Rész
1 1| Ugyancsak igyekeztünk hazafelé. Ahogy a legelõföldre értünk, apám
2 1| ijedtükben. Hanem Andráska, ahogy az ereszet alul szétnéz
3 1| Bezzeg a szegény sármányok, ahogy az istálló elõtt kaparászgatnak,
4 1| keresztülhallatszott a cinegék vidám szava, ahogy az ablak deszkáján ugrándoztak:~-
5 1| története jár az eszemben. Úgy, ahogy tõle magától hallottam néhány
6 1| egyes-egyedül maradt az aranykovács.~Ahogy a temetés napján bezárta
7 1| erõvel kezet akart csókolni, ahogy belebújt a ruhába, s még
8 1| könnybe lábadt szemmel, ahogy az arckép elkezd mosolyogni.
9 1| melegséget érzett a szíve körül, ahogy odaállt a kép elé.~- Jól
10 1| s földarabolta a ludat, ahogy illik. Ahogy dolgozgat vele,
11 1| földarabolta a ludat, ahogy illik. Ahogy dolgozgat vele, egyszerre
12 1| szerencsés kalapos Marcit, ahogy a lúdcombbal birkózott.~-
13 1| aztán megint vigasztalódott, ahogy az örömtõl kipirult kis
14 1| kötõjén zavarodottan édesanyám ahogy a sok csámcsogó kis száj
15 1| töltöttem. Szép piros hajnalon, ahogy szépeket álmodok a szúnyoghálós
16 1| elhomályosította a nyomorúság.~Ahogy odaértem a góréhoz, kihajolt
17 1| Esztikém? - kérdezte szelíden, ahogy a legnagyobbhoz ért. - Hadd
18 1| istenadta.~Másnap aztán, ahogy egy vadrózsával befuttatott
19 1| szét a kis kötõjét Fodorka.~Ahogy felugráltak, akkor láttam,
20 2| várakozott rám a kis ajtóban, de ahogy a nagy szerencsét elmeséltem,
21 2| rántott vissza édesapám, ahogy közelebb hajoltam volna
22 2| sírna akkor utánam szülém.” Ahogy így tûnõdtem, egyszerre
23 2| a felhõk csodavilágában. Ahogy letekintettem, akkorának
24 2| mint a malomvitorla. De ahogy utánakaptam, úgy eltûnt
25 2| a száját. Fakó sörényét, ahogy fölborzolta, reszkettem,
26 2| IGAZLÁTÓ DOBRÓKA~Ahogy leírom ezt a nevet, megint
27 2| Dobróka bácsi!~S érzem, ahogy szúrós szeme rám mered az
28 2| tõlem a házban.~Egyszer, ahogy heverünk délebéd után az
29 2| fölsült a tudományával.~Az ám, ahogy kinyílt az ajtó, s tódult
30 2| aranyszínû szemecskéjével, ahogy a markomba vettem. De nem
31 2| Olyanforma volt, mint a holló, s ahogy a szemét rám szegezte, dideregni
32 2| szépit válogattam volna, de ahogy az elsõ szemet be akartam
33 2| keservesen nem fütyült, mint ahogy akkor én fütyültem. Mindig
34 2| Éppen ma reggel pattant el, ahogy az élit kalapáltam.~Hirtelen
35 2| fejét a házmester bácsi, ahogy udvarsöprés közben beszédbe
36 2| Sándorkát?~Szultán kutya, ahogy a nevét hallja, egyszerre
37 2| a gömbölyû piros képét, ahogy kirózsállik a kopott nyúlbõr
38 2| rámát. Nagy tüzes szeme, ahogy kivillogott bozontos szemöldöke
39 2| tördöste szét a lópatkót, mint ahogy más ember a mákos patkót
40 2| nevetett a muszka a szeme közé, ahogy lecihelõdött a lóról.~Legalább
41 2| az irháját esze nélkül, ahogy föltápászkodott, akárhogy
42 2| félre egy nagy faderekat, ahogy a szájtátók közé ért. -
43 2| Fodorik pedig visszaszólt, ahogy elhagyta õket:~- Ezt a kis
44 3| sebesebben jött lefelé, mint ahogy én fölfelé mentem, s olyan
45 3| megfordítva írom az S-et, mint ahogy falusi szabók cégtábláján
46 3| valamennyinek.~Egyszer, ahogy a könyveimet porolgatom,
47 3| tanultam. Se ajtaja, se ablaka, ahogy a mese mondja. Azazhogy
48 3| fösvénykedett a tudományával. Ahogy az édesanyám elment, mindjárt
49 3| káprázott a szemem az örömtõl, ahogy magamra maradtam a sok szép
50 3| nézhet csúnyábban, mint ahogy én néztem. „Ohó - gondoltam
51 3| aki könyvet akar venni.~Ahogy betoppant, úgy félrehúzta
52 3| kellett a Palkó bűnén úgy, ahogy a tanterv kívánja, itt elmondom
53 3| kívánja, itt elmondom úgy, ahogy történt.~Palkó abban az
54 3| volna. Nagyon megrettent, ahogy a vállához értem, s mind
55 3| tudománnyal? - kérdezte tõlem, ahogy könyveimet nyalábolgattam
56 3| úgy füstölt belõle a por, ahogy szétterítette az asztalon,
57 3| nekem se kellett egyéb, ahogy kihallgattam a két beszélgetést
58 3| mintha sírt volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Az
59 3| orcája is színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét,
60 3| nyomogatta a lábam Sor doktor úr, ahogy ott feküdtem összeszorított
61 3| kenyeret, azon melegen, ahogy a kemencébõl kiszedtük,
62 4| nem értek a kertbe, hanem ahogy a jegenyefára fölnézett,
63 4| pillája se rebbent meg, ahogy Málé koma felé bökött az
64 4| vágta bele a fejszét a fába.~Ahogy a fejsze lecsattant, megremegett
65 4| sóbálvánnyá merevedett, mert ahogy megfordul, látja ám, hogy
66 4| kérdi tõle csodálkozva, s ahogy kitereli az udvarra, akkor
67 4| belõle az elsõ tallért, de ahogy fölemelkedett, akkorát prüsszentett,
68 4| fényes tallérokat a vízbe. S ahogy a hold kisütött, még egy
69 4| magában a kis kanász, s ahogy a feje alá rakta a két tenyerét,
70 4| fohászkodott a nagy kanász, s ahogy az egyik fülét vánkosnak
71 4| tarisznya, s rossz volt hallani, ahogy zörgött benne az üresség,
72 4| kiált a csurgásba.~Egyszer ahogy heverésznek a vadkörtefa
|