,
1735 XI | barátságban vagyunk; mert ha ellenségeik volnánk, ettől a tábori
1736 X | magukat fenntartani, és ellenségeiktől megvédelmezni. Virágok,
1737 I | nekivágni a havas sivatagnak, ellenséges nép lakta vidékeknek, tűrve
1738 X | nonchalance-szal, mint valami hitvány ellenséggel szemben a gyakorlott vívó,
1739 II | jellem volt, aki még az ellenségnek adott szavát is megtartá,
1740 IV | kedvem találna lenni az ellenszegülésre. Én átláttam, hogy most
1741 IX | kövérség miatt. Egészen ellentéte volt az aedilis, Marcus
1742 II | vezérévé, majd a nemzeti ellenzék szószólójává. Mindnyájunk
1743 II | rejtekébe, midőn a budapesti ellenzéki kör együtt választott meg
1744 III | igyekszik híven, a valótól ellesetten visszaadni. Én egész hajlamom
1745 II | egyszer, többször is. És aztán ellestem, hogy rügyeznek a fabimbók,
1746 X | állatra, az behúzódik, s elmállik. Dohrn találmánya szerint
1747 VII | meghaltak. – Aztán még jobban elmélásít, ha hazámra gondolok. Hiszen
1748 V | zöldséget árulnak alatta.~Elmélázhatnánk fél napig a Scaligerek emlékszobrainál,
1749 II | harcot; s ott várni be, elmerengve, védtelenül, míg a diadalmas
1750 I | Benyovszky Móric, és aztán elmesélte nekem e csodaember történetét.
1751 XI | alagút, a kilátás a st.-elmói várból, mind méltó megemlítésre;
1752 IV | komoly tekintetével. S aztán elmondja, hogy vannak ilyen eleven
1753 XII | takargatva eltartási módjáról, s elmondjuk egymásnak az úti tapasztalatainkat,
1754 IV | meggondolás ösvényéről: elmondtam, hogy biz én nekem jobban
1755 IV | folytatását nagy szomorúságomban elmulasztottam otthon nyélbe sütni; a fejemben
1756 XI | latinsággal a Serapis templomát elnevezték. Szűk utcácskán át, alacsony
1757 VI | tűzött sárga tearózsára. Ezt elneveztük a „szép Diegónak”. Nagyon
1758 II | választott meg bennünket elnökeinek. Valódi eszményképe volt
1759 II | kormány a „vértörvényszék” elnökévé. Jobbat nem is tehetett
1760 III | kell állanom.~Végre mégis elnyomott az álom; és aztán aludtam
1761 I | hogy fáradjon ki, hagyjon elnyugodnom. A tizennegyedik napon este
1762 VI | a szó végtagját cifrára elnyújtva, mindaddig, amíg a sok kiabálástól
1763 IX | sor, az asztaltársaságot előadásaival distrahálja.~Hölgyek nem
1764 VI | jól mulat a viszontagságai előadásán, s figyelmezteti a vele
1765 IX | költőt felszólított, hogy előadásokat és felolvasásokat rendezzenek
1766 IX | jó ötlete támadt, hogy az előadáson a geta fejedelmet valósággal
1767 IX | mártírhalált. És így minden előadásra lehet egy újat közülök fölléptetni.~
1768 IX | holnapi ünnepélyen fognak előadni, amelyhez én írtam a prológot,
1769 IX | miért hogy nem akar az előadó színésznek ehhez a kiváló
1770 IX | hol vegyenek hozzá olyan előadót, aki kész magát valósággal
1771 IX | bolondságait részletesen előadta, s a szigorú Catóról is
1772 IX | öblöt, s a partot messze előbbre tolta. De mivel kereskedhettek?
1773 X | ezalatt többször megkísérli előbújni az ágy alól; de egy gyöngéd
1774 XI | népénekesek dalára, a vendéglő előcsarnokában con amore valcert, polkát
1775 XI | márvánnyal padlózott nagy előcsarnokba, s elhelyezkedik a hintaszékekbe.
1776 XI | ékszerész teleaggatta a kabátját elöl-hátul násfákkal, függőkkel, melltűkkel,
1777 I | éjfélkor, nyugtalanságtól, előérzettől ösztönözve, visszajött.
1778 XI | világa ide jön bemutatni az előfogatait és divatöltözeteit, a széles
1779 XIII | Santa Agatánál, az eső úgy előfogott: ez elrontott minden kilátást.~
1780 XIII | aztán amint elhagytuk az előfokot, s elkerültük a szirének
1781 IX | értékesíték az idejüket. Előhívta a leányát is, a bájos Meleagrát,
1782 XI | kakastollal. Délfelé aztán előjön nyolc gyalog trombitás,
1783 IX | polgári sibaritizmusának élőképpé alakítására. Tanulmánynak
1784 III | tenyészteni?~Tökéletes igaz. Az élőknek joguk van az élethez. S
1785 XIII | akkor egyszerre eltűnik előled a világ: börtönben vagy,
1786 III | úgyhogy a mint a gyertyát eloltottam, s a szemem lehunytam, akkor
1787 XI | bennünket a meleg légáramlat. Az előpitvarban köszvényes nyomorékok tanyáznak;
1788 III | az életünk történetéhez.~Előrebocsátom, hogy én valami álomszuszék
1789 VIII | népviselet; alig látni egy-egy előrehajtott zsacskó alakú veres sipkát
1790 XII | keresztülbukik maga magán, s azzal előrelódítja messzire a hófehér habot,
1791 X | helyéből, s mind a nyolc karját előremereszti; a száját felnyitja, s dühösen
1792 X | világosan lehet látni az előrészén felfűzött gyöngyökből, melyek
1793 XI | meztelenre van vetkőzve, előszólítanak, a sajtárt annak a kezébe
1794 X | látszanak elő. A színpad előterében van felállítva egy antipathes-korall,
1795 XIII | közelebb jön, eltakarja előtted a kilátást, átlátszóvá lesz,
1796 II | az öldöklő magasba? Még előttevaló nap órákat töltött el velem,
1797 II | tavasszal ide ültette az ablakom előtti virágágyba. Az ott felnőtt
1798 XI | népcsoportot, melyből alig látunk előtűnni egy-egy katonai egyenruhát,
1799 II | kedélyes társalgás közepett, elővette Czakó Csengery céllövő pisztolyát
1800 IX | chlamyssa ráncai alól rejtegetve elővont egy rettenetes tárgyat.
1801 X | amellett a szívélyesség és előzékenység megtestesülése.~A németek
1802 IX | a múzeum igazgatója nagy előzékenységgel végigmagyaráz előttünk,
1803 XIV | földrengés, tűzvész, árvíz elpusztított egy várost három világrészre
1804 X | kötve, rohannak boldogságuk elrablója után.~De íme, mit gondolt
1805 IX | jelmondat még a Sabinák elraboltatása idejéből maradt fenn.~Én
1806 VI | megvadul a lokomotív, s elragadja a vonatot. De leginkább
1807 XII | tapasztalatainkat, beszélünk elragadtatással a barlangi kilátásról, melynek
1808 X | amint azt a zsinegnél fogva elrántják az orra elől, egyszerre
1809 I | egyedül, kettecskén, s aztán elrejtőzni mély erdők sötétjében, egymásnak
1810 XIII | az eső úgy előfogott: ez elrontott minden kilátást.~Az idáig
1811 X | aranyszemű, tüskés tengerlakók, elsikamlanak mellette a tekergő kígyó
1812 XIII | Biz azokat is csakúgy elsimította az egy nyaldosással, mint
1813 IV | eltemették; hallotta, mikor elsiratták.~A rokonaim erre azt felelik,
1814 XIV | görög orvosával lassan elsorvasztó mérget adatott férjének,
1815 XI | emlékünkben maradjon; az elsőt azonban tanulmányozni kell,
1816 XI | templomnak odáig kellett elsüllyedni a tenger alá, ameddig a
1817 XI | mélységből, s városokat elsüllyeszt, máskor századokra felosztott
1818 XI | elégelte meg a Solfatara, hogy elsüllyeszté őket, hanem utánuk omlasztotta
1819 XI | tábori muzsikától csakugyan elszaladnánk. – Két órakor a katonai
1820 IV | bele volnék nyugodva az elszállításomba: nyájasan, szelíden beszéltem
1821 VIII | időközönkint a Vezúv is elszánja magát, hogy egy kis tűzfénnyel
1822 II | van veszve. Egész a tövéig elszáradt. „Tehát velem akarsz jönni?” –
1823 III | fel nem ugrik, hanem újra elszundikál: aminő az, hogy a színpadra
1824 II | áldozott, eszmélt, ennek élt. A neve Széchenyi István.
1825 XI | házak, egész a kupolájáig eltakarják a nevezetes Sannazaro templomot,
1826 XI | nő saját magát élethíven eltalálva, s legázolva az arkangyal
1827 XI | felkent férfiút a gonosz útra eltántorítsa. Egy napon a püspök ráállt,
1828 XIII | mondások, amiket az idegen csak eltanulni szeret tőlünk; de le nem
1829 XII | szőlőlevelekbe takargatva eltartási módjáról, s elmondjuk egymásnak
1830 XI | égen.~S egész késő estig eltartott ez az arany idő. A napnak
1831 XIV | jutott Sejanus; régi nejét eltaszíthatá magától, s Livillát elvehette
1832 XIV | bosszuló karja közé. Az eltaszított nő felkereste Capraeában
1833 XI | tudniillik a vendég utazók eltávolításukat nem követelik.~A „Traviatá”-
1834 IX(6)| Óh Meleagre, ki éltedben de sok illatot osztál,~
1835 IX | város gazdagságának alapja? Eltemetése előtt másfél évtizeddel
1836 IX | ilyen gyorsan és alaposan eltemetni, hogy most azután a kiásott
1837 IV | nevezni soha. Még odahaza is eltértem a meggondolás ösvényéről:
1838 XIII | viadukt); a hegyoldalban elterülő kertek jelzik az emelkedő
1839 II | jó anyám hozta gondosan eltéve, a komáromi kertjéből. Az
1840 I | derülten, diadalmas arccal: eltitkolva a saját szenvedését! S ezt
1841 III | foglalkozunk, ami egész lelkünket eltöltötte, a nappali gondolatfolyamnak.~
1842 XIII | hangzik; a vontató gép kereke eltörött, mikor már a nagy emelőlánc
1843 XII | volna gondtalan időkig így eltréfálkozni a semmivel. Nem gondolkozni
1844 IX | ideálom –, milyen víg időket éltünk, mikor még a nagy Augustus
1845 XIII | gyorsan, s akkor egyszerre eltűnik előled a világ: börtönben
1846 XIV | Sejanust. A herkulesi hős eltűrte a caesar fiától a pofont;
1847 II | kis letört ágat cserépbe elülteté. Kezeinek ápolása mellett
1848 VII | dolgom lesz azt az olajfát elültetni oda, ahová mutatta.~
1849 II | szép egészséges tőkét, és elültette oda a többiek sorába. Azon
1850 X | a prédáját. Addig mi nem élünk, amíg ez elkap bennünket.~
1851 XI | szolgáltassak egy súlyosan elvádolt püspöknek. Az útikalauzok,
1852 XI | Chiaja által van a tengertől elválasztva, melynek gránit bástyafalain,
1853 XIII | minden magas faderéknak elválhatatlan társa. Még Olaszországban
1854 XIV | ahol az egyik szivárvány elvégződött, megfordított színsávjaival
1855 XIV | eltaszíthatá magától, s Livillát elvehette feleségül. S éppen ezzel
1856 XI | egész napra. Úton az az elvem, hogy úri módon utazni a
1857 XIII | hogy az esőfelhőket mind elverte az égről a hegyek mögé.~
1858 XIII | csakugyan szerencsésen elvertem magamtól a tengeribetegséget.~
1859 XI | látogatóktól – amit bizonyosan elvesz tőle a cicerone.~Szép este
1860 IX | amfóra, az öblöséből; a nyaka elvész a kövér vállaiban, a karjai
1861 I | éveken keresztül! Hányszor elveszhettem volna nyomorultul, ha nincs
1862 XI | a kőből faragottnak, az elveszi, célt érsz”. És elmondta
1863 III | idealistánkat”, ez végképp elvette a szememről az álmot; úgyhogy
1864 V | római korbeli színházhoz is elvezetett a ciceronénk, melyet nemrég
1865 XI | mögött?~Aki Nápolyt igazán élvezni akarja, jól teszi, ha elébb
1866 II | lángésznek világát. Nem bírta elviselni azt a gondolatot, hogy kétségbe
1867 XIII | valakit Capriba; ha már elvisz bennünket, akkor helybe
1868 IX | emberek voltak a mi őseink, elvitathatatlanul. Ez nekünk jó volna.~De
1869 XI | oszlopokat egyik Bourbon király elvitte a maga palotájába, a félreeső
1870 XI | senki.~Ahol e díszes menet elvonul, a gyalogjárón néhányan
1871 XIV | jött; azonban nemsokára elvonult a Monte Angelo felé, s ekkor
1872 XI | tervnek neveznők, akkor „elysiuminak” mondták. (Vagy „eleusinak”,
1873 X | vastag tükörüveggel vannak elzárva, felülről kapják a világosságot,
1874 XIII | kolostor koronázza; jelenleg elzüllött gyermekek számára menhely.
1875 V | bronzpatinával; magának Viktor Emanuelnek is csak ilyen jutott a saját
1876 XIII | hogy „Carnivoro” húsevő, ember-elnyelő), majd az égbe dobálta a
1877 IX | olyan miniatűr benne, még az emberalakok is. Akiket a hamueső eltemetett
1878 IX | végvonaglása hagyta. És az emberalakoknak egyike sem érne vállig egy
1879 XI | jövedelemforrást nyithatnának vele emberbaráti intézeteik számára! Hüh!~
1880 II | szomszéd cseresznyefákon, s emberderéknyi vastag lett; az őszibarackfa
1881 IX | óriások laktak, a mai kor embere olyan apró kis alakká érzi
1882 XIV | elmondani csak bizalmas embereknek, négy szem között, a rémjeleneteket,
1883 XIII | huszonöt éve már, tehát emberemlékezetet kifárasztó idők előtt, ugyanazon
1884 VIII | hogy amint meglátta az emberfia Nápolyt, menjen halálozni;
1885 XIV | szédülés a magasban, valami emberfölötti érzés. Nekem elkezd az agyam
1886 IX | matrice; mikor egy ilyen üres emberhüvelyre akadnak, főszt öntenek bele,
1887 IX | csak azok tettek túl, amik emberiek voltak. A férfi azzal igazolta
1888 XI | mint egy pincebejárat, embermagasságnyi, bevakolva aranysárga kéncsapadékkal.
1889 II | gyümölccsel: hogy csakúgy nevet az emberre! Ennek az ojtóágát boldogult
1890 XII | milyen kedélyes; játszik az emberrel. Az óriás meredek sziklafolt
1891 I | nekik egy olyan boldogtalan emberről, aki a feleségével együtt
1892 XIII | hálót láttam én már – ekkora emberszakasztó munkával – kihúzatni a tengerből!~
1893 XIII | fényes, zöld boltozatot emel a fejünk fölé, s keresztülcsap
1894 IX | kellett a dolgozásra. S ha emelete lett volna a háznak, honnan
1895 XI | módon. Egy ablak a harmadik emeleten megnyílik, s egy főkötős
1896 IX | ugyan azt állítják, hogy emeletesek voltak, mert lépcsők vezetnek
1897 XI | kilencen a lépcsőkön a harmadik emeletre; ahol azután a szorgalmas
1898 VIII | másik a chiantis palackot emelgeti. Hát biz itt az entreprise
1899 V | most annak az apszisát emelik.~Másfél ezer évvel későbbi
1900 III | jelleme a mindennapin felül emelkedett. Hát ha az ötvennek a történetét
1901 XI | gesztjéből arányos vonalakban emelkednek ki a nagy ernyős mondolafenyők (
1902 XIII | eltörött, mikor már a nagy emelőlánc egészen fel volt vontatva
1903 XI | márvány- és gránitoszlop emelte, s ezeknek a közei ugyanannyi
1904 XI | ily nagyszerű templomokat emeltek.~Hátha együtt a két talányt
1905 XI | melyek a templom homlokzatát emelték, egy negyedik ott fekszik
1906 XIII | gondolkozzék? Az ő dolga az, hogy emésszen, a fej dolga a gondolkozás.
1907 X | kifordítani a belsejüket, s az emésztetlen részt kidobni; az a csipkefőkötő
1908 II | mely völgyemet betölté: emez a dombon még most is díszlik,
1909 II | törte le feleségem idősb Emich Gusztáv jó barátom és kiadóm
1910 II | László átalakult a magyar emigráció egyik vezérévé, majd a nemzeti
1911 IX | ártatlanok voltak. Az egyik, Emilia, mikor a verembe leszállt,
1912 II | rokonok ajándékai. Valóságos emlékalbum. Hányszor leveleztem én
1913 IX | látszik minden fölfedezett emlékből, hogy ez nagyobbszerű volt
1914 V | minden motívumaiban az emlékcsoportnak ügyesen van alkalmazva.
1915 II | képviselőtársam (most kúriai bíró) emlékei, rendkívül jó termők, hajlott
1916 XI | múltak gondolatébresztő emlékeitől, akkor kezd hozzá, hogy
1917 IX | hogy most azután a kiásott emlékekből a régiségbúvárok az ókort
1918 V | Ami legjobban megmaradt az emlékemben a műemlékek Dárius-kincstárából,
1919 V | alkotják: a nagy Diocletian emlékét, mely húszezer nézőt fogadott
1920 IX | amiért valamit megláttál. Emlékezel rá, mikor a vén Maecenas
1921 I | a koporsó födelét, s nem emlékezem egyébre, mint arra, hogy
1922 III | álmokat nem számítom az emlékezésre méltók közé, aminőkkel a
1923 VII | fantázia úgy rakta el, amit az emlékezet összegyűjtött, ahogy neki
1924 I | története még akkor élénk emlékezetben volt: Benyovszky Móric,
1925 XIV | a neve, amíg csak ember emlékezete tart.~Leírni nem lehet,
1926 VI | regényéből még friss volt az emlékezetemben, hogyan foglalták el nagy
1927 II | tovább.~Sokan fognak még emlékezni, akik a múlt évtizedekben
1928 XI | négy forradalom mártírjaira emlékeztető szobor foglalja el. A művész,
1929 II | tudja, miért! – Hanem az ő emlékfáján soha egy szem gyümölcs meg
1930 XI | Tehát be kell érnem egy emlékgallyal, amit elhozok belőle.~Amint
1931 I | saját maga által följegyzett emlékiratait angolból lefordítani. Ezt
1932 I | lélektani kifejlődést, melyet az emlékíró maga gyöngéden sejtetni
1933 XIII | mich ans Land!” „Hát arra emlékszel-e, kedves leányom, mikor olyan
1934 I | minden hangjára most is emlékszem: legyőzte a cudar halált,
1935 V | Elmélázhatnánk fél napig a Scaligerek emlékszobrainál, amelyeken a művész vésője,
1936 V | már nem faragnak márvány emlékszobrokat megöntik a nagy emberek
1937 XI | végigutaznunk, hogy feledhetlenül emlékünkben maradjon; az elsőt azonban
1938 IX | fújam magamat, amíg valami emlékverset nem írok bele.~Hogy a Charon
1939 XI | nem ajánlandó) látogatást említek fel a mai kirándulásokból
1940 II | Irinyi József, Pákh Albert, Emődi voltak mindennapi vendégtársak,
1941 IV | Hát ki parancsol itten? Én-e, vagy ezek az ostoba idegek?
1942 II | barátom, Kovács Sebestyén Endre, azt mondá: „Nem kell neked
1943 XI | hegedülnek, gitároznak és énekelnek. Ebéd végeztével átmegy
1944 XI | népdal gyönyörű áriáját énekelni; majd megint a „Trovatoré”-
1945 XI | hegedűjátszó: nő és férfi énekelt és lantozott.~A nő hangján
1946 XI | követelik.~A „Traviatá”-ból énekeltek. Hárman voltak: egy nő,
1947 II | Tisza-Duna partján ezt a népdalt énekelték: „Széchenyi homlokán virul
1948 XI | már csak olyan alsóbbrendű énekes-trupp produkálja magát, melynek
1949 XIV | külföldet bejárt magyar énekestársaság derék basszistája a velencei
1950 XI | színpadokon ilyen szívhez szóló éneket.~Azután elkezdte a „Santa
1951 XI | permetez – hanem az utcáról is énekhang zendül fel.~Itt már csak
1952 XI | az erkélyről a sötétben éneklőket; akiknek dalához a kopogó
1953 XI | Trovatoré”-ból egy mesteri énekrészt; oly bájjal és lélekteljesen,
1954 I | de oda akarom adni egész énemet azoknak, akik a lélektant
1955 IV | azt mondtam volna neki: „Engedd meg, kedves barátom, hogy
1956 IX | canephorák szolgáltak fel; engedelmes fiatal némberek, szabadelvű
1957 III | ha nem akar a hippogriff engedelmeskedni, azt mondom: nem nézem azt
1958 XIV | még mindig nem adta meg az engedélyt fia özvegyének, Livillának,
1959 IV | vesztemre esküdtél! Azért sem engedem magam megköttetni, széttépem
1960 IV | esős idő volt, ami alig engedett pár órát a képtárak, végignézéséhez;
1961 XI | egyiptomi bálványokat is be engedték költözni, hogy a napvezető
1962 IX | Buprestis, hogy gondolsz engemet képesnek ilyen istentelenségre?~–
1963 VII | éreztem, hogy agyonnyom ennyi gazdagság látása, amit bőkezű
1964 XIII | ezek az idegenek nevessenek énrajtam, hogy gyöngének láttak!~
1965 VIII | emelgeti. Hát biz itt az entreprise des pompes funèbres élelmes:
1966 IX | Carinusra hallgattam volna, az enyém lehetett volna az a két
1967 VIII | kiváló torony vezéralakja nem enyhíti; itt-ott látni csak a háztömeg
1968 IX | kotyvasztod. Hogy az ecet ízét enyhítsd, mézet keversz bele, a színét
1969 XIV | sziget leírását; amit az enyimnél avatottabb tollak annyiszor
1970 XII | zenét támaszt, aminőnek az eolhárfáét hisszük, vagy a Memnon-szobrokét.~
1971 IX | Pannóniából, s nemigen olvasok ephemerideseket.~Akkor aztán egyszerre ő
1972 IX | mécset kértem, hogy még az epilógomnak megadhassam az ultima limát.
1973 IX | nekem még a darab után az epilógot is el kell mondanom; azt
1974 IX | Írj a barátod emlékére egy epitaphiumot.~Ez is az én kötelességem.~
1975 XI | Nápoly, mai korhoz idomított építészetével; itt már a házaknak teteje
1976 XI | azért híres, mert egy költő építette, de még inkább azért az
1977 XI | amelyből az itteni házakat építik, valami közép lény a kő
1978 IX | kereskedők börzéjét képezték. Építőjének szobrát a gubacsapók (fullones)
1979 IX | virányaiba.~Éppen ebben az időben építteté Eumachia papnő azt a nagyszerű
1980 XIV | csillagvizsgáló tornyot építtetett; és még egy állat: egy szelídített
1981 X | magányos tudós, Dohrn Antal építtette a kis palotát saját költségén,
1982 XIV | világ fölött. Maga is egy epopoeia hőse: egy mítoszi dalia,
1983 IX | szárítókötelet.~Aha! Itt épül az Eumachia, amelyhez a
1984 IX | fedett színházat? Valamennyi épület stíljén, belső díszítésén
1985 IX | felolvasásokat rendezzenek az épületben levő porticus számára, melyre
1986 IX | találtak Herculanumnak egy nagy épületében. (Úgy látszik minden fölfedezett
1987 XI | hegyoldalba a Mergellinán néhol az épülethez való helyet is oda kellett
1988 IX | Isisét is beleszámítva, nem épülne fel a lipótvárosi bazilika. (
1989 XIV | fölötte levő telek és azon épült villa egy amerikaié. A jenki
1990 XI | keresztül a gyakorlótéren az equipage-ok, vetturinók, corricolók,
1991 IX | puella: Liber Amorum ~Nobis erat libitu, – jam Tristium iste
1992 V | uralkodóiknak, s az emlékek kőből, ércből megörökítve, még a fejedelmeknél
1993 X | rózsaszínű lesz a háta, másikban ércszínű zöld, mint a kolibritoll:
1994 XI | meg mindenütt, ahol valami érdekeset lát; hanem kiválogatni a
1995 XIII | rajtunk kívül, akik a tengert érdekesnek találják: csakhogy egészen
1996 XI | bejárhattuk a vidék annyi minden érdekességeit, amennyit másként két nap
1997 XI | régi ismerősre, akiről nagy érdekkel olvastam, sőt, egy regényemben
1998 XI | aki, észrevéve fenyítést érdemlő szempillantásomat, rögtön
1999 VI | utazó koncertvirtuózok az érdemrendjeik boutonját.~
2000 XI | keressünk a gyönyörű zöld erdőben virágot, ciklámeneket, amiknek
|