10-atell | ateng-camal | campa-effel | egben-erdob | erdos-fesze | feszi-gyomr | gyors-hotel | hozat-kapca | kapha-kiser | kisfa-latsz | latta-megen | meger-multa | multk-olasz | olcso-quem | qui-sybil | sycop-takar | tala-trist | tromb-venek | venio-zuzt
bold = Main text
Rész grey = Comment text
5516 XI | egy teljes esztendeig a megérésre, míg az új virág nyílni
5517 IX | házát. Ha nem látnám is, megérezném a nagy fűszerillatról, mely
5518 VIII | meglátni is érdemes, de hát még megérezni. Megismerni Nápolyt szaglóműszerekkel!~
5519 III | vidék; percnyi pontosságú megérkezés, ugyanazok a cigányok Érsekújváron,
5520 XIII | olasz vendégszerető lett a megérkezésükre. Nocerában mindennap eljátszották
5521 IX | nem volt pénze. Hozzám is megérkezett a felszólítása. – Megígértem. –
5522 X | árvák futnak panaszra.~S megérkezik a nemezis. – Rák úr még
5523 III | megtáviratozni haza, hogy baj nélkül megérkeztem. Kettőt lépek felé, ott
5524 IV | Csillagos éj volt, mire Veronába megérkeztünk, éjfélre fordult, mikor
5525 VIII | alig akar vége szakadni. Megérkezünk az új nagy hotelbe a Chiaján;
5526 IX | herculanumi kapu elé szerencsésen megérkezve, jól tudtam, hogy a curriculumomról
5527 IX | Azt meg éppen nem lehet megérteni, hogy mi volt e város gazdagságának
5528 IV | hogy a hírlapi újdonságokat megértsem; hanem az megeshetik azért
5529 I | magát kell kitalálni, akkor megértünk mindent, s az ellenmondások
5530 IX | vettek részt a coenában. Jól megértve, tisztes matrónák nem: egyébiránt
5531 XI | lantozott.~A nő hangján megérzett, hogy az beteg már; de azért
5532 X | medencerekesz, mert ezek megesznek mindent, ami húsnak nevezhető.
5533 IX | a guta.~Nem csoda: maga megevett egy egész menyhalat, egy
5534 IX | lenmagolaj-füsttől. Hanem a fogam úgy megfájdult a légvonattól, hogy alig
5535 II | mely a hátán kezdett már megfakulni, végigjárt a sétányon, s
5536 X | kellene hozzá, hogy nevének megfelelhessen; hanem azért már ott van
5537 VIII | kiállítása a napvilágot megfertőztető rongyoknak, mely minden
5538 XII | ezeket a halhatatlan zenéit megfigyelni. Mikor csendes őszi estén
5539 XIV | caesar fiától a pofont; de megfizetett érte Livilla: görög orvosával
5540 XI | s aki arra ránéz, rögtön megfizettetni. A budapesti jótékony hölgyek
5541 X | méregtermesztője; puszta kézzel megfogni is nyavalya. Majd egy virágágy
5542 IV | szökőkút. Ekkor egy szelíd kéz megfogta a kezemet – a feleségem
5543 XIV | Gyors pere volt. Még aznap megfojtották a börtönében, s aztán kidobták
5544 II | évtizedekben Balatonfüreden megfordultak, arra a joviális alakra,
5545 X | meglátja ezt a flagrans meggázolását férfibecsületének, elfelejti,
5546 IV | Még odahaza is eltértem a meggondolás ösvényéről: elmondtam, hogy
5547 XI | Saturninnak, bosszút követelve meggyalázói ellen. Saturnin szaladt
5548 XI | mondják, hogy fájós szemeket meggyógyít. (Éppen úgy, mint a mi „
5549 I | megsegített, megvigasztalt, meggyógyított sok nagy nehéz sorsban.~
5550 IX | várja Dianától, hogy segítse meggyógyulni, a másik meg, hogy segítse
5551 XIII | még alávalóbb mulatság. Meggyőződésem szerint a tengeribetegségnek
5552 IX | száján nem fér ki. Mindnyájan meggyőződtünk róla, hogy csakugyan nagyobb
5553 III | feleségem; a gyertyáktól meggyulladt a szőnyeg, a szobában tűz
5554 I | nagy nehéz sorsban.~És most meggyűlöltem azt az íróasztalt; undorral,
5555 II | visszametszettem, karikára hajtottam, meggyűrűztem, mind nem használt: kárbaveszett
5556 XI | szentségtartót, melynek meghajtásával jobbra-balra osztogatja
5557 III | elbeszéli; de még bolondabb, aki meghallgatja”. Ennél még erősebbet mondott
5558 XIII | itt ezen a vidéken, mikor meghallják, hogy magyarul beszélünk,
5559 II | leveté magát, mely Nyári Pált meghalni látta, egy fillér sem hiányzott
5560 XIV | meg!”)~– De bizony csak meghalsz! – mondá rá hű szolgája,
5561 VII | festeni, de istennőt nem: azok meghaltak. – Aztán még jobban elmélásít,
5562 X | tekergő kígyó alakú csodák; meghátrálnak előle a fertelmes óriási
5563 IX | tricliniumba, ahol Meleaper és a meghívott convivák már türelmetlenül
5564 IX | által csak a múlt évtizedben meghonosított drága gyümölcsöt a Pontus
5565 XII | rabszolgája.~Hanem a tenger azt is meghozza: az éhséget. Értem már,
5566 X | fejére az ollójával, hogy az meghunyászkodva bújik be egyszerre a csigahéjba,
5567 XIV | s elkezdték a harangot meghúzni, akkor vette észre mindenki
5568 IX | igazán megölnek. Flaminius megígéri neki, hogy nohát ő fog a
5569 XIII | bacilusa a félelem. Amint megijed valaki, már benne van! Tehát
5570 X | pézsma-sepiának, mely, ha megijesztik, színét változtatja, egy
5571 X | rákok komédiáját”, aminek a megírásával ugyan sietni fogok, nehogy
5572 I | éjszakák. Szaporodtak a megírott lapok az íróasztalomon.
5573 XIII | Hanem hát, szó ami szó, mégiscsak előveszi az embert lassankint
5574 XIV | volna hát fel én is, hogy megismerkedjem vele. De ez az érzés valami
5575 XII | míg el nem hűl a leves.~Megismerkedünk kedélyes német szomszédjainkkal,
5576 IX | kiválaszthat, mysteriumai megismertetésére.~– Ejh, ejh, Buprestis,
5577 X | embert megfogja, megeszi és megissza.~Hanem ennek egy új fejezetet
5578 VIII | szövetségek: a szabadság megisteniesült jelképe.~Az első napon Nápolyból
5579 IX | csigát, harminc tojást, s megivott két korsó Vezúv-bort. A
5580 IX | volt, hogy nem lehetett megízlelni; vadkanfejet, mely haraphatatlan
5581 VIII | minden külföldinek legelőször megjárnia, ezen jár be minden terhes
5582 IX | ugyanaz a gavallér erősen megjárta Acyndinus feleségével, akinek
5583 IV | Az ismerőseim kedveért megjegyzem, hogy nem a geográfiai ismeretekben
5584 XIII | most, mikor magunk előtt megjelen, megrettenünk-e tőle?~Egy
5585 XI | ott, amidőn sötétségben megjelenik az a veres csillag, a fáklya
5586 XI | sötétkék égen egyszerre megjelentek a nagyobb csillagok. Mikor
5587 IV | két nagy zérussal szokott megjelölve lenni; itt más szokás dívik:
5588 XIV | belőle. – Hátha még az is megjön.~Soha életemben ennél szebbet
5589 III | mondana? Azt, hogy vénségére megjött neki az esze. Végre-valahára
5590 X | kisebb tengeri pók; az egyik megkapja a fejét, a másik farkát:
5591 XI | de azért az valami oly megkapó, rokonszenves hang volt,
5592 IV | itt? Felugrom, hogy ezt megkérdezzem a mellékszobában levőktől;
5593 II | feltűnik az, s mindenki megkérdi az okát? – Nem terem az
5594 XII | sziklaszékes ülőket egyszer csak megkereszteli egy hatalmas habtorlattal.
5595 IX | csak rám várnak a coena megkezdésével.~Én tehát búcsút véve a
5596 VIII | átszállunk a hotel-omnibuszba, s megkezdődik egy hosszú utazás a városon
5597 VI | fülébe, mikor a saumonnal megkínálja. Ez mind halkan beszél,
5598 X | rák úr ezalatt többször megkísérli előbújni az ágy alól; de
5599 XI(1)| kukojca; de nem merem megkockáztatni, hogy ezt írjam oda, mert
5600 XIII | hullám…~No, ezzel ugyan megkönnyebbítettem a szívemet; hanem egyúttal
5601 XIII | egyúttal a gyomrom is vágyott a megkönnyebbülésre. Kezdtem az eget sárgának
5602 III | nem kérek semmit Istentől, megköszönöm azt a sok jót, amit velem
5603 XIV | ma mindenkitől elhagyva, megkötözve hurcoltatott végig Róma
5604 IV | Azért sem engedem magam megköttetni, széttépem a zubbonyt!”
5605 IX | nunc quoque gutta meis” meglágyíták végre a caesar szívét: amnesztiát
5606 VIII | nem látja meg azt, amit megláthat: a régi Nápolyt.~S meglátni
5607 XI | ábrándos panorámájával, megláthatják Agrippina sírját, Julius
5608 XIV | körútjukban a lagúnák városát meglátogaták, őt is felhívták társai,
5609 XI | titkok titkát. Másnap azonban meglátogatja őt Marcius Mundus, s diadalmas
5610 XI | klasszikus Avernus tavát meglátogatni. Virgilius Maro nagyapánk
5611 III | legelső, barátaim közül, aki meglátogatott. Sándor öcsémmel együtt
5612 IX | virgácsot kaptam: most újra meglátom.~A herculanumi kapu elé
5613 IX | stíljén, belső díszítésén meglátszik ugyanazon évtizednek ízlése:
5614 VIII | úgy fordítani, hogy amint meglátta az emberfia Nápolyt, menjen
5615 IX | Thraciába, amiért valamit megláttál. Emlékezel rá, mikor a vén
5616 IX | lettek volna felhalmozva. Meglehet, hogy ha a még eltemetett
5617 IX | lepi többé. Később aztán meglepi az, hogy minden sokkal kisebb,
5618 XI | Serapis-templom romjai éppen úgy meglepnek nagyszerűségükkel, mint
5619 VII | fegyvert. Három nap Flórencet meglesni sem elég, nem hogy megismerni.
5620 XIII | makaróni nekem!”)~Hát hiszen meglesz az a makaróni con formaggio,
5621 X | finomságú puhányok is úgy megmaradnak épen, mint élő korukban.~
5622 IX | nem lehetett Pompejiban megmaradni: a szél átváltozott austerré,
5623 V | márványból.~Ami legjobban megmaradt az emlékemben a műemlékek
5624 I | akart a két tenyerem között megmelegedni.~Milyen nagy volt az üresség
5625 II | derék ember mindenkinek megmenté az életét, aki kezébe került.
5626 XIV | Livilla volt az, aki a fiát megmérgezteté a Sejanusnak adott pofon
5627 I | aztán az apám térdére vett, megmondá, hogy azért választotta
5628 IV | kabátja ujját a karjáról, hogy megmutassa azokat a sámsoni izmokat
5629 IX | éppen a culinából.~Majd megnémultam. Hisz ez nem az a daphnéi
5630 IV | hanem van helyettük valami megnevezhetetlen alak: a megtestesült sötétség,
5631 XI | szamárháton.~Az Amphiteatrumot megnézetlen hagyjuk; a római colosseum,
5632 II | készülődnek, s a dió barkái megnőnek húsos porhintő függőké …
5633 XI | ablak a harmadik emeleten megnyílik, s egy főkötős arc kibukkan
5634 XIII | azután látsz magad előtt megnyílni egy homorú völgyet, mély,
5635 II | büszkén tekintenek alá rám!~Megnyitotta a rémek sorát Czakó Zsigmond.
5636 I | volt. Tanult feledni és megnyugodni. Csak a te veszteséged több,
5637 I | sebeimet gyógyítsa a részvét. Megnyugodtam már benne, hogy jó volt
5638 IV | új gyógyszert.~Én egészen megnyugszom benne, hogy úgy van.~Akkor
5639 XI | hulló szikladarab.)~Szinte megnyugszunk, mikor erről az „élő” földről
5640 XIV(2)| Megnyugtatásul mondhatom, hogy nem soká
5641 VI | fogunk. Rám nézve ebben az a megnyugtató, hogy egy éjjelre az idegemésztő
5642 III | idealista.~Félig-meddig megnyugtattam magamat, hogy hát nem vagyok
5643 IX | belehízni.~Nyakamba borult, megölelt a jó lélek, és sírt. Alig
5644 IX | azoknak a rövid kézből való megöletését, akárhol találtatnak. Ezek
5645 I | Ezt mégsem vihetem sokáig. Megöli a testemet a lelkem.~Rokonaim,
5646 IX | ahol egy embert igazán megölnek. Flaminius megígéri neki,
5647 II | fiát”. – Kénytelen volt őt megölni, saját kezeivel! Azt a délceg,
5648 X | mozgatni, ezekkel őrli apróra megölt zsákmányát.~Eleinte egész
5649 V | faragnak márvány emlékszobrokat megöntik a nagy emberek alakjait
5650 II | azzal, hogy arcképeiket megörökíté; s csak azután következett
5651 VII | megemlegettek róla”. – Én úgy megörültem annak. – Tudtam, hogy most
5652 I | vezéralak jelleme, mint egy megoldatlan szfinxtalány jön elő.~Tehát
5653 XI | tudósoknak, ami még ma sincsen megoldva.~Az a három fennálló, tömör,
5654 XI | szent Januarius vérének megolvadásában! Mindenkit a saját hite
5655 XIV | szérűje olyan volt, mint a megolvadt arany, melynek hátteréből
5656 XIII | hajdan; oszlopfejeiket szépen megőrizte a tengerfenék, ahová lekívánkoztak. „
5657 XIV | volt a szülője.~A császár megosztá a hatalmát (nem Jupiterrel;
5658 XI | halálos barlang faláról, s megosztoztunk rajta. Már most legalább,
5659 XI | itt a házhoz szállítják, mégpedig igen elmés módon. Egy ablak
5660 XII | Ezt a rendszert magam is megpróbálom otthon a Svábhegyen a gyümölcsfáimmal;
5661 II | szívalakú levelei vannak. Megpróbáltam én azzal már minden kertésztempót,
5662 X | köpöly, két sorban. Amint megragad velök valami élő állatot,
5663 IX | Diana-fejbe, s egyúttal megrántja a sodronyt, a szobor megszólal
5664 II | ahol a legbátrabbak is megremegtek; magam hozzá támaszkodtam,
5665 II | akik valaha emberi szívek megremegtetésére, látható alakot öltöttek –
5666 XIV | fundamentumába, amelyet megrendeltem a számára: ez talán tetszeni
5667 XIII | ehhez a Földközi-tenger?~Megrendeltük másnap reggelre a négyevezős
5668 II | hordák paripáinak robogásától megrendül a lába alatt a föld? Így
5669 XIV | halálra marni.~A caesar megrettent, érzé, hogy halála órája
5670 XIII | mikor magunk előtt megjelen, megrettenünk-e tőle?~Egy percre használt
5671 II | ajtó megzörren, a parkett megroppan, lassú hideg szellő fuvall
5672 XIV | piacra; ott hevert három nap, megrugdalva, megcsúfolva attól a néptől,
5673 I | nyújtott; ez védelmezett, megsegített, megvigasztalt, meggyógyított
5674 IX | lett szükség. Meleagert megsimította a guta.~Nem csoda: maga
5675 I | el nejét, akit imádott, megsiratott s aztán lát a dolog után,
5676 XI | míg végre a vezénylő tiszt megsokallja a dolgot, s futást rekomendál:
5677 II | felelgetik nekem: „Majd megsúgjuk, ha utánunk jösz”. És mégsem
5678 I | nyomorultul, ha nincs valaki, aki megszabadításomra ki tudja gondolni azt, ami
5679 VI | az idegemésztő álmaimtól megszabadulok. Aludni különben sem tudok
5680 III | rögtön szót fogadnak. Bécsben megszállunk a megszokott régi hotelbe,
5681 XI | ellenkezőleg, a szép hölgy volt megszállva bűnös szenvedély gerjedelmei
5682 VIII | az utcára, s egyik úrnő megszámlálhatja a másiknak a kétheti mosásba
5683 XI | magát, hogy meghal érte. Megszánta ez állapotját fiatal urának
5684 XIII | ebédnél) még egypár utazóval megszaporodott a társaságunk: azok is németek
5685 XIV | hírhedett dózse-palotát megszemlélni: „Nem mék biz én!” – mondá
5686 XII | aztán napról napra jobban megszereti az ember ezt a helyet. Akinek
5687 XIV | ne zuhanjon. Ezt a daliát megszerette Tiberius fiának, Drususnak
5688 I | feldolgozva láttam, mindinkább megszerettem, hogy véteknek tartottam
5689 VIII | egy, és mégis más világot.~Megszoktuk a földet nevezni anyánknak;
5690 V | tömege agyonnyomja. Ez a sok megszólaló kő valóságos kísértettábor.~
5691 VI | mind nihilista volna, s a megszólító idegenben kormánykémet sejtene.
5692 VI | tisztes ősz angol hölgy megszólította a leányomat franciául, s
5693 XIII | lassankint valami szokatlan megszontyolodás, mikor az a hullám hátán
5694 XIII | a gyomor nyugtalanságát megszüntesse.~Éreztem, hogy az orrom
5695 XI | derekán. Azon alul és felül megszűnik. Eszerint valamikor ennek
5696 II | És mikor a sors csapásai megszűntek, vagy legalább megenyhültek;
5697 XIII | fölséges nemzetemnek is megtakarítanék egy temetési pompát; az
5698 IX | a hiteles romjainkat, s megtalálnánk minden ősi pompát, dicsőséget,
5699 IX | legnagyobb világháborúnak; megtalálnók az úgy keresett nemzeti
5700 III | a folyosóra kivezet; azt megtalálom, felnyitom, s csak akkor
5701 XI | fáradozásáért; ekkor azután megtanuljuk, hogy ez az alagút kör alakban
5702 II | ellenségnek adott szavát is megtartá, mint Regulus. És demokrata
5703 IX | canephorával együtt találta megtartani, az egész asztaltársaság
5704 IX | mélyedések, hogy a rend megtartassék. – Kalauzra nem volt szükségem:
5705 X | megragadja a halacskát, s megtartja magának.~Az árvák futnak
5706 IV | vagyunk, akik ha útra kelnek, megtartják a szabályt, hogy „Télen
5707 III | mert nagy ember. Akkor is megtartom szívemben, amikor nem lesz
5708 XII | valók, hogy az esővizet megtartsák. Ezt a rendszert magam is
5709 III | íróasztalhoz, ahogy szoktam, megtáviratozni haza, hogy baj nélkül megérkeztem.
5710 IX | terme a nápolyi múzeumnak megtelt, lelkesíték azt a mai terrakotta
5711 XI | meglepő látvány egyszerre megtéríté a rossz úton tévelygőt;
5712 III | melynek mindenki hódol. Megtért végre ő is. Most lesz már
5713 X | szívélyesség és előzékenység megtestesülése.~A németek különösen nagy
5714 IV | megnevezhetetlen alak: a megtestesült sötétség, mely elevenné
5715 XIII | aztán megmondtam. Mennyire megtetszett ez a te kis imádságod annak
5716 IV | szoktak felkötni bodzavirággal megtöltve; ha az éjjel elveszti az
5717 XIII | s valamennyi zsebünket megtömték naranccsal. Ellenben a konyakos
5718 II | olyan fényes volt, hogy megtörte az éjszakát; csak egy pillanatra,
5719 I | nagy tudományú orvosoktól megtudtam a kórtünetekről, a válság
5720 XI | feljárással. Mikor belépünk, már megüt bennünket a meleg légáramlat.
5721 VIII | lanyha. Az ember a tüdejét megújulni érzi, az idegei acélt fognak.
5722 X | világosságot, s alulról csöveken a megújuló tengervizet.~Kifogyhatatlan
5723 XIV | Innen taszították alá a megunt kegyencnőket. Még a későbbi
5724 VI | amíg a sok kiabálástól megvadul a lokomotív, s elragadja
5725 II | ágacskát; már a harmadik évében megvallotta a termését, és azóta minden
5726 VIII | tudunk a kőpart sétányától megválni. A teleholdtól olvadt arannyá
5727 V | nem enged addig Veronától megválnunk, amíg a Tomba di Giuliettát
5728 II | a katonaszolgálatából is megváltotta az apja (abban az időben,
5729 IV | nyélbe sütni; a fejemben megvan: csülökre, Pegazus! Most
5730 XI | kincsek árán sem lehetett megvásárolni. S ez kétségbe ejté a római
5731 II | határozati párt állásának megvédelmezése. S azon a reggelen, melyen
5732 X | fenntartani, és ellenségeiktől megvédelmezni. Virágok, melyek húst esznek;
5733 V | áradások és forrásvizektől megvédte! Még most is látható benne
5734 XI | belőle, hogy kedve lesz megvenni: egy eleven kirakat pedig
5735 XI | az arcom előtt; s rögtön megveszi rajtam bűnöm zsoldját. Fél
5736 XI | emberiség szebbik felét, megvetéssel a szembejövő kapucinust.~
5737 IX | pózban – a mi Pulszkynkat.~Ha megvettem, hát tanulmányozom is e
5738 II | magunk ültettünk. Mikor megvettük azt a svábhegyi telket,
5739 I | védelmezett, megsegített, megvigasztalt, meggyógyított sok nagy
5740 I | követése s a körülmények megvilágítása által. Nehezebb munkám még
5741 XI | tagjai, ruhájuk és cipőik megviselt állapotja miatt, a vendéglők
5742 I | én jellememben hiányzott, megvolt az övében, s azt kölcsönadta;
5743 XI | hanem egy perselyt, s azt megzörgeti az arcom előtt; s rögtön
5744 II | csöndes éjjel a zárt ajtó megzörren, a parkett megroppan, lassú
5745 II | mint ahogy nem félek a méhektől, amik körüldöngnek; pedig
5746 XIV | Livillának, hogy Sejanushoz nőül mehessen egész nyíltan. Pedig már
5747 III | kifli Pozsonyban. Pozsonyig „mehet!”, Marcheggen túl „fertig”.
5748 II | testtel, ép lélekkel, hogy mehetett oda fel az öldöklő magasba?
5749 XIII | esik róla a vidékre. Nem mehettünk tovább a Santa Agatánál,
5750 IX | oculis nunc quoque gutta meis” meglágyíták végre a caesar
5751 XIV | dózse-palotát megszemlélni: „Nem mék biz én!” – mondá Hody úr – „
5752 XI(1)| veszi észre, hogy elkezd mekegni. Ezért van tehát a kecskének „
5753 VIII | expedíciót. Idekinn a Chiaján méla csend van, addig alhatunk,
5754 IX | egy egész esztendő alatt. Meleagernek minden hajója kiüresült,
5755 IX | nem kapható másutt, csak Meleagernél, mert ő bérelte ki az egész
5756 IX | kirukkolt a maga tervével. Ez a Meleagra, a házigazda leánya, kapitális
5757 IX | Előhívta a leányát is, a bájos Meleagrát, apjának egyetlen csemetéjét,
5758 IX | magamat a tricliniumba, ahol Meleaper és a meghívott convivák
5759 XI | ő igénye; vulkánt kíván melegháznak; ilyen üzdéhez nagy úr kell.
5760 XI | halljuk azt dobogni, érezzük melegíteni az örök fiatal földanya
5761 I | munkálkodásomhoz a világosság és a melegség. Fogok én még ezután is
5762 XI | Lépteink döngése, a porond melegsége hirdeti, hogy édes anyánk
5763 IX | termetéhez. „Et quae latent, meliora putat!” Ez „ő” (az a gipszalak,
5764 IX(1)| elfelejtett diákul, ide mellékelem a fordítást is.~ „Míg
5765 V | körüljárva eljutunk egy kis melléképülethez a ház hátuljában, az ott
5766 IV | hogy ezt megkérdezzem a mellékszobában levőktől; de már akkor nincs
5767 IV | amidőn egy fájdalmas hang a mellékszobából kiszólít. Felállok, kimegyek.
5768 VIII | fehérneműjét.~Ellenben a mellékutcákban hosszú sor faállványokon
5769 VI | egy kis „bona mano”-ért mellékúton előre beeresztett, jól elhelyezkedve
5770 IV | megbocsátható volna: ha mellém állítom a nápolyi fővasút-állomás
5771 II | tekintet, ez a méltóságos alak, mellén összefont karokkal, most
5772 I | az írásból, ott feküdtek mellettem a receptek halommal, s eszembe
5773 V | Júliának a képmásait is, mellettük az öreg Capulettit; Rómeónak
5774 VIII | fekete épületek futnak el mellettünk; a vasútról átszállunk a
5775 IX | ceramicát, s kihúzva övem mellől a stylusomat, ennek a hegyével
5776 XI | felső-olaszországi remekek után fitymálva mellőz; de az én szobortalan hazámban
5777 XI | elöl-hátul násfákkal, függőkkel, melltűkkel, a nyakában, a derekán nyakláncok,
5778 XIV | ingyen. Katonáinak sisakján, mellvértjén ragyogott az arany és ezüst;
5779 X | felemelkedik. Olyan szeretetre méltóan tud mosolyogni ránk.~A fiatal
5780 III | számítom az emlékezésre méltók közé, aminőkkel a humorisztikus
5781 IV | porticust, melynek hátteréből méltóságteljesen emelkedik ki egy magas zsámolyon
5782 XI | visszasüllyeszti őket a mélybe, és azalatt a nyitott ajka
5783 XI | alább eső részét, mely még mélyebben merült a víz alá, nem fúrták
5784 IX | patkói számára megfelelő mélyedések, hogy a rend megtartassék. –
5785 IX | fenséges romemlékek között, melyekben világfordító óriások laktak,
5786 II | láng: kérdezem magamban: „Melyitek járt itten?”~Pedig bizony
5787 XIII | egy cölöpökre vert híd, melynél a bárkák is ki szoktak kötni.~
5788 XIV | Tiberióra.~Alant, ezer láb mélységben, a tenger hullámfodrai jönnek
5789 XI | olyankor új hegyeket tol fel a mélységből, s városokat elsüllyeszt,
5790 VI | úgy kell ülnünk, mint a Memnon szobornak. Stinde regényéből
5791 VI | leányomnak maradt a két Memnon-piedesztál éji nyugvóhelyül. És ekkor
5792 XII | eolhárfáét hisszük, vagy a Memnon-szobrokét.~Elkezdünk komázni a kedélyes
5793 X | publikum mulatságára való vízi menageria, hanem az első és egyetlen
5794 XIII | a házat, melyben utolsó menedékét lelte, letértünk a meredek
5795 XIII | egy üveghegy: nincs előtte menekülés, csak az a védelem, hogy
5796 X | felnyitja, s dühösen rohan a menekülő préda után; egy perc alatt
5797 IX | kedvteléseért, leöli a hozzá menekült fejedelmi vendéget. Ez a
5798 XI | vagy nagy-britanniai?~Mi menekültünk fel a szobáinkba, ahol nyitva
5799 VIII | Csak az bír rá az aludni menésre, hogy holnap korán kell
5800 VIII | haragjában egyre kongat, mintha ménest terelne a Hortobágyon. Aztán
5801 XIII | elzüllött gyermekek számára menhely. Hír szerint nagyszerű kilátás
5802 X | gyökereiket, lábbá teszik, tovább mennek; a korallok, ágaik hegyein
5803 I | mintha újra vissza kellene mennem!~Minden ember azt mondaná,
5804 I | égő romjai közt, bombák mennydörgése alatt; majd nekivágni a
5805 XI | Minerva, diadalmas Venus és mennydörgő Jupiter ideál alakjai mellé
5806 X | komédiája~Jég esik, villámlik, mennydörög: miként nálunk otthon júliusban.
5807 XIII | rebegni: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben…, aztán a közepén megakadtál,
5808 VIII | szekér; pompás aranydíszítésű mennyezettel. Vajon kit visznek rajta?
5809 XIII | tovább.” Én aztán megmondtam. Mennyire megtetszett ez a te kis
5810 XI | 50 centesimo; rengeteg mennyisége a sétapálcáknak és esernyőknek,
5811 VIII | hagyjuk, a számlálhatatlan mennyiségű, szamárvontatta talyiga.
5812 XIV | capraeai Jupiternek még mennykövei is voltak. Egy reggel Sejanus,
5813 IX | tolt egy kisded márvány mensát, s azt mondta, csak várják,
5814 IX | alkermes adja, zamatját menta kölcsönzi: ennél én sokkal
5815 XIII | csónakunk végighaladt a part mentében, a mélyen átlátszó víz fenekén
5816 X | vele.~A rákházaspár azonban menten észreveszi, hogy a két veszekedő
5817 III | ágyamból, hogy átsiessek a mentésére, megyek a tűzvonal felé,
5818 XI | Puteolaneumában?~Az egész part mentét, fel Bajaeig, villák, fanumok,
5819 XIII | nézőket; többeket úgy kellett mentőcsónakokkal kiszabadítani. Ezek közt
5820 XI | levélkoronáját, dereka alul vékony, mentől feljebb, annál vastagabb;
5821 II | levegő az”. – Ápril 16-ikán mentünk ki, nőmmel és egész háznépemmel
5822 VI | bal parée-hoz öltözve. A menüről, úgy hiszem, nem szükség
5823 IV | kedves volt, mint aminőnek menyasszony korában láttam. Hízelgő
5824 III | lesz; álmában a beteg leány menyasszonynak látja magát. S hogy tud
5825 IX | maga megevett egy egész menyhalat, egy tál csigát, harminc
5826 XIV(1)| Pintye Gregor szökellője”: meredély, amelyről aláugrott.~
5827 XIV | tenger, mikor a szédítő meredélyről alátekintett.~Ez a szédülés
5828 X | két oldalt ülő, ijesztőleg meredt szem egészíti ki igéző tekintetét.
5829 X | római császárkor hírhedett méregtermesztője; puszta kézzel megfogni
5830 XI | szigetek, hídoszlopok, melyek merészen benyúlnak a tengerbe: a
5831 II | minden nap a hóhér kötelét. S merészsége mellett igazi jellem volt,
5832 XI | ifjú ember, hogy ezzel a merészséggel egészen hatalmába keríti
5833 XI | A meredek hegyoldalba a Mergellinán néhol az épülethez való
5834 X | egészen gyomor, némelyik oly mérges marást gyakorol, hogy aki
5835 XIII | dii pendere jubent, non mergitur aquis” („Akit az Isten akasztani
5836 XI | valóságos dandy-léptekkel méri végig az utcát, hódító tekintettel
5837 IX | Magamról tudom.~Fogadni mernék, hogy tíz ember közül, aki
5838 IX | Livia piedesztáljainál húst mérnek, s az újdonatúj szandáljaimat
5839 II | körös-körül van díszítve csupa merő öngyilkosok arcképeivel,
5840 IV | fájdalmadban, melyet a sors rád mért”. Ez aztán mindjárt egy
5841 II | mint apámat; akiről azt mertem egyszer mondani, hogy, íme,
5842 II | relatíve más földlakóhoz mérten elég boldog; hanem azért
5843 I | a szobában végig de sok mértföldnyi útról beszélhetne, ha tudna!
5844 XI | részét, mely még mélyebben merült a víz alá, nem fúrták össze
5845 XI | lett, hídoszlopok a víz alá merültek, nagyszerű düledék boltívei
5846 I | ahhoz a kis darab kőhöz mérve, ami az én bánatom.~De mikor
5847 XIII | XIII. Egy kis régi mese. Csónakút a tengeren át~
5848 XIV | förtelem és vérengzés milyen mesebeli változatait regélik el kortársai,
5849 III | érthetetlen képek, kuszált meséikkel. Azonban vannak álmok, amik
5850 I | pedig nem lehet, mert azok a mesék rejtélyeihez hajaznak. De
5851 VI | nyugodhasson. Én sem hinném, ha más mesélné el. Van az angolnál is szív,
5852 III | nagyon beleéltem magamat a mesémbe, éjjel álmomban folytattam
5853 XIV | Regény, világtörténet és mesemondás! Egy nehéz álom, melyre
5854 X | Ott gunnyaszt a tenger mesés szörnye egy külön medencében.
5855 XIII | hadd mondok neked valami mesét, amíg a halászok kihúzzák
5856 XI | most. Egy egész elsüllyedt mesevilág, melynek víz alatti palotáiban
5857 IX | még jobban dicsérhetnéd!” Messalina értheti, miért?~Én ezekre
5858 XI | megint a „Trovatoré”-ból egy mesteri énekrészt; oly bájjal és
5859 I | valóság.~Pedig ez nekem mesterségem, életmódom, mint a kovácsnak
5860 XII | tengerpart, ahol nem zárja el mesterséges védgát a felséges nagy urat
5861 III | s azokat csoportosítják mesterségesen; hanem azért, mert híven
5862 XIII | annyit meg tudott tenni nagy mesterséggel, hogy köpönyeget, táskát,
5863 IX | Tristium iste Liber sit! –~Heu Metamorphoseos! me Calvum, teque deformem!”1~
5864 X | kinyújtja a karjait, másfél métert átér. A szárazföldnek minden
5865 X | fejcsóválással hallgattam, hogyan metszi ő kétszáz felé egy milliméter
5866 IX | Hogy az ecet ízét enyhítsd, mézet keversz bele, a színét alkermes
5867 IV | szükség azért az embernek mezítláb kiszaladni az utcára, székeket
5868 III | csak a realizmus? A virágos mező, a háborgó tenger, a falusi
5869 II | valódi reformot idéztek elő a mezőgazdaságban. Amihez hozzáfogott, annak
5870 V | piacán, azelőtt Piazza Bra: „mezőtér”.~A templomok mindegyike
5871 XI | kis tízéves fiút, aki övig meztelenre van vetkőzve, előszólítanak,
5872 XI | azt teszi, hogy fél líra (mezza lira): a szó végét a nápolyi
5873 XI | hang volt, mély timberű mezzoszoprán; és oly tökéletesen iskolázott
5874 XIII | imádkozásra, s elkezdéd rebegni: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben…,
5875 I | kifejezések!” Óh, ha tudnák, mibe volt mártogatva az a toll,
5876 XIII | fahr nicht weiter! Setzen’s mich ans Land!” „Hát arra emlékszel-e,
5877 XI | akinek szeme van, hogy micsodák, hanem az árát: „Mezzali!”
5878 XI | oltárképért, amelyen a sátán, kit Mihály arkangyal legyőz, egy bájos
5879 VIII | Torre del Greco felé vezet: mihez hasonlítsuk? Budán a Tabán
5880 X | villámlik, mennydörög: miként nálunk otthon júliusban.
5881 III | Ennél még erősebbet mondott Miklós cár, mikor kiadta az emlékezetes
5882 XIV | remekei, de szörnyetegei, miknek végén a terem boltozatairól
5883 XI | leguggolni, felugrani, szaladni, miközben minden katona egyszerre
5884 X | részét szelni, s aztán az mikroszkóp alá téve, magyarázatot ád
5885 X | metszi ő kétszáz felé egy milliméter nagyságú puhánynak a porcikáit,
5886 X | borotvával el lehet egy milliméternyi nagyságú puhánynak két század
5887 XIV | támadt. Halála után négyszáz millió forintnyi kincset hagyott
5888 IV | összejöttem egy barátommal, akinek milliomos apja akkor halt meg (azelőtt
5889 IX | a tricliniumnál. Ez egy mimus volt: színész, akinek nem
5890 VI | végtagját cifrára elnyújtva, mindaddig, amíg a sok kiabálástól
5891 X | hitvestárs ollós kacsójától mindannyiszor visszavonulásra kényszeríti
5892 III | joguk van az élethez, s mindaz, amire visszaemlékezünk,
5893 XIV | fel e kis szigetmagányt, mindegyik egy isten nevét viselte.
5894 XIII | látszanak felemelkedni; mindegyikből zegzugos lépcsőtornácok
5895 I | Másnak is drága volt az, ami mindene volt. Tanult feledni és
5896 VIII | amiért az ember Nápolyba jön, mindenesetre Pompeji, s e tájon a december
5897 IV | jelensége is. Elkezdtem mindenfelé igazat mondani. Tegyünk
5898 II | öngyilkosok arcképeivel, mindenféle rámákba foglalva. – Azok
5899 XIV | hívei voltak, s a tegnap még mindenható zsarnok, ma mindenkitől
5900 XI | vérének megolvadásában! Mindenkit a saját hite üdvözít.~A
5901 IV | mondani becsületes ember dolga mindenkor; az igazat megmondani: erős
5902 III | olyant, akinek jelleme a mindennapin felül emelkedett. Hát ha
5903 IX | azután a háztartáshoz tartozó mindennemű dirib-darab; vaságy, vasláda,
5904 III | az lep meg, hogy ezúttal mindenre olyan rögtön szót fogadnak.
5905 I | színdarabnak feldolgozva láttam, mindinkább megszerettem, hogy véteknek
5906 IV | a bőröndünket, amelyben mindkettőnk egész útikészlete elfért.
5907 IV | egész hozzávaló fűtőszerszám mindössze egy szóló fújtató; különben
5908 IX(1)| Szerelemnek a könyve~ Kelle minékünk, most inkább «Búbánati Könyv»
5909 XI | a napvezető Apolló, szűz Minerva, diadalmas Venus és mennydörgő
5910 IX | előkelő része. De minden olyan miniatűr benne, még az emberalakok
5911 XI | Az utca közepén hoz egy ministráns egy zászlót, mellette egy
5912 III | során nyújtózik végig, s a miniszter bárányokat legeltet otthon.
5913 III | szívemben, amikor nem lesz miniszterelnök, hanem geszti szántóvető,
5914 III | álmában a parlament szónoka miniszteri karszékek során nyújtózik
5915 I | leleményes. Az a nagy költő, nem mink!~Tehát legelőször is megyünk
5916 X | még nincsen elkoptatva.~Minket legalább nagyon mulattatott
5917 IX | történt tovább Theseussal és Minotaurussal, akiket ott találtak Herculanumnak
5918 X | tüdejük, 16 szívóedényük, 8 mirigyük, 64 csápjuk és 8 szívókarjuk.
5919 XI | terjengenek, amelyeket már csak a mirtusz szegélyez. De még akad egy-egy
5920 V | lóg egy penészes száraz mirtuszkoszorú, melyet állítólag egy mister
5921 XI | azonban tovább barangoltunk, mirtuszvirágokat keresni a tűzhányó völgyében.~
5922 XIV | vele együtt járó pellagra miserorum sanyargatá a népet, hozatta
5923 XI | mistress és apróbb-nagyobb missek, körüllengedezve az alvilág
5924 XI | angol család állt, mister, mistress és apróbb-nagyobb missek,
5925 III | emlékezetes hatalomszót, miszerint „A lengyeleknek nem szabad
5926 XI | templom kupolája alatt hirdeté misztériumait Serapis, az óriáskígyóval
5927 XI | közöl. Hogy minők ezek a misztériumok? Azt senki sem árulja el,
5928 XI | és iszik – és azonkívül misztériumokat közöl. Hogy minők ezek a
5929 XI | beszéli el neki az egész misztériumot, felfedve a hölgy előtt,
5930 XIII | hosszú partot képez, egy mítosznak a kővé vált elenchusa. A
5931 X | farkával kígyószerű csavargást mívelve.~Bámulatos szép látvány
5932 IX | régiségbúvárok az ókort egész élő mivoltában összeállíthatják!~Különösen
5933 IX | Énekel még a hasonlíthatatlan Mnester, aki azt merte mondani a
5934 IX | Párist azóta lenyakazták, Mnestert pedig keresztre feszítették,
5935 IX | Gallopavóé; a képhez csak modellt ült a jámbor Lucius Plagius,
5936 IX | remekművet megalkotta: egy modern nimfát, aki a trampolinról
5937 XII | szőlőlevelekbe takargatva eltartási módjáról, s elmondjuk egymásnak az
5938 XIII | is kormányosuk: az evezés módjával adják meg az irányt.~Minő
5939 XI | oly tökéletesen iskolázott modor, hogy én már régóta hallottam
5940 XI | beesteledik.~E sétányon innen és mögötte kezdődik az új Nápoly, mai
5941 X | Menjünk fel a rekesz mögötti karzatra, ahonnan közvetlen
5942 XI | ott fekszik végig ledőlve mögöttük; a roppant négyszögű nyílt
5943 XIV | kitűzött a bajaei hegyek mögül a leáldozó nap. Erre az
5944 XI | sziklaszakadékokba zuhannak alá, a moha süpped, a szikla kong a
5945 XI | jóllakhatnak fölséges kilátással, mohfedte omladékok ábrándos panorámájával,
5946 XII | földtől. Amott, hol a nehéz mólókról nézzük a tengert: mindig
5947 XI | benyúlnak a tengerbe: a monda szerint Caligula hídjának
5948 I | mennem!~Minden ember azt mondaná, hogy bolond vagyok… Talán
5949 VIII | Aki ezt lefestené, azt mondanák: megbolondult.~Amint az
5950 II | magyar parlament termében mondania, ott találták őt keresztüllőtt
5951 II | Tudjuk, hogyan halt meg. Azt mondánk: felment az égbe, a rosszul
5952 IX | után az epilógot is el kell mondanom; azt pedig halva nem tehetném
5953 XIII | magyar dal, a körmönfont erős mondások, amiket az idegen csak eltanulni
5954 XI | Eredj a pokolba!”, azt mondhatjuk neki: „Hiszen onnan jövök!”~
5955 VII | találgatva, hogyan lehetett, mondhatnám kétféle színből, ilyen csodaerőt
5956 I | látott abban, de ajkai nem mondhatták el, mit? Dr. Huray ott volt
5957 XII | istenséggel. Ingerkedve mondjuk: „Hát nem tudsz tovább kijönni?”,
5958 XI | embernek pokolba menni. Mondjunk le róla: inkább keressünk
5959 I | a nagy, fekete, mindent mondó szemeivel, hogy én ahhoz
5960 XIII | ide, kedves leányom: hadd mondok neked valami mesét, amíg
5961 XI | emelkednek ki a nagy ernyős mondolafenyők (pinus pinea), a szegény
5962 III | meghallgatja”. Ennél még erősebbet mondott Miklós cár, mikor kiadta
5963 XIII | nincs nagy ember. Hiába mondtad azt te, világ ura: „Caesarem
5964 IX | publicum ide hozza hozzánk a monetáit.~– No, nézd; ez egészen
5965 IX | írott, gazdagon illusztrált monográfiáját: ára harminc frank; azt
5966 VIII | alsószoknyák, batisztingek és monogramos paplanok is lógnak le az
5967 XI | jár, nem találni benne.~A monorú (ovál) döbört magas, likacsos
5968 I | keresztnevem csúfolódásnak. „Móó-ric!” Sírva kerültem haza. Panaszt
5969 VII | alig tudtam hozzászokni e morajhoz; de később már igen jó álomringató
5970 IX | söpör, mint hogy a mások moreseit censeálja; félbeszakította
5971 VIII | Nápoly~„Vede Napoli e poi mori”. Ezt a röpke mondást nem
5972 XIV | elkezdett kiabálni: „Nondum moriar!” („Nem halok még meg!”)~–
5973 I | miért kereszteltek engem Móricnak, hogy csúfol vele minden
5974 XI | ájtatos ima szavainak csendes mormogása; amint az aranyos hintót
5975 I | megígértem a kiadónak, Ráth Mórnak.~Nem regény ez; hőse nem
5976 IX | implevis multos odore: ~Mortuus ast plures compellis non
5977 III | ablak párkányára hintett morzsákat. Mikor a szobáinkban elhelyezkedtünk,
5978 VIII | megszámlálhatja a másiknak a kétheti mosásba adott fehérneműjét.~Ellenben
5979 IX | azt hozott. Nagy hízelkedő mosolygással somfordált oda hozzám, s
5980 X | Olyan szeretetre méltóan tud mosolyogni ránk.~A fiatal thüringi
5981 II | bakacsin, kökénykék fürteikkel mosolyogtak felém; ott gyászolt egy
5982 X | dugja bele; a természet mostohasága ugyanis nem adott neki e
5983 V | címere, a lajtorja, minden motívumaiban az emlékcsoportnak ügyesen
5984 IX | arról a fekete kutyáról mozaikban, mely alá ez van írva: „
5985 XI | ezen a helyen még mozog, mozdulatai néha gyorsak, erőszakosak,
5986 XI | vagytok!” S a földkebel egy mozdulatára paloták, templomok, fürdők,
5987 XI | megfordított oldalával olyanforma mozdulatot tesz a szakállán végig,
5988 X | semmi nógatásra meg nem mozdulnak, amíg a zegernye tart; hanem
5989 XII | nagyságú óriásokig, amiket mózeshitű polgártársaink valami nagy
5990 IX | egy furfangos gép által mozgathatók. Ha a pap a hangcsövön bekiált
5991 IX | szobor megszólal és szemeit mozgatja.~(Láttam is ezt a szobrot
5992 X | azokat előre-hátra tudja mozgatni, ezekkel őrli apróra megölt
5993 XI | dermedve, itt ezen a helyen még mozog, mozdulatai néha gyorsak,
5994 XIV | alant levő házak előre-hátra mozogni látszanak. Két érzés vesz
5995 I | kell jegyezni az irányadó mozzanatokat, a magyarázatra váró helyeket,
5996 III | realisztikus regényirodalom műalkotását, úgyhogy annak minden hibái
5997 IX | múzeumokban felhalmozott kincseit, műemlékeit, házi eszközeit végignézte,
5998 V | megmaradt az emlékemben a műemlékek Dárius-kincstárából, az
5999 IV | akarok utazni, váltsak jegyet München felé, ez a legegyenesebb
6000 I | Tehát legelőször is megyünk Münchenbe, elbúcsúzni a derék tanárunktól,
6001 XI | márványszobrok, melyeket a műértő ugyan csupa utánzatoknak
6002 XI | Florenc remekeitől, klasszikus műízlésétől (hát még a hasonlíthatatlan
6003 XI | határos, és amellett milyen műízléssel, mennyi humorral alkotva!
6004 V | A templomok mindegyike a műkincsek és emlékek tárháza; minden
6005 VII | az építész, a kőfaragó, a műkovács, szobrász, a festő mind
6006 VI | fölfedezi a tapasztalatait, jól mulat a viszontagságai előadásán,
6007 IX | kellett a háznép nappali mulatóhelyének lenni, a szoba csak éjjelre,
6008 X | aquarium nem csupán a publikum mulatságára való vízi menageria, hanem
6009 III | igazi úton. Hej, milyen mulatságos lesz, ha majd elkezdi mindazt,
6010 XIV | melyek máskor a caesar mulattatására kikötözött rabnőket szoktak
6011 XI | órakor a katonai zenekar mulattatja a sétálókat, s három órakor
6012 XI | Bunkó helyett népénekesek mulattatják a vendégsereget. Bunkónak
6013 X | Minket legalább nagyon mulattatott ez az előadás; – jobban,
6014 XIV | tenger hullámfodrai jönnek és múlnak. Ha egy követ lehajítunk,
6015 XI | természeti szépségektől, a múltak gondolatébresztő emlékeitől,
|