Rész

 501   1|                  rám a szülém friss képe a sarkantyúkás ablakon. -
 502   1|                  Parrag bácsi harsog úgy a kukoricával.~- Ki az az
 503   1|                   kérdem mogorván.~- Hát a morzsoló ember, fiacskám.~
 504   1|                  ember, fiacskám.~No, ha a morzsoló ember, akkor én
 505   1|            haragudni, akármit csinál, de a morzsoló emberre szabad.
 506   1|                hajnalban.~- Aztán hol az a morzsoló ember?~- Odakint
 507   1|            morzsoló ember?~- Odakint van a góréban.~Az ám, a góré,
 508   1|            Odakint van a góréban.~Az ám, a góré, azt még meg se néztem,
 509   1|                áll, és olyan magasan van a küszöbje, hogy csak székrõl
 510   1|                  én föl nem kapaszkodtam a góréba, csak kívülrõl néztem
 511   1|                 deres inkább, mint havas a feje. Négylábú kis széken
 512   1|            Négylábú kis széken ül, annak a végébe bele van illesztve
 513   1|                morzsolja le Parrag bácsi a csutkáról a szemet. De olyan
 514   1|                 Parrag bácsi a csutkáról a szemet. De olyan sebesen
 515   1|                pedig felém is fordította a fejét, de megint csak elkapta.
 516   1|              mért, annyi rovást faragott a gerendába. Aztán nagyot
 517   1|                  megint visszakuporodott a kis székre.~- Jólesik a
 518   1|                  a kis székre.~- Jólesik a huzakodás, ugye? - szóltam
 519   1|                láthatott - csóváltam meg a fejem.~- Mindig egyformán
 520   1|                  hajtotta meg egy kicsit a fejét Parrag. - Négy esztendõ
 521   1|               vagyok.~Végigfutott rajtam a hideg, és nagyon megszégyelltem
 522   1|        megszégyelltem magam, hogy én ezt a szegény vak embert akartam
 523   1|             dolgozta magát, mikor én még a lustálkodást keveslettem.~
 524   1|                   Szülém mondta aztán el a többit a vak emberrõl. Négy
 525   1|                 mondta aztán el a többit a vak emberrõl. Négy anyátlan
 526   1|                 keres. Az Esztike köztük a legnagyobb, az van már tizenhárom
 527   1|                 az istenadta. Õ az anyja a többinek, fõz, mos, takarít
 528   1|                 mint valami beteg madár. A testvérkéirõl beszélt, ki
 529   1|               óta.~Mire Parrag kikaparta a tálat, megjöttek a testvérkék
 530   1|             kikaparta a tálat, megjöttek a testvérkék is. Imriske volt
 531   1|              testvérkék is. Imriske volt a legkisebb, az még hancúrozva
 532   1|                még hancúrozva jött, mint a kiscsikó.~Veronika és Marika
 533   1|                már csendesebben tipegett a füves udvaron. Hatéves az
 534   1|                  Hatéves az egyik, nyolc a másik - az õ szemük friss
 535   1|              fényét már elhomályosította a nyomorúság.~Ahogy odaértem
 536   1|               nyomorúság.~Ahogy odaértem a góréhoz, kihajolt hozzájuk
 537   1|               góréhoz, kihajolt hozzájuk a vak ember, és sorra simogatta
 538   1|           szegény - hulldogált csendesen a könnye szülémnek.~Csakugyan
 539   1|           Csakugyan az ujjával nézte meg a boldogtalan minden délben
 540   1|                boldogtalan minden délben a gyerekeit. Hosszan, gondosan
 541   1|              õket, s hol az egyiknél hol a másiknál csóválta meg a
 542   1|                  a másiknál csóválta meg a fejét.~- Mi bajod már megint,
 543   1|                 mindig úgy veregette meg a vállát, mint boldog apák
 544   1|         gyereküket szokták.~Nem értettem a dolgot. Hiszen Esztike a
 545   1|                 a dolgot. Hiszen Esztike a legszánnivalóbb a testvérkék
 546   1|                Esztike a legszánnivalóbb a testvérkék közt. Mióta én
 547   1|                 látom is, úgy fogy, mint a megszegett kenyér.~- Derék
 548   1|           Esztike - hoztam egyszer szóba a dolgot, míg Parrag az uzsonnakávét
 549   1|           Parragnak boldogság sütött föl a képén.~- De bírja is ám,
 550   1|                 bírja is ám, kérem. Hála a felséges Úristennek, hogy
 551   1|                hogy ilyen jó erõben van! A válla keskenyke ugyan szegény
 552   1|                 szegény kis bogárnak, de a képe gömbölyû, mint az alma.~
 553   1|                  másnap délben megbújtam a jázminok közt, mikor Parrag
 554   1|              jázminok közt, mikor Parrag a testvérkéket cirógatta.~-
 555   1|                 kérdezte szelíden, ahogy a legnagyobbhoz ért. - Hadd
 556   1|             pajkos gyerek, ha vizet vesz a szájába, és kigömbölyítette
 557   1|                kigömbölyítette úgy, hogy a vak apának reszkettek az
 558   1|                          AZ ANGOLKA~Azon a fürdõhelyen, ahol én minden
 559   1|             esztendõben el szoktam bújni a nyár elõl egy-két hónapra,
 560   1|              karral várnak rám. Ismernek a mókusok, melyek mindig engem
 561   1|              mindig engem hajigálnak meg a legnagyobb fenyõtobozzal.
 562   1|         legnagyobb fenyõtobozzal. De még a cserebogarak is ismernek,
 563   1|                legnagyobbat.~Hanem azért a legjobb két pajtásom mégiscsak
 564   1|           legjobb két pajtásom mégiscsak a Fodorka meg a Bodorka. Két
 565   1|                  mégiscsak a Fodorka meg a Bodorka. Két icipici kis
 566   1|             ismerkedtem meg velük, mikor a minap beleesett a bábujok
 567   1|                  mikor a minap beleesett a bábujok a patakba, õk meg
 568   1|                minap beleesett a bábujok a patakba, õk meg ott jajveszékeltek
 569   1|                õk meg ott jajveszékeltek a parton.~- Jaj, jaj, most
 570   1|      megnáthásodik szegényke! - tördöste a kezecskéjét az egyik kislány,
 571   1|          végtelen-végig csupa fodor volt a szoknyácskája.~- De csak
 572   1|                  ne kapja! - siránkozott a másik, akinek ezer gyûrûbe
 573   1|                  magamat, s kihorgásztam a vízbe esett bábut. Még egy
 574   1|                  való port is öntögettem a szájába, hogy meg ne náthásodjon
 575   1|              doktor bácsi!~Odanézek, hát a Fodorka meg a Bodorka ing-ring
 576   1|              Odanézek, hát a Fodorka meg a Bodorka ing-ring a kerítésen
 577   1|           Fodorka meg a Bodorka ing-ring a kerítésen belõl, mint két
 578   1|                nagyon jól meggyógyította a babánkat.~- Úgy bizony -
 579   1|                  van, akkor vállalom ezt a szép mesterséget” - gondoltam
 580   1|                járok, mindig megzörgetem a piros rácsot.~- Fodorka,
 581   1|             Fodorka, Bodorka, mit csinál a betegünk?~Fodorka, Bodorka
 582   1|                   s nagy háládatosan még a bábuval is mindig kezet
 583   1|                mindig kezet csókoltattak a doktor bácsinak. Csak egyszer
 584   1|                 meg, hogy hiába zörögtem a rácson. Meg se mukkant Fodorka,
 585   1|               reggelig! - terítette szét a kis kötõjét Fodorka.~Ahogy
 586   1|                adták magukat. Annyi volt a kis tál, nagy tál a játék
 587   1|                 volt a kis tál, nagy tál a játék tûzhely körül, hogy
 588   1|                 ebédje.~- No, úgy látom, a legjobbkor érkeztem - ágaskodtam
 589   1|                 érkeztem - ágaskodtam be a rácson. - Bizonyosan csak
 590   1|              vártatok.~- Bizony most nem a doktor bácsit vártuk - mentegetõdzött
 591   1|               úgy bizony - rakta csípõre a kezét Bodorka.~- Hát az
 592   1|                  persze! - sértõdött meg a két kis szakácsné. - Az
 593   1|                  szakácsné. - Az angolka a Viktor bácsi fia.~- Hát
 594   1|               Viktor bácsi fia.~- Hát az a Viktor bácsi kicsoda?~-
 595   1|                   Kint jártak Bodorkával a réten. Éppen egy tavalyi
 596   1|               egy tavalyi szénaboglyának a helyén álltak, amit gyûrû
 597   1|               amit gyûrû alakban nõtt be a dús, kövér pázsit.~- Gyere
 598   1|                    Gyere ugrálni - hívta a kislány az angolkát.~- Nem
 599   1|           ugrálni.~„Ejnye, de nagy úr ez a kis úr!” - gondoltam magamban.~
 600   1|                  kisírt szemmel fut elém a két kislány.~- Mi baj, szentjeim? -
 601   1|                rigó szebben fütyül, mint a magyar.~- Meg hogy õnáluk
 602   1|            magyar.~- Meg hogy õnáluk még a csigabiga is gyorsabban
 603   1|                  is gyorsabban fut, mint a nyúl.~Az angolka nem szólt
 604   1|                  csak nézegette ásítozva a cipõcskéje orrát.~- Ejnye,
 605   1|           angolka - nyomtam egy barackot a feje búbjára -, de akaratos
 606   1|               legényke vagy te, süsd meg a halat.~- Én csak az angolnát
 607   1|           bosszankodtam is, s otthagytam a három gyereket.~Nem is láttam
 608   1|             papírcsónakokat eresztgettek a patakon. Az angolka volt
 609   1|                 patakon. Az angolka volt a kapitány, s õ ujjongott
 610   1|                  kapitány, s õ ujjongott a legjobban, ha egy-egy csónak
 611   1|                éljenzel? Hogy hívják ezt a gyorsgõzöst?~- Árpádnak -
 612   1|        gyorsgõzöst?~- Árpádnak - felelte a gyerek.~Alig tudtam szóhoz
 613   1|                 Alig tudtam szóhoz jutni a nagy csudálkozástól.~- Ejnye,
 614   1|                 olyant az angoloknak még a királya se.~Azóta sohase
 615   1|                meg azóta nagyon szeretem a habpalacsintát. Amelyiktek
 616   1|                  nem szereti, adja nekem a maga részét.~
 617   2|                                          A KÖRTEMUZSIKA~
 618   2|                                          A KÖRTEMUZSIKA~Az édesapám
 619   2|                  csak ágaskodva értem el a kilincset.~Egyszer találtam
 620   2|              kilincset.~Egyszer találtam a kocsiúton egy vadonatúj
 621   2|                bukfencet hánytam egészen a kis ajtónkig, hanem ott
 622   2|          sokadalom van nálunk. Tele volt a tornácunk koldussal, édesanyám
 623   2|                édesanyám ott járt köztük a lisztes szakajtóval, édesapám
 624   2|                 is! - mutogattam büszkén a krajcáromat.~- Mit dolgoztál
 625   2|                     húzta össze édesapám a sűrű szemöldökét.~- Nem
 626   2|            találtad - simogatta meg apám a fejemet -, add oda hamar
 627   2|                 fejemet -, add oda hamar a Mátyáskának, neki már úgyse
 628   2|            énekes koldus már tartotta is a tenyerét, de én meg nagyon
 629   2|                  S bizony eltörtem volna a mécsest, ha a lelkem édesanyám
 630   2|             eltörtem volna a mécsest, ha a lelkem édesanyám a pártomat
 631   2|           mécsest, ha a lelkem édesanyám a pártomat nem fogja.~- Ugyan,
 632   2|             Ugyan, apja! Hadd örüljön az a szegény gyerek a talált
 633   2|              örüljön az a szegény gyerek a talált krajcárjának! Majd
 634   2|               vont vállat édesapám -, de a talált pénz sose hoz szerencsét.~
 635   2|              hamarosan. Délután kimentem a vásárba, és elvásároltam
 636   2|                 vásárba, és elvásároltam a kincset. Vettem rajta egy
 637   2|               oldala pirosra van festve, a másik meg sárgára. De olyan
 638   2|            belekóstol, ha bele nem fújok a körtemuzsikába.~De belefújtam
 639   2|      körtemuzsikába.~De belefújtam ám, s a gyönyörű körtemuzsika olyan
 640   2|                 olyan hangot adott, hogy a darázs menten megszédült
 641   2|         Darázsországba, hogy elújságolja a muzsikáló körtét. Kerülnek
 642   2|                  Kerülnek is engem azóta a darazsak egész mostanáig.~
 643   2|                egész mostanáig.~Amikorra a nagyapóék háza elé értem,
 644   2|               akkorra egész beletanultam a mesterségbe. Úgy rikoltoztattam
 645   2|          mesterségbe. Úgy rikoltoztattam a fakörtét, hogy magamnak
 646   2|               magamnak is harsogott bele a fülem. Hanem azért az az
 647   2|             teremtett.~Utoljára elővette a nagyapó az erszényét, és
 648   2|                 nagyapó az erszényét, és a markomba nyomott egy aranykrajcárt.~-
 649   2|               olyan szakadatlanul fújtam a gyönyörű muzsikát, hogy
 650   2|              belekékültem. Nagyapó pedig a markomba nyomott még egy
 651   2|                  is, akinek bemutathatom a tudományomat. A másik nagyapó
 652   2|             bemutathatom a tudományomat. A másik nagyapó azonban mindjárt
 653   2|                 nagyapó azonban mindjárt a második krajcáron kezdte.~-
 654   2|         krajcáron kezdte.~- Eredj inkább a Miklós bátyádhoz, drágaságom.
 655   2|          féltette Miklós bácsi, szegény, a másik fülét. Ő már olvasatlanul
 656   2|                  Ő már olvasatlanul adta a krajcárt.~- Veronka nénéd
 657   2|                  ilyent, fiam! Az él-hal a szép muzsikáért.~Így aztán
 658   2|               hazaértem, kalappal vittem a krajcárt. No, apámuram,
 659   2|               apámuram, hoz-e szerencsét a talált pénz?~Édesanyám aggódva
 660   2|         Édesanyám aggódva várakozott rám a kis ajtóban, de ahogy a
 661   2|                  a kis ajtóban, de ahogy a nagy szerencsét elmeséltem,
 662   2|           földerült az az áldott orcája, a krajcárokat pedig a kalapomból
 663   2|              orcája, a krajcárokat pedig a kalapomból beleöntötte a
 664   2|                 a kalapomból beleöntötte a kötőjébe.~- No, lelkecském,
 665   2|                te már kimulattad magadat a krajcárodon. A kamatját
 666   2|        kimulattad magadat a krajcárodon. A kamatját szétosztom a koldusoknak
 667   2|       krajcárodon. A kamatját szétosztom a koldusoknak a jövő vasárnap.~
 668   2|                 szétosztom a koldusoknak a jövő vasárnap.~Biz én erre
 669   2|                 sírva fakadtam volna, ha a kezemben nem érzem a körtemuzsikát.
 670   2|                  ha a kezemben nem érzem a körtemuzsikát. Hanem az
 671   2|                hogy azon kesereghetem el a fájdalmamat. De úgy ám,
 672   2|                magamban -, most mindjárt a krajcár következik. Csak
 673   2|                 kitartás!”~Akadozott már a lélegzetem, de erőt vettem
 674   2|            magamon, s úgy rikoltoztattam a muzsikát, hogy a többi csak
 675   2|          rikoltoztattam a muzsikát, hogy a többi csak légydongás volt
 676   2|            légydongás volt ehhez képest. A fél szemem meg mindig az
 677   2|                 hogy hozza‑e már az apám a krajcárt.~Hozta ám, de nem
 678   2|               krajcárt.~Hozta ám, de nem a krajcárt, hanem a légycsapót.
 679   2|                 de nem a krajcárt, hanem a légycsapót. S nem mondott
 680   2|                 van, fiam, nem érted meg a szép szót. Nézzük, no: tudsz-e
 681   2|                                          A BÉKAPÁSZTOR~Mikor én kisgyerek
 682   2|                az édesanyámnak én voltam a vízhordója. A húgom engem
 683   2|                  én voltam a vízhordója. A húgom engem szalasztott
 684   2|               szalasztott medvecukorért; a nagyanyó tyúkja, ha elveszett,
 685   2|            megkeresni. Én jártam őrletni a malomba, én talicskáztam
 686   2|            malomba, én talicskáztam haza a szőlőbül a cseresznyét,
 687   2|             talicskáztam haza a szőlőbül a cseresznyét, s mikor a forgószél
 688   2|          szőlőbül a cseresznyét, s mikor a forgószél elkapta a nagyapám
 689   2|                mikor a forgószél elkapta a nagyapám kalapját, nekem
 690   2|                 kellett utánabujdokolnom a hetedik utcába.~No, az igaz,
 691   2|               igaz, hogy nem esett hiába a lótás-futás. Édesapám mindig
 692   2|                azt találtam mondani erre a biztatásra, hogy nem kengyelfutó
 693   2|                 hanem ebéd után megfogta a kezem, és kivezetett a kertbe.~-
 694   2|          megfogta a kezem, és kivezetett a kertbe.~- Gyere, mutatok
 695   2|                szép volt, amit mutatott. A ribizkebokor tövében egy
 696   2|               egy békácska kukucskált ki a moha közül. Éppen csak a
 697   2|                 a moha közül. Éppen csak a barnás fejecskéje látszott
 698   2|              öreg bodzafánk alá, szemben a békácskával, és kiadta a
 699   2|                 a békácskával, és kiadta a parancsot:~- Úgy ülj ezen
 700   2|                parancsot:~- Úgy ülj ezen a helyen, mint a hídpénzszedõ
 701   2|                  ülj ezen a helyen, mint a hídpénzszedõ a bódéjában.
 702   2|              helyen, mint a hídpénzszedõ a bódéjában. Meg se moccanj
 703   2|                Meg se moccanj addig, míg a békácska el nem ugrik a
 704   2|                  a békácska el nem ugrik a helyérõl. Ne félj, helyedbe
 705   2|              Hiszen mire õ beér, akkorra a békácska a szomszédék kertjében
 706   2|                 beér, akkorra a békácska a szomszédék kertjében számolgatja
 707   2|         szomszédék kertjében számolgatja a legyeket.~No, ez valami
 708   2|                  moccant. Káprázott bele a szemem, annyi ideig rajta
 709   2|                ideig rajta tartottam, de a békula még csak nem is pislantott.~„
 710   2|               olyan sokszor kinyújtottam a karomat, hogy utoljára már
 711   2|                 elhalt bele.~Az ám, mert a legyeket kergettem el vele
 712   2|           csípett rajtam, s azt zümmögte a fülembe:~- Vigyázz, hé,
 713   2|             fülembe:~- Vigyázz, hé, mert a békád vám nélkül mén át
 714   2|                  békád vám nélkül mén át a Tiszán!~Ijedten ugrottam
 715   2|                  ugrottam föl, de bizony a békácska még mindig állta
 716   2|          ozsonnám már ott volt mellettem a füvön. Akkora mézes kenyér,
 717   2|             Akkora mézes kenyér, hogy ha a lábamra ejtem, eltöri. Pedig
 718   2|             lábamra ejtem, eltöri. Pedig a hídpénzszedõnek is szüksége
 719   2|       hídpénzszedõnek is szüksége van ám a lábára.~No, nem is ejtettem
 720   2|                   No, nem is ejtettem le a mézes kenyeret, hanem leküldtem
 721   2|            kenyeret, hanem leküldtem még a mézetlenjét is. Lassan morzsoltam,
 722   2|                  édesanyámhoz.~Az ám, de a békámnak nem volt szaladhatnékja.
 723   2|      medvetáncoltató járt arra. Elfutott a méreg, mikor eszembe jutott,
 724   2|                  legyet, s odahajítottam a békának. Ennek már csak
 725   2|                  Ennek már csak utánakap a lustája! Rá se nézett biz
 726   2|                 még azt is eltûrte, hogy a legyet a feje tetejére ültessem
 727   2|                is eltûrte, hogy a legyet a feje tetejére ültessem tornászni.~
 728   2|                ez már csakugyan kihozott a sodromból. „Megállj, hékás,
 729   2|              bodzafaággal megsuhintottam a békácskát.~- Indulj, békula!~
 730   2|                  indult az most se, csak a feje tört le. Az ám, mert
 731   2|               bosszút, hogy megettem még a körme hegyét is. Aztán beoldalogtam
 732   2|          beoldalogtam az udvarba, de már a szobába szégyellettem bemenni.~
 733   2|                  kérdezett:~- Nini, vége a békapásztorságnak?~- Vége -
 734   2| békapásztorságnak?~- Vége - hajtottam le a fejemet.~- Megunta a béka
 735   2|                  le a fejemet.~- Megunta a béka az egy helyet?~- Én
 736   2|                   veregette meg édesapám a vállamat.~Többet aztán sose
 737   2|              sose panaszkodtam, hogy sok a szaladoznivalóm!~
 738   2|            kérdezte tõlem:~- Ki törte el a nagyapó poharát?~Kicsike
 739   2|                is kell vallani, az annak a rendje. Lesütött fejjel
 740   2|                  én. Csak úgy eltörõdött a pohár.~Szülém szomorúan
 741   2|                most már egészen elfutott a pulykaméreg.~- Azért se
 742   2|                    Azért se én törtem el a poharat! - toppantottam
 743   2|            dühösen, s kifutottam búsulni a kertbe. Végighevertem a
 744   2|                  a kertbe. Végighevertem a deszkapadon, s fölnéztem
 745   2|              égre, ahol lomhán úszkáltak a csodálatos alakú felhõk.
 746   2|           magamban -, meg se állnék, míg a kéményünk füstje látszik.
 747   2|              csak vidám nyerítést hallok a hátam mögött.~- Mit parancsolsz,
 748   2|                ólommadár, vagy úgy, mint a haragos szélvész?~Hátranézek:
 749   2|                  uramfia, ott toporzékol a felhõcsikó. Karcsú dereka,
 750   2|            nyeregben. Be se fordulhattam a konyhára útravalóért: mire
 751   2|                   akkorra fent lebegtünk a felhõk csodavilágában. Ahogy
 752   2|                 elpityeredtem most, hogy a házunkat nem találtam meg
 753   2|           gondolj most avval - nyerített a felhõcsikó -, nézd meg inkább
 754   2|        felhõcsikó -, nézd meg inkább ezt a tündérpalotát.~Láttam én
 755   2|         tündérpalotát.~Láttam én azt már a földrõl is sokszor, de sose
 756   2|               ilyen szép. Csupa kristály a küszöbe, csillog-villog
 757   2|                  küszöbe, csillog-villog a fala, mint a szivárvány,
 758   2|              csillog-villog a fala, mint a szivárvány, tündöklik, ragyog
 759   2|        Forduljunk be, táltos lovam, ebbe a mesebeli tündérpalotába!
 760   2|        tündérpalotába! Hátha megkínálnak a tündérek egy kis marcipánnal.~
 761   2|            kimondtam, híre-hamva se volt a palotának. Elfújta a szél,
 762   2|                volt a palotának. Elfújta a szél, mint a pelyhet, hanem
 763   2|          palotának. Elfújta a szél, mint a pelyhet, hanem hozott helyette
 764   2|            megsimogatni! - nyújtottam ki a kezem.~Erre egyszerre szanaszét
 765   2|              egyszerre szanaszét riadtak a báránykák. Szétfoszlottak,
 766   2|          báránykák. Szétfoszlottak, mint a füst, elszálltak, mint a
 767   2|                 a füst, elszálltak, mint a pára.~- Jobban szeretem
 768   2|           amilyenek mifelénk ugrándoznak a gyepen ‑ mondtam elszomorodva.~-
 769   2|                  kis gazdám - vigasztalt a felhõcsikó -, kapaszkodj
 770   2|                  kapaszkodj inkább ennek a nyulacskának a fülébe, amelyik
 771   2|              inkább ennek a nyulacskának a fülébe, amelyik itt hányja
 772   2|              amelyik itt hányja elõttünk a cigánykereket.~Hát abba
 773   2|                abba lehetett volna, mert a nagy hamvas nyúlnak akkora
 774   2|           nyúlnak akkora füle volt, mint a malomvitorla. De ahogy utánakaptam,
 775   2|        utánakaptam, úgy eltûnt egy fának a koronájában, hogy pápaszemmel
 776   2|                     minálunk nem szoktak a nyulak fára mászni.~- Hja,
 777   2|              vannak-e tifelétek, mint ez a felhõfa?~Bizony olyanok
 778   2|                  ez akkora fa volt, hogy a koronája beborította a fél
 779   2|              hogy a koronája beborította a fél eget. S az volt benne
 780   2|                fél eget. S az volt benne a legcsodálatosabb, hogy a
 781   2|                 a legcsodálatosabb, hogy a tömérdek dereka is egyre
 782   2|                 s úgy csörömpöltek, mint a jégesõ.~- De már ebbõl viszünk
 783   2|             kapaszkodtam feléje. De csak a semmibe markoltam bele.
 784   2|           semmibe markoltam bele. Eltûnt a fa, mintha ott se lett volna.~
 785   2|              volna.~No, meg is eredt már a könnyem.~- Nagyon nem szeretem
 786   2|            Nagyon nem szeretem ország ez a felhõország, lovacskám.
 787   2|               nem szalad el - toppantott a felhõcsikó, s hipp‑hopp,
 788   2|         rettenetes oroszlán tátotta ránk a száját. Fakó sörényét, ahogy
 789   2|            fölborzolta, reszkettem, mint a kocsonya, hát még mikor
 790   2|                   hát még mikor elbõdült a szörnyû vadállat:~- Ki törte
 791   2|                  vadállat:~- Ki törte el a nagyapó poharát?!~Még a
 792   2|                  a nagyapó poharát?!~Még a felhõcsikó is megijedt ettõl
 793   2|                  hogy meg se álltam, míg a pad alá nem estem.~Hirtelen
 794   2|              estem.~Hirtelen kinyitottam a szemem, és fölnéztem az
 795   2|            felhõoroszlán, se felhõcsikó, a sima kék égen derülten nevetett
 796   2|               kék égen derülten nevetett a nap. „Álom volt az egész -
 797   2|                hát akkor mitõl sajog úgy a vállam?”~Az lett biz annak
 798   2|               vállam?”~Az lett biz annak a vége, hogy szépen leveregettem
 799   2|                 hogy szépen leveregettem a ruhámról a port, s akármilyen
 800   2|                  leveregettem a ruhámról a port, s akármilyen csúfolódva
 801   2|           akármilyen csúfolódva nevettek a galambok a dúcban, alázatosan
 802   2|           csúfolódva nevettek a galambok a dúcban, alázatosan sompolyogtam
 803   2|               alázatosan sompolyogtam be a tornácra.~- Szülém, én törtem
 804   2|                     Szülém, én törtem el a nagyapó poharát.~Mire egy
 805   2|            kenyérrel megint visszamentem a kertbe, akkorára újra ott
 806   2|                 DOBRÓKA~Ahogy leírom ezt a nevet, megint kisgyereknek
 807   2|                  magam, s félve sandítok a konyhaajtó felé.~- Nem én
 808   2|              dolga nem is igen volt neki a mi házunknál, mint az, hogy
 809   2|               azonban, hogy ehhez képest a favágás meg a kõfejtés csupán
 810   2|               ehhez képest a favágás meg a kõfejtés csupán gyerekjáték
 811   2|                  faluban se akadt párunk a pajkosságban! Édesapánkat
 812   2|                csak az este vetette haza a hivatalából, szelíd édesanyánknak
 813   2|                  pedig puha kezénél csak a szíve volt puhább. Meg tudta
 814   2|                puhább. Meg tudta siratni a pajkosságunkat, de szólni
 815   2|                nem tudott érte. S amikor a sírása se szolgált a szívünkre,
 816   2|              amikor a sírása se szolgált a szívünkre, akkor csengette
 817   2|            Dobróka, szedje ráncba ezeket a gyerekeket.~De hiszen mikor
 818   2|                  már akkor! Meglapultunk a sarokban, s ugyan igyekeztünk
 819   2|                  meg ne lásson bennünket a Dobróka.~De el nem kerülte
 820   2|                változott volna is. S azt a nézést ki nem bírta senki
 821   2|            érezte, hogy tarka macska van a tarisznyájában.~Engem a
 822   2|                  a tarisznyájában.~Engem a hideg rázott, ha csak a
 823   2|                  a hideg rázott, ha csak a nevét hallottam is az öregnek.
 824   2|                 öregnek. Hanem aztán, ha a sarkamban éreztem, senkinek
 825   2|                  nem volt maradása tõlem a házban.~Egyszer, ahogy heverünk
 826   2|                 után az öreg diófa alatt a kertben, észreveszem, hogy
 827   2|               kertben, észreveszem, hogy a Jani bátyámat elnyomta a
 828   2|                 a Jani bátyámat elnyomta a buzgóság. De olyan nagyon
 829   2|               jutott, hogy délben maradt a gyümölcsöstányérban egy
 830   2|              tányérostul együtt föltette a tányéros tetejére. Ott pedig
 831   2|         ebédlõszobába, kis széket tettem a nagy székre, arra felágaskodtam,
 832   2|       felágaskodtam, s addig kotorásztam a tányéros tetején, míg a
 833   2|                  a tányéros tetején, míg a kezembe nem akadt a szilva.~„
 834   2|                  míg a kezembe nem akadt a szilva.~„No, ennek a magját
 835   2|               akadt a szilva.~„No, ennek a magját az Isten is parittyának
 836   2|                gondoltam magamban.~Abban a percben nyikorgott a szobaajtó,
 837   2|               Abban a percben nyikorgott a szobaajtó, s én akkorát
 838   2|            sikoltottam, hogy még most is a fülembe cseng:~- Jaj, nem
 839   2|               bácsi!~S rántottam ijedten a tányéroson olyant, hogy
 840   2|                eszem nélkül szaladtam ki a kertbe. Csak akkor vettem
 841   2|                se hamva Dobrókának, csak a szél csikorgatta az ajtót.~
 842   2|              esztendeje alszik. Még arra a nagy sikoltozásra se akartam
 843   2|              amivel édesanyánk kiszaladt a házból:~- Lelkem gyerekeim,
 844   2|                   melyiktek csinálta ezt a rettenetes kárt?~A lelkem
 845   2|          csinálta ezt a rettenetes kárt?~A lelkem gyerekeim ott bizonykodtak
 846   2|           gyerekeim ott bizonykodtak már a tornácon, mind a hatan,
 847   2|        bizonykodtak már a tornácon, mind a hatan, hogy õk színét se
 848   2|                 hogy õk színét se látták a tányérosnak dél óta, mire
 849   2|                  odaballagtam. Dörgöltem a szemem kegyetlenül, s ásítottam
 850   2|          akkorákat, hogy fülemig szaladt a szám.~- Lelkem, Pali fiam,
 851   2|                  fiam, nem te lökted fel a tányérost?~- É-én? Már hogy
 852   2|           ölelgetett meg bennünket, csak a szemünkbe nézett egymás
 853   2|              Megembereltem magam, álltam a nézését, pedig majd kiugrott
 854   2|             nézését, pedig majd kiugrott a szívem a helyérõl.~Az öreg
 855   2|             pedig majd kiugrott a szívem a helyérõl.~Az öreg megcsóválta
 856   2|            helyérõl.~Az öreg megcsóválta a fejét, félrevágta a sapkáját,
 857   2|          megcsóválta a fejét, félrevágta a sapkáját, s kiadta a parancsot:~-
 858   2|          félrevágta a sapkáját, s kiadta a parancsot:~- Fogjátok meg
 859   2|           parancsot:~- Fogjátok meg csak a hátulsó udvarban a kis fekete
 860   2|                  csak a hátulsó udvarban a kis fekete kakast!~No, erre
 861   2|                  se kukorékolhatta magát a fekete kakas, már akkor
 862   2|                  fekete kakas, már akkor a hónom alatt szorongattam.~-
 863   2|                    sunyított rám az öreg a szürke szemével -, megérdemelnéd
 864   2|                szemével -, megérdemelnéd a nyírfa-királykisasszonyt.~
 865   2|                  bennünket Dobróka bácsi a kamrába. Azt mondta, jön
 866   2|                csak egy kis beszédje van a kakassal.~- Mi lesz ebbõl,
 867   2|            bedobbant az öreg, hóna alatt a kakassal. Betette maga után
 868   2|                 hogy megállt volna benne a vasvilla. Bözsi húgom el
 869   2|                  tudjuk ki, ki lökte föl a tányérost. Megmondja azt
 870   2|                 tányérost. Megmondja azt a kis kakas.~Olyan csend volt,
 871   2|                 hogy hallottuk egymásnak a szíve dobogását. Dobróka
 872   2|              idejön hozzám, megsimogatja a kakast, s elmondja ezt a
 873   2|                 a kakast, s elmondja ezt a kis verset:~Egy szem szilva,~
 874   2|                     Aki nem hibás, annak a simogatásától meg se mukkan
 875   2|              simogatásától meg se mukkan a kakas. Hanem ha a hibás
 876   2|                 mukkan a kakas. Hanem ha a hibás hozzáér, rikkant akkorát,
 877   2|              próbálkozott először, de én a sötétben is éreztem, hogy
 878   2|                 éreztem, hogy rajtam van a Dobróka szeme.~„No, híres
 879   2|              előálltam, mikor rám került a sor, s úgy elhadartam a
 880   2|                  a sor, s úgy elhadartam a verset, mint a vízfolyás.
 881   2|                elhadartam a verset, mint a vízfolyás. Hanem a kakashoz
 882   2|                  mint a vízfolyás. Hanem a kakashoz hozzá se nyúltam.
 883   2|                 hozzá se nyúltam. Hiszen a sötétben még a Dobróka szeme
 884   2|           nyúltam. Hiszen a sötétben még a Dobróka szeme se lát.~Nem
 885   2|                  se lát.~Nem is nyikkant a mi kakasunk egy szemet se.
 886   2|                 kinyissa az ajtót, és én a szemébe nevethessek neki,
 887   2|       nevethessek neki, hogy így fölsült a tudományával.~Az ám, ahogy
 888   2|             kinyílt az ajtó, s tódult be a világosság, azt mondja Dobróka:~-
 889   2|              minden ember emelje föl azt a kezét, amelyikkel a kakast
 890   2|                  azt a kezét, amelyikkel a kakast megsimogatta.~Nosza
 891   2|             Nosza felnyújtjuk mindnyájan a jobb kezünket: hát a hat
 892   2|          mindnyájan a jobb kezünket: hát a hat testvéremnek csupa korom
 893   2|                 testvéremnek csupa korom a keze, csak az enyém fehér,
 894   2|                csak az enyém fehér, mint a hó.~Dobróka bekente a fekete
 895   2|               mint a hó.~Dobróka bekente a fekete kakast korommal,
 896   2|                az édesanyám elé.~- Hozom a tányérdöngetõt! Ugye, hogy
 897   2|               Ugye, hogy összeházasítjuk a nyírfa-királykisasszonnyal?~
 898   2|                                          A CINEGEKIRÁLY~Nekem kisgyerek
 899   2|               szokásom, téli mulatságom: a cinegefogás. Persze nekem
 900   2|                 nekem nem az orrom fogta a cinegét, mint a mostani
 901   2|              orrom fogta a cinegét, mint a mostani gyerekeknek. Sütni
 902   2|              Sütni való tökbõl csináltam a cinegefogót, kitettem a
 903   2|                  a cinegefogót, kitettem a kerítés tetejére, s estefelé
 904   2|              rendesen benne jajveszékelt a szegény kis fogoly:~- Nyit-ni-kék,
 905   2|          nyit-ni-kék!~Ilyenkor én mindig a két tenyerem közé csuktam
 906   2|                két tenyerem közé csuktam a fekete sapkás kis madarat,
 907   2|                   neszelt ki Matyi bácsi a nagy báránybõr sapkából,
 908   2|             aztán kelletlenül legyintett a kezével. - No, ezért kár
 909   2|                   No, ezért kár volt azt a szép nagy tököt elprédálni.
 910   2|                csak olyan parasztcinege. A cinegekirályt kellene megfogni,
 911   2|             megfogni, gyerekem. Az hozza a szerencsét a házhoz.~No,
 912   2|          gyerekem. Az hozza a szerencsét a házhoz.~No, erre én úgy
 913   2|                hogy tüstént kiröpítettem a markomból a cinegét.~- Küncsücsü,
 914   2|                 kiröpítettem a markomból a cinegét.~- Küncsücsü, küncsücsü,
 915   2|                  kiabálta vissza hálásan a sövény ágai közül, de engem
 916   2|                  Nekem eszem-lelkem csak a cinegekirályon volt már
 917   2|             akkor.~- Hát aztán milyen az a cinegekirály? - faggattam
 918   2|             mellénye, piros csizmája van a cinegekirálynak. De legkönnyebben
 919   2|                 legkönnyebben megismered a fekete bársonyszakálláról.
 920   2|               fekete bársonyszakálláról. A kerek világon egy madárnak
 921   2|             fogva aztán mindig lestem én a cinegekirályt, de sohase
 922   2|                    Láttam én egyszer még a fészkén is a nádasban. Még
 923   2|                 egyszer még a fészkén is a nádasban. Még a szavát is
 924   2|               fészkén is a nádasban. Még a szavát is hallottam. Azt
 925   2|                 s magam se hittem többet a cinegekirályban.~No, hát
 926   2|                 azért is megjött egyszer a cinegekirály. Tél vége felé
 927   2|              vége felé járt az idõ, s én a nyitott ablaknál álldogáltam,
 928   2|        hosszúfarkú madárkára csapódik rá a cinegefogóm ajtaja.~Jaj,
 929   2|             cinegefogóm ajtaja.~Jaj, tán a cinegekirály! - dobbant
 930   2|           cinegekirály! - dobbant nagyot a szívem, s hajadonfõvel szaladtam
 931   2|                  volt az, csakugyan. Kék a feje, fehér a melle, rózsaszín
 932   2|             csakugyan. Kék a feje, fehér a melle, rózsaszín a háta,
 933   2|                 fehér a melle, rózsaszín a háta, fekete bársony a szakálla.
 934   2|         rózsaszín a háta, fekete bársony a szakálla. Szakasztott olyan,
 935   2|            Szakasztott olyan, amilyennek a Matyi bácsi mondta. Még
 936   2|                  Matyi bácsi mondta. Még a szava is az.~- Csitt, csitt! -
 937   2|         aranyszínû szemecskéjével, ahogy a markomba vettem. De nem
 938   2|                  hogy megfájósodott bele a szívem, és egyszerre szétnyitottam
 939   2|                  egyszerre szétnyitottam a markomat.~- Eredj haza,
 940   2|             cinegekirály, az országodba!~A madárka kirebbent a kezembõl,
 941   2|          országodba!~A madárka kirebbent a kezembõl, de nem surrant
 942   2|              Csin, csin, csin - csengett a hangja, mint valami kis
 943   2|               hirtelen végigborzongatott a hideg. Szaladtam be a szobába,
 944   2|  végigborzongatott a hideg. Szaladtam be a szobába, s aközben arra
 945   2|             tudom, nem szalajtottam-e el a szerencsémet?”~El biz azt.
 946   2|                   El biz azt. Átfázatott a hûvös esti szél, míg a cinegekirállyal
 947   2|        Átfázatott a hûvös esti szél, míg a cinegekirállyal barátkoztam.
 948   2|                 estem, harmadnap elõvett a láz, s attól fogva hetekig
 949   2|                hogy egyszer fölnyitottam a szememet, nagy fekete madár
 950   2|           végiben. Olyanforma volt, mint a holló, s ahogy a szemét
 951   2|              volt, mint a holló, s ahogy a szemét rám szegezte, dideregni
 952   2|                Nagy riadalom támadt erre a szobában. Az édesapám, az
 953   2|                  édesapám, az édesanyám, a kis húgom, a doktor bácsi -
 954   2|                  édesanyám, a kis húgom, a doktor bácsi - mind a madarat
 955   2|             húgom, a doktor bácsi - mind a madarat hajszolta. Nem ért
 956   2|               hajszolta. Nem ért semmit. A madár fölröppent, keringett
 957   2|               mint azelõtt. Utoljára már a fejemnél ült a csúf fekete
 958   2|              Utoljára már a fejemnél ült a csúf fekete madár. Éreztem,
 959   2|                de látni nem láttam, mert a szememet nem mertem kinyitni.
 960   2|             valami halk csittegés hallik a szobában:~- Csitt, csitt,
 961   2|                csitt, csitt!~- Hiszen ez a cinegekirály! - nyitottam
 962   2|             cinegekirály! - nyitottam ki a szememet bátorságra kapva.~
 963   2|                 alig lehetett ráismerni. A szeme égett, mint a tûz,
 964   2|           ráismerni. A szeme égett, mint a tûz, a szakálla lobogott,
 965   2|                 szeme égett, mint a tûz, a szakálla lobogott, mint
 966   2|                  szakálla lobogott, mint a zászló, égnek meredt minden
 967   2|                   csitt, csitt! - vágott a fejéhez haragosan a nagy
 968   2|               vágott a fejéhez haragosan a nagy fekete madárnak.~-
 969   2|          Sürgött-forgott, cikázott, mint a villám, a nagy otromba madár
 970   2|                 cikázott, mint a villám, a nagy otromba madár körül,
 971   2|               Utoljára nagyot koppantott a fejére, arra fölrebbent
 972   2|                  fejére, arra fölrebbent a nagy, lomha madár, károgott
 973   2|             csilingelt utána diadalmasan a cinegekirály ezüstcsengettyûje.
 974   2|                magamat.~- Elment, elment a csúf jószág!~Szüleim sírva-nevetve
 975   2|                 volt itt senki.~- Hát az a nagy fekete madár. Kikergette
 976   2|              fekete madár. Kikergette ez a kis cinegekirály, ni! -
 977   2|          cinegekirály, ni! - mutattam rá a madaramra, aki a szekrény
 978   2|             mutattam rá a madaramra, aki a szekrény szélére szállt
 979   2|               semmit, de tudtam, hogy az a cinegekirály, és tudtam,
 980   2|                  az kergette el mellõlem a halál fekete madarát.~
 981   2|                 tudtam nézni, hol tartja a nagy eszét. A fejében nem
 982   2|                 hol tartja a nagy eszét. A fejében nem tarthatta, mert
 983   2|                mert mindig azt csörgette a zsebében, mikor beszélt.~-
 984   2|              Tudsz-e fára mászni?~- Mint a mókus!~- Derék dolog - veregette
 985   2|              Derék dolog - veregette meg a vállam jókedvûen kacarászva. -
 986   2|              jókedvûen kacarászva. - Hát a cseresznyét szereted-e?~-
 987   2|           cseresznyét szereted-e?~- Mint a rigó!~- Bolondság! - förmedt
 988   2|           megfogadlak rigónak. Kiviszlek a szõlõmbe cseresznyét szedni.~
 989   2|             Hajnalban már ott csörtögött a szamaras kordé az ablakunk
 990   2|                  föl akartam kapaszkodni a kordéra, már akkor nem voltam
 991   2|                Ohó, csacsikám - vihogott a nagyeszû ember -, nem úgy
 992   2|               lesz az! Fogadást kötöttem a szürkével, hogy te vagy
 993   2|                  szürkével, hogy te vagy a futósabb. Hát azt szeretném
 994   2|                már látni, melyiktek lesz a gyõztes. Az kapja a dús
 995   2|                 lesz a gyõztes. Az kapja a dús abrakot.~Így aztán én
 996   2|               aztán én versenyt futottam a szürkével, nagyeszû Gyurgyóka
 997   2|               Gyurgyóka meg csak nevette a kordéból. Csak úgy pihegtem,
 998   2|            kiértünk, s alig vártam, hogy a csacsit kicsapja az árokpartra.
 999   2|                   Kaptam ám egy barackot a fejem búbjára.~- Csacsinak
1000   2|             rigónak?~Föl is libbentem én a fára egyszerre. Az öreg