Rész
1 1| sütkérezik a napsugárban: tartós jó idõt jelent. De amikor olyan
2 1| meg a talpacskáit, mert az jó idõt jelent. A cirmos pedig
3 1| szét: ébredeznek-e már a jó pajtások, fák, füvek, virágok,
4 1| karikázott bele a szeme.~Jó az Isten, akinek fejet adott,
5 1| De nem is álltam ám meg a jó szándéknál. Ami dinnye volt
6 1| Kicsi volt a föld, egy jó macskaugrás az egész, de
7 1| Másnap még a kakas se kívánt jó reggelt, mikor engem már
8 1| a földemre. De a nap is jó éjszakát mondott már, mire
9 1| az egyiket meghagyta az a jó ember. Meg ám, de arra meg
10 1| aranykovácsnak hívta a régi jó világban. Azért hívták így,
11 1| felez, örömet kétszerez a jó asszony a háznál. Hát még
12 1| oltárra! Csak szereti a jó Isten ezt az aranykovácsot!~
13 1| emberségtudásáért mindenki szerette, jó szívét áldották a falu szegényei.
14 1| Felesége meghalt. Kivitték a jó asszonyt a temetõ szomorúfûzfái
15 1| szemû, lenhajú kislány.~- Jó napot kívánom - köszönt
16 1| a drótos.~- Edd meg, ha jó - mordult rá haragosan a
17 1| munkacska, drotoznyi, nagy jó uram.~- Ha csak ezt a rongyos
18 1| kihozott egy nagy bundát.~- Jó ember - mondta a tótnak -,
19 1| nekem szûk. Próbálja meg: jó lenne-e magának?~Szegény
20 1| féltve õrizgetett ruháit. A jó meleg gúnyácskát, a bélelt
21 1| aranyos pintyõkém?~- Édes jó apám - ragyogott a kép.~
22 1| nálunk.~- Érzem a drága jó szagát! - szippantott nagyokat
23 1| is ilyent süt, ha olyan jó deák leszek, mint az Annus
24 1| legjava.~- Mi-a-ó, mi-a jó? - kérdezte a küszöbön az
25 1| már akkor tudta, hogy mi a jó, mert a körme közt tartotta
26 1| se. S azt gondolhatta a jó Isten is, mert napszemével
27 1| rátarti is ám, még csak jó reggelt se kíván.”~Nem az,
28 1| felséges Úristennek, hogy ilyen jó erõben van! A válla keskenyke
29 1| Ó, Istenkém, de csak jó búzát teremtettél az idén!~
30 1| hónapra, nekem nagyon sok jó ismerõsöm van. Ismernek
31 2| helyette Mátyáska kettőt.~- Jó, én nem bánom - vont vállat
32 2| kóstolt bele.~- Nyáron nem jó cseresznyét enni - tette
33 2| teletömtem vele a kordé derekát. „Jó puha ülésünk lesz rajta” -
34 2| elém a fogait, mint valami jó ismerõs.~- Nini, kisfiú,
35 2| szívét aranyból kalapálta a jó Isten. Kérdezze csak meg
36 2| vízen, sáron, s ha nagyon jó kedve van, akkor a sapkája
37 2| gondolták magukban, hogy: no, ez jó nagy hernyó lesz, marad
38 2| forgácsot hordjátok haza, jó lesz gyújtónak - mutatott
39 3| szívvidámító dolgok. Ez a jó ember csak nyáron foglalkozott
40 3| iskolamûhelyétõl, ha drága jó édesanyám meg nem ment.
41 3| mestergerendáról.~Volt ott könyv jó nyalábbal, ócskább, újabb,
42 3| ültünk. Összeállt két-két jó pajtás, s addig fúrt-faragott,
43 3| dolgot, azt sehogy se tudtuk jó helyre kötni. Bele is merültünk
44 3| kuckóban. Ott lesz csak a jó világ a télen.~Nagy boglyakemencéje
45 3| tábláján ágaskodott.~- Ez is jó lesz - nyújtotta ki érte
46 3| fiú - támadt hirtelen egy jó gondolatom -, többet ér
47 3| így, tél elején, mikor a jó Isten elparancsolja az égről
48 3| különös csalóval? Hátha a jó Isten csak azért parancsolja
49 3| gondoltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba ülni. Elõször
50 3| vissza. Jaj, istenem, de jó lesz!~Kiértünk a falu végére.
51 3| jajdítottam magamat, éspedig jó kiadósan:~- Jaj, jaj, jaj,
52 3| Hanem azért azt mondta, hogy jó lenne elszalajtani Deskóért,
53 4| járjon, ki rátátja a száját, jó lesz megbecsülni a király
54 4| Köszönöm a szállást, jó ember - mondta mosolyogva -,
55 4| is!~- Mivel áldjalak meg, jó ember?~- Amivel a halászt
56 4| mint a tej.~„Ami neked jó, nekem is jó” - fohászkodott
57 4| Ami neked jó, nekem is jó” - fohászkodott a nagy kanász,
58 4| fogam a kökénybe, Petykó!~- Jó volna egy kis tejbekása,
59 4| vagyunk mi, töröm a zúzáját,~jó szándékkal nézzük körül
|