Rész
1 1| Egyszer csak észreveszem ám, hogy olyan a kõ, mintha
2 1| hogy ugyancsak fodorodik ám az ég alján egy fekete felhõ.
3 1| édesapjához -, ugyancsak mondja ám már!~- Kicsoda, te?~- Hát
4 1| nyit-ni-kék, nyit-ni-kék!~Az ám, csakugyan egész más színe
5 1| Hanem a sapkára meleg lesz ám már most, jobb lesz a kakastollas
6 1| dinnyét!~De nem is álltam ám meg a jó szándéknál. Ami
7 1| kezét a vállamra, de úgy ám, hogy egyszerre fölkaptam
8 1| dinnyebokor.~No de azzal volt is ám annyi bajom, hogy majd beleõszültem.
9 1| Hanem azok olyanok voltak ám, hogy nem lehetett párjukat
10 1| meghagyta az a jó ember. Meg ám, de arra meg az édesapám
11 1| azt mondja.~- Adóba?~- Az ám, gazduram. Ha énrajtam megveszik
12 1| voltak sokan. Nagy ritkaság ám a szegény soron a tepsiben
13 1| hogy a világon van.~Meg ám, mindjárt a második nap,
14 1| Odakint van a góréban.~Az ám, a góré, azt még meg se
15 1| vagyok! Pedig szép épület ám az nagyon, minden fala olyan,
16 1| szemet. De olyan sebesen ám, hogy szinte szédület nézni. „
17 1| magamban -, de rátarti is ám, még csak jó reggelt se
18 1| világoskék szemét.~- Jól ám - azt mondja. - Itt görnyedek
19 1| föl a képén.~- De bírja is ám, kérem. Hála a felséges
20 1| egyszerre csak rám csilingel ám két ezüstcsengõ:~- Tessék
21 2| aprópénzes erszénnyel.~- Van ám olyan nekem is! - mutogattam
22 2| körtemuzsikába.~De belefújtam ám, s a gyönyörű körtemuzsika
23 2| el a fájdalmamat. De úgy ám, hogy édesapám kikocogott
24 2| az apám a krajcárt.~Hozta ám, de nem a krajcárt, hanem
25 2| utoljára már elhalt bele.~Az ám, mert a legyeket kergettem
26 2| hídpénzszedõnek is szüksége van ám a lábára.~No, nem is ejtettem
27 2| beszaladhatok édesanyámhoz.~Az ám, de a békámnak nem volt
28 2| csak a feje tört le. Az ám, mert töltött csokoládé
29 2| azok nem is felhõnyulak ám! Hát ilyen fák vannak-e
30 2| gondoltam magamban. - Az ám - tûnõdtem -, de hát akkor
31 2| magamban. - Nekem is van ám magamhoz való eszem!”~Azzal
32 2| fölsült a tudományával.~Az ám, ahogy kinyílt az ajtó,
33 2| neki koronája is?~- Van ám, szolgám! Kék koronája,
34 2| kapom az abrakot. Kaptam ám egy barackot a fejem búbjára.~-
35 2| gondoltam magamban.~Az ám, Gyurgyóka elhelyezkedett
36 2| mint a borotva.~Fogott ám, míg volt mit. De utoljára
37 2| nemcsak az esze teszi ám az embert, hanem a szíve
38 2| nemcsak a szolgabíróra süt ám a napvilág! Pipiskék kergetõdznek
39 2| nemcsak a szolgabíró eszik ám kalácsot!~S bent az iskolában
40 2| havas földön. De olyant ám, hogy csak úgy nyekkent.~
41 2| nekik. - Erre is meg kell ám tanítani a gyerekeket. Ha
42 3| De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet a házból.
43 3| mesemondó jókedvemben. Az ám, azóta nagyon sok esztendõ
44 3| gondolatom -, többet ér ám a mézeskalács, mint a meséskönyv!
45 3| jószág, látom.~- De szép volt ám ezelõtt negyven esztendõvel!
46 3| már aztán tenyeredbe szedd ám a lábad, hogy be ne csukják
47 3| ad a ködmön.~De adott is ám! Mondtam már a leckét, mint
48 3| van meg Gyurkának is?~- Az ám, ni - komolyodott el egy
49 4| No de arra vigyázott is ám, mint a szeme világára.
50 4| Jaj, komám, nem kell ám ezt világgá kukorékolni -
51 4| nyulat a fa alatt.~- Látom ám, Málé. Meg is lõném, ha
52 4| tépte, haj, de megcsendült ám az almafának minden levele,
53 4| csupaszáj?~- Azt, hogy én tudom ám, ki szakajtotta le a király
54 4| haragszik a tündér?~- Látom ám, hogy a szél fölborzolta
55 4| mert ahogy megfordul, látja ám, hogy a tehénke megint ott
56 4| rongyos gúnyám miatt, van ám nekem otthon különb is.~-
57 4| föl a szót Matykó. - Van ám tíz mente, száz bunda, ezer
58 4| hogy gyalog jöttünk, van ám otthon egy-két paripám.~-
|