10-atell | ateng-camal | campa-effel | egben-erdob | erdos-fesze | feszi-gyomr | gyors-hotel | hozat-kapca | kapha-kiser | kisfa-latsz | latta-megen | meger-multa | multk-olasz | olcso-quem | qui-sybil | sycop-takar | tala-trist | tromb-venek | venio-zuzt
bold = Main text
Rész grey = Comment text
9018 X | szívókarjuk. Rettenetes állatok.~Venio nunc ad fortissimum virum.
9019 IV | használt, szájába kellett vennie a zablát, és húzni az ekét
9020 X | mint egy széles szalag. (Venus-öv a neve.) És ezek az átlátszó
9021 VII | például a Jupiter- vagy Venus-terem, olyan áhítattal tölt el,
9022 IX | hogy meg ne haragudjanak. Venusnak egy pár galambot, Apollónak
9023 XIV | fiának, Drususnak a neje, a Venustól minden bájakkal felékesített
9024 XII | teraszra nyílik, amely nyáron verandául szolgál; oldalain magas
9025 IV | lüktetett a halántékaimban, a verejték csorgott a homlokomról. –
9026 IV | kényszerzubbony! Minden vérem a fejemnek tódult. „Hát
9027 IX | Az egyik, Emilia, mikor a verembe leszállt, odakiáltott a
9028 XI | tamáskodni szent Januarius vérének megolvadásában! Mindenkit
9029 XIV | a pompa, a förtelem és vérengzés milyen mesebeli változatait
9030 VIII | hírlapvesztegető, halkufár, két fentő vereshagymáért olyan tenorhangokat bocsát
9031 VIII | fűzött hosszúkás dinnyék, vereshagymakötegek, a felfűzött kaktuszfügék
9032 XIII | sárgának látni, a tengert pedig veresnek.~De azért sem hagyom magam
9033 XI | patrícius, aki már életét, vérét, összes vagyonát felajánlá
9034 XIII | törülgették le homlokukról a verítéket; az öreg emberek fiaiknak
9035 III | könnyen segíthet rajtuk. Verje ki a fejéből azt a gondot,
9036 V | nézőt fogadott be, akik a vérmámor pillanataiban kéjszomjasan
9037 X | állatok, melyek gyökeret vernek a földbe, s ha nem tetszik
9038 IV | egy vágtatással leutaztunk Veronáig. Ez a nap kivételesen szép
9039 V | szereti az ábrándjait, hogy ha Veronán keresztülutazik, ne legyen
9040 V | magán az építészeti stílen. Veronát úgy lehetne tanulmányozni,
9041 V | Vezetőnk nem enged addig Veronától megválnunk, amíg a Tomba
9042 XIV | római nő a lányát (annyi vérontásnak okozóját) éhhalállal ölte
9043 XIV | nyílt bevádolás hurcolta vérpadra az ország legnemesebb fiait.
9044 V | emlékeit a világtörténetbe vérrel beírt nevű nagy uralkodóiknak,
9045 IX | Drusillának, akihez írt verseimért a legelső virgácsot kaptam:
9046 IX | is kikaptam azért, hogy verseket írtam – s nem is a „care
9047 IX | galambot, Apollónak egy versemet; a papjának egy sestertiát:
9048 V | kigondolt építész ízlése versenyez az elismerésért. A Scaligerek
9049 II | eresztve indult neki, egymással versenyezni a növésben. És azután, ahol
9050 IX | anapestusokban van írva, s e versnem a régi maszk száján nem
9051 IX | De már erre a döcögős versre csakugyan fel kellett ébrednem.~
9052 IV | A hús, a sejtszövet, a vértekecs, meg a fehérnye az én uram,
9053 II | nevezte ki a magyar kormány a „vértörvényszék” elnökévé. Jobbat nem is
9054 XII | füstfellegeit, s az oldalán vérvörös nyaklánc gyanánt világítottak
9055 V | emlékszobrainál, amelyeken a művész vésője, a lakatos kalapácsa, s
9056 XI | keresztülfúrni a márványt, mintha vésővel vágtak volna bele lyukat,
9057 XI(1)| fedezni, a parókáját előbb vesse górcsövi vizsgálat alá,
9058 I | fáradalmat, nekirohanni a vész közepének, a kétségbeesés
9059 X | menten észreveszi, hogy a két veszekedő fél között a harmadik örül,
9060 III | teljes parádéban, s akkor veszem észre, hogy nincs a lábamon
9061 III | ifja, véne, szépe, rútja veszendő és esendő, csak a kísértés,
9062 II | füredi spanyolmeggyet és egy „Veszerle”-barackot. Mind a kettő
9063 I | a festészetet tanulta. A vészhírre, hogy anyja nagy beteg,
9064 XI(1)| különben egyszer csak azt veszi észre, hogy elkezd mekegni.
9065 IX | melyet a duumvirek szobrai vesznek körül. Most éppen a duumvirné
9066 IX | csak láttad, mikor a három Veszta-szüzet elevenen eltemették, kiket
9067 XI | takarékoskodik a pénzben, de vesztegeti az időt, az fizeti a legnagyobb
9068 XI | sok pénzt el tudnék itt vesztegetni: ha volna. Hisz itt a legritkább
9069 VII | rózsabokrétát ötven centesimeért vesztegettek, mi huszonöt krajcár a mi
9070 IV | Hát te is áruló vagy, vesztemre esküdtél! Azért sem engedem
9071 I | és megnyugodni. Csak a te veszteséged több, mint másé?~Több!~Rám
9072 I | aztán lát a dolog után, nem veszti el az eszét. Másnak is drága
9073 II | őszibarackfa két öles, s derékben vetekedik a mandulafával. Amazt kiölte
9074 I | mindinkább megszerettem, hogy véteknek tartottam volna a történetét
9075 IV | cirógatott, míg rá hagytam magam vetetni; hogy felöltsem az öltönyt.
9076 I | jó szíve”, amely soha nem vétett senkinek, hogy tudott oly
9077 XI | oltárképről, s ott látta a vétkes nő saját magát élethíven
9078 XI | szerint a szemeinkkel is lehet vétkeznünk. Ámde nyomban követi a bűnt
9079 XIV | császárok alatt is egy-egy szép vétkező, ki a római aranyos fiatalságot (
9080 XI | aki övig meztelenre van vetkőzve, előszólítanak, a sajtárt
9081 XII | La Cocumellába pedig nem vetődik más, mint egy-egy német
9082 IX | distrahálja.~Hölgyek nem vettek részt a coenában. Jól megértve,
9083 X | Mikor az ősszel búcsút vettünk egymástól Füreden, akkor
9084 XI | gyakorlótéren az equipage-ok, vetturinók, corricolók, szamaras laptikák,
9085 VII | Danaékat. Azokra még akad vevő. – Asszonyi húst most is
9086 X | ázalagok közé, amik annak a „vevői” (Kundschaft). Itt látjuk
9087 I | lehetetlenek tömkelege, melyből a vezéralak jelleme, mint egy megoldatlan
9088 VIII | tető, semmi kiváló torony vezéralakja nem enyhíti; itt-ott látni
9089 III | jellemeket választottam vezéralakokul, azoknak a történetét vettem
9090 II | által, ellenfeleitől is, vezérállást foglalva egy tettre hivatott
9091 I | valónak összeállítása, a vezérelv követése s a körülmények
9092 II | a magyar emigráció egyik vezérévé, majd a nemzeti ellenzék
9093 XIII | neki más, mint egy magyar vezérnek az útlevele; kapott érte
9094 XIII | csoportosuljanak. Magyar vezérük volt, s az parancsolt az
9095 IX | mi nagy Nasónk.~– No, hát vezess domina Drusillához.~– Itt
9096 XIII | egy nyaldosással, mint a vezetéknév nélküli „Rózá”-kat.~„Hát
9097 XI | vidékét kitanulta; az ő vezetése mellett egy nap alatt bejárhattuk
9098 II | azt is megmondom, hogy mi vezetett erre a tanulmányra? A „Nemzet”
9099 XI | útikalauzok, könyvek és eleven vezetők ugyanis azt híresztelik
9100 XI | úgy lehet, ha az ember a vezetőnek a hátára felül: mert a locsogó
9101 V | sietünk a sírboltjához. Vezetőnk nem enged addig Veronától
9102 XI | köszönetet szavaztat velünk a vezetőnknek a további fáradozásáért;
9103 IX | tojást, s megivott két korsó Vezúv-bort. A borbély eret vágott rajta,
9104 XII | erről a teraszról odalátni a Vezúvra, melynek most a háta mögött
9105 IX | okos gondolat volt attól a Vezúvtól ezt az egész várost ilyen
9106 VI | VI. Nyelvészeti és nemzetiségi
9107 IX | Meleagert rögtön vitték a via sepulchrorumra, elégetni.
9108 XIII | magyar huszár összeakadt a viadalban egy francia lovas chasseurrel.
9109 XIII | áthidaló útcsarnokaival (viadukt); a hegyoldalban elterülő
9110 XI | ponyvairatokkal, újságszatócs, viaszbábok, cifra gyertyák, bicsakok,
9111 X | maximus barlangja; a Hugo Victor által regényben megörökített
9112 XI | csábos szépség neve volt: „Victoria d’Avalos”.~Fölöttébb örülök,
9113 XI | van, ez aláírással „Fecit victoriam”, amit csak az érthet meg
9114 II | amelyben eltűnt.~Az ötödik alak Vidacs Jánosé. Ez is diadalmas
9115 III | utaztunk együtt hasonló vidékeken keresztül! Azt csak az Isten
9116 I | sivatagnak, ellenséges nép lakta vidékeknek, tűrve nyomort, éhséget,
9117 IX | drága gyümölcsöt a Pontus vidékéről: valódi cseresznyét. Ez
9118 II | teleillatozza az egész vidéket.~ ~Akárhová nézek,
9119 XI | is, ki már Nápoly egész vidékét kitanulta; az ő vezetése
9120 XIII | nagyszerű kilátás esik róla a vidékre. Nem mehettünk tovább a
9121 IX | új könnyzápor megeredt a vidua szemeiből, siettek az üvegcséket
9122 VI | Mikor a flórenci vagon „E vietato di fumare” szakaszának az
9123 VIII | valami tíz kéjutazót, aki vígan dalolva jön vissza Pompejiből;
9124 III | egy gyászoló hitves mivel vigasztalja magát? Az a fátyol ott a
9125 I | hozzá ülnöm: a nagy halmaz vigasztaló levél ott hevert, azok közül
9126 XII | három darabon dolgozik: két vígjátékon és egy tragédián. Dacára
9127 X | kordában tartott majsztramra vigyáz, azalatt ez a vakmerő cicisbeo
9128 IX | a halkufárok, hogy ugyan vigyáznom kell, hogy a tintahallal
9129 III | gondosságból zsémbeljek vele: „Vigyázz, hogy meg ne hűlj! Ne rontsd
9130 V | Törjünk le róla egy ágat, s vigyük magunkkal – illúziónak.~
9131 XIII | tapasztalatból), hogy nehéz vihar készül: akkor nincs annyi
9132 I | annak lángját a sors minden viharai próbálták ki elejétől végig,
9133 II | láttam dacolni a sors minden viharaival; láttam bátran megállni
9134 I | nyomor, rideg pusztaság, viharos jégtenger változó képei,
9135 I | félbenhagyott…~Ezt mégsem vihetem sokáig. Megöli a testemet
9136 VII | VII. Flórenc. Az utolsó álomlátás~
9137 VIII | VIII. Nápoly~„Vede Napoli e poi
9138 XIII | nagy fekete-fehér sirályok vijjongva repkednek előtte. Ez már
9139 V | bronzpatinával; magának Viktor Emanuelnek is csak ilyen
9140 XI | órakor Nápoly egész előkelő világa ide jön bemutatni az előfogatait
9141 II | elhomályosítani a vezető lángésznek világát. Nem bírta elviselni azt
9142 II | testünkkel elérhetetlen világba vezet. Mind büszkén tekintenek
9143 VIII | mint mindenütt a civilizált világban, az uraságoktól levetett
9144 XIV | felékesített Livilla. Drusus a világbirodalom leendő örököse nem tűrte,
9145 IX | romemlékek között, melyekben világfordító óriások laktak, a mai kor
9146 XIV | hatalmasoknak: az életunalom, a világgyűlölet, a tehetetlen vágy hozta
9147 IX | történetét a legnagyobb világháborúnak; megtalálnók az úgy keresett
9148 XIV | Elfeledünk mindent, ami a világhoz köt bennünket. Nem tudunk
9149 VII | a festő mind istenszikra világítása mellett alkotott, az világít
9150 XII | vérvörös nyaklánc gyanánt világítottak a még múlt évről emlékezetes
9151 VIII | hogy egy kis tűzfénnyel világítsa meg a torkából kitörő füstgomolyt.
9152 XII | a szent magányosság – a világjárás közepett. Egy futamodásnyira (
9153 X | szaktudós az én kedvenc világomban, a csigák országában.~Mikor
9154 X | felesége. Hogy asszonyság, azt világosan lehet látni az előrészén
9155 XI(1)| zöld legyen a hajam.” Ekkor világosított fel egy másik perruquier,
9156 XI | aljából tódul elő lobogva a világoskék füst; körös-körül nagy darabon
9157 II | azért mégis főbe lőtte magát Világoson, ama bizonyos augusztus
9158 IX | hátul az oecus, tizenkét világossárga oszloppal, a falak is mind
9159 XIV | behódították: ami arany a három világrészben termett, az mind őhozzá
9160 XIV | elpusztított egy várost három világrészre terjedő birodalmában, maga
9161 XII | beszélni senkivel, nem tudni a világról semmit, és nem kívánni semmit.
9162 XIV | látjuk magunk előtt. Regény, világtörténet és mesemondás! Egy nehéz
9163 V | tartogatják az emlékeit a világtörténetbe vérrel beírt nevű nagy uralkodóiknak,
9164 VIII | hogy felülmúlná valamely világváros Nápolyt.~Elkezdik a harangok
9165 III | Elég széles a világ. S a világvárosok Argusz-szeme csak lát, de
9166 XI | úrvacsoráját költenék el, s villahegyre szúrva hámozták a körtét:
9167 XIV | kifizetheti a Kháront.~Jupiter villájában most a tehenek bőgnek. Tiberius
9168 XI | part mentét, fel Bajaeig, villák, fanumok, templomok fedték,
9169 II | csak egy pillanatra, mint a villám. Tudjuk, hogyan halt meg.
9170 X | rákok komédiája~Jég esik, villámlik, mennydörög: miként nálunk
9171 III | hogy tud az álom utaztatni! Villany, repülőgép mind semmi az
9172 X | legelnek. Külön medencében a villanyos rája, melyet a kurázsis
9173 XII(1)| választás szerint, délben villás lakoma, hat órakor bőséges,
9174 VII | mely éppen az Hôtel de ville előtt törik meg. Első éjjel
9175 V | van takarva, csak a szemei villognak elő a széles kalapkarma
9176 X | mutatóujját a szörnyeteg, s vinné egyenesen a papagáj szájához,
9177 II | ültette az ablakom előtti virágágyba. Az ott felnőtt szép nagy
9178 XI | alkotva! A kapuk aljait pedig virágárusok foglalják el, fantasztikus
9179 XI | kéngáz rakja le a sárga virágát, a másikat ők takarják zöld
9180 XI | alakú, finom illatú idei virágcsokrot; az egész kis fa olyan gyönyörű
9181 XI | följegyzése: az „arbutus unedo virágfürtjei ősszel nyílnak, másik ősszel
9182 XI | tele van nőve cserjével, virággal: nagy fát, melynek a gyökere
9183 XI | december közepén; némely furcsa virágnak a nevét sem ismerem, ami
9184 VIII | gyümölccsel rakott kaktusz a virágzó berkenyével, az óriás nád
9185 IX | ege alól Itália mosolygó virányaiba.~Éppen ebben az időben építteté
9186 VII | folyton bejártuk Flórenc virányait. A rózsák ott nyíltak a
9187 XII | képét mutatva a tengernek és virányos partjainak. Az egyik sziklaboltív
9188 IX | írt verseimért a legelső virgácsot kaptam: most újra meglátom.~
9189 XI | elkezdenek polkát, valcert virginálni, s az angol lordok és myladyk,
9190 III | végigmutatja, benne van virradat, alkonyat, dél és éjszaka.~
9191 XI | bejárata~Gyönyörű napra virradtunk. Ilyen nálunk otthon a szép
9192 II | énekelték: „Széchenyi homlokán virul a borostyán!” Egyszer aztán
9193 II | betakarja lombjaival, s mikor virulni kezd, teleillatozza az egész
9194 X | Venio nunc ad fortissimum virum. Itt van a polypus maximus
9195 VI | találtuk a közebédnél látott vis-à-vis-fiainkat, a két angol myladyt: akiket
9196 V | Minden ember kerek köpönyeget visel, s azt a vállán áthajtva
9197 IX | Hogyne, uram? Hisz az orrodon viseled a nevedet: te vagy a mi
9198 XI | mindennapi élet, a kényelem és viselet tárgyaiig mindent maga Nápoly
9199 V | hírhedett veronai kortárs fejét viseli. A képek remekei a perspektívának,
9200 I | hogy az apámnak gondját viseljem”. S itt most egy nagy üres
9201 II | a velük járó titkot: úgy viseljük gondját. – Jól is ápoltuk,
9202 IX | hölgyek, teuton divat szerint? Viselnek-e camaeákat a cothurnusokon?
9203 IV | bolondulva. Úgy kezdtem magamat viselni. Nem szükség azért az embernek
9204 XI | borostyánkő, lávaművészet, viselt ruhák, közben pereces, süteményes
9205 IX | fenn.~Én igen tartózkodólag viseltem magamat, mintha nem is én
9206 XIV | sietett, hogy az ő arcképét viselve térjen vissza a népek közé.
9207 VIII | még a füstfaragó gyerek is visít, hogy „Itt a kéményseprő!” (
9208 I | adni farkasordító tanyák viskóiban, s azokon betegen is, félholtan
9209 II | legalább megenyhültek; amikor visszaadatott, ami legdrágább, a szabadság
9210 I | talán az út gyönyörűségei visszaadják a testi erőmet, az út bosszúságai
9211 III | híven, a valótól ellesetten visszaadni. Én egész hajlamom szerint
9212 V | egyes palotának századokra visszaborongó története van itt, s alakítóiknak
9213 III | élethez, s mindaz, amire visszaemlékezünk, hozzátartozik az életünk
9214 I | előérzettől ösztönözve, visszajött. Nem segíthetett rajta többé.~
9215 XIII | Ez jól esett. A sirályok visszakacagnak.~S így jön egyik torlat
9216 III | Végigjárhatom fél Európát, s mikor visszakerülök, írhatok a templomokról
9217 XIII | kényelmesebb utat is választanunk; visszakocsizni Nápolyba, s onnan korán
9218 XI | sajátítani. Azután megint visszakopognak a kecskék a lépcsőkön.~A
9219 IV | álomrontó zenegyakorlatot. Visszamegyek a dolgozószobámba, s leülök
9220 II | már minden kertésztempót, visszametszettem, karikára hajtottam, meggyűrűztem,
9221 XI | az óriás kebelnek megint visszasüllyeszti őket a mélybe, és azalatt
9222 XIII | a felkelő nap, a felhők visszasugározták az aranyfényt a hegyoldalra,
9223 XII | ahol mi állunk, s megint visszaszalad.~Egy hallható zizergés,
9224 IV | fővasút-állomás pénztárosát, aki visszatérett minden módon arra kapacitált,
9225 XI | állva, várjuk, hogy a kisfiú visszatérjen a kerülőn át. Jó tizenkét
9226 I | mint azelőtt; étvágy, álom visszatért, még kacagok is vidám társaságban,
9227 XI | útnak eresztik.~Mi pedig visszatérünk s a barlangpitvar ellenkező
9228 XIV | ez az egész csodatünemény visszatükrözött a tenger felszínén; úgy,
9229 XI | télen. A table d’hôte ismét visszavarázsolt a szép Hungáriába:~– Nem
9230 X | kacsójától mindannyiszor visszavonulásra kényszeríti a csigakalodába.~
9231 XI | használni, az ütér és a visszér: ez a két nevezetes utcája,
9232 XI | magasból, az a lábunk alatt visszhangzó dörgést kelt; a finom, szürke
9233 VIII | mennyezettel. Vajon kit visznek rajta? Hát valami tíz kéjutazót,
9234 VI | tapasztalatait, jól mulat a viszontagságai előadásán, s figyelmezteti
9235 IX | Én tehát búcsút véve a viszontlátásig Drusillától, s a házi istenek
9236 XI | romemlékeit, a pokol völgyét! Csak viszontlátni jöttem őket élő szemmel.~
9237 XII | Természetes, hogy a kollegiális viszonynál fogva rögtön barátságot
9238 II | rokonaira; tehát zilált anyagi viszonyok sem háboríták; hogy is háborították
9239 XI | s mert ennek a részéről viszonzást nem talált, bosszúból festeté
9240 XI | Tessék, ha kell, olasz aqua vitae. Becsülöm őket érte! És
9241 III | lekötötte. Kényszerített a vitatkozásra. Képes lettem volna reggelig
9242 X | a hitvesi eszmecserét.~A vitatott pecsenye, a drága hal, eközben
9243 II | szépműtani kérdések fölött vitáztunk, mikben Czakónak mély alapos
9244 XI | s Paulina áhítatteljesen viteti el magát Isis templomába,
9245 III | kincsekre talál, a gyönge vitéz lesz; álmában a beteg leány
9246 XIII | ideküldték ellene azokat a magyar vitézeket, s azok elkészültek a hírhedett
9247 XIII | főhadiszállásuk a magyar vitézeknek, akik kijöttek idegen földre,
9248 II | Saul királyból kilopta a vitézi szívet, sem az, mely Brutust
9249 XIII | huszár, de a francia is vitézül ellenállt; nem bírta legyőzni;
9250 VII | vitorlás hajók; a fehér vitorla, amint a szivárvány színein
9251 XIV | repdesett fölötte, s ahogy e vitorlák a szivárvány egyes színein
9252 VII | tündöklő lett. Egyszer egyike a vitorláknak odafordult felénk. Nemsokára
9253 XIII | evezést, kifeszítették a vitorlát; a legvénebb beállította
9254 VII | a felnyitott levélből: „Vitorlázd körül a földet”.~Ha festő,
9255 IX | Hordják-e még a tunica vitreákat? Játszik-e még Páris a theatrumban?
9256 IX | kiengesztelésére. Meleagert rögtön vitték a via sepulchrorumra, elégetni.
9257 XIII | voltál, hogy az ölemben vittelek a dereglyébe, mely a gőzösre
9258 III | Én azonban útitársat is vittem magammal: a leányomat. Megcsalhatja
9259 I | kimentünk hozzá a leányommal, vittünk neki egy-egy ibolyacsokrot,
9260 IX | urna szélére:~„Óh Meleagre! Vivens qui implevis multos odore: ~
9261 X | ellenséggel szemben a gyakorlott vívó, csak egy szál karját nyújtja
9262 V | vágytársával haláltusát vívott alvó kedvesének koporsója
9263 XI | Talapköve már a tenger vizében áll, s a szentélye körül
9264 XIII | bércszigetet, s kijutottunk a nyílt vízegyetemre, ott tudtuk azután meg,
9265 X | elnézni, milyen élet van a vizek alatt? Hogy iparkodnak a
9266 IV | nélkül. Éljünk kenyéren, vízen inkább; de több váltót ne
9267 XIII | tett a kontyára! Ez már nem vízhegy, hanem hegylánc, tajtékból
9268 XII | felülről lehulló forrás vízhúrjai növelik. Német barátaink
9269 IX | nem bánnám, ha egy pár vizigót sógor is odaégett volna
9270 XIV | szigeten űzték egymást a víziói.~A világ ura, Tiberius caesar,
9271 X | alatt? Hogy iparkodnak a vízlakók magukat fenntartani, és
9272 XI(1)| parókáját előbb vesse górcsövi vizsgálat alá, hogy igazi emberi hajból
9273 XIV | belenéző emberek arcába vízsugárt vetett, s ahol az egyik
9274 XI | az, templom, kéjlak, vagy víztartó medence, nagyúri fürdő-palotához.
9275 XI | szembejövő kapucinust.~Ad vocem: „szebbik fél”. Nemcsak
9276 XIII | épített kőmellvédeivel, mély völgyeket áthidaló útcsarnokaival (
9277 II | 1875-iki jeges ár, mely völgyemet betölté: emez a dombon még
9278 XIII | előtt megnyílni egy homorú völgyet, mély, sötétkék örvényt,
9279 XIII | hegyoldalra, a hegy átadta a völgynek; olyan volt az, mint egy
9280 XIII | utasokat: „Corragio per voi, maccaroni con formagio
9281 VIII | nagy, váratlan öröm érte volha: ha két bérkocsis futtában
9282 X | fel van költve.~– Vajon volna-e kedve belénk kötni? – kérdi
9283 II | előtt. Hát nem öngyilkosság volt-e az, amivel ő végezte? Fegyver
9284 VI | vasutakon a helyek kényelmetlen volta által. A kupét kétfelé szakítja
9285 X | kap tőle, mint a legjobb Volta-oszloptól. Két egymásba nyíló szakaszból
9286 IV | mandátumomról a képviselőházhoz. Voltaképpen pedig az volt a szándékom,
9287 XIII | leányom, mikor olyan kicsike voltál, hogy az ölemben vittelek
9288 XIV | Capriban már mostan.”~…Itt voltatok mind a heten?~…Még nem megyek.
9289 XI | Chiaja a fő közlekedési vonala a városnak, egyre hajtanak
9290 XI | melyeknek gesztjéből arányos vonalakban emelkednek ki a nagy ernyős
9291 XI | zsibárus-sátorokkal, s amily hosszú vonalban sorakoznak egymás mellé
9292 I | rejtélyeihez hajaznak. De nagy vonásaiban mindenki ismeri. Szerelmünket
9293 XII | beleírjuk a neveinket jó mély vonásokkal. Pillanat múlva ismét ott
9294 VI | lokomotív, s elragadja a vonatot. De leginkább gondoskodva
9295 II | gondolatot, hogy kétségbe vonhassa maga az Istenség az ő imádott
9296 VII | firmamentumán egy szivárványt vont körül, s az első szivárvány
9297 XIII | nyolcan a két hosszú kötelet vontatják kifelé. Izmos, festői alakok
9298 XI | öltözött papi személy, azok vontatnak egy kicsiny kétkerekű hintót,
9299 XIII | nagy roppanás hangzik; a vontató gép kereke eltörött, mikor
9300 XIII | emelőlánc egészen fel volt vontatva a középoszlop magasságáig,
9301 XII | Ha valaha vissza kellene vonulnom a világtól, ha valaha száműzetném
9302 VI | szomszédjával mindenki per „s’il vous plaît” beszél. Csak az első
9303 XI | És a konfekciós boltok (vulgó, „szabók”), a porcelán,
9304 XI | lett ideépítve, a kiégett vulkán tetejébe. Nápoly védszentjét
9305 IX | ott ők porrá váltak, a vulkánhamu pedig, forró vízzel keverve,
9306 XI | De nagy az ő igénye; vulkánt kíván melegháznak; ilyen
9307 III | Ha nincs „otthon”, van „walhalla”. A paradicsom tiltott fája
9308 III | vagyok most, hanem Bécsben a Wandl fogadóban, s az a tűzvonal
9309 X | inkább tojások: ez az „ewig weibliche” a rák-nemzetségnél.~Az
9310 XIII | Capitän! ich fahr nicht weiter! Setzen’s mich ans Land!” „
9311 X | az igazgató, Dohrn, egy Wodán-alak. És amellett a szívélyesség
9312 X | X. Az aquarium. A rákok komédiája~
9313 XI | XI. Pozzuoli, a Solfatara,
9314 XII | XII. La Cocumella~Ha valaha
9315 XIII | XIII. Egy kis régi mese. Csónakút
9316 XIV | XIV. Capri – Tiberius palotája –
9317 IV | szájába kellett vennie a zablát, és húzni az ekét a barázdában.
9318 IX | egyik imádója, akitől egy zacskó aranyat várt, ugyanannyi
9319 X | kökörcsinek ragyognak a zafirkék világításban, amit a tenger
9320 IX | üres, s a szemei, melyeket zafírok helyettesítenek, egy furfangos
9321 XI | ismét felhangzik az elébbi zaj: „Mezzali! mezzali!”~ ~
9322 VIII | aztán megindul a kocsik zaja; a nápolyi egylovas bérkocsik
9323 IX | a színét alkermes adja, zamatját menta kölcsönzi: ennél én
9324 XII | hull alá a sziklaforrás zápora; úgyhogy az ember mintha
9325 IX(1)| Héjh, mily változatok! Én «zár» lettem; te esetlen.”~
9326 IV | valamennyinél hiányzik a zárhoz való ütköző. Odakünn pedig
9327 XII | igazi tengerpart, ahol nem zárja el mesterséges védgát a
9328 VI | között is. Hanem azután zárkózott; mintha mind nihilista volna,
9329 XII | kétoldalt kirugó sziklacsompók zárnak el; az egyiknek a tetején
9330 VIII | mely tulajdonképpen remekül záródó ajtó az erkélyre) kinyitva.
9331 XIII | földre, hogy egy száműzött zászló körül csoportosuljanak.
9332 XI | közepén hoz egy ministráns egy zászlót, mellette egy másik a csengettyűt,
9333 IV | matrónáké! Megbámultak érte. Itt zavar van az agyban! Jöttek hozzám
9334 X | meg nem mozdulnak, amíg a zegernye tart; hanem egész napra
9335 XIII | felemelkedni; mindegyikből zegzugos lépcsőtornácok vezetnek
9336 XI | hanem az utcáról is énekhang zendül fel.~Itt már csak olyan
9337 XII | egyszerre, annak a hangja: zene. Óh, mint szeretem én a
9338 IV | hagyja abba az álomrontó zenegyakorlatot. Visszamegyek a dolgozószobámba,
9339 XII | természetnek ezeket a halhatatlan zenéit megfigyelni. Mikor csendes
9340 XII | Ez a zizergés a tenger zenéje. Ha egy vízbuborék elpattan,
9341 X | ajtóban, mely a világ minden zenéjénél szebb (énnekem) – magyar
9342 XI | Két órakor a katonai zenekar mulattatja a sétálókat,
9343 IX | kezében láttam, nem valami zeneszerszám, hanem az Isis-tisztelethez
9344 XII | az olyan valami túlföldi zenét támaszt, aminőnek az eolhárfáét
9345 VII | második, mind feljebb a zenit magasáig, míg a belső, körülzárt
9346 XII | megéhezik ám a favágó, a zergevadász meg a masírozó katona; de
9347 IV | ilyennek az ajtaja két nagy zérussal szokott megjelölve lenni;
9348 XI | lehet a kis fiúcska nehéz, ziháló lihegését, amint sebesen
9349 II | maradt a rokonaira; tehát zilált anyagi viszonyok sem háboríták;
9350 VIII | szókkal fogad: „Belieben zwei Zimmer”. – Hiába! Bismarck hatalmas,
9351 II | és egész háznépemmel a „zöldbe”. – Kivételes szép tavaszelő
9352 XI | azokban a jövő esztendei zöldborsó már szépen tele van hüvelyekkel.~
9353 XI(1)| csak elkezdett az álhajam zölddé válni. „Mi a csoda ez? Hiszen
9354 XI | félérett sárgákat, azután a zöldeket, s a bokréta hegyén a gyöngyvirág
9355 X | márvány: tarka erezettel, zöldesbarna virágokkal rajzolva. Különös
9356 XIV | keresztül lebegtek, kékre, zöldre, pirosra lettek festve;
9357 V | törvényszolgáltató hely; most zöldséget árulnak alatta.~Elmélázhatnánk
9358 II | fej, az élet napsütötte zománcával arcán. Ő volt a magyar drámairodalom
9359 IX | egy szép, pompeji módra zománcolt remek munkájú urna előtt,
9360 XIV | sorrentói házak, kertek zománcszínekben tünedeztek elé. A tenger
9361 IV | hallgatom a fejem fölött hangzó zongorakalapálást, amidőn egy fájdalmas hang
9362 XI | márványszobrával, s még Thalbergnek, a zongoraművésznek is jutott egy márványszobor
9363 IV | úrhölgynek, aki a fejünk fölött zongorázik, hagyná abba: ő nem tud
9364 IV | szomszédomnak azt, hogy ne zongorázzék éjjel, nőm nem alhatik miatta;
9365 X | barátsággal fogadtak bennünket a zoológiai intézetben. Dohrn megmutatta
9366 X | szerint még a legfinomabb zoophiták, az állatnövények (mikben
9367 IX | volt visszatérnem, a Géták zordon ege alól Itália mosolygó
9368 VIII | látni egy-egy előrehajtott zsacskó alakú veres sipkát még a
9369 IX | szintén arany helyett egy zsák földet ajándékozott, mert
9370 IX | birtokot, amiből a földet a zsákba tették.~Ezek most a legújabb
9371 IX | garmadákat, melyeket a királyok zsákkal töltöttek Attila lábaihoz;
9372 XIII | beletelni, amíg a hálót a zsákmánnyal a partra teremtik; azalatt
9373 X | ezekkel őrli apróra megölt zsákmányát.~Eleinte egész nonchalance-szal,
9374 V | végén eljutunk végre egy zsákutcába, melynek oldalát egy düledező
9375 IV | méltóságteljesen emelkedik ki egy magas zsámolyon nyugvó trónus, körülszárnyalva
9376 XIV | a tegnap még mindenható zsarnok, ma mindenkitől elhagyva,
9377 III | de igazságos. Álmában a zsarnokot nem védik a testőrei: áldozatai
9378 XI | találtam egy kövér levelű zsázsát és valami páfránt, aki magának
9379 IV | Bädekker-tanulmány. Azután meg egy zsebbeli könyvecskében való búvárkodás,
9380 XIII | üveget sem feledtem el a zsebembe tenni. Így felkészülve neki
9381 XIII | leányomnak, s valamennyi zsebünket megtömték naranccsal. Ellenben
9382 X | bogáncsvirághoz; a paguri még zsellért is tart a házában. A kettő
9383 III | utazom, féltő gondosságból zsémbeljek vele: „Vigyázz, hogy meg
9384 IV | oly sokat köszönhet; a zseniális művész, magyar hazánkfia,
9385 XI | két oldalt a gyalogjáró zsibárus-sátorokkal, s amily hosszú vonalban
9386 IV | kimondhatatlan, jólérző zsibbadás fogja el, ami több, mint
9387 XI | ilyen becses könyvtárak a zsibvásárra?~Ah! Most csengettyűszó
9388 VIII | a Tabán vagy Prágában a zsidó városnegyed mutathat fel
9389 III | belepillantatva annak legbelsőbb zsigereibe. Az ember a boncoló teremben
9390 II | Megnyitotta a rémek sorát Czakó Zsigmond. Ott van olajfestményű képe,
9391 X | jut, amit egyszer Kemény Zsigmondtól hallottam, hogy amidőn «
9392 X | de amint fölülről hosszú zsinegen lebocsátunk a vízbe egy
9393 X | hanem aztán, amint azt a zsinegnél fogva elrántják az orra
9394 VIII | hólyagba tömött sajtok, a zsinegre fűzött hosszúkás dinnyék,
9395 XI | menni, négy adeptus viszi zsölleszékben. A főpap előadja Paulinának
9396 XI | rögtön megveszi rajtam bűnöm zsoldját. Fél lírám bánta meg e tiltott
9397 X | onnan fölülről a vízbe.~Zsuppsz! Egyszerre ott terem két
9398 IV | megköttetni, széttépem a zubbonyt!” S az őrültek csodaerejével
9399 XII | s egyszerre olyan habot zúdít felénk, mely túlfut rajtunk,
9400 VII | fölébresztettek. – Csak az Arno zúgása töltötte be az éjt.~És ez
9401 VIII | aminők minálunk bimm-bumm zúgásukkal hívják fel az ájtatosságot,
9402 XIV | leírhatatlan. Mikor a harangok zúgó bim-bamja mellett elkezd
9403 XIV | halálítéleteket íratott vele alá. A zúgolódók fajtája kifogyhatatlan.
9404 XIV | hogy a caesar fejére ne zuhanjon. Ezt a daliát megszerette
9405 XI | kietlen sziklaszakadékokba zuhannak alá, a moha süpped, a szikla
9406 V | Adigén nem lehet csónakázni a zuhatagai miatt.~Még egy régi római
9407 VII | harsogó robajjal vágtat a zuhatagon alá, mely éppen az Hôtel
9408 III | idegek idétlenül teremtenek, zűrzavaros érthetetlen képek, kuszált
9409 IX | dunántúli szó; hullott jeget, zúzt jelent. Lásd ugyanott.)~
|