Rész

 1   1|            szemetelt is az esõ.~- Ne menjetek ki ebben a csúf
 2   1|        adott, ad hozzá sapkát is, ne búsulj, Andráska! Nagyobb
 3   1|          mindjárt megszánt.~- No, ne búsulj, azért neked adom
 4   1|       lesz most már mibelõlünk?~- Ne félj, aputám - vigasztalta
 5   1|        ludacskám, hogy szégyenben ne maradjak veled.~- Giá-gá,
 6   1|           annyit jelenthet, hogy: ne félj semmit, anyókám, tudom
 7   1|        csak valami korkondélus be ne kapja! - siránkozott a másik,
 8   1|    öntögettem a szájába, hogy meg ne náthásodjon az istenadta.~
 9   1|  mihozzánk minden nyáron, hogy el ne felejtsen magyarul - okosított
10   2|         lelkecském, hogy most már ne fújjad tovább!~Sebaj, van
11   2|         egyik lába.~- Vigyázz, el ne ugrasd! - rántott vissza
12   2|          el nem ugrik a helyérõl. Ne félj, helyedbe hozzák az
13   2|       közel mennem hozzá, hogy rá ne ismerjek.~Úgy álltam rajta
14   2|          nem vallatlak én tovább, ne félj. Gyáva is vagy, dacos
15   2|         nem találtam meg rajta.~- Ne gondolj most avval - nyerített
16   2|         összezsugorodni, hogy meg ne lásson bennünket a Dobróka.~
17   2|          aki cseresznyét ehetnék, ne egyék sóskát. Inkább tömjük
18   2|            Nono, csak a szénán ki ne csorbuljon - nézegette édesapám
19   2|           azt a palavesszõt, hogy ne ficánkoljon a kezedben!~
20   2|        még körül is csattogják:~- Ne félj, Sándorka, nemcsak
21   2| utánakiabálnak:~- Kalács, kalács! Ne félj, Sándorka, nemcsak
22   3|          az útjába tenni, hogy el ne libbenjen, abban megbotlik,
23   3|         mint az a vén szeleburdi. Ne félj, kincsecském, úgy megtanítalak
24   3|          el tõlem -, hanem ide be ne tedd többet a lábad!~Azóta
25   3|           szeleket, havakat. Mért ne hozakodnék elő ilyenkor
26   3|            mint az ujjaira.~- No, ne búsulj, Palkó, hanem nyisd
27   3|     megmondta neki, hogy mezítláb ne mönjön többet, mert akkor
28   3|         rá a számat.~- No, öcsém, ne tátogj, hanem bújj bele.
29   3|         szedd ám a lábad, hogy be ne csukják az orrod elõtt az
30   3|           hogy valahogy a tükörbe ne nézzek. De hiszen elég tükör
31   3|             Nincs már rá szükség, ne járj benne világ csúfjára -
32   3|           ez nem igazság.~- Miért ne volna igazság, te? - csudálkozott
33   3|           bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival.
34   3|      bátran, Fericském!~Hát miért ne lettem volna bátor? Csengettyűzött
35   3|        kiadósan:~- Jaj, jaj, jaj, ne bántson!~A mosolygó arc
36   4|        nem állhatta, hogy oldalba ne könyökölje Perecet.~- Perec,
37   4|            te Málé?~- Hát hogy ki ne törjön.~- Miért törne ki,
38   4|        szaladjunk, hogy senki meg ne lásson bennünket!~Nem is
39   4|       almát, hogy bolondjában meg ne találja nála valaki.~Nem
40   4|         búbjára.~- Azért, hogy ki ne törjön.~- Mért törne ki,
41   4|       hiszel a tündérben, ha nem, ne bántsd az élõ fát, mikor
42   4|            magadra legyen gondod, ne a fákra! Tudod-e, hogy esztendeje
43   4|       malmot is elállította, hogy ne zavarja a kattogásával a
44   4|        vándorló ‑, csak aztán meg ne bánd az áldást.~Azt se várta
45   4|    ostorral mérik ma az ebédet!~- Ne félj, míg engem látsz -
46   4|           mostanában.~- Már miért ne jönne?~- Mert elment világot
47   4|            Csizma ilyen alapos!~- Ne hadarjon annyit, atyámfia -
48   4| királykisasszonyt, Matykó!~- Mért ne adnák, Petykó?~- Szegény
49   4|       magad. A többit bízd énrám; ne félj, okos ember az én apám
50   4|         Petykó nagy pironkodva -, ne szóljatok meg rongyos gúnyám