Rész

 1   1|         JÖVENDŐMONDÓK~Világéletében mindig dolgos ember volt az édesapám,
 2   1|            hóolvadás után.~Édesapám mindig szót fogadott a cinegének.
 3   1|             apám mellõl. Késõ õszig mindig kijártunk, míg csak le nem
 4   1|        nélkül is biztosan megmondta mindig, hogy milyen idõt várhatunk.~
 5   1|        egyik, sem a másik. A pók is mindig megmondja az idõt. Ha szép
 6   1|           kipróbáltam a tudományát. Mindig bevált, s azóta nagy becsben
 7   1|           hol a föld?~Világéletében mindig szavatartó ember volt az
 8   1|             az én apuskám nem lenne mindig ilyen szomorú. Hanem nevetnél,
 9   1|             ismertük egymást. Nekem mindig õróla írt, neki mindig énrólam
10   1|        Nekem mindig õróla írt, neki mindig énrólam beszélt az édesanyám.
11   1|            csóváltam meg a fejem.~- Mindig egyformán látok én, uram -
12   1|           Az egy Esztikével azonban mindig meg volt elégedve, mindig
13   1|           mindig meg volt elégedve, mindig úgy veregette meg a vállát,
14   1|             az öreg tölgyek, melyek mindig kitárt karral várnak rám.
15   1|          Ismernek a mókusok, melyek mindig engem hajigálnak meg a legnagyobb
16   1|      cserebogarak is ismernek, mert mindig az én fejemen koppannak
17   1|             S azóta, ha arra járok, mindig megzörgetem a piros rácsot.~-
18   1|          betegünk?~Fodorka, Bodorka mindig megfelelt hûségesen, s nagy
19   1|        háládatosan még a bábuval is mindig kezet csókoltattak a doktor
20   2|            képest. A fél szemem meg mindig az ajtón volt, hogy hozza‑
21   2|             a lótás-futás. Édesapám mindig megdicsért érte, ha jókedvében
22   2|            de bizony a békácska még mindig állta az egy helyet. Hanem
23   2|     igazlátó Dobróka szeme azóta is mindig kísér, akármerre járok.~
24   2|            nyit-ni-kék!~Ilyenkor én mindig a két tenyerem közé csuktam
25   2|            olyan!~Attól fogva aztán mindig lestem én a cinegekirályt,
26   2|          erszényében tartotta, mert mindig azt csörgette a zsebében,
27   2|           ahogy akkor én fütyültem. Mindig fütyülnöm kellett, míg csak
28   2|             deák már, s még most is mindig sírva mén az iskolába.~-
29   2|              mint a kávésfindzsa, s mindig haraggal vannak tele. Csak
30   2|            kezedben!~Bóbás galambok mindig utána turbékolnak a háztetõrõl,
31   2|           kapun.~A nagyapám házának mindig tárva-nyitva volt a kapuja,
32   3|             a kutyafejű tatár, arra mindig különösen nagyokat ütöttem.~
33   3|           világon minden élt, és én mindig egészen tisztán megértettem
34   3|      omlottak miatta. S az o betûre mindig úgy fogok gondolni, mint
35   3|          mikor észreveszem a hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel,
36   3|         hogy a tanító úrék macskája mindig azon ugrált be, ha a Bodri
37   3|        rossz cipõ a háznál.~- Rossz mindig akad - mosolygott egy kicsit
38   3|       láttam Palkót, de a kopogását mindig füleltem, ha jött, ha ment.~
39   3|            nyitni, mikor fölálltam. Mindig a fülembe ütõdött olyankor
40   3| tapasztaltam először, hogy a szónok mindig akkor éri el a legnagyobb
41   3|          otthoni petróleumé - ma is mindig érzem ezt a finom szagot,
42   4|         pedig azt parancsolta, hogy mindig cigánykereket vessenek,
43   4|            a malomajtóban, ilyenkor mindig ette a méreg, és rá-ráförmedt
44   4|       mosolygott gonoszul.~Amúgy is mindig azon törte a fejét, hogy
45   4|          süt, ha esõ esik, azóta is mindig magamagát bámulja a víz
46   4|             a faluháza. - No, ugye, mindig mondtam én, hogy nincs párja