10-atell | ateng-camal | campa-effel | egben-erdob | erdos-fesze | feszi-gyomr | gyors-hotel | hozat-kapca | kapha-kiser | kisfa-latsz | latta-megen | meger-multa | multk-olasz | olcso-quem | qui-sybil | sycop-takar | tala-trist | tromb-venek | venio-zuzt
bold = Main text
Rész grey = Comment text
8518 XI | aztán előjön nyolc gyalog trombitás, s vidám allegrettót harsogtatva
8519 XIII | hősök légiója harsogó dob-, trombitaszóval a büszke Nápolyba, még a
8520 IV | egy magas zsámolyon nyugvó trónus, körülszárnyalva félkörben
8521 XIV | fiatalságot (és a gyémántos öreg trottyokat) botrányos módon csábítá
8522 XI | énekelni; majd megint a „Trovatoré”-ból egy mesteri énekrészt;
8523 IX | albumába:~„Dum puer ego fui, tu puella: Liber Amorum ~Nobis
8524 VI | ismert arról, hogy sör után tudakozódtak. S a német, akárki mit beszéljen
8525 VII | akkor Flórenc benne a „tudás fája”. Szabad volna a gyümölcseiből
8526 IV | martiális konstábler, s tudatja velem lapidáris gorombasággal,
8527 III | anyát, feleséget, leányt? El tudja-e ítélni a saját szülőit is?
8528 XIII | gondolkozás. Lássuk, hogy tudják-e kapacitálni egymást?~Már
8529 I | titkok, minthogy profanálni tudjam. Kitalálni pedig nem lehet,
8530 XIII | sem volt róla, hogy itt ki tudjon kötni. A negyedik matróz,
8531 I | mértföldnyi útról beszélhetne, ha tudna! Teltek az alkonyatlan napok,
8532 I | értelmetlen kifejezések!” Óh, ha tudnák, mibe volt mártogatva az
8533 VII | Hajh, ha én Flórencet le tudnám írni! Hozzá sem fogok. Leteszem
8534 II | szabadba!~ ~Mintha nem tudnának azok oda is utánam jönni!~ ~
8535 VII | gyümölcseiből szakítani – ha tudnánk hozzá. Ez az érzés az, ami
8536 XIII | átadta a kardját. No, hát nem tudom-e én is azt a huszár-tempót?~
8537 VI | pedig ez különösen nagy tudomány, ahol minden fél órában
8538 IX | írok én ebből egy olyan tudományosan rettenetes szép esszét,
8539 I | naponként kétszer a nagy tudományú orvosoktól megtudtam a kórtünetekről,
8540 XI | érthet meg teljesen, akinek tudomása van felőle, hogy a csábos
8541 X | Európa minden nemzetének ifjú tudósait ott találjuk analisáló asztalaik
8542 XI | olyan talányt adtak fel a tudósoknak, ami még ma sincsen megoldva.~
8543 X | meg – mond a mi thüringi tudósunk. – Menjünk fel a rekesz
8544 XII | Ingerkedve mondjuk: „Hát nem tudsz tovább kijönni?”, s ő felveszi
8545 X | maguk csigaházukkal nem tudtak utána mászni erre a vékony,
8546 XIII | bennünket a humorunk? Nem tudunk-e tréfálni ilyen helyen? Hát
8547 X | nyíllövésnyire. (Mi, szittyák, tudvalevőleg ezt használjuk távolságmérőnek.)~
8548 I | veszélyes bajából. Az ő hatalmas tüdeje, melynek minden hangjára
8549 VIII | éjjel is lanyha. Az ember a tüdejét megújulni érzi, az idegei
8550 X | hártyalényeknek van 4 gyomruk, 4 tüdejük, 16 szívóedényük, 8 mirigyük,
8551 I | elmúlt, a láz megszűnt, a tüdő felszabadult. Az orvosok
8552 VII | is, pompás, nem sérti a tüdőt és a gégét.~A Flórencben
8553 X | melyek a nézőtér felé vastag tükörüveggel vannak elzárva, felülről
8554 X | ficánkoló delfinek; míg a tündéri korallugas bozótjában feltalálja,
8555 XIV | Még a „grotta d’azzura”, a tündérszép kék barlangról sem szólok.
8556 VII | mikor a középre ért, fényes tündöklő lett. Egyszer egyike a vitorláknak
8557 XIV | kertek zománcszínekben tünedeztek elé. A tenger lecsendesült
8558 XI | azért mindig titokteljes tünemény marad az, hogy egy olyan
8559 II | azután, amit mint valóságos tüneményt legvégül hagytam: az a májusfa,
8560 VIII | festői hatás lehetetlenségeit tünteté elénk: amint a nap a Nisida
8561 II | kiket a nemzeti kegyelet tüntetett ki azzal, hogy arcképeiket
8562 IV | ami oly elevenen, híven tünteti őt fel élete legutolsó hónapjaiból.
8563 VIII | püfölnek kalapáccsal valami türelmetlen emberek; aztán megindul
8564 IX | a meghívott convivák már türelmetlenül vártak rám. A házigazdám
8565 XI | eringium), mely sötétkék tüskekoronájával a halál kapujáig elő mer
8566 XII | Éjszakára olajfával tüzeltünk a pompás kandallónkban.~ ~
8567 XIII | holdvilágig dobálta fel a tüzes köveit, az ő üdvözlésükre,
8568 III | kályhában újra felszítottam a tüzet; s ismét nekiültem a végtől
8569 XII | meg-megvilágító fellobbanó tüzével gomolygó füstfellegeit,
8570 XI | érdekes lehet. Egy óriási tufaszikla oldalában tátong egy barlang,
8571 XI | kezelhető a falnak való anyag; a tuff-kő, amelyből az itteni házakat
8572 XIV | városa ellenben a saját tulajdonának vallja a barlangot. E fölött
8573 VIII | szokásból, ablakomat (mely tulajdonképpen remekül záródó ajtó az erkélyre)
8574 V | úri páholy, homlokzatán a tulajdonos nevével; a díszítés természetesen
8575 XI | bástyafalain, erős sirokkónál, túlcsapkodnak a hullámok.~A sétányt csupa
8576 XIII | kötni.~Ezúttal a tenger túlcsapkodott a hídon. Bárkánk a három
8577 VIII | szikraözönt szór a kőgáton túlcsapva. Halászok fáklyafénynél
8578 XII | ágakon, az olyan valami túlföldi zenét támaszt, aminőnek
8579 XII | habot zúdít felénk, mely túlfut rajtunk, elborítja a lábainkat.
8580 X | a kinyílt kagylók, vízi tulipánok, kökörcsinek ragyognak a
8581 IX | szükségem: mikor még Marcus Tullius Cicero barátom Pompejiben
8582 II | nem mutat: a spanyolmeggy túlnőtt a szomszéd cseresznyefákon,
8583 I | végig küzdöttem e kettőnek a túlsúlyát egymás ellen, s láttam,
8584 XI | háromlírás nápolyi kesztyű túltesz az ötforintos angol kesztyűn.
8585 I | sötétséget nem tudok álmodni. A túlvilág volt abban. Ő már látott
8586 IV | hideg kéz a kezemben; az a túlvilági rámtekintés; az a ravatal
8587 XIII | keresztyének? Nem hisszük-e a túlvilágot? Nem tartjuk-e szépnek,
8588 I | fikciókkal felcicomázva úgy tűnik fel ez a történet, mint
8589 IX | szárítják ott a kimosott tunikáikat; nekik arra szabadalmuk
8590 XIII | Isten hírével. Különösnek tűnt fel előttem, hogy itt az
8591 XIV | csodavilágítástól beragyogott arcok úgy tűntek fel, mint egy más világ
8592 X | sértse. Leginkább szeretnek a turbókban lakni. Van két erős nagy
8593 IV | udvariasak voltak, s nem turkálták fel a bőröndünket, amelyben
8594 IX | útról jövök, megéheztem, tán túrós lepényt hozott. Dehogy azt
8595 XIV | világbirodalom leendő örököse nem tűrte, hogy a felesége koronázza
8596 I | ellenséges nép lakta vidékeknek, tűrve nyomort, éhséget, fáradalmat,
8597 VIII | elszánja magát, hogy egy kis tűzfénnyel világítsa meg a torkából
8598 XI | mirtuszvirágokat keresni a tűzhányó völgyében.~Mi az a Solfatara?
8599 III | családjával ül az otthoni tűzhely mellett; álmában a szegény
8600 VI | ábrándosakat a gomblyukába tűzött sárga tearózsára. Ezt elneveztük
8601 XI | mely még száz év előtt tűzokádó volt; most már begyepesült
8602 VIII | azt a hajnali naphoz, a tűzokádóhoz, még a füstfaragó gyerek
8603 XIV | tele kézzel, ha földrengés, tűzvész, árvíz elpusztított egy
8604 III | ágyammal látok egy hosszú tűzvonalat. Mi az? A szomszéd szobában
8605 II | közéjük? Petőfit. A magyar Tyrtaeust. Aki három alakban is meg
8606 XIII | lovasrendőrök a tisztelt publikum tyúkszemeit.~Olyan szép sír a hullám…~
8607 XI | lehetett a valóságos templom udvarába bejutni, mely kör alakra
8608 XIII | le egész e fövénypartig; udvaraik csupa Samiramis-kertek,
8609 V | képe, a Castello san Pietro udvaráról nézve ugyanazt a benyomást
8610 VI | menjen, s hová ne menjen. Udvarias az orosz vendégtárs is.
8611 IV | lehet semmi panaszunk, igen udvariasak voltak, s nem turkálták
8612 X | a porba esik.~S a perfid udvarló, a tengeri pók (láttuk,
8613 XI | a kis leány betereli az udvarra a kecskéket. Azok egymástól
8614 XI | hölgyek átvehetnék ezt az üdvös nápolyi szokást; micsoda
8615 XI | Mindenkit a saját hite üdvözít.~A Toledo utca kezdődik
8616 XIII | fel a tüzes köveit, az ő üdvözlésükre, s bevilágította éjjel az
8617 I | felszabadult. Az orvosok üdvözölték a beteget, nekem azt mondták,
8618 XIII | között Sorrentóba. Futólag üdvözölve Tasso márványszobrát, s
8619 I | küldött utána egy „légy üdvözült”-et. Háladatlan volnék,
8620 XI | emeli le a fejéről akrobatai ügyességgel az ingó alkotmányt.~Az utca
8621 II | kertész volt. Két híres ügyvéd tartott egy irodát Pesten.
8622 I | Futottam önmagam elől. „Ő” üldözött: az „Én”.~Azok a bölcsek,
8623 XIV | aztán megfordult a kocka. Az üldözöttekből lettek üldözők. Akiknek
8624 XIV | Az üldözöttekből lettek üldözők. Akiknek a családja gyászt
8625 IX | őhozzá, az ellenségei által üldözve, feleségestől, gyermekestől.
8626 VI | egyik oldalán van kettős ülés, amelyben jól-rosszul lehet
8627 VI | elhelyezkedve a kényelmes ülésben. Nekem és leányomnak maradt
8628 IX | reklámcsinálásnak!~– No, hát ülj le ide a triposra. S beszélj,
8629 IV | hogy engedjék meg, hadd üljek le egy percre az íróasztalomhoz,
8630 I | életmódom, mint a kovácsnak az üllő és kalapács. Keresem, és
8631 VII | Szegény másoló piktorok ott ülnek egy-egy bronzkemence mellett,
8632 XII | szeretek vele egy asztalnál ülni. Csak akkor tudok enni,
8633 I | Pedig mégis le kellett hozzá ülnöm: a nagy halmaz vigasztaló
8634 VI | szegletbe, ahol úgy kell ülnünk, mint a Memnon szobornak.
8635 IV | körülszárnyalva félkörben alacsonyabb ülőhelyekkel, melyek közül nem hiányzik
8636 XII | tréfát, hogy a sziklaszékes ülőket egyszer csak megkereszteli
8637 XI | úgy kínálják a kocsiban ülőnek, amit kinéznek belőle, hogy
8638 XIII | Pillanat múlva már ott ülsz a nyergében a Leviathánnak,
8639 XI | az asztalnál oly feszesen ültek, mintha az úrvacsoráját
8640 II | odahozta hozzánk, hogy ültessük ki a szabadba, elmondva
8641 V | jó álomital-keverő barát ültethette a szeretők emlékére, a rozmarin
8642 II | sündisznónak. Az első évben magunk ültettük el a gyümölcsmagot, s mikor
8643 II | mi fáinkat!~Amiket magunk ültettünk. Mikor megvettük azt a svábhegyi
8644 XII | sűrűn vannak egymás mellé ültetve, hogy a koronáik összeborulnak,
8645 III | Sándor öcsémmel együtt ültünk a szobában hárman, közel
8646 XIII | szemben állva és nem háttal ülve a csónak orrával. Ezért
8647 XI | Éppen úgy, mint a mi „Büdös”-ünk Erdélyben.) Egy darab kénjegecet
8648 IX | darabjáról, melyet a holnapi ünnepélyen fognak előadni, amelyhez
8649 XI | Egy napon Isis főpapja, ünnepélyes ornátusban látogatást tett
8650 VIII | de azok sem olyan komoly, ünnepélytartó harangok, aminők minálunk
8651 XIV | ember számára. Ez már igazán ünnepnap lehetett. És közben folytak
8652 XII | polgártársaink valami nagy ünnepük alkalmára hozatnak távol
8653 I | hogy milyen mély volt az az üreg, amibe lebocsátották, s
8654 XIV | visszatértünk (a csolnakot üresen eresztettük vissza Sorrentóba:
8655 I | megmelegedni.~Milyen nagy volt az üresség körülöttem, mikor hazakerültem!
8656 XI | egy tőrt, hogy a szívembe üsse; hanem egy perselyt, s azt
8657 I | keresztnevemet; aki csúfolt érte, az üstöke bánta.~Később aztán, mikor
8658 XI | műszavakat használni, az ütér és a visszér: ez a két nevezetes
8659 X | venni: olyan elektrikus ütést kap tőle, mint a legjobb
8660 X | egyik lábával az egyik pókot üti pofon, a másikkal a másikat,
8661 IV | fekszik, s azok egymás után ütik bömbölő harangszóval az
8662 IV | valamennyinél hiányzik a zárhoz való ütköző. Odakünn pedig jégdara esik,
8663 XI | talány az, hogy ugyan mi ütött a rómaiakhoz, hogy a maguk
8664 IV | campanilék órái hat órát ütöttek reggelre, s én még mindig
8665 IV | szárnyas lónak ez a mulatság: ütöttem ostorral, vágtam sarkantyúval,
8666 IX | gipszalak, aki ott fekszik az üveg alatt a múzeumban). Mit
8667 X | fején, melynek két nagy üvegablaka van; a fejből két tömlő
8668 IX | gipszbe öntve ott fekszik az üvegalmáriomban; saját maga alkotta szobor,
8669 XI | selyem és csipke, a gyönyörű üvegáruk, az ékszerek, az antikok
8670 IX | vidua szemeiből, siettek az üvegcséket alátartani.~– Látod, Naso? –
8671 IX | ancilla, azokkal a hosszúkás üvegcsékkel, amelyekbe a hölgyek könnyeiket
8672 XI | aranyhalakat árul. Három öblös üvegcsobolygó egymás fölé helyezve, tele
8673 IX | és amfórákban, úgyszintén üvegekben és halhólyagokban, bivalyszarvakban
8674 XIII | naranccsal. Ellenben a konyakos üveget sem feledtem el a zsebembe
8675 XI | ékszerek farkasszemet néznek az üveggyöngyök árubódéjával; a gazdag pénzváltó
8676 III | Különösen minek a bánatot még üvegházban tartani, és tenyészteni?~
8677 XIII | átlátszóvá lesz, mint egy üveghegy: nincs előtte menekülés,
8678 IV | jégdara cimbalmozott az üvegtáblákon, s az öt körmöm összegémberedett,
8679 VI | annyiféle hangból kiáltani, üvölteni, a szó végtagját cifrára
8680 IX | lehetett hallani a proeficák üvöltését künn az atriumban; amint
8681 XI | kíván melegháznak; ilyen üzdéhez nagy úr kell. Tehát be kell
8682 XI | utcán szintén akadt valami üzlete. Egy úriember a járókelők
8683 XII | gyümölcsfák nem tartanak ugar-évet.~Amíg nekem a hortikulturális
8684 IX | aki a trampolinról a vízbe ugrani készül, az úszómester „Eins,
8685 IV | szemem a kindzsálon, csak egy ugrás még, s folyik a vér itten,
8686 XIII | segítettem a leányomat. No, úgy-e, hogy „Jó a dolog, jó a
8687 XI | hitéből. Szép is volna: ugyanabban a könyvben, ahol az olvasónak
8688 XI | romokat, népek csodájára, s ugyanakkor egy új hegyet tolt fel magasra,
8689 XI | porcelántányérral vis-à-vis ugyanannak az utánzata papírmaséból,
8690 III | percnyi pontosságú megérkezés, ugyanazok a cigányok Érsekújváron,
8691 IX | műremekeket, mintha mind ugyanegy művésziskola készítette
8692 IX | aztán eszébe jutott, hogy ugyanezt a Clodiát egyik imádója,
8693 IX | jeget, zúzt jelent. Lásd ugyanott.)~Ezért álmodtam én hát
8694 XIII | magyarul beszélünk, hogy „ugyebár, ti muszkák vagytok?”~Mit
8695 I | halotti koszorúkon; dolgozni úgyis képtelen vagyok, majd talán
8696 IX | nyelvészeti szakosztályból (ahol úgysem veszik semmi hasznomat)
8697 IX | tömlőkben és amfórákban, úgyszintén üvegekben és halhólyagokban,
8698 XI | művészet titkaiba, ahogy azt az újabb kor követeli: nagyot lépni,
8699 V | kőhalmaz valamennyi. Az újabbkori lövegek előtt egy napig
8700 IX | amfiteátrumot helyreállítva, újakat építve: azok között egy
8701 IX | piedesztáljainál húst mérnek, s az újdonatúj szandáljaimat bepiszkolom
8702 IV | olaszul, hogy a hírlapi újdonságokat megértsem; hanem az megeshetik
8703 IV | észre, hogy a kabát két ujja össze van varrva: hisz ez
8704 VI | a kezei is beszélnek az ujjaikkal, keresztül az asztalon.
8705 IV | rendőr felgyűrte kabátja ujját a karjáról, hogy megmutassa
8706 IX | kinyújtott karja, összetett ujjhegyekkel a feje fölé emelve?~Az ember
8707 XIII | közé akadva egy-egy kis, ujjnyi hosszúságú bökle, amilyenből
8708 I | viszont engedjék meg az újkorszak bölcsei, hogy beszéljek
8709 II | országházban. – És most az újon kisarjadt fa a fél házat
8710 XI | katonák. Itt tanítják be az újoncokat a hadi művészet titkaiba,
8711 XI | könyvárus ponyvairatokkal, újságszatócs, viaszbábok, cifra gyertyák,
8712 IX | epilógomnak megadhassam az ultima limát. Behoztak egy háromágú
8713 XI | közben hangosan számlálja: „Un, duo!” A gyakorló századot
8714 X | segedelem”; íme, midőn már az unalom szörnyetege az életünket
8715 XIV | mindenkitől. Szomjúzta a vért, és undorodott tőle. Kívánta és utálta
8716 I | meggyűlöltem azt az íróasztalt; undorral, iszonyattal közeledtem
8717 IV | derék magyar családtól, a jó Ungeréktől, kiknél leányom, mintha
8718 I | mellett, én pihenhettem volna, unszolt is mindenki.~Egyszer aztán
8719 XI | hozzá; utóbb aztán a többi urak és hölgyek (művészek) szintén
8720 I | ravatalánál. A legmagasabb uraktól a legszegényebb koldusnőig
8721 VIII | eldugott templomnak. A halmokat uralgó ódon erődök komor, sötét
8722 V | világtörténetbe vérrel beírt nevű nagy uralkodóiknak, s az emlékek kőből, ércből
8723 X | rendesen kétszerte nagyobb az uraságnál, s annálfogva erősebb is.~–
8724 VIII | civilizált világban, az uraságoktól levetett ócska ruhát nyűvi
8725 IV | szállok tovább a felséges űrben, ahol nincs többé „idő”;
8726 XI | odavonja. A hintókon elegáns úrhölgyek, kíváncsi idegen arcok szemüvegezik
8727 IV | írjak nehány sort annak az úrhölgynek, aki a fejünk fölött zongorázik,
8728 XI | akadt valami üzlete. Egy úriember a járókelők közül odajön
8729 IX | chirurgiai szerszámok, urnák, fazekak, s azokban az ételmaradványok;
8730 VIII | lógnak le az utcára, s egyik úrnő megszámlálhatja a másiknak
8731 XIV | el minden érzékeinket, s úrrá lesz felettünk. Jó szerencse,
8732 II | akik nagy, betöltetlen űrt hagytak maguk után. S én
8733 XI | feszesen ültek, mintha az úrvacsoráját költenék el, s villahegyre
8734 X | köpönyegem kezdene el magától úszni, a másik, mintha egy kulacs
8735 IX | vízbe ugrani készül, az úszómester „Eins, zwei!” szavára; két
8736 IX | Cajus Plagius; egy kinyalt, utálatos szépség, akire ráillett
8737 XIV | undorodott tőle. Kívánta és utálta a kéjt és a mámort.~Ez a
8738 I | gyorsabb járáshoz kezdtem: az utam kezdetén éppen alája estem
8739 XI | be a kiáltozással, hanem utánaszaladnak a hintónak, s úgy kínálják
8740 I | élet és az igaz szabadság utáni vágy csodatetteinek hőse,
8741 VII | kidomborítani? Ki bírja ezt csak utánozni is? Nem is próbálgatják.
8742 IV | felöltöztem. Az óra éjfél utánra járt. A veronai nagy vendéglő
8743 XI | vis-à-vis ugyanannak az utánzata papírmaséból, 50 centesimo;
8744 XI | antikok és azoknak remek utánzatai, a bútorok, az acéleszközök,
8745 XI | melyeket a műértő ugyan csupa utánzatoknak ismer fel, s a felső-olaszországi
8746 XI | szentképek, olcsó korállfüzérek, utánzott borostyánkő, lávaművészet,
8747 XI | sárban, egypár ablakon kinéző utas számára, akik tízkrajcárokat
8748 VI | a nagy vendéglő összes utasai egybe szoktak seregleni,
8749 XIII | egymást biztatva, meg az utasokat: „Corragio per voi, maccaroni
8750 IX | Pompejibe jön, Gulliver utazása jut az eszébe; amott a fenséges
8751 VII | lábánál. Az álomképek gyorsan utaznak. És belőle kiszállt megint „
8752 VI | gomblyukába akasztva, mint az utazó koncertvirtuózok az érdemrendjeik
8753 VI | A társaságban, az együtt utazókon kívül, senki sem ismeri
8754 III | vasúton, ha másodmagammal utazom, féltő gondosságból zsémbeljek
8755 XI | Azt is de sokáig hozzák!~Utazónak (nota bene aki egy ritka
8756 XIII | az ebédnél) még egypár utazóval megszaporodott a társaságunk:
8757 I | olyan álmatlan. Egész nap utaztam: az íróasztalomtól a betegem
8758 III | magát. S hogy tud az álom utaztatni! Villany, repülőgép mind
8759 III | szibériai útitársam? Hányszor utaztunk együtt hasonló vidékeken
8760 IV | tökéletlenség ejtette velem útba az Izár melletti Athenaet
8761 VIII | egyedüli népsajátság, amit útban találunk. Nincs már népviselet;
8762 IX | házánál, bevágok a Mercur utcába, hogy a szemközt jövő curriculumok
8763 XI | templomát elnevezték. Szűk utcácskán át, alacsony házikón keresztül,
8764 VIII | tökéletesedik.~Egy szentkép előtt az utcafélen látunk egy dudást, egy klarinétost,
8765 V | teljes múzeum, hol minden utcafordulónál egy-egy régmúlt század képével
8766 IX | támasztott azokban a szűk utcákban, a nyitott házakban, hogy
8767 XI | jutunk, szűk, tekervényes utcákon keresztül kell bandukolnunk,
8768 XI | illattal hívogat.~Ez a Toledo utcának a fényes oldala. Most következik
8769 XI | részekkel, s aki most itt énekel utcaszegleten, esőben, sárban, egypár
8770 XI | folytatásával a Capodimonte utcával lehet olyan hosszú, mint
8771 XIII | mély völgyeket áthidaló útcsarnokaival (viadukt); a hegyoldalban
8772 IV | appetitoriumnak az olaszországi úthoz. Közbe egy kis Bädekker-tanulmány.
8773 XI | súlyosan elvádolt püspöknek. Az útikalauzok, könyvek és eleven vezetők
8774 IV | amelyben mindkettőnk egész útikészlete elfért. A gyász toilette-je
8775 VI | beszéljen is, a legnyájasabb útitárs: egyszerre közlékennyé lesz,
8776 III | vagy netalán szibériai útitársam? Hányszor utaztunk együtt
8777 III | hol jártam!~Én azonban útitársat is vittem magammal: a leányomat.
8778 XIV | már annyit megöletett, aki útjában állt! Végre kitalálta, hogy
8779 XIII | s bevilágította éjjel az útjukat fölséges lángoszlopaival…
8780 XI | elkísérje posilipói kéjlakába. Útközben a Santa Maria del Porto
8781 XIII | mint egy magyar vezérnek az útlevele; kapott érte szállást, bő
8782 XI | gitározik és táncol hozzá; utóbb aztán a többi urak és hölgyek (
8783 XI | Toledo utca és a húspiac.~Az utóbbit elég egyszer végigutaznunk,
8784 XIV | forintnyi kincset hagyott utódaira. És mégis átkozott lesz
8785 XII | hazámból, ide jönnék napjaim utóhadát számlálni a La Cocumellába.~
8786 IX | sokkal jobbat teszek az utókorral, ha ezt a bolond álmomat
8787 VII | lelket agyonnyomja. Ki bírja utolérni azokat az óriásokat, akik
8788 XIV | másodszor). Sorrentón túl utolért bennünket egy hatalmas zápor,
8789 III | gyönyörűségeket úgy árulják úton-útfélen, mint az eau gazeuse-öt;
8790 XIII | itthoni szokás szerint) útravaló collatiót csomagoltatott
8791 XIII | haragos zöld volt.~Ma nehéz utunk lesz rajta.~Azért mégis
8792 XI | most helytelen gúnyt fogunk űzni a nép hitéből. Szép is volna:
8793 IX | őt leírtam. Mikor Apolló űzőbe vette, a lenge öltöny odatapadt
8794 XI | az fizeti a legnagyobb uzsorát. Velünk jött az én kedves
8795 XIV | a kis magányos szigeten űzték egymást a víziói.~A világ
8796 V | V. Verona~Verona maga egészben
8797 XI | Budapest Andrássy útja, Váci és Dorottya utcája összevéve
8798 I | azt a tizenhetedik ívet, s vacsora után leültem ismét dolgozni.
8799 I | történt. Ezen a napon tudtam vacsorálni. A lélek megadta magát,
8800 III | Azután elköltjük az egyszerű vacsorát, s hogy jobb legyen az álmom,
8801 II | szőlője gunyhójába, s ott a vadászfegyverével agyonlőtte magát. És az
8802 XI | akkora fürtön, minő egy vadgesztenye bokrétája, ott találjuk
8803 IX | nem lehetett megízlelni; vadkanfejet, mely haraphatatlan volt;
8804 XIV | szigorú erkölcsű özvegye. Ezt vádolá be a Capri sziget ura előtt,
8805 XII | remete harangja siketes vadonban!”) véget vet az ábrándozásoknak.
8806 II | ojtottam be az itt talált vadoncba ezt az ágacskát; már a harmadik
8807 IX | Pompejiben. Ott mindjárt eret is vágnak, ami a Scorpio jegy alatt
8808 VI | Richtig! Mikor a flórenci vagon „E vietato di fumare” szakaszának
8809 VIII | jövő vonat; jelzőlámpák, vagonsorok, veres és fekete épületek
8810 XI | márványt, mintha vésővel vágtak volna bele lyukat, folyvást
8811 IV | mulatság: ütöttem ostorral, vágtam sarkantyúval, míg megadta
8812 VII | áradva, s harsogó robajjal vágtat a zuhatagon alá, mely éppen
8813 IV | egyedül aludjam…~Azután egy vágtatással leutaztunk Veronáig. Ez
8814 VIII | szamárvontatta talyiga. Ez mind vágtatva kergeti egymást, a kocsisok
8815 VIII | ez a tenger. – Ez az én vágyaimnak a tárgya.~Ah! Ha én a tenger
8816 I | erőmet, az út bosszúságai vágyamat az „itthon” után.~„Itthon?”
8817 XI | földanyánk ajkának csókja után ne vágyjék halandó gyermeke.~Egy szűk
8818 XIV | egyszerre. Rettegünk az égtől, s vágyódunk a földre. Elfeledünk mindent,
8819 II | mintegy hagyatékul. Utána szép vagyon maradt a rokonaira; tehát
8820 X | pók (láttuk, hogy csak a vagyonáért tette a szépet!) megragadja
8821 XI | már életét, vérét, összes vagyonát felajánlá imádott hölgyének
8822 XIII | hanem egyúttal a gyomrom is vágyott a megkönnyebbülésre. Kezdtem
8823 V | azt a helyet, ahol Rómeó vágytársával haláltusát vívott alvó kedvesének
8824 VI | az élvezetet. Erre a sok vajas ételre nagyon jó az. Egyszer
8825 XIV | most egy tehenész köpüli a vajat.~Itt állok a magas szikla
8826 I | meleg, mindig az.~ ~De vajjon azért, hogy azt a koszorúkkal
8827 XII | természettől, részben emberi kéztől vájt tágas folyosók, melyekből
8828 XI | paradicsomon túl a magasban a vakító fehér hóhegyek. Ilyent a
8829 VII | vagy bronzból van alkotva, vakolatra és vászonra festve; az építész,
8830 XI | arianói püspök festeté vala, s hogy az a deli hölgy,
8831 XII | lejutni egész a tengerpartig. Valahára egy igazi tengerpart, ahol
8832 XI | reggeli sétáikat végzik. Valahogy csak rátalálunk a Piazza
8833 VII | lángész együvé halmozott. Valahol azt írtam, hogy amidőn elveszett
8834 I | menjek el rövid időre utazni, valahová, ahol melegebb a napsugár,
8835 XIII | vállalkoznék, hogy innen átvigyen valakit Capriba; ha már elvisz bennünket,
8836 IV | sem lehet bezárni: mind valamennyinél hiányzik a zárhoz való ütköző.
8837 II | lett, én magam ojtottam be valamennyit nemes gyümölcsbe. A feleségem
8838 IV | álom, jobb, mint az álom. Valamerre szállok; gyorsabban, mint
8839 IX | legújabb római pletykák.~– Valamivel régibb az, melyet már hallanod
8840 I | utánam?~Erre a kérdésre adott válasz odafenn az a cím: „Utazás
8841 XIII | csak egy átlátszó ablak választ el tőle. Egy percig tart
8842 XIII | ugyan kényelmesebb utat is választanunk; visszakocsizni Nápolyba,
8843 XII(1)| szoba terasszal, reggeli választás szerint, délben villás lakoma,
8844 XI | Bajaet egy kis tengeröböl választja el; hajdan a hatalmas Róma
8845 VIII | hogy csak a templomaik választják el őket egymástól, s a szorosan
8846 IV | agyban! Jöttek hozzám a választó polgárok s fölkértek, hogy
8847 VII | festők képeik hátteréül választottak. Aztán a tengeren végig
8848 III | alkotó magasabb jellemeket választottam vezéralakokul, azoknak a
8849 IX | köpönyegedet, s végy rajta valeriánát”. Az pedig nem kapható másutt,
8850 IX | mert ő bérelte ki az egész valeriánatermő dalmát partot, s a publicum
8851 XII | Narancsnak, citromnak annyiféle válfaját látjuk itt, mint otthon
8852 IX | a nyaka elvész a kövér vállaiban, a karjai olyan vastagok,
8853 XII | a mi törzsvendégeink nem vállalkoznak a szobából kimenetelre soha.
8854 XIII | arany a világon, amennyiért vállalkoznék, hogy innen átvigyen valakit
8855 IX | ugyanazon mester kezére vallanak. Itt nagy gazdagságnak kellett
8856 XIII | egy didergő szép asszony vállára egy rongyos szűrt dobnak;
8857 III | realizmusra. Ez a mai kor igazi vallása, melynek mindenki hódol.
8858 IX | de én azóta a palesztinai vallásra tértem, amely tiltja a felebarátom
8859 IX | közül, akik a palaestinai vallást fölvették. A caesar megengedte
8860 IX | emberalakoknak egyike sem érne vállig egy mostan itt lakó embernek.
8861 XIV | ellenben a saját tulajdonának vallja a barlangot. E fölött per
8862 IX | szakosztályba.~Hanem biz én, valljuk meg az igazat (ki levén
8863 XI(1)| elkezdett az álhajam zölddé válni. „Mi a csoda ez? Hiszen
8864 I | elvesztettem, hanem egész valóm kiegészítő része, ami az
8865 I | hozzáképzelés nélkül, pusztán a valónak összeállítása, a vezérelv
8866 I | múzsáját is eltemette.~S ez is valóság.~Pedig ez nekem mesterségem,
8867 XI | mert itt van Nápoly, a maga valóságában.~A Toledo utca (ma már Strada
8868 XII | felséges természet egy napra. (Valószínűleg minden nagy eső után visszatér.)~
8869 III | népéletét igyekszik híven, a valótól ellesetten visszaadni. Én
8870 IX | esztendő előtt, ott ők porrá váltak, a vulkánhamu pedig, forró
8871 XIII | kellett annak sehol bilétet váltani, vendéglőt keresni, azt
8872 XIV | csarnokokban éjjel-nappal váltogatták egymást. A Trimalchio által
8873 IV | szokás szerint írjam alá a váltóját, azt feleltem: „Nem írok
8874 IV | kenyéren, vízen inkább; de több váltót ne írjunk alá!” Ezzel végképp
8875 VIII | szél jött, annyiféle színt váltott; egyszer egy hosszú sávon
8876 VIII | nem képzeli, hogy annyi változata lehessen a rohoda illatnak,
8877 X | rózsa és smaragd minden változataiban. Egy actiniának a kinyílt
8878 XIV | vérengzés milyen mesebeli változatait regélik el kortársai, minők
8879 IX(1)| kell: ~ Héjh, mily változatok! Én «zár» lettem; te esetlen.”~
8880 VIII | sár, csülökig érő; szemét, változatos; bűz, kimondhatatlan. Ez
8881 II | mely örökké meddő. Ezt már változatosság kedvéért egy fiúgyilkos
8882 I | egyedül hű elem. A lég egyre változik, hol izzaszt, hol dermeszt;
8883 X | ha megijesztik, színét változtatja, egy percben rózsaszínű
8884 I | hogy hozzá adnánk, vagy változtatnánk rajta. Aközben pedig fel
8885 IV | De hát lehetséges-e azt változtatni? Az ágya mellett állnak
8886 IV | Budapestre akarok utazni, váltsak jegyet München felé, ez
8887 XI | valami közép lény a kő és a vályog között. Ez újkori négyemeletes
8888 IV | havasain keresztül. Az olasz vámhivatalnokok ellen sem lehet semmi panaszunk,
8889 IX | attól kérdezém, hogy itthon van-e Meleager.~A szabados azt
8890 XI | rézpénzünk mind hozzájuk vándorolt. Arcaikat, alakjaikat nem
8891 III | akinek jobban tetszik, vaníliával. Ha nincs „otthon”, van „
8892 IV | ágyhoz van „egy” akkora kis vánkos, aminőt nálunk fogfájós
8893 XIV | Macro, s letakarva a száját vánkossal, segített neki jobblétre
8894 V | A hegytetőkön a roppant váracsok, melyeket az osztrákok építettek,
8895 XI | Pompeji-beli Isis-templom várakozásunkon alul maradt. Három kolosszális
8896 XI | nő valaha? Akinek ilyen varázserejű bájos hangja van; aki így
8897 XI | alagút, a kilátás a st.-elmói várból, mind méltó megemlítésre;
8898 XI | Bajaeba. Előbb azonban egy kis vargabetűt csináltat velünk az oroszbarátság.
8899 IX | oraculumát, az egyik azt várja Dianától, hogy segítse meggyógyulni,
8900 XI | oldalán levő szádához állva, várjuk, hogy a kisfiú visszatérjen
8901 V | Verona volt a bevehetetlen várnégyszög egyik sark-fundamentuma.
8902 I | mozzanatokat, a magyarázatra váró helyeket, a futólag vázolt
8903 XIV | kék barlang is az. Capri városa ellenben a saját tulajdonának
8904 XIV | művészi körútjukban a lagúnák városát meglátogaták, őt is felhívták
8905 XI | gyalogút kanyarog fel a városból odáig: gyalog kényelmesebb,
8906 VIII | előttünk terül el a gyönyörű városi park, örökzöld fáival, hosszú
8907 XI | tol fel a mélységből, s városokat elsüllyeszt, máskor századokra
8908 VI | december elején. – Menjünk egy várossal közelebb a nap felé. Veronában
8909 XI | ember dolgozik késő estig, varr, fon, fúr-farag, ráspolyoz,
8910 XII | az egyiknek a tetején egy várromhoz hasonló szürke faltömeg
8911 IV | milyen szép hálókabátot varrt a számomra, születésnapomra.
8912 IV | kabát két ujja össze van varrva: hisz ez a kényszerzubbony!
8913 IX | convivák már türelmetlenül vártak rám. A házigazdám még kétszerte
8914 XIV | összegyűltek halálos ágya körül, s várták, míg átadja lelkét az alvilági
8915 IX | a légvonattól, hogy alig vártam a reggelt, hogy borbélyt
8916 II | feléje volt fordulva; tőle vártuk: mit fog mondani az országgyűlésen,
8917 IX | mindennemű dirib-darab; vaságy, vasláda, főzőedények, chirurgiai
8918 IV | fújtató; különben is jobb a vasajtót zárva hagyni, mert ha ezt
8919 VIII | Aztán megindul a mozgó vásár: mindent az utcán árulnak,
8920 XI | tolongó nép között. Ha valaki vásárol tőle, térdre bocsátkozik,
8921 VIII | szekér, ezen hordják be a vásárosok az élelmiszereket; ez a
8922 II | sem azért mondom, mintha vásárt akarnék vele csapni, nem.
8923 V | emberek alakjait cinkből, vasból, s bekenik bronzpatinával;
8924 V | mely kétfelől meg van rakva vasekékkel, boronákkal és rostáló gépekkel.
8925 V | a várost; de több kő- és vashíd köti össze a két partot;
8926 VIII | ájtatosságot, hanem recsegő vaskondérok, amiket riasztó kongással,
8927 IX | mindennemű dirib-darab; vaságy, vasláda, főzőedények, chirurgiai
8928 XII | mely olyan fekete, mint a vaspor: közte csigahéjak, égszínkék
8929 IX | egy-egy négyszögű lyuk vasráccsal itt-ott az utca felől, befelé
8930 VIII | ötemeletesek, minden ablaknak vasrácsos erkélye van; erre az erkélyre
8931 XI | vékony, mentől feljebb, annál vastagabb; következik egy egész sugárút
8932 IX | vállaiban, a karjai olyan vastagok, hogy jó volna, ha az én
8933 IX | valami jégtartó vederben állt vastagon a szirogy. (Ez is dunántúli
8934 XIII | ingyen szállítá minden olasz vasút és gálya, nem kellett neki
8935 III | egy sírdomb körül. Az első vasúti futamodás Budapesttől Bécsig
8936 VIII | futnak el mellettünk; a vasútról átszállunk a hotel-omnibuszba,
8937 XII | vannak, azokra feszítik ki a vászonernyőt. És erről a teraszról odalátni
8938 VII | van alkotva, vakolatra és vászonra festve; az építész, a kőfaragó,
8939 I | regénynek feldolgozni. Akár vázlatban elmondva, akár költői fikciókkal
8940 I | váró helyeket, a futólag vázolt érdekes alakokat, a homályosabb
8941 IV | összejöttem egy jótékony egyleti védasszonysággal: „Láttam nagysádnak az árváit;
8942 XIII | előtte menekülés, csak az a védelem, hogy azt a te dióhéj járművedet
8943 I | mindig menedéket nyújtott; ez védelmezett, megsegített, megvigasztalt,
8944 X | a kinyújtott két ollóval védelmezik a pozíciójukat. Egyébkor
8945 IX | kelyheiben, mint valami jégtartó vederben állt vastagon a szirogy. (
8946 XIII | tengeren. Itt igen jól, széltől védett kőgát van, melyről a kisebb
8947 XII | nem zárja el mesterséges védgát a felséges nagy urat a földtől.
8948 III | Álmában a zsarnokot nem védik a testőrei: áldozatai odaléphetnek
8949 XI | vulkán tetejébe. Nápoly védszentjét itt fejezték le, ezen a
8950 IV | Én átláttam, hogy most védtelen vagyok. Ravasz voltam; úgy
8951 II | ott várni be, elmerengve, védtelenül, míg a diadalmas hordák
8952 XI | kápolnában a nép láttára végbemegy, a főutcákon végig hordoztatik.~
8953 IV | amely minden emberi létnek a végcélját képezi. Más európai vendéglőkben
8954 IX | amandi”-t.~Az étekfogásoknak vége-hossza nem volt. Hoztak egész pávát
8955 V | áll a szobor még a piac végében, mely Velence szárnyas oroszlánját
8956 I | kötet elkészítését ez év végeig megígértem a kiadónak, Ráth
8957 I | azzal a szóval, hogy a „végek vége” előtt állunk. A halál
8958 XII | harangja siketes vadonban!”) véget vet az ábrándozásoknak.
8959 XII | száraz a fövény. Esernyőnk végével beleírjuk a neveinket jó
8960 XIII | tervez: – a magas kormány végez”. Most éppen az odavezető
8961 XI | gitároznak és énekelnek. Ebéd végeztével átmegy az úri társaság (
8962 I | napokban gyöngülve, hogy csak végig-végig estem hosszában a földön,
8963 XIV | Róma császárja Capriban végigálmodott.~S a rossz álmoknak még
8964 III | álmait kerülje, az éjszakákat végigdőzsöli, víg pohár és dévaj társaság
8965 XII | támaszkodom, s hirtelen végigfuvall a szél a levélárva ágakon,
8966 II | amelyen én járok, előttem végighaladni és elbukni láttam – és akik
8967 XIII | barlangok. Amint a csónakunk végighaladt a part mentében, a mélyen
8968 III | csak lát, de nem ismer. Végigjárhatom fél Európát, s mikor visszakerülök,
8969 II | kezdett már megfakulni, végigjárt a sétányon, s mindenkinek
8970 II | tudtam járni. Mégis mindennap végigjártam; nem egyszer, többször is.
8971 IX | igazgatója nagy előzékenységgel végigmagyaráz előttünk, s végül felajánlja
8972 VIII | Pályadíj-versenye a kapcának. Aki végigmegy a hosszú utcán, élő fogalmat
8973 III | alatt egy nap történetét végigmutatja, benne van virradat, alkonyat,
8974 IV | engedett pár órát a képtárak, végignézéséhez; a többi részét a napnak „
8975 IX | műemlékeit, házi eszközeit végignézte, alig jutott egynek eszébe,
8976 XI | Az utóbbit elég egyszer végigutaznunk, hogy feledhetlenül emlékünkben
8977 VIII | vára mögött lement, s a végragyogványa annak az ablakain keresztültört;
8978 III | vénségére megjött neki az esze. Végre-valahára ő is rátért az egyedül idvezítő
8979 XIII | nem bírta legyőzni; ekkor végső nekitürkőzéssel elkeríti
8980 VI | kiáltani, üvölteni, a szó végtagját cifrára elnyújtva, mindaddig,
8981 II | Brutust Philippihez idézte a végtalálkozóra, sem az, mely Macbeth kezéből
8982 VIII | nyűvi tovább.~Ez az utca végtelenre látszik nyúlni; azt hisszük,
8983 III | tüzet; s ismét nekiültem a végtől végig érdekes olvasmánynak,
8984 I | lehetővé tudja azt tenni! A végveszély, a kétségbeesés utolsó perceiben
8985 IX | helyzetben, a melyben a végvonaglása hagyta. És az emberalakoknak
8986 IX | Add el köpönyegedet, s végy rajta valeriánát”. Az pedig
8987 IX | hívathassak, aki alkalmazásba vegye rajtam a hírhedett forceps
8988 IV | kedves barátom, hogy részt vegyek azon mély fájdalmadban,
8989 I | neje meghal, azonnal nőül vegyen egy leányt, aki gazdag és
8990 XIII | sárga lombbal; feljebb az is vegyül az ilexszel, míg utoljára
8991 IV | odamennünk, hogy búcsút vegyünk egy időre leányomnak második
8992 II | következett el rájuk az a végzet, hogy saját kezükkel törjék
8993 XIII | nem fullad a vízbe!”) Minő végzetes prófécia volt ez! Hát nekem
8994 X | mely nagy papagájcsőrben végződik, amivel az áldozatát összemorzsolja;
8995 XIII | te, világ ura: „Caesarem vehis!”, azért a te arcod is olyan
8996 X | cukorfonál; minden hártyánál vékonyabb, nem látszik rajta se szem,
8997 IV | mitől döglenek a rémek! Ide veled, kalamáris!~Otthon, még
8998 IX | tanácsokat adni. Meleager véleménye az volt, hogy a bacchánsnők
8999 V | még a piac végében, mely Velence szárnyas oroszlánját hordozta;
9000 XIV | énekestársaság derék basszistája a velencei dózse palotájával. Mikor
9001 I | át nem hidalt hézagok, a véletlenek és lehetetlenek tömkelege,
9002 X | hegymászó kirándulásban egész véletlenül összetalálkozik Kossuthtal:
9003 X | két sorban. Amint megragad velök valami élő állatot, embert,
9004 XI | komédiázott Néro császár, magas vendége Tiridates örmény király
9005 XII | ugyan nincs kinek. Az átfutó vendégeken kívül három állandó törzstelepese
9006 IX | hozzá menekült fejedelmi vendéget. Ez a tragikum benne. És
9007 XI | kötöttünk szerencsésen. Szép vendégfogadó, azt el kell ismerni; hanem
9008 XI | megviselt állapotja miatt, a vendéglők gázvilágított csarnokaiba
9009 XII | látni.~Pedig ennek az egy vendéglőnek a neve külön fel van írva
9010 XIII | annak sehol bilétet váltani, vendéglőt keresni, azt ingyen szállítá
9011 XII | szabadalma van rá minden vendégnek. A fák oly sűrűn vannak
9012 XI | népénekesek mulattatják a vendégsereget. Bunkónak ezek is elég „
9013 XIII | fiaiknak hítták őket, az olasz vendégszerető lett a megérkezésükre. Nocerában
9014 VI | menjen. Udvarias az orosz vendégtárs is. Arról ismerni rá először
9015 II | Emődi voltak mindennapi vendégtársak, néha Kazinczy Gábor is.
9016 III | Minden asszony, leány, ifja, véne, szépe, rútja veszendő és
9017 II | kortársaitól szeretve, a vénektől pártfogolva, a közönségtől
|