10-atell | ateng-camal | campa-effel | egben-erdob | erdos-fesze | feszi-gyomr | gyors-hotel | hozat-kapca | kapha-kiser | kisfa-latsz | latta-megen | meger-multa | multk-olasz | olcso-quem | qui-sybil | sycop-takar | tala-trist | tromb-venek | venio-zuzt
bold = Main text
Rész grey = Comment text
5013 IX | rúgás volt.~– De azt csak láttad, mikor a három Veszta-szüzet
5014 XIII | énrajtam, hogy gyöngének láttak!~Egyszer hallottam egy öreg
5015 XI | a szent kápolnában a nép láttára végbemegy, a főutcákon végig
5016 XI | Pozzuoliig vezető út is a látványok leggyönyörűbbikét bonyolítja
5017 XII | visszatér.)~Estére is gyönyörű látványunk volt. Tiszta, derült időnél
5018 II | neked már sem digitális, sem laurocerasus; hanem próbáld meg az eleven
5019 XI | hanem utánuk omlasztotta lávafolyamát, hamuzáporát, s eltemette
5020 IX | a tenger. Azóta a Vezúv lávája kitöltötte az öblöt, s a
5021 XI | korállfüzérek, utánzott borostyánkő, lávaművészet, viselt ruhák, közben pereces,
5022 XII | évről emlékezetes legújabb lávapatakjai. Még most is lágy az érctömeg;
5023 IX | Pompejinál; de tízméternyi lávasalak fekszik fölötte.)~Hanem
5024 XII | soldi-darabokat dugnak bele, s lávástul együtt ajándékozzák a látogatóknak –
5025 IX | takarta volna be azt hamuval, lávával, mikor az öreg éppen az
5026 I | lob egyszerre elmúlt, a láz megszűnt, a tüdő felszabadult.
5027 III | nincs a lábamon csizma. A lázas álmok szörnyeit is a nem-lények
5028 XIV | a bajaei hegyek mögül a leáldozó nap. Erre az egész égboltot
5029 XI | Mezzali!”, s még hagy belőle lealkudni. Még jobban megbámulni méltó
5030 IV | fráter szerelmes a zöld kakas leányába, s annál fogva mind megeszi
5031 IX | amely tiltja a felebarátom leányának az elcsábítását.~– Akkor
5032 XIV | nevezték rózsának vagy szép leánynak: s mikor vége volt a lakomának,
5033 XIV | egyes színein keresztül lebegtek, kékre, zöldre, pirosra
5034 IV | az a mély gödör, amelybe lebocsáták? Aztán az a babérral és
5035 I | mély volt az az üreg, amibe lebocsátották, s hogy milyen hideg volt
5036 X | fölülről hosszú zsinegen lebocsátunk a vízbe egy tengeri pókot,
5037 III | szennye, a kloakák förtelme, a lebujok maszatja csak a realizmus?
5038 III | rigorozálnom kellene, s nem tudom a leckét; fényes bálba vagyok híva,
5039 XIV | tünedeztek elé. A tenger lecsendesült volt, s egész raja a vitorlás
5040 IX | vendég a másik után ledőlt a lectisterniumról a sok libatióktól ittasan;
5041 X | amphorák vannak a számukra ledobálva. Egy közülük csak a fejét
5042 XIV | mikor vége volt a lakomának, ledobták a legmagasabb szikláról
5043 XI | boltozat, s ha egy nagy követ ledobunk a magasból, az a lábunk
5044 XI | negyedik ott fekszik végig ledőlve mögöttük; a roppant négyszögű
5045 VII | én ezt a kis olajfa ágat ledugom ide a földbe; nagyra fog
5046 VII | amit oda az ablakom alá ledugott valaha. És ekkor azt mondta: „
5047 XIII | mely sziklaalapjával együtt ledűlt a tengerbe. Festői szép
5048 IV | éjjel a gyertya csonkig leég.~Sehogy sem értem, hogy
5049 XI | néhányan letérdepelnek, többen leemelik a kalapjukat, néhány percig
5050 IX | istenek előtt babérkoszorúmat leemelve, átvezettetém magamat a
5051 IX | akinél el leszek szállásolva, leend a hírhedett Meleager, a
5052 XIV | Drusus a világbirodalom leendő örököse nem tűrte, hogy
5053 IX | akadnak, főszt öntenek bele, s lefejtve róla a hamukérget, ott marad
5054 X | kaviccsal hintve, úgyhogy mikor lefekszik a földre, az ellenségei
5055 VI | úgyhogy annak sem lehetett lefeküdni. És így két, tiszteletparancsoló
5056 I | azt mondá, hogy jó lesz lefeküdnöm, ma nyugalmas éjszaka következik.
5057 III | hogy jobb legyen az álmom, lefekvés előtt a magammal hozott
5058 VIII | narancs és citromfák. Aki ezt lefestené, azt mondanák: megbolondult.~
5059 VI | neki a saját maga által lefoglalt helyet, s olyan nyájasan,
5060 V | nagy brit költő tragédiája lefolyt, most egy foltozó csizmadiának
5061 I | följegyzett emlékiratait angolból lefordítani. Ezt sem bízhatom másra.
5062 I | franciából lett angolra lefordítva; és így kétszeri fordításból
5063 II | engedte: titokban tudtam csak lefűrészelni róluk az akadékos ágat;
5064 II | Tehát velem akarsz jönni?” – Lefűrészeltettem a fát tőben. Életem jelképét. –
5065 XII | gondom, azalatt a leányom lefutott a tengerhez, magában. Utána
5066 VIII | tűz, kívül hó. – De ami legáhítottabb látvány, ez a tenger. –
5067 XI | bokrétája, ott találjuk legalul a tavalyi érett bogyókat,
5068 XI | megüt bennünket a meleg légáramlat. Az előpitvarban köszvényes
5069 XI | magát élethíven eltalálva, s legázolva az arkangyal lába alá, akiben
5070 II | megállni a helyét, ott, ahol a legbátrabbak is megremegtek; magam hozzá
5071 III | darabokra, belepillantatva annak legbelsőbb zsigereibe. Az ember a boncoló
5072 XI | nagy darabon a reszkető légben úgy himbálnak a tárgyak,
5073 II | Pedig a fajtája egyike a legbővebben termőknek; fekete izabella-szagos.~
5074 V | veronai nép a magatartásában a legbüszkébb minden olasz városok népei
5075 IV | jegyet München felé, ez a legegyenesebb útja annak. Hanem azért
5076 X | állatokkal, amik rajtuk legelnek. Külön medencében a villanyos
5077 III | s a miniszter bárányokat legeltet otthon. Álmában a rab leveti
5078 V | között a Pante Vecchio a legemlékezetesebb; ódon, tömör bolthajtásai
5079 VIII | fölkelnünk, Pompejiba menni.~A legérdekesebb tanulmány, amiért az ember
5080 XI | külföldit nem árulnak. A legfényesebb likőrös boltban, ahol francia
5081 X | találmánya szerint még a legfinomabb zoophiták, az állatnövények (
5082 XIV | Végre kitalálta, hogy ki a legfőbb akadály: Agrippina (nem
5083 II | Makkos Mária völgyében. A leggazdagabb sváb parasztok. Férfia,
5084 X | alakjában, színeiben. A leggyöngébb érintésre egyszerre behúzódik
5085 II | itt a völgyben, megrakva a leggyönyörűbb gyümölccsel: hogy csakúgy
5086 XI | vezető út is a látványok leggyönyörűbbikét bonyolítja ki; folyvást
5087 XI | A kétségbeesettek között leghalálosabb beteg volt Marcius Mundus,
5088 IX | papjának egy sestertiát: az leghamarább megharagszik.~Látom: ez
5089 II | volt a magyar drámairodalom leghatalmasabb hőse; aki a magyar színpadon
5090 V | koporsója felett, s ahol a világ leghíresebb két szerelmese a halálban
5091 IV | Az ágya mellett állnak leghívebb rokonaim: Hegedűs, Huray
5092 XIII | mikor bevonult ez a hősök légiója harsogó dob-, trombitaszóval
5093 XIII | hogy csak „egy szál” magyar legionáriust küldjenek a falujukba: az
5094 IX | terrakotta szobrászt, aki a legkelendőbb remekművet megalkotta: egy
5095 X | legnagyobb a veszedelem, ott legközelebb a segedelem”; íme, midőn
5096 XI | aki csak úgy játszik a legnehezebb operai részekkel, s aki
5097 V | szűk, sáros sikátoron át, a legnéptelenebb városnegyed végén eljutunk
5098 VI | akárki mit beszéljen is, a legnyájasabb útitárs: egyszerre közlékennyé
5099 XI | hogy úri módon utazni a legolcsóbb metódus, takarékoskodni
5100 V | márványból, a drága kövek legremekebbikéből. Ma már nem faragnak márvány
5101 III | nem ez volt a munkának a legrosszabb része. Máskor a gyötrelmes
5102 XI | árát: „Mezzali!” hangzik legsűrűbben; ez azt teszi, hogy fél
5103 I | A legmagasabb uraktól a legszegényebb koldusnőig mindenki küldött
5104 VIII | a cserző csáva bűze még légtisztító ámbra! S ezen az utcán át
5105 II | amik körüldöngnek; pedig a legtöbb ember fél tőlük – én hozzájuk
5106 IV | bevégzett munka után, mintha a legüdítőbb álmot aludtam volna.~ ~
5107 XI | kinyújtott lábbal megállni, leguggolni, felugrani, szaladni, miközben
5108 II | mint valóságos tüneményt legvégül hagytam: az a májusfa, itt
5109 XIII | kifeszítették a vitorlát; a legvénebb beállította a csónak farába
5110 I | ezt a nevet, mert ezt a legvitézebb magyar hős viselte, akinek
5111 IX | a fogam úgy megfájdult a légvonattól, hogy alig vártam a reggelt,
5112 I | mindenki küldött utána egy „légy üdvözült”-et. Háladatlan
5113 II | hozzászoktam, hogy körül legyek véve attól a kitalálhatlan
5114 X | ágy alól; de egy gyöngéd legyintés a hitvestárs ollós kacsójától
5115 XI | sátán, kit Mihály arkangyal legyőz, egy bájos hölgy képében
5116 V | vagy lefelé fordítva, a legyőzött gladiátorra élet vagy halál
5117 I | hangjára most is emlékszem: legyőzte a cudar halált, azt a fojtogató
5118 XIV | és múlnak. Ha egy követ lehajítunk, egy sapphicust lehet utána
5119 II | jegenyének készülne. Azok a lehajlók egy volt képviselőtársam (
5120 XIII | orrával, farával fel- és lehánykódva, nyolcan a két hosszú kötelet
5121 XI | a fúrt lyukon át párát lehel ki a föld. Kinek volt bátorsága
5122 XI | vulkánnak még nyitva levő torka leheli elő.~Az út, melyen a Solfatarához
5123 I | hézagok, a véletlenek és lehetetlenek tömkelege, melyből a vezéralak
5124 VI | álmodta ekként; mert ez a lehetetlenség netovábbja. Az egyik tisztes
5125 VIII | Posilipóhoz a festői hatás lehetetlenségeit tünteté elénk: amint a nap
5126 I | megengedem, hogy ilyen emberek is lehetnek a valóságban. De énnekem
5127 I | ami lehetetlen, és aztán lehetővé tudja azt tenni! A végveszély,
5128 IV | Tudom, hogy ez igaz. De hát lehetséges-e azt változtatni? Az ágya
5129 XII | melynek varázsát a felülről lehulló forrás vízhúrjai növelik.
5130 III | gyertyát eloltottam, s a szemem lehunytam, akkor is kénytelen voltam
5131 I | a hatalom. Egyszer csak lehúzott a fejem az íróasztalomra,
5132 IX | a szegény cataneaiaknak lehúzta a bőrét a hátukról.~Ah,
5133 II | az osztrák parlamentben a leigázott Magyarország igazai mellett;
5134 III | jogosult faj; a csatatér leírása már nem az? A részeg, a
5135 XI(1)| ahogy a múltkor Caligula leírásánál a „hajas” kecskét „hájas”
5136 XIV | kezdenem.~Elhagyom a sziget leírását; amit az enyimnél avatottabb
5137 XIV | vele. De ez az érzés valami leírhatatlan. Mikor a harangok zúgó bim-bamja
5138 XIV | csak ember emlékezete tart.~Leírni nem lehet, suttogva elmondani
5139 XI | ismernének rá a régire hajdani leírói. Nincsenek már lazzaronik,
5140 XIV | egymást. A Trimalchio által leírt dobzódó lakomák, a szakácsművészetnek
5141 III | hanem azért, mert híven van leírva, a kórház, a fegyenctelep,
5142 XII | sziklasikátorokon át kényelmesen lehet lejutni egész a tengerpartig. Valahára
5143 XI | főkötős arc kibukkan rajta, és lekiált valamit. Erre a kis leány
5144 XIII | megőrizte a tengerfenék, ahová lekívánkoztak. „Pollius Felix”, „Neptunus”, „
5145 I | szakadva. Az előttem fekvő mű leköté egyfelől Szibéria virradatlan
5146 III | velem. Figyelmemet egészen lekötötte. Kényszerített a vitatkozásra.
5147 XI | egy másik század hosszú lélegzetvétele az óriás kebelnek megint
5148 XI | a nagy alvónak folyvást lélegzik: ez a Solfatara. Hanem földanyánk
5149 I | ember, két részből áll: lélekből és testből, hallgassák meg
5150 II | pártnál; ép testtel, ép lélekkel, hogy mehetett oda fel az
5151 I | helyzeteket, s az egész lélektani kifejlődést, melyet az emlékíró
5152 I | egész énemet azoknak, akik a lélektant az emberi szív boncolásából
5153 XI | énekrészt; oly bájjal és lélekteljesen, hogy mi, leányommal együtt
5154 I | számlálni, hány érütés, hány lélekzetvétel egy perc alatt? Aztán megint
5155 I | váratlan fordulat? A sors leleményes. Az a nagy költő, nem mink!~
5156 XI | legyen az első, aki előtt azt leleplezik. A delnő bement a püspökkel
5157 XI | megemlítésre; de amiben Nápolynak a lelke van, az életereinek lüktetése,
5158 I | azt kölcsönadta; ő volt a lelkemben az acél. Őtőle jött költői
5159 I | félbeszakadt sort, és töröm rajta a lelkemet, mi következik e szó után!~ ~
5160 IX | nápolyi múzeumnak megtelt, lelkesíték azt a mai terrakotta szobrászt,
5161 XIII | gyilkolva a szabadságért lelkesülő olasz népet. Nápoly minden
5162 VII | hozzá. Ez az érzés az, ami a lelket agyonnyomja. Ki bírja utolérni
5163 II | hazájának létezését. Sokáig lelki halott volt: aztán egyszer
5164 III | foglalkozunk, ami egész lelkünket eltöltötte, a nappali gondolatfolyamnak.~
5165 X | honol az arcán; a szájáról lelógó csápok mintha tilinkót billegtetnének.~
5166 XIII | melyben utolsó menedékét lelte, letértünk a meredek lépcsőzeten
5167 VIII | Nisida sziget vára mögött lement, s a végragyogványa annak
5168 IV | íróasztalomhoz, megírni a lemondásomat a mandátumomról a képviselőházhoz.
5169 II | döntött ágyba. Minden orvos lemondott már rólam: a hírlapi reporterek
5170 IX | után gondolta. A fotográf lencséje ámít. A sűrűn egymás mellé
5171 IX | Mikor Apolló űzőbe vette, a lenge öltöny odatapadt silfid
5172 III | hatalomszót, miszerint „A lengyeleknek nem szabad többé álmodni!”
5173 IX | kellett volna fulladnom a lenmagolaj-füsttől. Hanem a fogam úgy megfájdult
5174 XI | házakat építik, valami közép lény a kő és a vályog között.
5175 IX | hogy bizony Párist azóta lenyakazták, Mnestert pedig keresztre
5176 X | neve.) És ezek az átlátszó lények képesek elfogni a halacskákat,
5177 II | Álmokat magyaráz – földöntúli lényekkel társalog – szellemeket hisz!…”~
5178 IX | szép Lucilla kedvteléseért, leöli a hozzá menekült fejedelmi
5179 XI | mert most érkezett meg Leonardó de Pittoja remek oltárképe,
5180 III | ki az ablakon!”; csak az lep meg, hogy ezúttal mindenre
5181 IV | fehér márványból van a lépcső; hanem a szobákban dermesztő
5182 IX | emeletesek voltak, mert lépcsők vezetnek fel a magasba;
5183 XIII | felemelkedni; mindegyikből zegzugos lépcsőtornácok vezetnek le egész e fövénypartig;
5184 XIII | lelte, letértünk a meredek lépcsőzeten a sorrentói kikötőhöz. A
5185 III | nélkül megérkeztem. Kettőt lépek felé, ott megállok: hiszen
5186 IX | jövök, megéheztem, tán túrós lepényt hozott. Dehogy azt hozott.
5187 XI | Solfatarához megyünk, döng a lépéseink alatt, mint üres boltozat,
5188 VIII | sikátort, mely minden száz lépésnél szögletbe törik, hihetetlen
5189 XI | nápolyi égre felnéztem, nem lepett volna meg, ha újra ott láttam
5190 XIV | Sejanus, midőn a tanácsba lépett, a caesar megbízottját,
5191 IX | mikor előtte van, meg sem lepi többé. Később aztán meglepi
5192 XI | egy intésére leránták a leplet az oltárképről, s ott látta
5193 III | az, hogy a színpadra kell lépnem, színész vagyok s egy szót
5194 XI | újabb kor követeli: nagyot lépni, kinyújtott lábbal megállni,
5195 XIV | midőn a földrengés ott lepte a caesart egy összeomló
5196 IX | egy perc múlva visszatér. Léptei alatt rengett a taberna.
5197 XI | Ihlet szállong a táj felett. Lépteink döngése, a porond melegsége
5198 XIV | annyiszor és oly szépen lerajzoltak. Hiszen előre megmondtam,
5199 XI | templomba; a főpap egy intésére leránták a leplet az oltárképről,
5200 II | fán; fonnyadtan letépi, lerázza valami láthatatlan kéz:
5201 VIII | Halászok fáklyafénynél lesik szigonyvégre a murénát,
5202 XIII | sötétkék örvényt, csónakod lesikamlik a fenekére gyorsan, s akkor
5203 XII | fenekét fövénnyel. El kell lesni az időt, mikor kisebb hullámot
5204 XIII | hogy a kétfelé csapó folyam lesodorta a medrébe a parthoz közel
5205 V | pillanataiban kéjszomjasan lesték, hogy emeli fel a császár
5206 XI | templomok, fürdők, kéjlakok lesüllyedtek a tenger alá; a Serapis-templom
5207 X | ölteniök a búváröltözetet, s leszállni a tenger fenekére, s bekalandozni
5208 VIII | Chiaján; ahol a kocsiból leszállva, az elénk siető vendéglős
5209 IX | hogy házigazdám, akinél el leszek szállásolva, leend a hírhedett
5210 IX | tekerintve, s diadémmal leszorítva. Hiszen szép az a római
5211 XI | alatt, s ha a pálcánkat leszúrjuk a földbe, a fúrt lyukon
5212 XIV | rá hű szolgája, Macro, s letakarva a száját vánkossal, segített
5213 I | helyen is volt. Ahová együtt letelepedtünk. Hol lesz ezután?~Valóban
5214 XI | gazdag pénzváltó küszöbén letelepedve közvetíti a pénzforgalmat
5215 IV | Budapest felé.~Egész Münchenben létem alatt ködös, esős idő volt,
5216 II | marad meg a fán; fonnyadtan letépi, lerázza valami láthatatlan
5217 XI | a gyalogjárón néhányan letérdepelnek, többen leemelik a kalapjukat,
5218 XIII | utolsó menedékét lelte, letértünk a meredek lépcsőzeten a
5219 VII | tudnám írni! Hozzá sem fogok. Leteszem a fegyvert. Három nap Flórencet
5220 XIV | hullott, s ahová a lábát letette, paradicsom támadt. Halála
5221 IX | földerítve az egész város létezésének titka. Itt csak a fényűzésüket
5222 II | Istenség az ő imádott hazájának létezését. Sokáig lelki halott volt:
5223 IV | tudni, amely minden emberi létnek a végcélját képezi. Más
5224 II | kertjének egy fájáról. Azt a kis letört ágat cserépbe elülteté.
5225 XI | Erdélyben.) Egy darab kénjegecet letörtünk e halálos barlang faláról,
5226 XIII | partra teremtik; azalatt mi leülhetünk ide a sziklára vagy akár
5227 III | elhelyezkedtünk, úgy jön, hogy leüljek az íróasztalhoz, ahogy szoktam,
5228 IV | ismerek irgalmat! – Tessék leülni ide az íróasztal mellé.
5229 I | tizenhetedik ívet, s vacsora után leültem ismét dolgozni. Hanem már
5230 IX | bolond! Az a leányom.~Azzal leültetett egy sella curulisra; elém
5231 IV | Azután egy vágtatással leutaztunk Veronáig. Ez a nap kivételesen
5232 XII | alkalmára hozatnak távol Levantéból. És ezek nem olyan díszfácskák,
5233 VII | harmónia lett belőle. Flórenc levegője, még esős időben is, pompás,
5234 XI | drága (mert sok pénz ára) levegőjét szíják.~Mi azonban tovább
5235 X | csónakig, az egyiken friss levegőt fújtatnak alá, a másikon
5236 I | a nagy halmaz vigasztaló levél ott hevert, azok közül sokra
5237 XII | hirtelen végigfuvall a szél a levélárva ágakon, az olyan valami
5238 VII | azt olvassa a felnyitott levélből: „Vitorlázd körül a földet”.~
5239 II | fűben – fában és a fa levelében …~
5240 II | nagy, sötétzöld szívalakú levelei vannak. Megpróbáltam én
5241 XI | másikat ők takarják zöld leveleikkel.~Egy összevissza dőlt kőhalom
5242 I | mártogatva az a toll, amivel ama leveleket írtam!~Aztán megint újra
5243 XI | ölesnél, bőrkemény, örökzöld levelekkel, korallpiros ágakkal; minden
5244 II | Valóságos emlékalbum. Hányszor leveleztem én azt végig! (Nem azért
5245 XI | fejedelmi pálma tolja előre levélkoronáját, dereka alul vékony, mentől
5246 II | tele szokott lenni idefönn levéllel, csilingelő fürtökkel –
5247 IV | gyászszegélyük van? Hát miért van a levélpapírjaimon ez a gyászszegély? Minek
5248 IV | Hát ez mi? Hisz ezeknek a levélpapíroknak gyászszegélyük van? Hát
5249 IX | valljuk meg az igazat (ki levén fáradva a sok szomorúságban),
5250 XI | és a bécsiek különösen el lévén e tekintetben kényeztetve. –
5251 IX | átváltozott austerré, ami leveri a füstöt, s ez olyan buszt5
5252 II | ugyanazon tarpéji szikláról leveté magát, mely Nyári Pált meghalni
5253 VIII | világban, az uraságoktól levetett ócska ruhát nyűvi tovább.~
5254 II | rossz napon saját magát levetette a tarpéji szikláról, hová
5255 I | íróasztalomon. Tízszer is levetettem magamat a pamlagra, de ami
5256 III | legeltet otthon. Álmában a rab leveti láncait, s elhagyott családjával
5257 XIII | már ott ülsz a nyergében a Leviathánnak, felkapott sebesen, s azután
5258 IV | megkérdezzem a mellékszobában levőktől; de már akkor nincs ott
5259 XI | feljegyzésem.~Mármost ebből könnyen levonhatjuk, miért szaporodtak el olyannyira
5260 IX | a lectisterniumról a sok libatióktól ittasan; s a szolgák által
5261 X | szál karját nyújtja ki a libegő tengeri pók felé; hanem
5262 IX | az érdekes társalgást a libertinus, jelentve, hogy az uraságok
5263 IX | találtam egy vén aethiops libertinust, aki a házhoz tartozott,
5264 IX | Liber Amorum ~Nobis erat libitu, – jam Tristium iste Liber
5265 XIV | puszta szigetre: a nyomorult lictor, aki hajóra vitte, a hőslelkű
5266 XIV | hatalmának osztályosa ellen. A lictorok Macro hívei voltak, s a
5267 IV | művész, magyar hazánkfia, Liezenmayer tanártól, ki irányunkban
5268 I | tanárunktól, a lángeszű Liezenmeyertől, s összecsomagolni a tanulmányokat,
5269 XII | narancs- és citromligetek – nem ligetek, erdők, megrakva aranyzöld,
5270 XI | kis fiúcska nehéz, ziháló lihegését, amint sebesen fut az öldöklő
5271 XI | monorú (ovál) döbört magas, likacsos kőfalak veszik körül, a
5272 XI | árulnak. A legfényesebb likőrös boltban, ahol francia konyakot
5273 IX | epilógomnak megadhassam az ultima limát. Behoztak egy háromágú mécstartót,
5274 XIV | leányom. Narcissus Tazetta, Linné szerint. Nálunk áprilban
5275 IV | szépszerével szállítsanak el a Lipótmezőre. Elérkeztek értem. Betoppan
5276 IX | beleszámítva, nem épülne fel a lipótvárosi bazilika. (Amivel ugyan
5277 XI | teszi, hogy fél líra (mezza lira): a szó végét a nápolyi
5278 XI | rajtam bűnöm zsoldját. Fél lírám bánta meg e tiltott tekintetet.
5279 XI | furkálták a lithodomusok.~Ez a lithodomus egy olyan kis kagyló, mint
5280 XI | összevissza furkálták a lithodomusok.~Ez a lithodomus egy olyan
5281 IX | kikerülöm, mert ott Drusus és Livia piedesztáljainál húst mérnek,
5282 XIV | engedélyt fia özvegyének, Livillának, hogy Sejanushoz nőül mehessen
5283 I | jobbra fordult. A veszélyes lob egyszerre elmúlt, a láz
5284 II | dolgozó lámpámban nagyot lobban a láng: kérdezem magamban: „
5285 IX | egy háromágú mécstartót, lobogó kanóccal, amely akkora füstöt
5286 XI | kőhalom aljából tódul elő lobogva a világoskék füst; körös-körül
5287 IV | intézmény! De hogy a díszes localitás üres óráiban is a közcélra
5288 IX | valódi Sycophant-pofa, görbe lőcslábszárakkal; és aztán végre a drámaíró
5289 XI | vezetőnek a hátára felül: mert a locsogó meleg víz folydogál benne
5290 X | sámfával a csigaházból, s olyat lök a mancsaival az ifjasszonyon,
5291 V | valamennyi. Az újabbkori lövegek előtt egy napig nem állhatnának
5292 V | többinek a magunkét. A falon lóg egy penészes száraz mirtuszkoszorú,
5293 V | későbbi emlék a dicsőséges Loggia, a hajdani Palazzo del Consiglio
5294 VI | sok kiabálástól megvadul a lokomotív, s elragadja a vonatot.
5295 XIII | már hullófélben levő sárga lombbal; feljebb az is vegyül az
5296 XIII | fedik a hegyoldalt ezüstzöld lombjaikkal; azután felváltja az olajfát
5297 II | fa a fél házat betakarja lombjaival, s mikor virulni kezd, teleillatozza
5298 II | felém; ott gyászolt egy lombos tőke, amelyen de csak egy
5299 XII | Mikor csendes őszi estén a lombtalan jegenyefához támaszkodom,
5300 XIII | bolond Vezúv is úgy kijött a lomha nyugalmából, hogy azon az
5301 X | a bendő, guggon ül, nagy lomhán. Az egész állat tökéletesen
5302 IV | nem tetszett a szárnyas lónak ez a mulatság: ütöttem ostorral,
5303 XI | azoknak tetszett. Azt hitték, Londonban vannak; annak a drága (mert
5304 IV | megállt a Grand Hotel de Londres előtt.~Nagyszerűségben nincs
5305 XI | mecum porto!” És semmit sem lopnak el tőle. Pedig tudják, hogy
5306 XIV | mozgó toronyban. Hogy ne lopóztam volna hát fel én is, hogy
5307 XI | valcert virginálni, s az angol lordok és myladyk, akik az asztalnál
5308 XII | jószívű és kellemes delnő, Loreley ezüst fürtökkel. Természetes,
5309 II | Hanem azért mégis főbe lőtte magát Világoson, ama bizonyos
5310 IV | hiányzik az a gitár alakú lovagló szék sem. Egész társaság
5311 IX | kőbe vágva a középen, s a lovak patkói számára megfelelő
5312 XIII | a viadalban egy francia lovas chasseurrel. Keményen attakírozott
5313 XIII | járatomnál nem taposnák le a lovasrendőrök a tisztelt publikum tyúkszemeit.~
5314 XI | hálából újra kezdi a „Santa Luciát”…~Minő tragédia lehet a
5315 IX | Magával viszi a kedvesét, Lucillát. A sátorban időzve, Lucilla
5316 IX | csak modellt ült a jámbor Lucius Plagius, s ingyen lakik
5317 XI | lelke van, az életereinek lüktetése, ha szabad volna anatómiai
5318 XII | bennünket, hogy „a tenger lunátikusai”.~Hanem valami próza mégis
5319 III | aki azért álmodik, hogy lutriba rakja. Nem is igen érek
5320 XI | templomok fedték, felváltva luxuriosus fürdőktől. Mind a tenger
5321 VIII | Valóságos fényűzés a rongyokkal. Luxusa a szennyes ruhának. Pályadíj-versenye
5322 XI | háromméternyire, keresztül van lyuggatva ezektől a csigáktól. Sűrűn,
5323 XI | odaszorult kagylókat, s e lyukacsos öv mintegy kétméternyi szélességben
5324 XI | Sűrűn, mint a darázsfészek lyukai, vannak egymás mellé fúrva
5325 XI | fekete márványból, itt ezek a lyukak a carcerek: innen eresztették
5326 XI | leszúrjuk a földbe, a fúrt lyukon át párát lehel ki a föld.
5327 II | végtalálkozóra, sem az, mely Macbeth kezéből kiejteté az áldomáspoharat,
5328 XIII | utasokat: „Corragio per voi, maccaroni con formagio per me!” („
5329 XIV | a caesar megbízottját, Macrót találta maga előtt: aki
5330 VIII | makarónit, a csigalebbencs, macskanyom s más efféle népszerű tésztanemű
5331 X | tesz a levegőben, mint a madár; helyet szorít magának idomtalan
5332 X | csörgőkígyó, hiéna, keselyű és madárevő pók, mind szeretetre méltó
5333 IV | tárva, s kilincsénél fogva madzaggal egy ablaktáblához hozzá
5334 IX | Emlékezel rá, mikor a vén Maecenas szerelmes volt Galba szép
5335 X | sarut, s ismét elbújik saját magába.~Ez a tragikus előadás.~
5336 XII | leányom lefutott a tengerhez, magában. Utána kellett sietnem,
5337 V | feliratai mellé odafaragja a magáét „Kiselak”, a cirkusz legszebb
5338 III | Bevallom, nem szégyenlem.~Magamnak nem kérek semmit Istentől,
5339 III | kiigazítani, s ráparancsolni magamra, hogy álmodjam jobb kimenetelt;
5340 XIII | csakugyan szerencsésen elvertem magamtól a tengeribetegséget.~Ajánlhatom
5341 XI | jelenlétében adatik át; az magánkívül van örömében, hogy az ő
5342 III | háborgó tenger, a falusi magány már csak idealizmus? A kéjvágy,
5343 XII | korcsmárosok.1 – Aztán ez a szent magányosság – a világjárás közepett.
5344 II | sarjadzik elő. Egy hó múlva már magasabbak voltak az új hajtások, mint
5345 XII | partjainak. Az egyik sziklaboltív magasából hosszú füzérekben csügg
5346 XI | egy nagy követ ledobunk a magasból, az a lábunk alatt visszhangzó
5347 XIII | volt vontatva a középoszlop magasságáig, s akkor ez az egész roppant
5348 III | írtam volna meg csupán, most magasztalnának, hogy milyen derék realista
5349 XIII | vagyunk-e költők? Hányszor magasztaltuk fel a halál dicsőséges ábrázatát;
5350 V | Egyáltaljában a veronai nép a magatartásában a legbüszkébb minden olasz
5351 XI | tévelygőt; követte bűnbánó Magdolnát, s azontúl tartózkodott
5352 II | öngyilkosság által tették magokat hírhedetté. – Nem! Ezek
5353 I | tőlem levelet, hogy mondták magukban: „Micsoda ferde sorok, micsoda
5354 X | Hanem a murénáknak már maguknak kell egy külön medencerekesz,
5355 IV | el ne hagyd!”, s tudnak magukon segíteni.~Hanem egy dolgot
5356 XIII | a homoktáblára: – nem a magunkéit, hanem híres nagy emberek
5357 V | közédobtuk a többinek a magunkét. A falon lóg egy penészes
5358 V | róla egy ágat, s vigyük magunkkal – illúziónak.~
5359 VI | társaságra. Nem is tagadjuk meg magunktól ezt az élvezetet. Erre a
5360 XI | telelő tölgyek, óriási magyalfák (ilex), finom apró levelű
5361 II | rémlátóvá lesz! Álmokat magyaráz – földöntúli lényekkel társalog –
5362 X | az mikroszkóp alá téve, magyarázatot ád a sejtszövetek titkairól.~
5363 I | irányadó mozzanatokat, a magyarázatra váró helyeket, a futólag
5364 I | szövevényéből akarnak kimagyarázni, magyarázzák meg hát, mi történt velem?
5365 XI | Dél-Olaszország fővárosának, mint ez a magyarokénak. Nem olyan széles, s a Capodimonte
5366 I | másra. Mert a szerző (ki a magyaron kívül Európa minden nemzetének
5367 X | németet, hollandit, oroszt, magyart: csak franciát nem. (Az
5368 XI | szabók”), a porcelán, majolika, a selyem és csipke, a gyönyörű
5369 X | diníroz. Milyen ügyesen majszol, hogy billeg a két hosszú
5370 X | felső végét rákné asszony majszolja, elkezdi az alsó végén panisálni.~
5371 X | szemével a kordában tartott majsztramra vigyáz, azalatt ez a vakmerő
5372 II | új hajtások, mint én – s május végén már ott deklamáltam
5373 II | tizenkilenc esztendővel, májusban nagy, nehéz betegség döntött
5374 II | tüneményt legvégül hagytam: az a májusfa, itt a dolgozószobám ablakai
5375 VII | Csak akkorát, mint az a kis májusfagally volt, amit oda az ablakom
5376 IX | volna.~De mire jó ennek a makarónievő nápolyinak az, hogy neki
5377 VIII | faállványokon szárítják a drága jó makarónit, a csigalebbencs, macskanyom
5378 II | család volt. Ott laktak a Makkos Mária völgyében. A leggazdagabb
5379 III | Érsekújváron, ugyanaz a mákos kifli Pozsonyban. Pozsonyig „
5380 X | magyar kormány megbízásából malacológiai és osteológiai tanulmányokban
5381 XIII | jönne felénk, hogy, mint két malomkő, a két elem szörnye összemorzsoljon
5382 XI | csemeték vannak otthon; mamáik reggeli sétáikat végzik.
5383 XIV | Kívánta és utálta a kéjt és a mámort.~Ez a kiváltságos betegsége
5384 VI | favorijait simogatja, a manchette-jeit húzogatja, a tökéletes frizuráján
5385 X | csigaházból, s olyat lök a mancsaival az ifjasszonyon, hogy az
5386 XII | javában érő apró, lapos mandarintól kezdve egész azokig a kobak
5387 IV | megírni a lemondásomat a mandátumomról a képviselőházhoz. Voltaképpen
5388 II | s derékben vetekedik a mandulafával. Amazt kiölte az 1875-iki
5389 XII | szélében egy-egy százados mandulafenyő, melynek tobozai akkorák,
5390 XII | alul kiszedhetők a jóízű mandulák. Az olasz köznépnek ez ebéd
5391 IX | összefogózva táncoltak a halott maneseinek kiengesztelésére. Meleagert
5392 IV | tanulmányt, atelierfölszerelést, mannequint, s útnak indítani Budapest
5393 XI | confectionner kiakasztott mantilljainak árnyékában dolgozik a foltozóvarga
5394 XII | Sant-Agniello), az nincs a mappán.~Olyan szűk utcán lehet
5395 XI | feledhetlenül emlékünkben maradjon; az elsőt azonban tanulmányozni
5396 XI | kecskéket. Azok egymástól el nem maradnak; felsétálnak szépen mind
5397 XI | századokon át ott kellett maradnia. De hogyan lehetett az,
5398 XI | oszlopainak csak a fő cifrázatai maradtak ki a hullámsírból.~S még
5399 XIII | Lásd, itt vagyok már; nem maradtam el sokáig!”~Aztán a fölséges
5400 XI | szerint Caligula hídjának a maradványai, melyen Bajaeba átvonult
5401 IX | omladékaiból összegyűjtött maradványok, melyeket szakértő kezek
5402 X | gyomor, némelyik oly mérges marást gyakorol, hogy aki megfogja,
5403 III | Pozsonyban. Pozsonyig „mehet!”, Marcheggen túl „fertig”. Hozzá vagyok
5404 II | volt. Ott laktak a Makkos Mária völgyében. A leggazdagabb
5405 XIII | nem ád. Megyünk a „Piccola mariná”-ba.~Újra fel kellett mennünk
5406 II | leányé hallgat. Szegény kis Mariska! Mi történt vele? Ami annyiszor
5407 IV | pikkelypáncélt keresztülütik, hogy markolatig meg nem áll. Csak egyszer
5408 IV | magam alatt azt a tizenhat markos vas ágyat; bunda, köpönyeg,
5409 XIV | rabnőket szoktak halálra marni.~A caesar megrettent, érzé,
5410 XI | meglátogatni. Virgilius Maro nagyapánk idejében itt volt
5411 I | hogy milyen hideg volt az a marok föld, amit utána dobtam,
5412 XI | sétány közepén áll Virgilius Marónak (az itt születettnek) kis
5413 VI | első pohár chianti vagy Marsala után oldódnak fel a nyelvek;
5414 X | csigahéjba, és elejti a martalékát.~Ekkor rákné nagyasszony
5415 X | első kezével az elfoglalt martalékot szájához emelve, a négy
5416 IX | rangban Sextus Aplisius Flamen Martialis: egy kis törpe homunculus;
5417 IV | értem. Betoppan hozzám két martiális konstábler, s tudatja velem
5418 III | valódi emberalak? A hős, a mártír már csak képzelet? A városok
5419 IX | gyönyörűségnek találják a mártírhalált. És így minden előadásra
5420 XI | közepét a négy forradalom mártírjaira emlékeztető szobor foglalja
5421 XI | maga is megérdemli, hogy a mártírok közé soroltassék.~Hanem
5422 I | Óh, ha tudnák, mibe volt mártogatva az a toll, amivel ama leveleket
5423 III | bölcsészeti tanár Pápán: Márton József, aki azt mondá, hogy „
5424 XIII | volt az, mint egy aranyba mártott világ: aranyossá vált hóhegyekkel.~
5425 XI | rátalálunk a Piazza dei martyri-ra, melynek közepét a négy
5426 XI | angol mylordok és myladyk) a márvánnyal padlózott nagy előcsarnokba,
5427 XI | nyílt csarnokot negyvennyolc márvány- és gránitoszlop emelte,
5428 IX | amik szép sorban voltak egy márványasztalon elhelyezve, s nevetve közlé
5429 XIV | közelget, futott a rém elől márványbörtönébe: félúton összeroskadt. Nem
5430 IX | oszlopok tartják, alattuk egy márványkút, hátul az oecus, tizenkét
5431 V | ős-szobrával, a piac közepén a négy márványoszlopon nyugvó tribuna, hajdan törvényszolgáltató
5432 XI | zongoraművésznek is jutott egy márványszobor a halhatatlanok társaságában.
5433 V | tornácai, híres nagy emberek márványszobraival rakva. Megannyi remekmű.
5434 XIII | Futólag üdvözölve Tasso márványszobrát, s a házat, melyben utolsó
5435 XI | születettnek) kis temploma, a költő márványszobrával, s még Thalbergnek, a zongoraművésznek
5436 XI | évtizedeket számlálnak. Szerteszét márványszobrok, melyeket a műértő ugyan
5437 XI | képes úgy keresztülfúrni a márványt, mintha vésővel vágtak volna
5438 I | te veszteséged több, mint másé?~Több!~Rám nézve nemcsak
5439 XIII | rajta járni. Tehát tegyünk másfelé egy kis kirándulást: a „
5440 XII | egy-egy német regényíró, s másféle tudós, aki a világot nem
5441 VIII | melyben öles kerekű laptikák (másforma szekeret itt nem ismernek,
5442 X | Leányom, már ma nem tehetünk máshová kirándulást Nápolyban, mint
5443 X | rózsaszínű lesz a háta, másikban ércszínű zöld, mint a kolibritoll:
5444 XI | egyik öböl már eltűnt, a másikból elkerített tó lett, hídoszlopok
5445 X | egyik pókot üti pofon, a másikkal a másikat, a nagy constabler-ollójával
5446 VIII | egyik úrnő megszámlálhatja a másiknak a kétheti mosásba adott
5447 X | levegőt fújtatnak alá, a másikon a romlottat szivattyúzzák
5448 VI | négy, egyik sem hallgat a másikra, s mind a négynek a kezei
5449 XII | favágó, a zergevadász meg a masírozó katona; de nem az íróasztal
5450 XI | érdekességeit, amennyit másként két nap alatt sem!~Maga
5451 III | szokva, hogy a vasúton, ha másodmagammal utazom, féltő gondosságból
5452 XIV | az, de nem kérek belőle másodszor). Sorrentón túl utolért
5453 VII | is próbálgatják. Szegény másoló piktorok ott ülnek egy-egy
5454 I | lefordítani. Ezt sem bízhatom másra. Mert a szerző (ki a magyaron
5455 II | Most mutatok nektek valami mást.~Itt van egy szép nagy cseresznyefa,
5456 III | kloakák förtelme, a lebujok maszatja csak a realizmus? A virágos
5457 IX | írva, s e versnem a régi maszk száján nem fér ki. Mindnyájan
5458 IX | csakugyan nagyobb szájú maszkra van szükség, s annak az
5459 X | csigaházukkal nem tudtak utána mászni erre a vékony, hajlós ágra –
5460 II | szabadelvű Magyarország matadorainak: Petőfi, Pálffy Albert,
5461 IX | körülök: egy természetes matrice; mikor egy ilyen üres emberhüvelyre
5462 IX | hallatára mondá el a derék matróna. Ez volt a nevelési rendszer.
5463 IX | coenában. Jól megértve, tisztes matrónák nem: egyébiránt canephorák
5464 IV | társasága, mint a tisztes matrónáké! Megbámultak érte. Itt zavar
5465 XIV | hajóra vitte, a hőslelkű matrónának a dulakodás közben kiütötte
5466 XIII | tudjon kötni. A negyedik matróz, aki a cókmókunkat hozta,
5467 X | virum. Itt van a polypus maximus barlangja; a Hugo Victor
5468 IX | hogy a tintahallal be ne mázolják a hófehér laticlaviumomat.
5469 XI | tele boglárokkal. „Omnia mea mecum porto!” És semmit
5470 X | által úsznak kitanulhatatlan mechanikával. A laikus szeme csak a láthatóvá
5471 IX | magam cubiculumába térve, mécset kértem, hogy még az epilógomnak
5472 IX | limát. Behoztak egy háromágú mécstartót, lobogó kanóccal, amely
5473 XI | boglárokkal. „Omnia mea mecum porto!” És semmit sem lopnak
5474 X | odamegyünk a fölül nyitott medencéhez. A nagy octopus meglátja
5475 X | maguknak kell egy külön medencerekesz, mert ezek megesznek mindent,
5476 VI | tart bennünket. Szabad a médisance. Tehetünk szatírás oldaljegyzeteket
5477 XIII | csapó folyam lesodorta a medrébe a parthoz közel álló nézőket;
5478 X | kap tőle a kezén. Ezek a medúzák, melyek összecsappanás és
5479 XII | barátságosnak mutatkozott; meg-megvilágító fellobbanó tüzével gomolygó
5480 IX | hogy még az epilógomnak megadhassam az ultima limát. Behoztak
5481 XIII | mennyekben…, aztán a közepén megakadtál, s kétségbeesve fordítád
5482 III | imádkozni. Az első szónál megakadtam. „Nőmet!” Hiszen nincs már.
5483 IX | házigazdám még kétszerte olyan megáldott termetű volt, mint a felesége:
5484 IX | legkelendőbb remekművet megalkotta: egy modern nimfát, aki
5485 VII | csinálunk újat!”, s ketten megalkották – Itáliát. – No, ha Itália
5486 II | ecsetje által élethíven megalkotva, délceg fiatal költői fej,
5487 XIII | tartozunk-e a dicső bohème-hez? Megálljatok! Egy adoma jutott eszembe
5488 VIII | futtában összetalálkozik, megállnak egymással nyájasságokat
5489 III | Kettőt lépek felé, ott megállok: hiszen nincs már kinek?~
5490 IV | fordult, mikor a hotel-omnibus megállt a Grand Hotel de Londres
5491 XIII | hegyek felé futó felhőket megaranyozta a felkelő nap, a felhők
5492 XI | belőle lealkudni. Még jobban megbámulni méltó az a magas szál legény,
5493 IV | mint a tisztes matrónáké! Megbámultak érte. Itt zavar van az agyban!
5494 I | Éppen azon a napon, amelyen megbetegedett, kezdtem hozzá egy új munkához,
5495 IX | másik meg, hogy segítse megbetegedni, akkor Buprestis bekiált
5496 X | tudósom itt a magyar kormány megbízásából malacológiai és osteológiai
5497 XIV | tanácsba lépett, a caesar megbízottját, Macrót találta maga előtt:
5498 IV | Olaszország felé. Ámbár ez nálam megbocsátható volna: ha mellém állítom
5499 VIII | lefestené, azt mondanák: megbolondult.~Amint az éj leszállt, egészen
5500 III | humorisztikus álomtündér szokta megbüntetni a restelkedőt, aki az első
5501 XIII | Hát még a tenger is tud megcsalni!~De sok ilyen üres hálót
5502 XIV | három nap, megrugdalva, megcsúfolva attól a néptől, mely nemrég
5503 IX | Naso”. Nagyon kozmás volt a megdicsőült.~– Írj a barátod emlékére
5504 XIV | írjon alá. A szabadelvű írót megégették a munkájával együtt. Tiberiust
5505 IX | látja, hogy útról jövök, megéheztem, tán túrós lepényt hozott.
5506 XII | tenger mellett is: az, hogy megéhezünk. Az éhség nálam ritka vendég;
5507 II | óra járásról. Ide ültette; megéledt, erős fa. De nincs rajta
5508 XIII | akkor régen ott várt ránk, megelőzve bennünket a tengeren. Itt
5509 X | a halacskákat, s azokat megemészteni; akkor kifordítani a belsejüket,
5510 VII | földbe; nagyra fog nőni; megemlegettek róla”. – Én úgy megörültem
5511 XI | elmói várból, mind méltó megemlítésre; de amiben Nápolynak a lelke
5512 I | s a férj rááll. Hát én megengedem, hogy ilyen emberek is lehetnek
5513 IX | vallást fölvették. A caesar megengedte azoknak a rövid kézből való
5514 XIII | Reggelre azonban nem hogy megenyhült vagy megfordult volna a
5515 II | megszűntek, vagy legalább megenyhültek; amikor visszaadatott, ami
|