Rész
1 1| Világéletében mindig dolgos ember volt az édesapám, de semmi
2 1| valami vékony hang a nyitó ember háta mögött. Két kis barázdabillegetõ
3 1| cseresznyeszedõ szék!~- Tudós ember, aki bánni tud vele.~De
4 1| De én nem akarok tudós ember lenni! Én gazdaember akarok
5 1| Világéletében mindig szavatartó ember volt az apám. Kézen fogott,
6 1| egyiket meghagyta az a jó ember. Meg ám, de arra meg az
7 1| kihozott egy nagy bundát.~- Jó ember - mondta a tótnak -, munka
8 1| lenne-e magának?~Szegény tót ember erõvel kezet akart csókolni,
9 1| mogorván.~- Hát a morzsoló ember, fiacskám.~No, ha a morzsoló
10 1| fiacskám.~No, ha a morzsoló ember, akkor én haragszom. Pankára
11 1| Aztán hol az a morzsoló ember?~- Odakint van a góréban.~
12 1| öreg Parragot. Szép szál ember, nem is olyan öreg még,
13 1| szinte szédület nézni. „Ügyes ember - gondoltam magamban -,
14 1| oda neki.~Megrezzent az ember egy kicsit, de mindjárt
15 1| kihajolt hozzájuk a vak ember, és sorra simogatta vézna
16 2| KÖRTEMUZSIKA~Az édesapám szűkszavú ember volt világéletében. Hanem
17 2| tudtam, hogy ha hibát tesz az ember, be is kell vallani, az
18 2| ennivaló is elszalad az ember szája elõl.~- No, megállj,
19 2| De el nem kerülte azt az ember, ha csupa füstté változott
20 2| mondta tovább:~- Minden ember idejön hozzám, megsimogatja
21 2| Dobróka:~- Most már minden ember emelje föl azt a kezét,
22 2| csacsikám - vihogott a nagyeszû ember -, nem úgy lesz az! Fogadást
23 2| SZEGÉNY EMBER VÍZZEL FŐZ~Az édesapámtól
24 2| meg szó nélkül.~- A gazdag ember is csak vízzel fõz, édesapám -
25 2| a vállamat. - A szegény ember háromszor fõz meg azzal
26 2| vízzel, amelyikkel a gazdag ember egyszer.~No, ezt már éppen
27 2| No, fiam, nem volt igaz ember a vásáros.~- Melyik vásáros?~-
28 2| jelent az, hogy a szegény ember vízzel fõz.~
29 2| tanítójukat is.~- Szent ember az, fiúk, megérdemelné,
30 2| falán. Erõskötésû, nagy szál ember volt, még a képe is szinte
31 2| lópatkót, mint ahogy más ember a mákos patkót szokta. Haragjában
32 2| idején már hajlott korú ember volt, de azért abból is
33 2| legjobban, hogy milyen erõs ember volt Fodorik nagyapó. Azt
34 2| és könyörgõen:~- Te nagy ember, mit akarsz te énvelem,
35 2| szégyellte meg magát a fanyûvõ ember, azzal széthajtva az ágakat,
36 3| aranykoronája van. Persze az ember nem láthatja színről színre
37 3| szívvidámító dolgok. Ez a jó ember csak nyáron foglalkozott
38 3| i-vel írt, amit más rendes ember ipszilonnal. Az õ deákjai
39 3| Hiszen olvasni olvas az ember, mikor megolvassa, hogy
40 3| iskolába járni, írni is ír az ember szûcskrétával a láda tetejére
41 3| csinálni?~- Szeretném, ha ember lenne belõled, gyerekem -
42 3| amit mondani akartam. Hogy ember lesz énbelõlem, nem is kicsi.
43 3| hogy csak úgy ropogott.~- Ember vagy a talpadon - mondta
44 3| volt a legágrólszakadtabb ember a falunkban, belõle ûzött
45 3| bejutott, a többi nevezetes ember közé, és én voltam benne
46 3| ez, mert így tudja meg az ember, mit gondolnak róla a másik
47 3| ijedtség ellen ez a nagyeszû ember?~Nem hozott az egyebet,
48 3| is azért lett ilyen híres ember, mert ebben nevelkedtem.~
49 3| Neki köszönhetem, hogy ember lett belõlem.~
50 3| szalutált a lángkardjával.~- Ember vagy, Fericske - jelezte
51 3| doktora volt a kis kopasz ember. Hanem azért azt mondta,
52 4| meg senki. Dölyfös, kevély ember volt a molnár. Soha senkin
53 4| cselekedte, mikor szegény ember ment el az ablaka alatt.~-
54 4| Köszönöm a szállást, jó ember - mondta mosolyogva -, azzal
55 4| Mivel áldjalak meg, jó ember?~- Amivel a halászt megáldottad.~-
56 4| mondta a malac, hogy csak egy ember van, aki okosabb, mint a
57 4| bízd énrám; ne félj, okos ember az én apám fia!~Petykó nekividámodott
|