1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2547
Rész
1001 2| Az öreg meg fölnyújtotta a kosarat, hogy azt tele kell
1002 2| tele kell szedni.~- Csak a szépit válogasd, fiúcska! -
1003 2| Hát hiszen magam is csak a szépit válogattam volna,
1004 2| fütyülnöm kellett, míg csak a kosár tele nem lett. Egy
1005 2| annyi cseresznye nem jutott a magam szedésibõl. Igaz,
1006 2| cseresznyét enni - tette föl a kosarat a kordéra -, mert
1007 2| enni - tette föl a kosarat a kordéra -, mert kihull tõle
1008 2| kihull tõle az embernek a foga. Csípje meg a csóka,
1009 2| embernek a foga. Csípje meg a csóka, jobb annál a sóska!~
1010 2| meg a csóka, jobb annál a sóska!~Szép nagy levelû
1011 2| levelû sóska zöldellett a dûlõúton. Persze csak afféle
1012 2| fiúcska? - fogta be Gyurgyóka a csacsikát.~- Jobb volna
1013 2| vígan csattantotta össze a tenyerét.~- Angyal szólt
1014 2| Inkább tömjük meg vele a kordét. Pénzt adnak ezért
1015 2| kordét. Pénzt adnak ezért a piacon, fiúcska!~Meg-megcsörgette
1016 2| erszényt, én meg szaggattam a sóskát, és teletömtem vele
1017 2| sóskát, és teletömtem vele a kordé derekát. „Jó puha
1018 2| mondta:~- Étel után jólesik a mozgás, fiúcska. Ahol nagy
1019 2| mozgás, fiúcska. Ahol nagy a homok, segíthetsz is a csacsikának.
1020 2| nagy a homok, segíthetsz is a csacsikának. Õ húzza a kordét,
1021 2| is a csacsikának. Õ húzza a kordét, te meg toljad. Ami
1022 2| cseresznye lerázódik, az a tied lehet.~Egész a házunkig
1023 2| az a tied lehet.~Egész a házunkig segítettem a csacsikának.
1024 2| Egész a házunkig segítettem a csacsikának. Ott azt mondta
1025 2| pártfogóm:~- Szállj le, barát, a hintórul! - És bekiáltott
1026 2| édesanyámnak: - Hazahoztam a rigót, szomszédasszony!
1027 2| Kedvire kimulatta magát a szõlõben. Derék legény,
1028 2| szõlõben. Derék legény, csak az a kár, hogy olyan nagy feje
1029 2| Beláttam magam is, hogy a nagyeszû Gyurgyókának igaza
1030 2| édesapámtól hallottam én ezt a közmondást legelõször. Néztem
1031 2| állhattam meg szó nélkül.~- A gazdag ember is csak vízzel
1032 2| csak tudom, mert én hordom a vizet a bíróék konyhájára.~-
1033 2| mert én hordom a vizet a bíróék konyhájára.~- Jaj,
1034 2| konyhájára.~- Jaj, édes fiam, nem a te eszedhez való az! - legyintette
1035 2| legyintette meg édesapám a vállamat. - A szegény ember
1036 2| meg édesapám a vállamat. - A szegény ember háromszor
1037 2| háromszor fõz meg azzal a vízzel, amelyikkel a gazdag
1038 2| azzal a vízzel, amelyikkel a gazdag ember egyszer.~No,
1039 2| azzal nem riaszt ki édesapám a bodzafa hûvösébõl:~- No,
1040 2| gyere velem kaszát venni!~A kaszavásár nagyon soká tartott.
1041 2| tudomány az, ma is borzongat a hideg, ha rágondolok, hogy
1042 2| volna azt tanulnom. Még a fogához is hozzákocogtatta
1043 2| hozzákocogtatta édesapám a kékes acélpengét.~- Szép
1044 2| mondta nagy megelégedve.~- A vasat is elfogja - bizonykodott
1045 2| is elfogja - bizonykodott a vásáros.~- Nono, csak a
1046 2| a vásáros.~- Nono, csak a szénán ki ne csorbuljon -
1047 2| élét.~- Örök élet - mondta a boltos.~- Felivel is beérem -
1048 2| iszkábált hozzá másnap. Azzal a nyéllel szolgált az új kasza
1049 2| vakációzni. Az édesapám már a kis ajtóban azzal fogadott:~-
1050 2| fiam, nem volt igaz ember a vásáros.~- Melyik vásáros?~-
1051 2| szomorúság felhõzött át a lelkemen. Sajnáltam az öreg
1052 2| fölnéztem az eresz alá: ez a kaszának a pihenõhelye.
1053 2| eresz alá: ez a kaszának a pihenõhelye. Édesapám elértette
1054 2| pihenõhelye. Édesapám elértette a tekintetemet, és elmosolyodott
1055 2| szõlõmetszõ kést.~- Nem én, hanem a kaszát.~- Hiszen ez az,
1056 2| de kacornak új. S ebben a rangban megint szolgált,
1057 2| esztendõt. Úgy szedegette a szõlõ nyurga vesszejét,
1058 2| szõlõ nyurga vesszejét, mint a parancsolat. Még most is
1059 2| szedegetné, ha volna mit. De a szõlõcske idegen kézre került,
1060 2| szõlõcske idegen kézre került, s a metszõkés hivatal nélkül
1061 2| elfelejtettem volna már a kacort, ha egyszer az öreg
1062 2| hogy el sem eresztett, míg a ruhám el nem hasította.~-
1063 2| hasította.~- Vesd le hamar azt a drága szép ruhát, hadd öltsem
1064 2| édesanyám.~- Hozd csak ki, fiam, a kamrából a kis fûrészt,
1065 2| csak ki, fiam, a kamrából a kis fûrészt, hadd vágom
1066 2| fûrészt, hadd vágom le azt a kötözködõ ágat! - szalajtott
1067 2| szalajtott az édesapám.~Megyek a kamrába, kapom a kis fûrészt,
1068 2| Megyek a kamrába, kapom a kis fûrészt, hát úgy mereszgeti
1069 2| hát úgy mereszgeti elém a fogait, mint valami jó ismerõs.~-
1070 2| nem gyõzte dicsérni, míg a gallyon nyikorogtatta:~-
1071 2| gallyon nyikorogtatta:~- A szõlõmetszõ késbõl csináltam.
1072 2| kis fûrész! Úgy fog, mint a borotva.~Fogott ám, míg
1073 2| míg volt mit. De utoljára a kis házunk is utánament
1074 2| kis házunk is utánament a szõlõnek bodzafástul. Zsellérportára
1075 2| kerültek édesapámék, akkora a szobácskájuk, mint egy babaház.
1076 2| mint egy babaház. Mikor a minap hazavittem a Panka
1077 2| Mikor a minap hazavittem a Panka lányom arcképét, azt
1078 2| neki.~- Hely csak volna a lelkemnek - csókolgatta
1079 2| csókolgatta édesanyám a képet -, csak szöget találnánk
1080 2| édesapám, s elõkotorászott a kemence válláról egy marék
1081 2| aztán mindjárt, be is vert a tükör mellé akasztónak,
1082 2| fölokosított:~- Nem kellett már a kis fûrész semminek se.
1083 2| ejnye, mondom, megeszi már a rozsda. Kár lett volna pedig
1084 2| fölaprítottam szögnek.~Ebben a percben értettem meg igazán,
1085 2| igazán, mit jelent az, hogy a szegény ember vízzel fõz.~
1086 2| SÁNDORKA~Mikor ezt a nevet leírom, azt szeretném,
1087 2| rózsalevélre írhatnám föl a Sándorka nevét szivárványszínû
1088 2| csóválja meg nagy szürke fejét a házmester bácsi, ahogy udvarsöprés
1089 2| teszi ám az embert, hanem a szíve is. Márpedig a Sándorka
1090 2| hanem a szíve is. Márpedig a Sándorka szívét aranyból
1091 2| szívét aranyból kalapálta a jó Isten. Kérdezze csak
1092 2| Isten. Kérdezze csak meg a Szultán kutyát, hogy szereti-e
1093 2| kutyát, hogy szereti-e úgy a szolgabírót, mint Sándorkát?~
1094 2| Sándorkát?~Szultán kutya, ahogy a nevét hallja, egyszerre
1095 2| hallja, egyszerre kiüti a fejét a házából. Nagy ormótlan
1096 2| egyszerre kiüti a fejét a házából. Nagy ormótlan feje
1097 2| ormótlan feje van, akkorák a szemei, mint a kávésfindzsa,
1098 2| akkorák a szemei, mint a kávésfindzsa, s mindig haraggal
1099 2| Csak akkor szelídül meg a nézése, mikor Sándorkát
1100 2| Sándorkát látja. Olyankor a Szultán még mosolyogni is
1101 2| öreg Hamvas cicát látja a Sándorka vállán.~Most azonban
1102 2| nagyot mordult, s visszabújt a vackába.~- Tiveletek nem
1103 2| mindjárt az öreg bodzafa a kapuban. Akármelyikünk ment
1104 2| Akármelyikünk ment el alatta a télen, mindnyájunknak a
1105 2| a télen, mindnyájunknak a nyakába rázott egy csomó
1106 2| soha. Csak mikor kiment a kapun, akkor tapsikolt utána
1107 2| bátran! Szorítsd meg azt a palavesszõt, hogy ne ficánkoljon
1108 2| palavesszõt, hogy ne ficánkoljon a kezedben!~Bóbás galambok
1109 2| mindig utána turbékolnak a háztetõrõl, a fürgébbek
1110 2| turbékolnak a háztetõrõl, a fürgébbek még körül is csattogják:~-
1111 2| félj, Sándorka, nemcsak a szolgabíróra süt ám a napvilág!
1112 2| nemcsak a szolgabíróra süt ám a napvilág! Pipiskék kergetõdznek
1113 2| félj, Sándorka, nemcsak a szolgabíró eszik ám kalácsot!~
1114 2| akármilyen gyámoltalanka is. A napsugár az õ padja szélén
1115 2| szélén táncol legszebben, a kályhából õrá mosolyog a
1116 2| a kályhából õrá mosolyog a legpirosabb parázs, s a
1117 2| a legpirosabb parázs, s a nagy fekete tábla is úgy
1118 2| mintha szeretne megindulni a hosszú lábaival, és odaállni
1119 2| sehogy se, hogy r betû annak a becsületes neve. - Hiába,
1120 2| való tudomány ez” ‑ hajtja a homlokát az erõs kis tenyerébe,
1121 2| könnyet is perget bele. De a tanító bácsi észreveszi (
1122 2| észreveszi (olyan annak a szeme, mint a sasnak), odalép
1123 2| olyan annak a szeme, mint a sasnak), odalép hozzá, és
1124 2| odalép hozzá, és megsimogatja a csapzott szöghaját.~- No,
1125 2| No, Sándorka, szereted-e a mókuskenyeret?~Cukros mogyoró
1126 2| mókuskenyeret?~Cukros mogyoró koppan a padon, fölnéznek a palatábláról
1127 2| koppan a padon, fölnéznek a palatábláról a többiek,
1128 2| fölnéznek a palatábláról a többiek, s mosolygás tündöklik
1129 2| mintha szeretné megsimogatni a gömbölyû piros képét, ahogy
1130 2| képét, ahogy kirózsállik a kopott nyúlbõr sapkából.~
1131 2| még meg se mondtam, ki ez a Tamás bácsi! Az a csonka
1132 2| ki ez a Tamás bácsi! Az a csonka kezû öreg honvéd,
1133 2| jönnek kifelé az iskolából a gyerekek. Szeret elnézelõdni
1134 2| gyerekek. Szeret elnézelõdni a kicsi emberbimbókon, megigazítja
1135 2| emberbimbókon, megigazítja a táskájukat, átsegíti õket
1136 2| nagyon jó kedve van, akkor a sapkája széléhez emeli az
1137 2| elkiáltja magát:~- Éljen a haza!~A gyerekek sokat találgatták
1138 2| elkiáltja magát:~- Éljen a haza!~A gyerekek sokat találgatták
1139 2| maguk közt, ki lehet ez a figurás öreg bácsi, s a
1140 2| a figurás öreg bácsi, s a minap megkérdezték efelõl
1141 2| minap megkérdezték efelõl a tanítójukat is.~- Szent
1142 2| mindnyájan megcsókoljátok a kezét - felelte a tanító
1143 2| megcsókoljátok a kezét - felelte a tanító bácsi, s elmesélte
1144 2| bácsi, s elmesélte nekik a szabadságharc történetét.
1145 2| szabadságharc történetét. Kipirultak a kis arcok, összevillantak
1146 2| kis arcok, összevillantak a kis szemek, összehajoltak
1147 2| kis szemek, összehajoltak a kis fejek, s addig csacsogtak
1148 2| fejek, s addig csacsogtak a kis szájak, míg a legnagyobb
1149 2| csacsogtak a kis szájak, míg a legnagyobb fiú ki nem mondta
1150 2| legnagyobb fiú ki nem mondta a végzést:~- Holnap mindenki
1151 2| tudná fújni, mert nem ismeri a fortélyát. Csak akkor szól,
1152 2| Hirtelen világosság gyulladt a Sándorka ködös kis fejében.
1153 2| fejében. Tud õ egy verset a honvédekrõl, azt mondja
1154 2| bácsinak. El is mondta mindjárt a Szultánnak is, a Hamvasnak
1155 2| mindjárt a Szultánnak is, a Hamvasnak is, az öreg bodzának
1156 2| is, az öreg bodzának is, a galamboknak is, azok mind
1157 2| mondogatta magában, leszegte a fejét, összeszorította keményen
1158 2| öklöcskéit, s mire megkondult a déli harangszó, akkorára
1159 2| akkorára csakugyan ment is a vers, mint a vízfolyás.~
1160 2| csakugyan ment is a vers, mint a vízfolyás.~Tamás bácsi most
1161 2| bácsi most is ott várta a gyerekeket a sarkon, sapkájához
1162 2| is ott várta a gyerekeket a sarkon, sapkájához emelt
1163 2| kimondta volna, hogy „éljen a haza”, akkorára megrohanta
1164 2| haza”, akkorára megrohanta a kis sereg, és negyven kis
1165 2| éljen, éljen!~Átfogták a lábát, teliszórták virággal,
1166 2| süteményekkel rakták tele a zsebeit, szép fényes pénzeket
1167 2| szólni semmit, csak eltakarta a szemét a karjával, befelé
1168 2| csak eltakarta a szemét a karjával, befelé fordult
1169 2| karjával, befelé fordult a falnak, és zokogott, hogy
1170 2| könnyû kis kéz futkározik a karján, mint valami egérke.~
1171 2| valami egérke.~Már elmentek a fiúk, a magára maradt Sándorka
1172 2| egérke.~Már elmentek a fiúk, a magára maradt Sándorka bökdöste
1173 2| öreg honvéd... - mondta el a versbõl az elsõ sort, s
1174 2| szemmel nézett körül. Kereste a többi sort, amik hirtelen
1175 2| amik hirtelen kiszöktek a fejecskéjébõl. - Fehérhajú
1176 2| reszketett, mint az öreg bodzán a száraz levél.~- Tessék,
1177 2| mondani?~- Én... én szeretnék a bácsinak valamit adni -
1178 2| valamit adni - buggyant ki a könny a gyerek szemébõl.~-
1179 2| adni - buggyant ki a könny a gyerek szemébõl.~- Lássuk,
1180 2| tudok mást... én megvetem a hengerbuckót, ha akarja -
1181 2| hengerbuckót, ha akarja - pirult ki a Sándorka orcája, s már akkor
1182 2| s már akkor vetette is a bukfencet a havas földön.
1183 2| akkor vetette is a bukfencet a havas földön. De olyant
1184 2| nyekkent.~Avval elfutott, mint a nyúl. Az álmos felhõk alól
1185 2| álmos felhõk alól kisütött a nap, és körülvette sugaraival.
1186 2| hírbõl ismertem meg arról a képrõl, amit kiskoromban
1187 2| kiskoromban sokszor elnéztem a tisztaszobánk falán. Erõskötésû,
1188 2| nagy szál ember volt, még a képe is szinte szétfeszítette
1189 2| is szinte szétfeszítette a rámát. Nagy tüzes szeme,
1190 2| játékból úgy tördöste szét a lópatkót, mint ahogy más
1191 2| lópatkót, mint ahogy más ember a mákos patkót szokta. Haragjában
1192 2| egyszerre kétfelé hasadt a teteje.~A szabadságharc
1193 2| kétfelé hasadt a teteje.~A szabadságharc idején már
1194 2| de azért abból is kivette a részét. Mikor a muszkák
1195 2| kivette a részét. Mikor a muszkák megszállták a falunkat,
1196 2| Mikor a muszkák megszállták a falunkat, menekült, ki merre
1197 2| sem volt menekülni. Éppen a galambokat etette az udvaron,
1198 2| nagy lármával bevágtatott a kapun.~A nagyapám házának
1199 2| lármával bevágtatott a kapun.~A nagyapám házának mindig
1200 2| mindig tárva-nyitva volt a kapuja, most azonban az
1201 2| idebent vagyok! - nevetett a muszka a szeme közé, ahogy
1202 2| vagyok! - nevetett a muszka a szeme közé, ahogy lecihelõdött
1203 2| közé, ahogy lecihelõdött a lóról.~Legalább a nagyapám
1204 2| lecihelõdött a lóról.~Legalább a nagyapám ezt értette a nevetésébõl,
1205 2| Legalább a nagyapám ezt értette a nevetésébõl, s ezért lobbant
1206 2| idebent vagy?! - lobbant egyet a szeme, azzal galléron kapta
1207 2| szeme, azzal galléron kapta a muszkát, s úgy vágta keresztül
1208 2| hogy csak úgy nyekkent a folyókában.~Vitte is az
1209 2| akárhogy kiabált utána a gazda:~- Megállj, hé, hadd
1210 2| hé, hadd hajítom utánad a lovadat is!~Két napig garázdálkodtak
1211 2| Két napig garázdálkodtak a falunkban a muszkák, de
1212 2| garázdálkodtak a falunkban a muszkák, de a házunknak
1213 2| falunkban a muszkák, de a házunknak még csak a tájékára
1214 2| de a házunknak még csak a tájékára se jöttek többet.
1215 2| csak afféle homoki erdõ a falu alatt. Sívó határunkban
1216 2| bokréta. Enyhelyet adott a madárnak, árnyékot a vándornak,
1217 2| adott a madárnak, árnyékot a vándornak, rõzsét a szegény
1218 2| árnyékot a vándornak, rõzsét a szegény embernek. Az egész
1219 2| egész falu népe ott szedte a tûzre való tar gallyat.~-
1220 2| is, marad is - mondogatta a nagyapám, s akárhányszor
1221 2| akárhányszor maga segítette föl a rõzsenyalábot a gallyszedegetõ
1222 2| segítette föl a rõzsenyalábot a gallyszedegetõ gyerekek
1223 2| gallyszedegetés közben lehámozták a kérgét néhány fiatal jegenyének.
1224 2| és bement panaszt tenni a faluházára. Éppen együtt
1225 2| tanácsot, és jól megmosta a fejüket.~- A fát csakúgy
1226 2| jól megmosta a fejüket.~- A fát csakúgy nem szabad kínozni,
1227 2| is meg kell ám tanítani a gyerekeket. Ha ti meg nem
1228 2| megtanítom én.~Szóra szót adtak a falu bölcsei, s az egyikük
1229 2| fordult, s úgy rántotta meg a kilincset, hogy a nehéz,
1230 2| rántotta meg a kilincset, hogy a nehéz, vassal szegett ajtóból
1231 2| otthon indulatosan, s azzal a vállára kapva a legnagyobb
1232 2| s azzal a vállára kapva a legnagyobb favágó fejszét,
1233 2| erdõbe.~Akkorra ott várta már a fél falu, s leste szörnyülködve,
1234 2| csinál az erõs Fodorik. A tanácsbeliek pedig körülfogták,
1235 2| körülfogták, békítették, a nyakába estek kérlelõ szóval:~-
1236 2| fordulással, azzal fölemelte a fejszét, és belevágta a
1237 2| a fejszét, és belevágta a szélsõ tölgyfa tövébe.~Vastag,
1238 2| vissza az elsõ fejszecsapást. A másodikra azonban nagyot
1239 2| azonban nagyot reccsent, s a harmadikra szörnyû recsegéssel
1240 2| szörnyû recsegéssel zuhant rá a szomszédaira.~- Teremtõ
1241 2| nekiszilajodva csattogtatta tovább a fejszét. Nem is vágta, hanem
1242 2| vágta, hanem kaszálta már a fákat, s minél elõbbre haladt,
1243 2| haladt, annál jobban nõtt a szörnyû ereje. Utoljára
1244 2| ereje. Utoljára úgy tördöste a nagy szál fákat, mint a
1245 2| a nagy szál fákat, mint a gyerek a száraz nádat.~Egyszer
1246 2| szál fákat, mint a gyerek a száraz nádat.~Egyszer aztán
1247 2| egy vadalmafácskára került a sor. Nem is fa volt, inkább
1248 2| dühében azonban mellé vágott a fejszével. A fácska csak
1249 2| mellé vágott a fejszével. A fácska csak megrázkódott,
1250 2| ijedt csettegés hallatszott a sûrû lombja közül:~- Csett-csett,
1251 2| Fodorik hirtelen fölkapta a fejét, és föltekintett a
1252 2| a fejét, és föltekintett a fára. Parányi kenderike
1253 2| fekete szeme csillogott ki a levelek közül ijedten és
1254 2| Fodorik megint ráemelte a fejszét a fára, s abban
1255 2| megint ráemelte a fejszét a fára, s abban a percben
1256 2| fejszét a fára, s abban a percben kiugrott a kis madár
1257 2| abban a percben kiugrott a kis madár az ághegyre. Kis
1258 2| szégyellte meg magát a fanyûvõ ember, azzal széthajtva
1259 2| az ágakat, bekukucskált a lombok közé.~Kenderifészek
1260 2| ijedtek meg. Mohón kaptak a Fodorik feléjük nyúló ujjához.~-
1261 2| csip-csip! - tátogatták a fülig érõ szájacskájukat.
1262 2| Fodorik pedig elhajította a fejszét, és lehajtott fejjel
1263 2| Szerencsétek, hogy már nem bírom a fejszét - hajított félre
1264 2| egy nagy faderekat, ahogy a szájtátók közé ért. - Másképp
1265 2| mivel tüzeltetek volna a télen.~Az emberek némán
1266 2| ahogy elhagyta õket:~- Ezt a kis forgácsot hordjátok
1267 2| lesz gyújtónak - mutatott a kivágott fákra.~És én hiszem,
1268 2| volt erõsebb, mint mikor a parányi kenderike megállította
1269 3| A SZÁZADIK KÖNYV~
1270 3| HOGY TANULTAM MEG ÍRNI?~A napsütéses hosszú őszre
1271 3| következett abban az esztendőben. A nagy hófúvások betemették
1272 3| nagy hófúvások betemették a házunkat, nem lehetett mozdulni
1273 3| lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csak olyanok
1274 3| csak olyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat
1275 3| mulatságom, mint hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek
1276 3| hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak
1277 3| nagyon oda voltak szokva a padlásunkra, s én már a
1278 3| a padlásunkra, s én már a szavukból megismertem, melyik
1279 3| melyik az északi, melyik a déli; melyik fúj Dunáról,
1280 3| elhallgattam, mikor összevesztek a széltestvérek a nádtetőn,
1281 3| összevesztek a széltestvérek a nádtetőn, és harsogva-zúgva
1282 3| kergették egymást ki s be a szelelőlyukakon.~Egyszer
1283 3| határoztam, hogy elbújok a kémény mellett, és meglesem
1284 3| kémény mellett, és meglesem a szélfiúkat. Különösen a
1285 3| a szélfiúkat. Különösen a napkeleti széllel szerettem
1286 3| csősz azt mesélte, hogy az a legkedvesebb fia a hajnalnak,
1287 3| hogy az a legkedvesebb fia a hajnalnak, piros köpönyegje
1288 3| láthatja színről színre a szelet, csak a leheletét
1289 3| színről színre a szelet, csak a leheletét érzi, de ha egy
1290 3| Egyszer napáldozat felé a Mária-képre akasztott csokorból
1291 3| árvalányhajat, kiszöktem a konyhára, kinyitottam a
1292 3| a konyhára, kinyitottam a padlásajtót, és megindultam
1293 3| megindultam fölfelé. De a kinyitott ajtón a szél sebesebben
1294 3| fölfelé. De a kinyitott ajtón a szél sebesebben jött lefelé,
1295 3| azonban magammal rántottam a grádicsról valami ottfelejtett
1296 3| én úgy fogadtam, mintha a szélpajtás hajította volna
1297 3| eltartott egy hétig, míg a rozsdát letisztogattam róluk.
1298 3| Aztán előhúztam az ágy alól a kukoricamorzsoló kis széket,
1299 3| széket, s abba belevertem a szögeket kalapáccsal, aztán
1300 3| nagy gömbölyű szög volt a kutyafejű tatár, arra mindig
1301 3| már úgy ki volt lyuggatva a kis szék, mint a rosta.
1302 3| lyuggatva a kis szék, mint a rosta. Akkor aztán a búbos
1303 3| mint a rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe próbáltam
1304 3| kemencébe próbáltam beleverni a szögeket, de ez nem nagyon
1305 3| nem nagyon tetszett. Mert a tapasztott sárfalba nagyon
1306 3| nagyon könnyen belementek a szögek, és kihúzni is nagyon
1307 3| nemcsak nekem nem tetszett ez a mulatság, hanem szülémnek
1308 3| megpirongatott, hogy minek bántom a kemencét, amikor a kemence
1309 3| bántom a kemencét, amikor a kemence se bánt engem.~-
1310 3| csudálkozva. - Hát ki bántja a kemencét?~Én az öreg óriásnak
1311 3| óriásnak vertem szögeket a hasába, aki elnyelte Jancsit
1312 3| fütyörészgetve varrogatta a juhbőrből való ruhákat.~-
1313 3| apja, miket eszel ki ez a bolondos gyerek! Attól félek,
1314 3| igazság, mert én akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt
1315 3| tudtam beszélgetni, mint a mozsártörővel. Nekem a világon
1316 3| mint a mozsártörővel. Nekem a világon minden élt, és én
1317 3| mint ő maga.~Például ebben a percben is, mikor édesanyám
1318 3| rám, meghallottam, hogy a macskabagoly elnyávogta
1319 3| macskabagoly elnyávogta magát kint a tetőn, és mindjárt tudtam
1320 3| szegény macskabagolynak. Az a baja volt, hogy leejtette
1321 3| baja volt, hogy leejtette a pápaszemét, és azért sír,
1322 3| mégse nőhetsz fel, mint a lósóska az árokparton.~Azt
1323 3| szívvidámító dolgok. Ez a jó ember csak nyáron foglalkozott
1324 3| tanítónak. Szegény emberek adták a keze alá a gyereküket, akik
1325 3| emberek adták a keze alá a gyereküket, akik messzillették
1326 3| drágállották az igazi iskolát. A Kese kalapos iskolájában
1327 3| kellett se könyv, se irka. A kalapos az ajtaja belsõ
1328 3| fölírta krétával az ábécét, s a gyerek addig rajzolta õket
1329 3| nem. Arról azt tartotta a kalaposmester, hogy az nem
1330 3| sem az egyik iskolát, sem a másikat. Mire való az iskola?
1331 3| másikat. Mire való az iskola? A sárgarigók se járnak iskolába,
1332 3| sárgarigók se járnak iskolába, a gyíkok se járnak, mégis
1333 3| olyan madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal.
1334 3| voltak, úgy vagdosták le a sárkányok fejét, mint én
1335 3| sárkányok fejét, mint én a vadmákokét, de azt sose
1336 3| megolvassa, hogy hányat szól a kakukk, vagy hogy hány tojás
1337 3| vagy hogy hány tojás van a vércsefészekben, de azért
1338 3| ír az ember szûcskrétával a láda tetejére vagy sárga
1339 3| tetejére vagy sárga földdel a ház falára mindenféle szép
1340 3| semmihez sem hasonlítanak ezen a világon - ugyan mire való
1341 3| rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból, amibe
1342 3| jobbnak láttam lenyelni a többit, amit mondani akartam.
1343 3| egyszer nyomára jöjjek azoknak a kincseknek, amiknek a bûbájos
1344 3| azoknak a kincseknek, amiknek a bûbájos Küsmödi a tudója.~
1345 3| amiknek a bûbájos Küsmödi a tudója.~Persze a Küsmödi
1346 3| Küsmödi a tudója.~Persze a Küsmödi kincsei meg nem
1347 3| nem menthettek volna engem a Kese kalapos iskolamûhelyétõl,
1348 3| húzott, és megcirókálta a bozontomat.~- De ilyen télben
1349 3| adom ám ki szegénykémet a házból. Gyenge virágszálam,
1350 3| dehogy eresztelek ki ebben a vad idõben! Tél fagyában,
1351 3| annyit én is tudok, mint az a vén szeleburdi. Ne félj,
1352 3| telik.~Akárhogy fûtötték a búbost, a malomszoba ablaka
1353 3| Akárhogy fûtötték a búbost, a malomszoba ablaka egész
1354 3| át ki nem engedett. S az a befagyott ablak volt az
1355 3| édesanyám gyûrûsujja rajta a palavesszõ. Lesz-e valaha
1356 3| palavesszõ. Lesz-e valaha a világon gyémántból faragott
1357 3| íróvesszõ, mely drágább lehetne a munkában megbarnult, jeges
1358 3| fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e
1359 3| üvegen? És lesz-e valaha a világon szépírómester, aki
1360 3| sírtunk, sokat kacagtunk azon a télen. Voltak gonosz, makacs
1361 3| egyszerre elõ tudott hívni. A g betûnek sohasem fogom
1362 3| fogom megbocsátani azokat a könnyeket, melyek a világ
1363 3| azokat a könnyeket, melyek a világ legdrágább szemébõl
1364 3| nyitott szájra. Ezt kedveltem a legjobban, mert ez volt
1365 3| legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam írni
1366 3| legkönnyebb. Le tudtam írni a számmal is: csak rá kellett
1367 3| elég, ha fele lefagy is.~A világból pedig csak annyit
1368 3| csak annyit láttam ezen a télen, amennyit a jégbe
1369 3| láttam ezen a télen, amennyit a jégbe karcolt betûkön keresztül
1370 3| lehetett. Fagyott madarakat a hóban. A Báró cigány rõzseszedõ
1371 3| Fagyott madarakat a hóban. A Báró cigány rõzseszedõ gyerekeit.
1372 3| láttam egy nagy H betûnek a létrájában. Azon az estén
1373 3| létrájában. Azon az estén ezt a szót kapartam bele a jégvirágok
1374 3| ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe:~ <
1375 3| Édesapám odaállt mögém a mécsessel, hogy jobban lássa,
1376 3| jobban lássa, mit dolgozom. A betûk árnyéka óriásivá nyúlva
1377 3| óriásivá nyúlva vetõdött ki a hóra, s úgy reszketett a
1378 3| a hóra, s úgy reszketett a mécs lobogásában, mint valami
1379 3| így kell azt írni.~Azzal a körmével egy rendes S betût
1380 3| De én ravaszul csóváltam a fejemet, hogy engem nem
1381 3| látni. S mikor észreveszem a hibát, mindig teleszalad
1382 3| hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel, és megcsókolom
1383 3| könnyel, és megcsókolom a szívemmel a ráncos, öreg
1384 3| megcsókolom a szívemmel a ráncos, öreg kezet, mely
1385 3| ráncos, öreg kezet, mely a kígyóbetût elõször mutatta
1386 3| A SZÁZADIK KÖNYV~Mikor kisdeák
1387 3| örömében olyan barackot nyomott a fejemre, hogy csak úgy ropogott.~-
1388 3| úgy ropogott.~- Ember vagy a talpadon - mondta hozzá -,
1389 3| megérdemled, hogy megmutassam a könyvtáramat.~Azzal megfogta
1390 3| könyvtáramat.~Azzal megfogta a kezemet, és bevezetett a
1391 3| a kezemet, és bevezetett a tisztaszobába. Jártam már
1392 3| máskor is, de sose láttam a könyvtárt. Most is hiába
1393 3| utána, híre se volt ott a könyvespolcnak.~- Szegény
1394 3| Szegény szántóvetõnek gerendán a könyvtára - okosított fel
1395 3| okosított fel édesapám, a székre állva leszedegette,
1396 3| székre állva leszedegette, a könyveket a mestergerendáról.~
1397 3| leszedegette, a könyveket a mestergerendáról.~Volt ott
1398 3| de csak okosan avval a kis ésszel.~Biz én nem okosan
1399 3| amelyiknek legszebb volt a táblája. Csupa virág meg
1400 3| szeretem - veregette meg a vállamat. - Jóravaló méhecske
1401 3| vállamat. - Jóravaló méhecske a gyim-gyomban is megtalálja
1402 3| gyim-gyomban is megtalálja a mézet. Hanem most majd én
1403 3| versekkel, harmatosakkal, mint a hajnalkavirág, csengõ-bongókkal,
1404 3| csengõ-bongókkal, mint a reggeli harangszó. Estélig
1405 3| átsuhantam fölöttük, mint a fecske a víz fölött.~Hanem
1406 3| fölöttük, mint a fecske a víz fölött.~Hanem az édesapám
1407 3| édesapám nem dicsért meg a nagy sietségért. Inkább
1408 3| sietségért. Inkább megcsóválta a fejét.~- Nem jól van ez
1409 3| fecske módra kell átsurranni a könyvön. Meg is kell abban
1410 3| Addig olvasgattam aztán a verseskönyvem, hogy utoljára
1411 3| verset, mint én. Kaptam is a második esztendõ végén annyi
1412 3| egészen elszégyenli magát a tied mellett - mosolygott
1413 3| hol az egyik könyvhöz, hol a másikhoz. S addig nem volt
1414 3| nyugtom, míg az édesanyám a régi fazekaspolcot nekem
1415 3| aztán nem cseréltem volna a szolgabíróval se. Beraktam
1416 3| szolgabíróval se. Beraktam a könyveimet szép sorjába,
1417 3| számot is, s azt pingáltam a polc fölé piros plajbásszal:
1418 3| egész iskola csudájára járt a könyvtáramnak, kölcsön is
1419 3| több hasznát vette, mint a könyvtáros úr. Én már akkor
1420 3| felébõl-harmadából lapoztam át a könyveimet. Minden eszem-kedvem
1421 3| hogy minél több legyen a könyvem.~Mire nagyobbacska
1422 3| tetejétõl aljáig megtelt a fazekaspolc, de biz én minden
1423 3| ki se nyitottam még, de a címét sorban el tudtam fújni
1424 3| valamennyinek.~Egyszer, ahogy a könyveimet porolgatom, odajön
1425 3| feleltem büszkén.~- No, ehol a századik - húzott elõ a
1426 3| a századik - húzott elõ a hóna alól édesapám egy takaros
1427 3| Éppen most hozta haza a könyvkötõ.~Fekete bõrkötésû,
1428 3| szemüveges bagoly volt rányomva a táblájára, a bagoly papírtekercset
1429 3| volt rányomva a táblájára, a bagoly papírtekercset tartott
1430 3| bagoly papírtekercset tartott a csõre közt, s arra volt
1431 3| csõre közt, s arra volt írva a könyv címe: Okos könyv.~-
1432 3| címe: Okos könyv.~- Ez lesz a legszebb könyvem - tettem
1433 3| könyvem - tettem volna be a helyére a könyvet, de apám
1434 3| tettem volna be a helyére a könyvet, de apám megfogta
1435 3| könyvet, de apám megfogta a kezemet.~- Szeretném, ha
1436 3| nyitottam föl megzavarodva a könyvet.~Üres volt az egész,
1437 3| Azóta sohase tettem be a könyvtáramba könyvet olvasatlan.
1438 3| Szomorú kis iskola volt az a mienk, ahol én a betûvetést
1439 3| volt az a mienk, ahol én a betûvetést tanultam. Se
1440 3| ajtaja, se ablaka, ahogy a mese mondja. Azazhogy volt
1441 3| nem fért be rajta annak a bolondos napraforgónak a
1442 3| a bolondos napraforgónak a virágtányérja, amelyik elõtte
1443 3| akkora repedések voltak, hogy a tanító úrék macskája mindig
1444 3| mindig azon ugrált be, ha a Bodri kutya meg akarta szabni
1445 3| kutya meg akarta szabni a bundáját.~Ti persze azt
1446 3| esztendõ megette egymást, de a tenyerem tán még ma is csupa
1447 3| tán még ma is csupa seb a padfaragástól.~Nekünk magunknak
1448 3| kellett összeiszkábálni azt a padot, amelyiken ültünk.
1449 3| fúrt-faragott, míg meg nem volt a pad. Egyik végén ült az
1450 3| az egyik gyerek, másikon a másik. Biz azon nem esett
1451 3| olyan kényelmes ülés, mint a mostanin, hanem azért mégis
1452 3| betûket, hogy alig fértek a palatáblára. Csak éppen
1453 3| palatáblára. Csak éppen a nyakravalójuk adott sok
1454 3| kötni. Bele is merültünk a nagy munkába úgy, hogy meg
1455 3| úgy, hogy meg se hallottuk a kopogtatást a csupa hasadék
1456 3| hallottuk a kopogtatást a csupa hasadék ajtón. Csak
1457 3| Csak akkor ütöttük fel a fejünket, mikor már a tanító
1458 3| fel a fejünket, mikor már a tanító úr elõtt állt a jövevény.
1459 3| már a tanító úr elõtt állt a jövevény. Mezítlábas, vékonydongájú,
1460 3| Csuda, hogy el nem vitte a szél, míg idáig ért.~- Mi
1461 3| vóna, öcsikém? - kérdezte a tanító úr.~- Iskolába szeretnék
1462 3| járni - suttogta félénken a gyerek.~- Miféle legényke
1463 3| te? Mi szél hozott ebbe a mi falunkba?~- Se apám,
1464 3| ide magához.~- Kicsoda az a rokon?~- Öreg Bános pék.~
1465 3| pék.~Öreg Bános pék volt a legágrólszakadtabb ember
1466 3| legágrólszakadtabb ember a falunkban, belõle ûzött
1467 3| siheder.~- Hát neked mi a neved?~- Három Matyi.~Mesében
1468 3| elmosolyogta magát, s föltette a nagy kerek pápaszemét, úgy
1469 3| zavarodottan sütötte le a szemét, s forgatta a kezében
1470 3| le a szemét, s forgatta a kezében konya kalapját.~-
1471 3| Tudod mit, fiam - mondta a tanító úr. - Telepedjél
1472 3| tanító úr. - Telepedjél meg a kuckóban. Ott lesz csak
1473 3| kuckóban. Ott lesz csak a jó világ a télen.~Nagy boglyakemencéje
1474 3| Ott lesz csak a jó világ a télen.~Nagy boglyakemencéje
1475 3| volt az iskolánknak, annak a zuga lett a Három Matyi
1476 3| iskolánknak, annak a zuga lett a Három Matyi tanyája. Sose
1477 3| gyámoltalanabb teremtést a mi Matyinknál.~Jókedvünket
1478 3| vehettük.~Annál többet vette a tanító úr. Karácsonyra Három
1479 3| Karácsonyra Három Matyi volt a legjobb deák. Ha valami
1480 3| mindnyájunknak megbicsaklott az esze a számtani példában: ugorj
1481 3| ha leckét mondott, mint a vízfolyás.~Hanem egyszer
1482 3| lett Három Matyi, még ha a tanító úr kérdezte is. Leckéjét
1483 3| rossz volt nézni. Elhányta a betûket, hogy csak úgy kiabált
1484 3| hogy csak úgy kiabált egyik a másikért. Ha a tanító úr
1485 3| kiabált egyik a másikért. Ha a tanító úr szólította, nem
1486 3| szólította, nem ugrott, mint a labda, hanem vánszorgott,
1487 3| tudakolta tõle sokszor a tanító úr, megsimogatva
1488 3| olyan fáradtan dõlt vissza a kuckóba, hogy szinte megsajnáltuk.~
1489 3| mint mink. Nem dicsérte már a tanító úr se.~Szegény Matyi
1490 3| Matyi egyre fogyott, mint a megszegett kenyér. Egyszer
1491 3| iskolában, kezébõl kiesett a könyv, s nem ébredt fel
1492 3| e zajra. Nekitámasztotta a fejét a kemencének, s úgy
1493 3| Nekitámasztotta a fejét a kemencének, s úgy elszundikált,
1494 3| csak arra ébredt fel, mikor a tanító úr megrázta a vállát.~-
1495 3| mikor a tanító úr megrázta a vállát.~- Kedves fiam, szedd
1496 3| Kedves fiam, szedd össze a holmidat, és menj haza.
1497 3| menj haza. Aki elalszik a könyve mellett, annak nincs
1498 3| semmi keresete az iskolában.~A fiú kivörösödött szemét
1499 3| fiú kivörösödött szemét a tanító úrra vetette, de
1500 3| kisvártatva pedig fölvette a kalapját.~- Gyerekek, legyetek
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2547 |