Rész

 1   1|            mindig kijártunk, míg csak le nem hullott a fákról a levél,
 2   1|            kék mezejérõl úgy nevetett le a nap, hogy öröm volt nézni.
 3   1|           addig, míg az egyik combját le nem kanyarította a ludacskának. -
 4   1|              késpenge, azon morzsolja le Parrag bácsi a csutkáról
 5   2|           lábára.~No, nem is ejtettem le a mézes kenyeret, hanem
 6   2|             most se, csak a feje tört le. Az ám, mert töltött csokoládé
 7   2| békapásztorságnak?~- Vége - hajtottam le a fejemet.~- Megunta a béka
 8   2|             az én pártfogóm:~- Szállj le, barát, a hintórul! - És
 9   2|              el nem hasította.~- Vesd le hamar azt a drága szép ruhát,
10   2|               kis fûrészt, hadd vágom le azt a kötözködõ ágat! -
11   2|         Tessék, kis barátom! - hajolt le nyájasan Tamás bácsi. -
12   2|            uram!~- Odább, te! - rázta le õket magáról egy fordulással,
13   3|               volt, aki föladja neki, le meg nem szaladhatott érte,
14   3|         vitézek voltak, úgy vagdosták le a sárkányok fejét, mint
15   3|           mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam írni a számmal is:
16   3|            Matyi zavarodottan sütötte le a szemét, s forgatta a kezében
17   3|                aztán kedvetlenül járt le s fel az iskolában, kisvártatva
18   3|               négy hét óta alig fogta le a szemét éjféltõl reggelig.
19   3|              Nincsen az - csúsztattam le a könyvet az ölembe.~A fiúcska
20   3|               cédulámat.~- Föl is út, le is út - búcsúzott el tõlem -,
21   3|          Isten csak azért parancsolja le ilyenkor a napot az égről,
22   3|             rá is szólt, hogy topogja le róla a sarat, mikor bejön
23   3|          Lévetöttem.~- Minek vetetted le? Hol vetetted le?~- Ott
24   3|             vetetted le? Hol vetetted le?~- Ott a - mutatott át a
25   3|    fölkapaszkodott a padlásra. Vártam le szívszakadva: ugyan mit
26   3|       selyemrozmaringgal, míg az egér le nem rágta róla! Vadonatúj
27   3|         verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetõrõl olyan
28   3|              volt: a jégcsap se esett le.~Még jobban szerettünk a
29   3|          lakott volna. Nem is fagyott le se keze, se lába, mint nekünk.~
30   3|            hogy a feldobott sapkámmal le bírtam törni a hegyüket.
31   4|           Perec az almát. El is érte, le is tépte, haj, de megcsendült
32   4|              tudom ám, ki szakajtotta le a király almáját.~De már
33   4|                Perec apród szakította le az almát!~Perec apród éppen
34   4|         Amelyiktek megszánja, ültesse le a kis székre.~
35   4|            Biz igaz az - csillapodott le a kis kanász -, hanem most
36   4|            még tán ma is ott vagy, ha le nem csalogatlak egy marék
37   4|        szaladnak, ha a lyukas bocskor le nem maradt a lábukról.~ ~.