1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2547
Rész
1 1| A JÖVENDŐMONDÓK~
2 1| A JÖVENDŐMONDÓK~Világéletében
3 1| telt nagyobb öröme, mint a mezei munkában. Alig várta,
4 1| kitavaszodjék az idõ, s megszólaljon a cinege a vadrózsabokor tetején:~-
5 1| s megszólaljon a cinege a vadrózsabokor tetején:~-
6 1| nyit-ni-kék, nyit-ni-kék!~A fürge kis madár bizonyosan
7 1| madár bizonyosan künt járt a szõlõhegyekben, s észrevette,
8 1| szõlõhegyekben, s észrevette, hogy a tél fagya ellen a homok
9 1| hogy a tél fagya ellen a homok alá bújtatott szõlõvesszõk
10 1| nagyon kívánkoznak már ki a meleg napvilágra. A gazdaember
11 1| már ki a meleg napvilágra. A gazdaember úgy nyitja ki
12 1| gazdaember úgy nyitja ki a szõlõt, hogy eltakarítja
13 1| szõlõt, hogy eltakarítja a kapával a homokot a vesszõk
14 1| hogy eltakarítja a kapával a homokot a vesszõk fölül.
15 1| eltakarítja a kapával a homokot a vesszõk fölül. Sok bogár
16 1| hernyó kiszabadul ilyenkor a homokból, ahol kiteleltek,
17 1| homokból, ahol kiteleltek, a cinege pedig nagyon szereti
18 1| ezeket. Azért sürgeti úgy a szõlõnyitást mindjárt hóolvadás
19 1| Édesapám mindig szót fogadott a cinegének. Vállára vetette
20 1| cinegének. Vállára vetette a tarisznyát meg a nyitókapát,
21 1| vetette a tarisznyát meg a nyitókapát, s mire a napocska
22 1| meg a nyitókapát, s mire a napocska kipillantott rózsaszín
23 1| akkorra mink odakint voltunk a szõlõben. Én is nagyon szerettem
24 1| míg csak le nem hullott a fákról a levél, s a vadludak
25 1| le nem hullott a fákról a levél, s a vadludak bele
26 1| hullott a fákról a levél, s a vadludak bele nem fogtak
27 1| vadludak bele nem fogtak a szomorú nótába:~- Jön a
28 1| a szomorú nótába:~- Jön a tél, gi-á-gá, mehetünk világgá.~
29 1| gi-á-gá, mehetünk világgá.~A sok szõlõbe járás alatt
30 1| Ne menjetek ki ebben a csúf idõben, apja - mondta
31 1| lesz ma, hogy lekéredzik a kabát a dolgos emberrõl.~-
32 1| hogy lekéredzik a kabát a dolgos emberrõl.~- Miféle
33 1| Miféle jövendõmondók?~- Hát a macska meg a fecske. Látjátok,
34 1| jövendõmondók?~- Hát a macska meg a fecske. Látjátok, hogy mosakszik
35 1| Látjátok, hogy mosakszik a cirmos, mert érzi a szép
36 1| mosakszik a cirmos, mert érzi a szép idõt. Nézzétek, a fecskék
37 1| érzi a szép idõt. Nézzétek, a fecskék meg olyan magasan
38 1| készülõdnék, olyan lent repülne a fecske, hogy földet érne
39 1| fecske, hogy földet érne a szárnya.~- Mért tenné azt,
40 1| mert olyankor tele van a levegõ vízpárával. A bogaraknak
41 1| van a levegõ vízpárával. A bogaraknak átnedvesedik
42 1| bogaraknak átnedvesedik a szárnyuk, nem bírnak magasra
43 1| bírnak magasra szállni, csak a földhöz közel kóvályognak.
44 1| földhöz közel kóvályognak. A fecske meg bogárral él,
45 1| elkapkodhassa õket.~Igazuk volt a fecskéknek meg a cirmosnak.
46 1| Igazuk volt a fecskéknek meg a cirmosnak. Még ki se értünk,
47 1| értünk, mind eltakarodott a felhõ, s az ég kék mezejérõl
48 1| mezejérõl úgy nevetett le a nap, hogy öröm volt nézni.
49 1| Dicsekedett is édesapám a jövendõmondóival:~- Nem
50 1| soha, sem az egyik, sem a másik. A pók is mindig megmondja
51 1| sem az egyik, sem a másik. A pók is mindig megmondja
52 1| idõt. Ha szép csendesen ül a hálója sarkában, nyugodtan
53 1| sarkában, nyugodtan sütkérezik a napsugárban: tartós jó idõt
54 1| futkározik, hogy nincs az a takács, aki úgy motollázna,
55 1| szõrivel kell kifelé fordítani a subát, mert nagy esõ lesz.~
56 1| nyáridõben nagyban ment a kukoricakapálás. Egy kõfeszület
57 1| kukoricakapálás. Egy kõfeszület volt a földünk végében, annak a
58 1| a földünk végében, annak a lábánál heverésztem. A nyelvem
59 1| annak a lábánál heverésztem. A nyelvem majd leragadt a
60 1| A nyelvem majd leragadt a nagy forróságban, s nagyon
61 1| forróságban, s nagyon jólesett a fejemet a hideg kövön hûsítgetni.
62 1| nagyon jólesett a fejemet a hideg kövön hûsítgetni.
63 1| észreveszem ám, hogy olyan a kõ, mintha harmatos volna.
64 1| Hát bizony, ma kienged a föld fagya - tréfálódzott
65 1| Apám, nézze csak, még a kõ is izzad!~- Elég baj
66 1| fiam, mert akkor esõt érez a kõ.~Azzal még kétszer sebesebben
67 1| kétszer sebesebben nekilátott a kapálásnak, mint eddig.
68 1| magamat, hogy nézegettem a hangyákat, milyen sebesen
69 1| sebesen sürgenek-forganak a homokban. Olyan nagy csoportokban
70 1| versenyfutást tartanának. Mutattam a hangyaforradalmat apámnak.
71 1| megázunk ma. Én tréfára vettem a beszédet, mert akkora felhõ
72 1| felhõ se volt az égen, mint a tenyerem. Addig gyönyörködtem
73 1| tenyerem. Addig gyönyörködtem a hangyák játékában, hogy
74 1| belesüketültünk.~Erre apám letette a kapát, és azt mondta, hogy
75 1| menekülnek olyan rémülten a seregélyek is. Hittem is,
76 1| ég pedig sima volt, mint a tükör, hanem azért szót
77 1| igyekeztünk hazafelé. Ahogy a legelõföldre értünk, apám
78 1| csak, milyen mohón harapják a báránykák a füvet. Érzik
79 1| mohón harapják a báránykák a füvet. Érzik az esõt, és
80 1| esõ után nem lehet legelni a vizes füvet.~Hátrafordultam,
81 1| nemcsak azt láttam, hogy a bárányok nagyon sietnek
82 1| alján egy fekete felhõ. A nyakunkba szedtük a lábunkat,
83 1| felhõ. A nyakunkba szedtük a lábunkat, annyira siettünk,
84 1| sebesebb volt. Elért bennünket a város szélén, meg is vert
85 1| is õ tanított meg, hogy a levelibékától nem kell félni.
86 1| tudós az idõjövendölésben ez a zöld dolmányos kis jószág,
87 1| Mikor csendesen fönt ül a fa tetején, nem kell félni
88 1| tetején, nem kell félni a rossz idõtõl; de ha a levelek
89 1| félni a rossz idõtõl; de ha a levelek közé bújik haragos
90 1| Egypárszor kipróbáltam a tudományát. Mindig bevált,
91 1| tornázgat egész nap. Ha kint ül a létra hegyén, és onnan rikog
92 1| létra hegyén, és onnan rikog a legyek után, akkor nincs
93 1| éppen õróla írok. Pedig a kis Panka éppen sétálni
94 1| hozzám.~- Apuka, mit mond a kis béka?~- Azt mondja,
95 1| itatja, és ki akarja dobni a csúnya kis békát.~Hanem
96 1| Azt mondom neki, kérje meg a cirmost, hogy nyalogassa
97 1| cirmost, hogy nyalogassa meg a talpacskáit, mert az jó
98 1| mert az jó idõt jelent. A cirmos pedig azt mondja,
99 1| kiflivégért szívesen megteszi ezt a barátságot.~
100 1| SZŐLŐNYITÁS IDEJÉN~Idebent a városban enyhe idõ járogat
101 1| városban enyhe idõ járogat már. A nagy kõházak közt megszorul
102 1| nagy kõházak közt megszorul a napsugár, s megszalasztja
103 1| Télapót, aki szedi-veszi már a sátorfáját. Hát csak szaladj,
104 1| egereket! Vidd el békességben a fehér szakálladat, mert
105 1| mert különben csúffá teszi a pajzán tavasz.~Hanem kint
106 1| pajzán tavasz.~Hanem kint a tanyák közt még éppenséggel
107 1| még most adja ki igazán a mérgét a tél. Mikor haragos
108 1| adja ki igazán a mérgét a tél. Mikor haragos szélparipáján
109 1| szélparipáján végigrobog a havas mezõkön, az akácfák
110 1| elõtte kopasz fejüket. Még a tanyaházak nádtetõi is majd
111 1| az ereszet alul szétnéz a világban, csak neveti a
112 1| a világban, csak neveti a cudar idõt. Könnyû is annak,
113 1| báránybõr sapka tornyosodik a fején, hogy szegény helyen
114 1| kukoricamérõ vékának.~Bezzeg a szegény sármányok, ahogy
115 1| Andráskának az édesapja a napocskát keresné az égen,
116 1| Úgy elszundikált biz az a felhõpaplan alatt, hogy
117 1| nyilván ki se nyitja ma a szemét. Úgysincs még kinek
118 1| Andráska -, mért kiabálják a sármánymadarak egyre, hogy:
119 1| fiam, hogy nagyon elnyûtte a tél az aranyos bundájukat.
120 1| tél az aranyos bundájukat. A tavasz lenne annak a szûcse,
121 1| bundájukat. A tavasz lenne annak a szûcse, de nem nagyon igyekszik
122 1| nem nagyon igyekszik elõ a hívogató szóra.~Néha a szarka
123 1| elõ a hívogató szóra.~Néha a szarka is bevetõdik a tanyára,
124 1| Néha a szarka is bevetõdik a tanyára, de nincs még neki
125 1| neki csöröghetnékje. Máskor a pecsenyében is válogat,
126 1| egy-két szem kukoricáért, amit a tyúkok elõl elcsenhet. Ilyen
127 1| él így tél vége felé ez a tollas róka.~- Csak így,
128 1| olyan is, amelyiknek öröm a beszédje.~- Hallja, édesapám -
129 1| már!~- Kicsoda, te?~- Hát a pacsirta, a mi madarunk.~-
130 1| Kicsoda, te?~- Hát a pacsirta, a mi madarunk.~- Ugyan mit
131 1| madarunk.~- Ugyan mit mond a pacsirta?~- Azt mondja,
132 1| Nem pacsirtaszótól éled a tavasz.~Andráska búnak eresztette
133 1| Andráska búnak eresztette a fejét, és kedvetlenül kukucskált
134 1| kedvetlenül kukucskált ki a nagy sapka alól.~- Ugyan
135 1| melyik madár hozza hát meg a tavaszt?~- A cinege, Andráska,
136 1| hozza hát meg a tavaszt?~- A cinege, Andráska, a cinege.
137 1| tavaszt?~- A cinege, Andráska, a cinege. Õ mondja meg a szántó-vetõ
138 1| a cinege. Õ mondja meg a szántó-vetõ embernek, hogy
139 1| embernek, hogy mikor van vége a „heverd el” idõnek.~Éppen
140 1| heverd el” idõnek.~Éppen a sövény ágai közt bujkált
141 1| egyik hasztalan vallatta a száraz leveleket, semmit
142 1| jajgatott keservesen. A párja talált valami dermedt
143 1| hallgasd meg, mit mondanak a cinegék!~Andráskának annyiból
144 1| egész öltözködése, hogy a fejébe nyomta a nagy sapkát.
145 1| öltözködése, hogy a fejébe nyomta a nagy sapkát. De még azon
146 1| is keresztülhallatszott a cinegék vidám szava, ahogy
147 1| ilyenkor. Az ég nevetõ kék, a föld nedves barna, öröm
148 1| támasztva az ajtófélfához a nyitókapa, rajta a csikóbõr
149 1| ajtófélfához a nyitókapa, rajta a csikóbõr tarisznya.~- No,
150 1| gyere szõlõt nyitni. Hanem a sapkára meleg lesz ám már
151 1| lesz ám már most, jobb lesz a kakastollas kis kalapod
152 1| hagyná pedig itthon Andráska a nagy sapkát! Meg kell azt
153 1| kell azt odakint mutogatni a káposztapilléknek, úgyse
154 1| szegénykéknek.~Puszta még idekint a világ. A télire eltemetett
155 1| Puszta még idekint a világ. A télire eltemetett szõlõvesszõk
156 1| szõlõvesszõk fölül elszedi a homokot a nyitókapa, vígan
157 1| fölül elszedi a homokot a nyitókapa, vígan pattannak
158 1| nyitókapa, vígan pattannak föl a venyigék, rengetik, hintázzák
159 1| rengetik, hintázzák magukat a napsugaras levegõben, s
160 1| tekintenek szét: ébredeznek-e már a jó pajtások, fák, füvek,
161 1| Nincs még itt senki, csak a meleg napsugár.~De Andráska
162 1| dolgozik, úgyis alig gyõzi a verejtéket törölgetni, hanem
163 1| törölgetni, hanem Andráska csak a nagy sapkában sütkérezik
164 1| nagy sapkában sütkérezik a pászta végin. Ki nem szabadítaná
165 1| Ki nem szabadítaná belõle a fejét egy lyukas petákért.~-
166 1| egyszerre valami vékony hang a nyitó ember háta mögött.
167 1| Ott illegnek-billegnek a sarkában, hosszú farkukat
168 1| kendermagbogarat vetett föl a kapa a homokból. Együtt
169 1| kendermagbogarat vetett föl a kapa a homokból. Együtt telelt
170 1| homokból. Együtt telelt ki a szõlõvesszõkkel, s most
171 1| kiáltotta diadalmasan.~Hanem a másik se engedte a jussát.~-
172 1| Hanem a másik se engedte a jussát.~- Azért se, azért
173 1| akkorát csípett amannak a szárnya hegyén, hogy az
174 1| hogy az egyszerre kiejtette a szájából a kendermagbogarat,
175 1| egyszerre kiejtette a szájából a kendermagbogarat, s elkezdett
176 1| lármázni:~- Rendõr, rendõr!~A madarak közt a sárgarigó
177 1| rendõr!~A madarak közt a sárgarigó a rendõr, mert
178 1| madarak közt a sárgarigó a rendõr, mert neki van a
179 1| a rendõr, mert neki van a legrikoltóbb fütyülõje,
180 1| de hol jár még ilyenkor a sárgarigó! Valahol túl a
181 1| a sárgarigó! Valahol túl a tengeren a szerecsen gyerekeknek
182 1| Valahol túl a tengeren a szerecsen gyerekeknek ígérgeti
183 1| gyerekeknek ígérgeti milliószámra a diót.~Andráska azonban lábujjhegyre
184 1| azonban lábujjhegyre ágaskodik a pászta végén. Hej, ha valahogy
185 1| lehetne kaparintani ezt a virgonc két madarat! Hátha
186 1| virgonc két madarat! Hátha a sapkájával leüthetné õket
187 1| sapkájával leüthetné õket a lábukról? Kihúzta a fejét
188 1| õket a lábukról? Kihúzta a fejét a sapkából, közéjük
189 1| lábukról? Kihúzta a fejét a sapkából, közéjük hajította
190 1| sapkából, közéjük hajította a madaraknak, s huss, mind
191 1| madaraknak, s huss, mind a két barázdabillegetõ elrepült.
192 1| No, Andráska látott. Mert a nagy sapka nem oda esett,
193 1| sapka nem oda esett, ahol a madarak civakodtak, hanem
194 1| madarak civakodtak, hanem a mellette levõ útba, ahol
195 1| békességben meglapulva, a fiatal cseresznyefa hajtásait
196 1| hajtásait számolgatta. Éppen a fejére esett a jámbornak
197 1| számolgatta. Éppen a fejére esett a jámbornak a sapka, s ijedtében
198 1| fejére esett a jámbornak a sapka, s ijedtében úgy eliramodott
199 1| csak úgy karikázott bele a szeme.~Jó az Isten, akinek
200 1| hogy szegény tapsifüles a nagy sapkában sehogy se
201 1| Nyúlországban királynak a nyulak. Koronát már szerzett
202 1| gyereket is láttam, aki a hideg vizet nem szereti,
203 1| még olyant nem láttam, aki a dinnyét nem szereti.~Magam
204 1| édesanyám mosakodni kergetett a kúthoz, akárhányszor azt
205 1| De nem is álltam ám meg a jó szándéknál. Ami dinnye
206 1| szándéknál. Ami dinnye volt a kertünkben, azt én mind
207 1| kivallattam, érett-e már. Amelyik a kopogtatásra nem akart vallani,
208 1| kopogtatásra nem akart vallani, azt a csillagos nyelû kis bicskámmal
209 1| galléron kapott, éppen mikor a legjavában beszélgettem
210 1| mindnyájunk elõl elpusztítani a dinnyét. Ami másé, nem Tamásé.~
211 1| szomorúan simogatta végig a szemével a zsendülõ görögdinnyéket.~-
212 1| simogatta végig a szemével a zsendülõ görögdinnyéket.~-
213 1| görögdinnyéket.~- Hát akkor mi a Tamásé?~- Ami az õ kertjében
214 1| kertjében terem.~- Hát melyik a Tamás kertje?~- Ejnye, de
215 1| s kézen fogva elvezetett a kert sarkába.~- Hány esztendõs
216 1| Amekkorát kilépsz, akkora lesz a kerted.~Léptem olyan hatot,
217 1| tizenkettõnek. Akkor az édesapám a markomba nyomott hat szem
218 1| dinnyebokor csak neked teremje a dinnyét.~Ástam hat gödröcskét,
219 1| dinnyét.~Ástam hat gödröcskét, a hat dinnyemagot eltemettem,
220 1| dinnyéket láttam álmomban, mint a káposztáshordók, s mindnyájának
221 1| káposztáshordók, s mindnyájának a hajába az volt belevésve:
222 1| hajába az volt belevésve: ez a Tamásé, senki másé.~Szaladtam
223 1| Szaladtam is másnap reggel a kertembe nagy hegyesen,
224 1| hegyesen, s visszakergettem a húgocskámat, aki kövér kis
225 1| csimpeszkedett.~- Ami Tamásé, az nem a másé! Eredj a magad kertjébe!
226 1| Tamásé, az nem a másé! Eredj a magad kertjébe! Én nem adok
227 1| magad kertjébe! Én nem adok a dinnyéimbõl. Be se bírnád
228 1| ott semmi gurítanivaló se. A dinnyemagok igen jóízûen
229 1| Még most se teremnek a dinnyéim - tört el a mécsesem.~-
230 1| teremnek a dinnyéim - tört el a mécsesem.~- Jaj, gazduram,
231 1| Beletelik egy hét, mire a dinnyemagok kikelnek. De
232 1| türelemmel vagy három nap. De a negyediken már kikapartam
233 1| kikapartam az elsõ dinnyemagot a fészkébõl.~- Hadd nézlek,
234 1| Inkább szétrepedt egy kicsit a haja az oldalán.~- Ott bújt
235 1| Ott bújt volna ki belõle a gyökerecskéje meg a száracskája -
236 1| belõle a gyökerecskéje meg a száracskája - magyarázta
237 1| magyarázta az édesapám, mikor a panaszom hallotta.~Hittem
238 1| Hogy bizonyosabb legyek a dolog felõl, másnap megint
239 1| és egyre jobban elment a kedvem a dinnyeföldemtõl.
240 1| egyre jobban elment a kedvem a dinnyeföldemtõl. Mit ér
241 1| dinnyeföldemtõl. Mit ér az, ha mind a föld alatt erednek meg a
242 1| a föld alatt erednek meg a dinnyemagjaim?~A hatodik
243 1| erednek meg a dinnyemagjaim?~A hatodik dinnyemagnak nem
244 1| levelecskéje éppen akkor nyílt szét a reggeli napsugárban, mikor
245 1| Ami Tamásé, nem lesz a másé! - kiáltottam el magamat,
246 1| örömömben kiszakajtottam a parányi dinnyebokrot. Szaladtam
247 1| nevetett is édesapám, mikor a fejem búbjára koppantott.~-
248 1| Azóta nem is próbáltam meg a dinnyetermesztést.~
249 1| A PRÓBAGAZDA~Mikor engem föladtak
250 1| sehogy se akartam beleszokni a tudományba. Majd ríva fakadtam,
251 1| fakadtam, mikor elõször nyomták a kezembe a tollat. Pedig
252 1| elõször nyomták a kezembe a tollat. Pedig szép szerszám
253 1| szép portéka ez - forgatta a kezében.~- Szebb annál a
254 1| a kezében.~- Szebb annál a kapa meg a szõlõmetszõ kés -
255 1| Szebb annál a kapa meg a szõlõmetszõ kés - morogtam
256 1| Könnyû portéka!~- Könnyebb a cseresznyeszedõ szék!~-
257 1| erre kibuggyant belõlem a keserûség. Földhöz csattantottam
258 1| hogy mindjárt lekéredzett a réznyaka.~- De én nem akarok
259 1| nyugtatta édesapám kezét a vállamra, de úgy ám, hogy
260 1| hogy egyszerre fölkaptam a tollat.~- Jaj - mondom -,
261 1| csakugyan nekiadtam magam a tanulásnak. Kaptam is a
262 1| a tanulásnak. Kaptam is a vizsgán akkora jutalomkönyvet,
263 1| jutalomkönyvet, hogy nem fért a táskámba. Odaálltam vele
264 1| elé.~- Tudós vagyok, itt a könyv. Gazda lennék, hol
265 1| könyv. Gazda lennék, hol a föld?~Világéletében mindig
266 1| fogott, kiballagott velem a szõlõbe, odaállított a dinnyeföld
267 1| velem a szõlõbe, odaállított a dinnyeföld sarkára.~- Látod
268 1| dinnyeföld sarkára.~- Látod ezt a vakondtúrást?~- Látom.~-
269 1| vakondtúrást?~- Látom.~- Hát azt a másikat?~- Azt is.~- No,
270 1| Azt is.~- No, hát ami a két vakondtúrás közé esik,
271 1| vakondtúrás közé esik, az a te földed. Annak te vagy
272 1| szomszédod leszek.~Kicsi volt a föld, egy jó macskaugrás
273 1| idejekorán eszembe jutott, hogy a gazdaemberek nem szoktak
274 1| hányni. Ahelyett fölkaptam a kapát, nekiestem a két bokor
275 1| fölkaptam a kapát, nekiestem a két bokor kukoricámnak,
276 1| megkapáltam õket, hogy mind a kettõnek keresztülvágtam
277 1| kettõnek keresztülvágtam a tövit.~- Sebaj, szomszéd -
278 1| többet bajoskodni.~Másnap még a kakas se kívánt jó reggelt,
279 1| mikor engem már kergettek ki a földemre. De a nap is jó
280 1| kergettek ki a földemre. De a nap is jó éjszakát mondott
281 1| nap; túrtam‑fúrtam, mint a vakondok.~- Tessék, gazduram,
282 1| érte - tolta elém édesapám a derelyés tálat.~Csak úgy
283 1| tálat.~Csak úgy kopogott a szemem az éhségtõl, mégse
284 1| mégse kívántam az ételt. A kezem hólyagosra törte a
285 1| A kezem hólyagosra törte a kapanyél, jajgattam a nyakamra,
286 1| törte a kapanyél, jajgattam a nyakamra, nyögtem a derekamra,
287 1| jajgattam a nyakamra, nyögtem a derekamra, ólomnak éreztem
288 1| derekamra, ólomnak éreztem a lábom. A tetejébe pedig
289 1| ólomnak éreztem a lábom. A tetejébe pedig édesapám
290 1| volt az igyekezetemnek. A mákjaimat mind kirázta a
291 1| A mákjaimat mind kirázta a szél; a sárgarépámnak csak
292 1| mákjaimat mind kirázta a szél; a sárgarépámnak csak levele
293 1| sárgarépámnak csak levele maradt: a répáját megette a cserebogár
294 1| maradt: a répáját megette a cserebogár hernyója. A salátámnak
295 1| megette a cserebogár hernyója. A salátámnak meg még csak
296 1| levele se maradt: lezabálta a csiga. Nem maradt a gazdaságomból
297 1| lezabálta a csiga. Nem maradt a gazdaságomból egyéb, csak
298 1| gazdaságomból egyéb, csak a dinnyebokor.~No de azzal
299 1| sokat locsoltam, sárgult. Ha a nap sütött, fonnyadt. Ha
300 1| nap sütött, fonnyadt. Ha a nap nem sütött, bágyadt.
301 1| virágzott, megszaggatta a jégesõ, mikor megkötött,
302 1| jégesõ, mikor megkötött, a kis dinnyéket megverte a
303 1| a kis dinnyéket megverte a ragya.~Dinnyeérésre nem
304 1| mellettük reggeltõl estig, s még a darazsakat is elkergettem
305 1| hiába kértem, nem nézte meg a dinnyéimet.~- Majd ha megérnek,
306 1| Másnap reggel kiballagtunk a földemre dinnyét szedni.
307 1| Nagyon jókor odaértünk. Már a dûlõúton elsikoltottam magam:~-
308 1| az egyiket meghagyta az a jó ember. Meg ám, de arra
309 1| meg az édesapám tette rá a kezét.~- Ezt meg én viszem
310 1| énrajtam megveszik az adót a földemért, én is megveszem
311 1| megveszem terajtad. Ilyen a gazda sorsa, lelkem gyerekem.
312 1| dolgozik, más veszi hasznát. A te dinnyéd is én adom el
313 1| te dinnyéd is én adom el a piacon.~Olyan szomorúan
314 1| nézhettem én erre, mint a jégverte búza, mert édesapám
315 1| búsulj, azért neked adom a dinnyéd árát. Legalább vehetsz
316 1| KOVÁCS~Hiába kotorászok a mesetarisznyám fenekén,
317 1| vidám bohóságot. Elfogyott a tarka mese, kihullottak
318 1| tarka mese, kihullottak a mosolygó históriák. Egyre
319 1| mosolygó históriák. Egyre csak a Nekopogi kovács története
320 1| Balogh Demeter lett volna a becsületes neve, de az egész
321 1| falu aranykovácsnak hívta a régi jó világban. Azért
322 1| hívták így, mert aranyat ért a mestersége. Egész nap búgott
323 1| mestersége. Egész nap búgott a fújtató, szállt a szikra,
324 1| búgott a fújtató, szállt a szikra, csattogott a pöröly
325 1| szállt a szikra, csattogott a pöröly a kovácsmûhelyben.
326 1| szikra, csattogott a pöröly a kovácsmûhelyben. Üllõje
327 1| éjszakával toldotta meg a nappalt, ha sok volt a munka.
328 1| meg a nappalt, ha sok volt a munka. Ennek örült õ nagyon,
329 1| nagyon, mert így gyarapodott a gazdaság. Volt már háza,
330 1| rakással az ezüstforint a ládafiában.~- Könnyû neki -
331 1| felez, örömet kétszerez a jó asszony a háznál. Hát
332 1| örömet kétszerez a jó asszony a háznál. Hát még a kislánya,
333 1| asszony a háznál. Hát még a kislánya, az aranyhajú Piroska!
334 1| az oltárra! Csak szereti a jó Isten ezt az aranykovácsot!~
335 1| szerette, jó szívét áldották a falu szegényei. Szelídségre,
336 1| vidáman fütyörészett, hogy még a nótás rigó is megirigyelhette
337 1| mikor esténként letette a kormos bõrkötõt, és ölibe
338 1| bõrkötõt, és ölibe vette a kislányát, míg a felesége
339 1| ölibe vette a kislányát, míg a felesége csendesen dúdolgatva
340 1| csendesen dúdolgatva vasalgatta a kis patyolat szoknyákat,
341 1| tinálatok nagyobb kincs a kerek ég alatt!~De nem sokáig
342 1| Felesége meghalt. Kivitték a jó asszonyt a temetõ szomorúfûzfái
343 1| Kivitték a jó asszonyt a temetõ szomorúfûzfái alá,
344 1| félj, aputám - vigasztalta a csöppség -, fõzöt én teneted
345 1| én teneted levestét, de a Bodjinak nem adunt belõle.~
346 1| Parányi kezével összeszedte a mûhelyben a vasreszeléket,
347 1| összeszedte a mûhelyben a vasreszeléket, a törött
348 1| mûhelyben a vasreszeléket, a törött patkódarabokat: azokból
349 1| pedig nekifordult arccal a falnak, hogy kisírja magát,
350 1| üllõhöz lépett; hogy érne õ rá a sírásra, mikor úgy várja
351 1| sírásra, mikor úgy várja a munka? És búgott a fújtató,
352 1| várja a munka? És búgott a fújtató, szállt a szikra,
353 1| búgott a fújtató, szállt a szikra, csattogott a pöröly,
354 1| szállt a szikra, csattogott a pöröly, de sose fütyörészett
355 1| fájdalomnak legjobb altatója a munka. Most még ezerszer
356 1| ezerszer jobban szerette a kislányát, mint azelõtt.
357 1| lélekben. Kacagásától csengett a ház, mint madárszótól az
358 1| nevetnél, danolnál te is, mint a többi emberek.~De karácsonyra
359 1| Egyetlen Piroskáját megfojtotta a torokgyík. Kivitték az aranyhajú
360 1| Piroskát az édesanyja mellé, s a nagy, üres házban egyes-egyedül
361 1| maradt az aranykovács.~Ahogy a temetés napján bezárta a
362 1| a temetés napján bezárta a mûhelyt, ki se nyitotta
363 1| nyitotta többet. Semmivel a világon nem törõdött többet.
364 1| Emberek közé nem járt, a hozzámenõket nem eresztette
365 1| Földjét, szõlejét fölverte a gaz, eszébe se jutott neki.
366 1| jutott neki. Szerszámait a bezárt mûhelyben belepte
367 1| bezárt mûhelyben belepte a rozsda, s a falubeliek egész
368 1| mûhelyben belepte a rozsda, s a falubeliek egész elszoktak
369 1| kovácsnak.~Nem bánt õ semmit a világon. Telt-múlt az idõ,
370 1| merõen nézett maga elé. A tükör alatt volt fölakasztva
371 1| tükör alatt volt fölakasztva a kislánya arcképe, oda-odaállt
372 1| keresnivalóm van nekem most már a világon?~Az arckép csak
373 1| akarhat, mit? - tûnõdött a Nekopogi kovács.~De sehogy
374 1| szokás szerint üldögélt a szobában, mikor hirtelen
375 1| öliben nagykendõbe takargatva a kislánya. Szánalom volt
376 1| rongyos bocskorában didergett a tót, s gémberedett kezecskéjét
377 1| nyújtogatta ki kendõje alól a szép kék szemû, lenhajú
378 1| kívánom - köszönt alázatosan a drótos.~- Edd meg, ha jó -
379 1| jó - mordult rá haragosan a Nekopogi kovács.~- Kérek
380 1| nagy jó uram.~- Ha csak ezt a rongyos életet össze nem
381 1| nem foltozod - motyogta a kovács, s keserûen tekintett
382 1| csóválta volna meg fejecskéjét a képen. A kovács valamivel
383 1| meg fejecskéjét a képen. A kovács valamivel szelídebben
384 1| valamivel szelídebben szólt a drótoshoz:~- Mit jársz télvíz
385 1| érte engemet - fakadt sírva a drótos -, meghalt az enyim
386 1| kovács hirtelen befordult a kamrába, s kihozott egy
387 1| bundát.~- Jó ember - mondta a tótnak -, munka énnálam
388 1| akad, hanem vegye föl ezt a bundát. Ebben majd nem fázik.~
389 1| Ebben majd nem fázik.~Míg a drótos hálálkodva öltözködött,
390 1| Nekopogi kovács megint a kamrában motozott. A rossz
391 1| megint a kamrában motozott. A rossz csizmák közt válogatott,
392 1| egyik lyukasabb volt, mint a másik. Aztán elmosolyogta
393 1| elmosolyogta magát, s kifordult a szobába, és lehúzta a lábáról
394 1| kifordult a szobába, és lehúzta a lábáról a csizmát. Odatette
395 1| szobába, és lehúzta a lábáról a csizmát. Odatette a tót
396 1| lábáról a csizmát. Odatette a tót elé.~- Nézze csak, atyámfia -
397 1| rebegte szégyenlõsen -, ez a csizma nekem szûk. Próbálja
398 1| csókolni, ahogy belebújt a ruhába, s még az utcáról
399 1| egyre áldatta az Istennel a kovácsot. Ez meg odaállt
400 1| hirtelen eszébe jutott valami a kovácsnak, utánaszaladt
401 1| kovácsnak, utánaszaladt a tótnak.~- Kerüljön csak
402 1| visszajöttek, akkorára kiszedte a kovács a ládájából az aranyhajú
403 1| akkorára kiszedte a kovács a ládájából az aranyhajú Piroska
404 1| féltve õrizgetett ruháit. A jó meleg gúnyácskát, a bélelt
405 1| A jó meleg gúnyácskát, a bélelt kis cipõket, a bodros
406 1| gúnyácskát, a bélelt kis cipõket, a bodros szõrû sapkácskát.
407 1| sapkácskát. S úgy felöltöztette a kis tót lányt, hogy öröm
408 1| Csupa grófkisasszony lette a Hanka - kacagott a drótos,
409 1| lette a Hanka - kacagott a drótos, s mint a záporesõ,
410 1| kacagott a drótos, s mint a záporesõ, hullott a könnye,
411 1| mint a záporesõ, hullott a könnye, mikor elment.~A
412 1| a könnye, mikor elment.~A gazda pedig nagy-nagy melegséget
413 1| nagy-nagy melegséget érzett a szíve körül, ahogy odaállt
414 1| szíve körül, ahogy odaállt a kép elé.~- Jól tettem-e,
415 1| Édes jó apám - ragyogott a kép.~Nekopogi kovács megint
416 1| kovács megint kinyitotta a mûhelyajtót. És megint búgott
417 1| mûhelyajtót. És megint búgott a fúvó, szállt a szikra, csattogott
418 1| megint búgott a fúvó, szállt a szikra, csattogott a pöröly.
419 1| szállt a szikra, csattogott a pöröly. Amit keresett a
420 1| a pöröly. Amit keresett a kovács, mind a szegények
421 1| keresett a kovács, mind a szegények közt osztotta
422 1| NAGY EBÉD VOLT NÁLUNK~A ludacskával, amelyikrõl
423 1| ludacskával, amelyikrõl ezt a történetet írom, sose találkoztam
424 1| Én tudtam róla, hogy õ a világon a legfehérebb ludacska,
425 1| tudtam róla, hogy õ a világon a legfehérebb ludacska, õ
426 1| semmit se szeretek jobban a világon, mint a lúdhúst.
427 1| szeretek jobban a világon, mint a lúdhúst. Én ezért igen becsültem
428 1| Én ezért igen becsültem a ludacskát, õ azonban nyilván
429 1| ér téged - veregette meg a ludacska törleszkedõ fejét. -
430 1| ludacska törleszkedõ fejét. - A legkedvesebb gyerekemnek
431 1| Giá-gá, giá-gá! - mondta erre a ludacska. Lúdnyelven ez
432 1| semmit, anyókám, tudom én, mi a lúdbecsület!~Tudta is, meg
433 1| volna.~„Nagyon várunk haza a ludacskával, lelkem gyerekem -
434 1| szép pirosra sütöm, mint a rózsa. Nem lesz többet az
435 1| vasárnapra, s tiszteltetem a ludacskát addig is.~- Giá-gá,
436 1| giá-gá - ennyit felelt a ludacska erre is nagy engedelmesen.
437 1| ez az engedelmesség. Még a tepsiben is olyan vidáman
438 1| sokan. Nagy ritkaság ám a szegény soron a tepsiben
439 1| ritkaság ám a szegény soron a tepsiben muzsikáló lúd.
440 1| ebéd lesz nálunk.~- Érzem a drága jó szagát! - szippantott
441 1| szippantott nagyokat a konyhaajtóban a kalaposék
442 1| nagyokat a konyhaajtóban a kalaposék Marcija. - Azt
443 1| fia.~Lelkem édesanyám erre a szóra csak kiszaladt a liba
444 1| erre a szóra csak kiszaladt a liba mellõl az ajtóba, s
445 1| az ajtóba, s megsimogatta a gyerek kócos üstökét.~-
446 1| kapta Marcika válla közé a fejét.~- Segítsen meg szándékodban
447 1| törülgette meg édesanyám a könnybe lábadt szemét a
448 1| a könnybe lábadt szemét a kötõjével, azzal befordult
449 1| kötõjével, azzal befordult a konyhára, s ki se jött addig,
450 1| combját le nem kanyarította a ludacskának. - Nesze, Marcikám -
451 1| Nesze, Marcikám - adta a kezébe a gyereknek, aki
452 1| Marcikám - adta a kezébe a gyereknek, aki akkorára
453 1| gyereknek, aki akkorára tátotta a száját csudálkozásában,
454 1| pedig hirtelen visszaosont a konyhába, s földarabolta
455 1| konyhába, s földarabolta a ludat, ahogy illik. Ahogy
456 1| vele, egyszerre csak megüti a fülét a nagy csendesség
457 1| egyszerre csak megüti a fülét a nagy csendesség a tornácon.~-
458 1| fülét a nagy csendesség a tornácon.~- Nini, de elillantak
459 1| tornácon.~- Nini, de elillantak a vendégek - kukkantott ki
460 1| kukkantott ki az ajtón a gyerekekre.~Ott voltak azok
461 1| tágra nyílt szemmel nézték a szerencsés kalapos Marcit,
462 1| szerencsés kalapos Marcit, ahogy a lúdcombbal birkózott.~-
463 1| soká nézhessük! - sóhajtott a favágóék Piroskája a kis
464 1| sóhajtott a favágóék Piroskája a kis bátyja fülébe.~Szülémnek
465 1| Szülémnek elfacsarodott a szíve. Se szólt, se beszélt,
466 1| se beszélt, csak fölkapta a nagy tál pecsenyét, és sorra
467 1| pecsenyét, és sorra hordta a kis éhesek közt.~- Vegyetek
468 1| lelkecskéim!~Nem is maradt több a tálban a mellehúsánál, s
469 1| is maradt több a tálban a mellehúsánál, s csak akkor
470 1| No, õ szépen elprédálta a nagy ebédet! De aztán megint
471 1| megvigasztalódva tette vissza a tûzhelyre a tálat.~- Elég
472 1| tette vissza a tûzhelyre a tálat.~- Elég lesz ez az
473 1| nagyétû soha életében.~Abban a percben léptem be a kisajtón.
474 1| Abban a percben léptem be a kisajtón. Édesanyám boldogan
475 1| s nevetve-sírva borult a nyakamba.~- Ó, de régen
476 1| várlak, édes gyermekem!~- Hát a ludacska, édesanyám? - kérdeztem
477 1| kérdeztem incselkedve.~- A ludacska, fiam... - babrált
478 1| ludacska, fiam... - babrált a kötõjén zavarodottan édesanyám
479 1| zavarodottan édesanyám ahogy a sok csámcsogó kis száj közt
480 1| kis száj közt végigmentünk a tornácon. - A te részed
481 1| végigmentünk a tornácon. - A te részed megmaradt belõle.
482 1| megmaradt belõle. Éppen a legjava.~- Mi-a-ó, mi-a
483 1| Mi-a-ó, mi-a jó? - kérdezte a küszöbön az öreg hamvas
484 1| már akkor tudta, hogy mi a jó, mert a körme közt tartotta
485 1| tudta, hogy mi a jó, mert a körme közt tartotta az én
486 1| részemet. Már tudniillik a mellcsontját. Mert a húst
487 1| tudniillik a mellcsontját. Mert a húst akkorára leette róla,
488 1| hogy engem így kisemmiztek a nagy ebédbõl. Én pedig azt
489 1| ilyen nagy ebédet nem esznek a királyok portáján se. S
490 1| portáján se. S azt gondolhatta a jó Isten is, mert napszemével
491 1| nagyon mosolyogva sütött be a szívünkbe.~
492 1| PARRAGÉK~Parragékkal a nyáron ismerkedtem meg a
493 1| a nyáron ismerkedtem meg a falunkban, ahová elbujdostunk
494 1| falunkban, ahová elbujdostunk a nyár elõl. Mégpedig azon
495 1| azt se tudtam róla, hogy a világon van.~Meg ám, mindjárt
496 1| világon van.~Meg ám, mindjárt a második nap, amit a nádtetõs
497 1| mindjárt a második nap, amit a nádtetõs öreg házban töltöttem.
498 1| ahogy szépeket álmodok a szúnyoghálós hárságyon,
499 1| csendesebben is mehetne a vasút.~- Nincs itt vasút,
500 1| fiam - nevetett be rám a szülém friss képe a sarkantyúkás
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2547 |