Rész
1 1| az édesapámtól. Arra is õ tanított meg, hogy a levelibékától
2 1| azóta nagy becsben tartom õ tudós uraságát. Egy ilyen
3 1| csak, csak! - panaszolja õ maga is.~Hallgatni is szomorú
4 1| cinege, Andráska, a cinege. Õ mondja meg a szántó-vetõ
5 1| szõlõvesszõkkel, s most õ is napvilágra jött levegõzni.
6 1| akkor mi a Tamásé?~- Ami az õ kertjében terem.~- Hát melyik
7 1| volt a munka. Ennek örült õ nagyon, mert így gyarapodott
8 1| patkódarabokat: azokból fõz õ az apukájának finom csipedett
9 1| üllõhöz lépett; hogy érne õ rá a sírásra, mikor úgy
10 1| szomorúfûzfák tövébe az õ jókedvét is eltemették.~
11 1| Nekopogi kovácsnak.~Nem bánt õ semmit a világon. Telt-múlt
12 1| világon. Telt-múlt az idõ, s õ egyre ott ült kis szobájában,
13 1| édesanyám. Én tudtam róla, hogy õ a világon a legfehérebb
14 1| a legfehérebb ludacska, õ pedig tudta énrólam, hogy
15 1| igen becsültem a ludacskát, õ azonban nyilván nemigen
16 1| észbe az édesanyám. No, õ szépen elprédálta a nagy
17 1| öreg hamvas macska.~Pedig õ már akkor tudta, hogy mi
18 1| mindjárt, hogy hogy mer õ engem megharagítani ilyen
19 1| kis árvája él abból, amit õ keres. Az Esztike köztük
20 1| se látszik az istenadta. Õ az anyja a többinek, fõz,
21 1| egyik, nyolc a másik - az õ szemük friss fényét már
22 1| simogatta vézna kis orcájukat.~- Õ az ujjával lát, szegény -
23 1| Nagynak sok volna, amit õ végez.~Parragnak boldogság
24 1| angolka azt mondta, hogy õ csak angol cicamacát játszik -
25 1| angolka volt a kapitány, s õ ujjongott a legjobban, ha
26 2| elnevettem magamat. Hiszen mire õ beér, akkorra a békácska
27 2| kamrába. Azt mondta, jön õ is mindjárt, csak egy kis
28 2| magam szedésibõl. Igaz, hogy õ maga se kóstolt bele.~-
29 2| segíthetsz is a csacsikának. Õ húzza a kordét, te meg toljad.
30 2| nem érdemelné meg azt az õ fia, de én tudom, hogy megérdemli.~-
31 2| gyámoltalanka is. A napsugár az õ padja szélén táncol legszebben,
32 2| Sándorka ködös kis fejében. Tud õ egy verset a honvédekrõl,
33 3| nem is tanította. Aki az õ iskolájában nevelkedett
34 3| rendes ember ipszilonnal. Az õ deákjai nem azt kérdezgették
35 3| édesanyám meg nem ment. De õ az ölébe húzott, és megcirókálta
36 3| hiszen nem volt már jobb deák õ se, mint mink. Nem dicsérte
37 3| mindjárt rám is bízta a boltot. Õ maga kiment a szõlõbe cseresznyét
38 3| feleségem is, nem érti a dolgot õ se. Tegnap még a lábán volt
39 3| tudott semmit, csak morgott. Õ bizony nem szokta nézegetni
40 3| eredés, öt évvel ezelõtt õ is ilyen mocskos kis béka
41 3| mert nagy esõ járt ott, hol õ született, de öt év nagy
42 3| hordja az orrát, mintha õ hajtaná a Göncöl szekerét.~
43 3| lehet meztéláb állni Isten õ szent felsége elé.~- Hány
44 3| szoba, vagy meleg.~De mire õ kitanulta az igazságot a
45 3| én elhúzom a kis erdõig, õ meg engem vissza. Jaj, istenem,
46 3| szent napon. Majd éppen az õ gyereküket karolják fel
47 4| segít rajtam Málé koma. Õ lesz a létrám, õ lesz a
48 4| Málé koma. Õ lesz a létrám, õ lesz a székem: király almáját
49 4| csizmát a keféhez, mert õ azt látta, hogy ha a kecskének
50 4| vele a király kertjébe, ott õ majd föláll a vállára, akkor
51 4| neki az egyetlen ágyát, õ maga meg kifeküdt az istállóba
52 4| egy nagyot prüsszentett, s õ maga is begurult a vízbe.~
53 4| monda ma is azt tartja, hogy õ volt az a vándorló deák,
54 4| rózsabimbó. Nem arra termett õ, hogy a dolognak törje a
55 4| éledtek a látásától, bezzeg õ meg se látta a rozmaringokat.
56 4| világszép molnárlánynak, õ maga gólyahírvirággá. S
57 4| bíró uramat a malaca, mert õ már nem jön vissza mostanában.~-
58 4| szolgának, amért locsog-fecseg. Õ a leghívebb emberem, azért
|