Rész

 1   1|           ahol kiteleltek, a cinege pedig nagyon szereti ezeket. Azért
 2   1|            szellõ se lebbent, az ég pedig sima volt, mint a tükör,
 3   1|             mikor éppen õróla írok. Pedig a kis Panka éppen sétálni
 4   1|            jó idõt jelent. A cirmos pedig azt mondja, hogy egy kis
 5   1| megszellõztetni.~Jaj, dehogy hagyná pedig itthon Andráska a nagy sapkát!
 6   1|       találja meg az utat hazafelé. Pedig ha megtalálná, fogadom,
 7   1|         nyomták a kezembe a tollat. Pedig szép szerszám volt nagyon,
 8   1|         éreztem a lábom. A tetejébe pedig édesapám azzal vigasztalt:~-
 9   1|         csipedett leveskét. Az apja pedig nekifordult arccal a falnak,
10   1|       könnye, mikor elment.~A gazda pedig nagy-nagy melegséget érzett
11   1|             legfehérebb ludacska, õ pedig tudta énrólam, hogy semmit
12   1|      nyilván nemigen becsült engem.~Pedig én alig vártam, hogy találkozhassam
13   1|            akik hallgatták, olyanok pedig voltak sokan. Nagy ritkaság
14   1|           az egész ludacska.~Szülém pedig hirtelen visszaosont a konyhába,
15   1|     küszöbön az öreg hamvas macska.~Pedig õ már akkor tudta, hogy
16   1|      kisemmiztek a nagy ebédbõl. Én pedig azt gondoltam magamban,
17   1|        néztem, mióta itthon vagyok! Pedig szép épület ám az nagyon,
18   1|          reggelt se kíván.”~Nem az, pedig felém is fordította a fejét,
19   2|          hogy belekékültem. Nagyapó pedig a markomba nyomott még egy
20   2|        áldott orcája, a krajcárokat pedig a kalapomból beleöntötte
21   2|       mutatok valami szépet!~Biz az pedig nem valami szép volt, amit
22   2|            a lábamra ejtem, eltöri. Pedig a hídpénzszedõnek is szüksége
23   2| beebédelhetett délben.~Az utcánkban pedig nagy riadalom támadt. Dob
24   2|             haragosnak szülémet. Az pedig akkor volt, mikor azt kérdezte
25   2|           maga után az ajtót, engem pedig most már egészen elfutott
26   2|        dereka is egyre hajladozott, pedig szél se fújt. Gyémántalmák
27   2|   hivatalából, szelíd édesanyánknak pedig puha kezénél csak a szíve
28   2|            a tányéros tetejére. Ott pedig én akkor is nagyon szerettem
29   2|            magam, álltam a nézését, pedig majd kiugrott a szívem a
30   2|            szíve dobogását. Dobróka pedig mondta tovább:~- Minden
31   2|  cinegekirály ezüstcsengettyûje. Én pedig felültem az ágyban, és elnevettem
32   2|            a rozsda. Kár lett volna pedig érte, mert sokba került
33   2|           patkót szokta. Haragjában pedig akkorát tudott ütni az asztalra,
34   2|             Fodorik. A tanácsbeliek pedig körülfogták, békítették,
35   2|       emberek ijedten, erõs Fodorik pedig nekiszilajodva csattogtatta
36   2|          vacsorára is.~Erõs Fodorik pedig elhajította a fejszét, és
37   2|             félre az útból, Fodorik pedig visszaszólt, ahogy elhagyta
38   3|            tudós embert csinál!~Hát pedig azt csinált. Olyan fortélyt
39   3|          fele lefagy is.~A világból pedig csak annyit láttam ezen
40   3|           az iskolában, kisvártatva pedig fölvette a kalapját.~- Gyerekek,
41   3|         hiszen annak cipõje van. Ez pedig térdtõl lefelé kékbe van
42   3|         mikor nem mondták.~Tanultam pedig én otthon annyit, hogy a
43   3|       nevetett. Az iskola kapujában pedig Vas Matyi azzal ugrott elém:~-
44   3|        légycsapó is a kezében volt, pedig aranyért se lehetett legyet
45   3|         látszott ki belőle, a kezem pedig egyáltalán ki sem látszott,
46   3|         egész városban, a követ, az pedig akkor Holló Lajos volt.
47   3|         sergette-pergette magát.~Én pedig nem éreztem semmit a királyi
48   4|         népének, tenger cselédjének pedig azt parancsolta, hogy mindig
49   4|          meg a halakkal, Perec koma pedig még álltó helyében megette
50   4|           az almának nyomára jönni, pedig hét nap, hét éjszaka tûvé
51   4|             nagyobbacska tündér.~Az pedig hatalmas tündér volt, amelyik
52   4|            se fogtak. Megharagítani pedig azzal lehetett, ha megszaggatták
53   4|             megemelnétek a süveget, pedig tudhatnátok, ki vagyok.~
54   4|       senkin meg nem esett a szíve, pedig annyi volt a tallér a ládájában,
55   4|            volna el, az öreg halász pedig csodálkozva csóválta meg
56   4|          errõl a tájról. A Séd vize pedig egyre összébb zsugorodott,
57   4|           leszaladt vele. Oldalánál pedig ott ült a királykisasszony.
58   4|             mint otthon.~Azonközben pedig oldalba lökte Petykót.~-
59   4|         kisasszony elpirult, Petykó pedig nagyot fohászkodott:~- Azért
60   4|       szemöldökéig elpirult, Petykó pedig egészen belemelegedett a
61   4|            hegyéig elpirult, Petykó pedig elpittyesztette a száját.~-
62   4|         néha el kell bújnom elõlük, pedig a magamféle lovag nemigen
63   4|     tótágast álltak. Petykó, Matykó pedig úgy elszaladtak, hogy még