Rész
1 1| meglékeltem feleérésében.~Egyszer aztán az édesapám galléron kapott,
2 1| bajusza is fakadt az oldalán. Aztán mindennap kibontottam egy-egy
3 1| tanulj meg. Jövõ nyáron aztán beállhatsz gazdainasnak,
4 1| hozzá.~Erre az ígéretre aztán csakugyan nekiadtam magam
5 1| hogy kisírja magát, de aztán megint csak az üllõhöz lépett;
6 1| sehogy se találta el.~Egyszer aztán megértette. Csúnya, zimankós
7 1| lyukasabb volt, mint a másik. Aztán elmosolyogta magát, s kifordult
8 1| gyerek kócos üstökét.~- Hát aztán csakugyan olyan leszel,
9 1| elprédálta a nagy ebédet! De aztán megint vigasztalódott, ahogy
10 1| szép piros hajnalban.~- Aztán hol az a morzsoló ember?~-
11 1| de megint csak elkapta. Aztán fölegyenesedett, s elkezdte
12 1| rovást faragott a gerendába. Aztán nagyot nyújtódzott, és megint
13 1| keveslettem.~Szülém mondta aztán el a többit a vak emberrõl.
14 1| az árnyék.~Délben láttam aztán szegény kis árnyékot. Hozta
15 1| náthásodjon az istenadta.~Másnap aztán, ahogy egy vadrózsával befuttatott
16 2| él-hal a szép muzsikáért.~Így aztán sorra jártam én az egész
17 2| megettem még a körme hegyét is. Aztán beoldalogtam az udvarba,
18 2| édesapám a vállamat.~Többet aztán sose panaszkodtam, hogy
19 2| szívünkre, akkor csengette aztán be az öreg udvarost.~- Ugyan,
20 2| hallottam is az öregnek. Hanem aztán, ha a sarkamban éreztem,
21 2| nagy báránybõr sapkából, aztán kelletlenül legyintett a
22 2| cinegekirályon volt már akkor.~- Hát aztán milyen az a cinegekirály? -
23 2| sincs olyan!~Attól fogva aztán mindig lestem én a cinegekirályt,
24 2| nagyot lökött rajtam. Hanem aztán megint nekiszelídült. -
25 2| kapja a dús abrakot.~Így aztán én versenyt futottam a szürkével,
26 2| édesapám az erszényét.~Nyelet aztán maga iszkábált hozzá másnap.
27 2| egy marék szöget.~Egyet aztán mindjárt, be is vert a tükör
28 2| a száraz nádat.~Egyszer aztán egy vadalmafácskára került
29 2| kivágtam volna az erdõt. Akkor aztán nem tudom, mivel tüzeltetek
30 3| rozsdát letisztogattam róluk. Aztán előhúztam az ágy alól a
31 3| a szögeket kalapáccsal, aztán kiszedtem őket harapófogóval.
32 3| szék, mint a rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe próbáltam
33 3| subára, hogy majd megszólal. Aztán meg Messzi Gyurka mesélt
34 3| feleltem rá hirtelen, de aztán jobbnak láttam lenyelni
35 3| nyáron is megtanulhatja, aztán meg annyit én is tudok,
36 3| merülni.~Addig olvasgattam aztán a verseskönyvem, hogy utoljára
37 3| adta könyvtárnak. Akkor aztán nem cseréltem volna a szolgabíróval
38 3| szomorúan nézett utána, aztán kedvetlenül járt le s fel
39 3| fülét akarná megharapni. De aztán mégis inkább csak az én
40 3| róla a másik parton, s majd aztán ahhoz képest forgatja magát
41 3| hallom. Szégyenletemben aztán ki se mertem nyitni a számat,
42 3| mint a vasék.~Attól fogva aztán rajtam veszett, énrajtam
43 3| bársonypalástot.~- Hanem most már aztán tenyeredbe szedd ám a lábad,
44 3| vagyok a nagyobb.~No, egyszer aztán meg is jártam a nagy igazságkereséssel.
45 3| se érhetett a nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik
46 3| elhordani az irhát.~Hanem aztán megbántuk, amit tettünk.
47 3| valami úrikisasszonyé.~- Aztán nem félsz majd, kisfiú? -
48 3| törni, elül az úri rendek, aztán a subás, ködmönös kiskunok,
49 3| tanakodó csoportban. De aztán felhagytak a népek fölvilágosításával,
50 4| majd a térdét verte, de aztán gondolt egy okosat: „No,
51 4| kert közepén a kútágasra. Aztán elment a vadászokhoz, azoktól
52 4| két keszegért.~Lehuppan aztán a jegenyérõl, mennek az
53 4| szép nagy a füle.~Ebben aztán meg is nyugodott Málé koma,
54 4| ilyenfajta tréfákra. Akkor aztán azt eszelte ki, hogy fölkapott
55 4| is. De egyebet se csinált aztán egész álló nap, csak a tehénkéket
56 4| mosolygott a vándorló ‑, csak aztán meg ne bánd az áldást.~Azt
57 4| az a vándorló deák, aki aztán végképpen el is tûnt errõl
58 4| van-e nálam szebb?~Egyszer aztán kapta magát az öreg molnár,
|