Rész
1 1| ablakon. - Az öreg Parrag bácsi harsog úgy a kukoricával.~-
2 1| azon morzsolja le Parrag bácsi a csutkáról a szemet. De
3 1| Tessék bejönni, doktor bácsi!~Odanézek, hát a Fodorka
4 1| Nem vagyok én doktor bácsi, lelkeim - nevetek vissza
5 1| szakácsné. - Az angolka a Viktor bácsi fia.~- Hát az a Viktor bácsi
6 1| bácsi fia.~- Hát az a Viktor bácsi kicsoda?~- Az az édesapa
7 1| Habpalacsintát, doktor bácsi - mondta az angolka. - Nem
8 2| azért nagyon féltette Miklós bácsi, szegény, a másik fülét.
9 2| Nem én voltam, Dobróka bácsi!~S érzem, ahogy szúrós szeme
10 2| nem én vagyok, Dobróka bácsi!~S rántottam ijedten a tányéroson
11 2| szorongattam.~- Tessék, Dobróka bácsi - mondtam nagy alázatosan.
12 2| betessékelt bennünket Dobróka bácsi a kamrába. Azt mondta, jön
13 2| udvarosunkhoz.~- Nézze, Matyi bácsi, milyen cinegém van nekem!~-
14 2| ugyan? - neszelt ki Matyi bácsi a nagy báránybõr sapkából,
15 2| hallott róla senki, csak Matyi bácsi. Az édesapám meg is pirongatta
16 2| olyan, amilyennek a Matyi bácsi mondta. Még a szava is az.~-
17 2| arra gondoltam, amit Matyi bácsi mondott: „No, nem tudom,
18 2| édesanyám, a kis húgom, a doktor bácsi - mind a madarat hajszolta.
19 2| szürke fejét a házmester bácsi, ahogy udvarsöprés közben
20 2| perget bele. De a tanító bácsi észreveszi (olyan annak
21 2| Igen, még az öreg Tamás bácsi is úgy néz rá minden délben,
22 2| se mondtam, ki ez a Tamás bácsi! Az a csonka kezû öreg honvéd,
23 2| lehet ez a figurás öreg bácsi, s a minap megkérdezték
24 2| kezét - felelte a tanító bácsi, s elmesélte nekik a szabadságharc
25 2| odaadná szívesen, de azt Tamás bácsi nem tudná fújni, mert nem
26 2| mint a vízfolyás.~Tamás bácsi most is ott várta a gyerekeket
27 2| hajolt le nyájasan Tamás bácsi. - Mit akarsz mondani?~-
28 2| biztatta az öregember.~- Bácsi, én... én nem tudok mást...
29 3| kis városunkban Gergulics bácsi volt az egyetlen könyvkereskedõ.
30 3| hasznos - járt-kelt Gergulics bácsi a két asztal közt. - A könyvkereskedõség
31 3| valamelyik tudományra?~Gergulics bácsi megforgatott elõre-hátra,
32 3| mézeskalácsosságba is.~Gergulics bácsi csakugyan nem fösvénykedett
33 3| Hát a könyvek, Gergulics bácsi? - húzódtam közelebb a könyves
34 3| nehéz megérteni. Gergulics bácsi büszkén nézett körül, hogy
35 3| sarkában.~- Szolgabíró, Balla bácsi.~- Hát hiszen az is szép
36 3| lejárt a becsület - Balla bácsi maga vitte haza a remeket.
37 3| Viszem én azt magammal, Balla bácsi, csak nem merem elõadni -
38 3| csudaködmönt lehámozta rólam Balla bácsi.~- Nincs már rá szükség,
39 3| megfizeti az Isten, Károly bácsi - repkedett Berta kisasszony,
|