Rész

 1   1|               hideg kövön hûsítgetni. Egyszer csak észreveszem ám, hogy
 2   1|             meglékeltem feleérésében.~Egyszer aztán az édesapám galléron
 3   1|              De sehogy se találta el.~Egyszer aztán megértette. Csúnya,
 4   1|               szúnyoghálós hárságyon, egyszer csak felébredek valami furcsa
 5   1|           lány ez az Esztike - hoztam egyszer szóba a dolgot, míg Parrag
 6   1|               a doktor bácsinak. Csak egyszer esett meg, hogy hiába zörögtem
 7   2|       ágaskodva értem el a kilincset.~Egyszer találtam a kocsiúton egy
 8   2|         kengyelfutó is lehet belőled.~Egyszer azt találtam mondani erre
 9   2|         FELHŐORSZÁGBAN~Felhõországban egyszer jártam életemben. Akkor,
10   2|              maradása tõlem a házban.~Egyszer, ahogy heverünk délebéd
11   2|      erõsítgette az öreg. - Láttam én egyszer még a fészkén is a nádasban.
12   2|              No, hát azért is megjött egyszer a cinegekirály. Tél vége
13   2|           ablaknál álldogáltam, mikor egyszer csak látom, hogy valami
14   2|             Csak arra emlékszem, hogy egyszer fölnyitottam a szememet,
15   2|         beszélt.~- Fiúcska! - toppant egyszer elébem az utcán. - Tudsz-e
16   2|             amelyikkel a gazdag ember egyszer.~No, ezt már éppen nem értettem.
17   2|              érteném tán máig sem, ha egyszer azzal nem riaszt ki édesapám
18   2|               deák voltam már, amikor egyszer aratás idején mentem haza
19   2|  elfelejtettem volna már a kacort, ha egyszer az öreg bodzafánk eszembe
20   2|           honvéd... - fogott neki még egyszer, de most már reszketett,
21   2|         hátára.~Történt azonban, hogy egyszer pajkos suhancok gallyszedegetés
22   2|              a gyerek a száraz nádat.~Egyszer aztán egy vadalmafácskára
23   3|               s be a szelelőlyukakon.~Egyszer el is határoztam, hogy elbújok
24   3|            megmutatja emberi alakját.~Egyszer napáldozat felé a Mária-képre
25   3|                ország bírója! Csak én egyszer nyomára jöjjek azoknak a
26   3|            egész közelrõl az ablakra. Egyszer ugyan odafagyott az orrom
27   3|            Néha egy-egy ijedt nyulat. Egyszer messzirõl az öreg Küsmödit
28   3|           tudtam fújni valamennyinek.~Egyszer, ahogy a könyveimet porolgatom,
29   3|               mint a vízfolyás.~Hanem egyszer annál csendesebb lett Három
30   3|             mint a megszegett kenyér. Egyszer megesett vele, hogy elaludt
31   3|             hogy se, kisdeák koromban egyszer azt vettem a fejembe, hogy
32   3|            vállát.~- Palkó, ha én még egyszer cipõ nélkül látlak a télen,
33   3|              én vagyok a nagyobb.~No, egyszer aztán meg is jártam a nagy
34   3|        gyereket, a Favágó Jánoskát.~- Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk
35   3|              abrakot.~- Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba -
36   3|              A mi szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk bele.~A szánkódarabok
37   4|            széltõl is féltette. Mikor egyszer egy legyecskét látott rajta,
38   4|               de sokért nem adnám, ha egyszer fültövön találnám a tündérteket!~
39   4|            egyre összébb zsugorodott, egyszer csak szárazon maradt a gazdátlan
40   4|             Tükör, van-e nálam szebb?~Egyszer aztán kapta magát az öreg
41   4| kalácskenyeret.~Az öreg vízimolnárnak egyszer dolga akadt a városban.
42   4|          Patak, van-e nálam szebb?~Ez egyszer nem volt felelgetõ kedviben
43   4|      harangszót.~- Haj, haj! - sóhajt egyszer a nagy kanász.~- Baj, baj! -
44   4|           szakadt, kiált a csurgásba.~Egyszer ahogy heverésznek a vadkörtefa
45   4|         füttyszóval mentek, de Petykó egyszer csak elhallgatott.~- Mért