Rész

1501   3|                egyszerre csak visszajött a tanító úr, karján hozta
1502   3|                Tiszteljétek meg vele ezt a kis pajtástokat, aki különb
1503   3|             Kinizsi Pál erõs férfi volt, a hadakozás neki játék. Három
1504   3|                 Három Matyi gyönge, mint a harmat, s ez a gyönge négy
1505   3|              gyönge, mint a harmat, s ez a gyönge négy hét óta alig
1506   3|               négy hét óta alig fogta le a szemét éjféltõl reggelig.
1507   3|                Három Matyi süti helyette a kenyeret. Fiaim, becsüljétek
1508   3|               Fiaim, becsüljétek meg ezt a kis hõst! Melyiktek ad neki
1509   3|              koromban egyszer azt vettem a fejembe, hogy én beállok
1510   3|                 mesterség - bólintott rá a tervemre édesanyám -, de
1511   3|                leszek, mert azt megrúgja a ló - vetettem ellen. - De
1512   3|    könyvkereskedõ-inast rúgott volna meg a ló.~Édesanyám belátta, hogy
1513   3|                  igazam van, és megfogta a kezemet.~- No, hát akkor
1514   3|                fiam, Gergulics bácsihoz!~A mi kis városunkban Gergulics
1515   3|             históriáskönyvekkel: az volt a könyvesbolt. A másik asztalon
1516   3|                   az volt a könyvesbolt. A másik asztalon szép rendbe
1517   3|          asztalon szép rendbe sorakoztak a mézesbábok, a tükrös szívek,
1518   3|                 sorakoztak a mézesbábok, a tükrös szívek, a kivont
1519   3|             mézesbábok, a tükrös szívek, a kivont kardú mézeskalács
1520   3|              kardú mézeskalács huszárok, a mandulás pogácsák: az volt
1521   3|               mandulás pogácsák: az volt a mézeskalácsos-bolt.~- Itt
1522   3|                mézeskalácsos-bolt.~- Itt a kellemes, emitt a hasznos -
1523   3|                    Itt a kellemes, emitt a hasznos - járt-kelt Gergulics
1524   3|                járt-kelt Gergulics bácsi a két asztal közt. - A könyvkereskedõség
1525   3|               bácsi a két asztal közt. - A könyvkereskedõség kedves
1526   3|       könyvkereskedõség kedves tudomány, a mézeskalácsosság hasznos
1527   3|     megköhögtetett, és akkorát szorított a karomon, hogy belejajdultam.~-
1528   3|             Nagyon gyenge kis legény, se a kalapácsot, se a gyalut
1529   3|              legény, se a kalapácsot, se a gyalut el nem bírná - mondta
1530   3|                  igyekszik, beletanulhat a mézeskalácsosságba is.~Gergulics
1531   3|              csakugyan nem fösvénykedett a tudományával. Ahogy az édesanyám
1532   3|                elment, mindjárt befogott a mesterségbe. Elmondta, hogy
1533   3|       mesterségbe. Elmondta, hogy melyik a krajcáros, melyik a kétkrajcáros,
1534   3|               melyik a krajcáros, melyik a kétkrajcáros, melyik a háromkrajcáros
1535   3|            melyik a kétkrajcáros, melyik a háromkrajcáros mézeskalács.~-
1536   3|        háromkrajcáros mézeskalács.~- Hát a könyvek, Gergulics bácsi? -
1537   3|               bácsi? - húzódtam közelebb a könyves asztalhoz.~- Az
1538   3|           sorbelieknek egy hatos az ára; a második sor két hatos, a
1539   3|                 a második sor két hatos, a harmadik sor három hatos.
1540   3|                 ilyen hamar belevezetett a tudományba, és annyira kegyelmibe
1541   3|               hogy mindjárt rám is bízta a boltot. Õ maga kiment a
1542   3|                  a boltot. Õ maga kiment a szõlõbe cseresznyét szedni.~-
1543   3|              hozok belõle - szólt vissza a boltajtóból. - Ahány könyvet
1544   3|              annyi marék cseresznye lesz a fizetésed!~De hiszen beszélhetett
1545   3|                 nem is. Szinte káprázott a szemem az örömtõl, ahogy
1546   3|                   ahogy magamra maradtam a sok szép históriáskönyvvel.
1547   3|              históriáskönyvvel. Ott volt a Lúdas Matyi meg a Fehérlófia
1548   3|               Ott volt a Lúdas Matyi meg a Fehérlófia meg az Ezeregyéjszaka
1549   3|                meg az Ezeregyéjszaka meg a Koplaló Mátyás. Azt se tudtam,
1550   3|             Utoljára az egyikre ráültem, a másikra rákönyököltem, a
1551   3|                 a másikra rákönyököltem, a harmadikra rátenyereltem,
1552   3|                harmadikra rátenyereltem, a legvastagabbat elkezdtem
1553   3|                 elkezdtem olvasni. Annak a címe volt: Csalóka Péter.~
1554   3|                  fiúcska.~- Megvan-e itt a Csalóka Péter? - azt mondja.~
1555   3|        megijedtem, hogy egyszerre elállt a szívem dobogása.~- Nincsen
1556   3|              Nincsen az - csúsztattam le a könyvet az ölembe.~A fiúcska
1557   3|                  le a könyvet az ölembe.~A fiúcska körülnézett, és
1558   3|                 körülnézett, és megakadt a szeme azon a hétfejû sárkányon,
1559   3|                 és megakadt a szeme azon a hétfejû sárkányon, amelyik
1560   3|                 lesz - nyújtotta ki érte a kezét.~A hétfejû sárkány
1561   3|               nyújtotta ki érte a kezét.~A hétfejû sárkány nem nézhet
1562   3|               gondolatom -, többet ér ám a mézeskalács, mint a meséskönyv!
1563   3|                ér ám a mézeskalács, mint a meséskönyv! Inkább a másik
1564   3|                mint a meséskönyv! Inkább a másik asztalon választanál
1565   3|            választanál magadnak valamit.~A kis cimbora nagyon értetlenül
1566   3|                  kellett rajta segíteni. A markába nyomtam a legnagyobb
1567   3|              segíteni. A markába nyomtam a legnagyobb mézeskalács huszárt,
1568   3|                 az semmit, mert úgy jött a sok gyerek, mint a raj,
1569   3|                  jött a sok gyerek, mint a raj, s az mind a Csalóka
1570   3|            gyerek, mint a raj, s az mind a Csalóka Pétert akarta megvenni.
1571   3|    kérdezõsködtek, csak mentek egyenesen a mézeskalácsos asztalhoz.~
1572   3|         morzsányi mézeskalács nem maradt a másik asztalon. Hanem ahány
1573   3|                  Hanem ahány gyerek volt a városban, az mind ott nyüzsgött
1574   3|          városban, az mind ott nyüzsgött a boltunk elõtt, mire a gazdám
1575   3|          nyüzsgött a boltunk elõtt, mire a gazdám hazaért. Sietett
1576   3|               már az utca végén hallotta a nagy újságot, hogy a Gergulics
1577   3|            hallotta a nagy újságot, hogy a Gergulics boltjában ingyen
1578   3|                betoppant, úgy félrehúzta a száját, mintha a tulajdon
1579   3|              félrehúzta a száját, mintha a tulajdon fülét akarná megharapni.
1580   3|              csak az én fülemen töltötte a mérgét, és nem éppen barátságosan
1581   3|              hanem ide be ne tedd többet a lábad!~Azóta csakugyan nem
1582   3|                   hogy az egyikről, mert a másikról is tudok történetet.
1583   3|          beszélni így, tél elején, mikor a jó Isten elparancsolja az
1584   3|             Isten elparancsolja az égről a napocskát, a földi rongyosok
1585   3|      elparancsolja az égről a napocskát, a földi rongyosok és éhesek
1586   3|       oltalmazóját, és szabadjára engedi a rémítőket, a ködöket, szeleket,
1587   3|           szabadjára engedi a rémítőket, a ködöket, szeleket, havakat.
1588   3|                  különös csalóval? Hátha a jó Isten csak azért parancsolja
1589   3|                  parancsolja le ilyenkor a napot az égről, hogy addig,
1590   3|                az égről, hogy addig, míg a rémítőknek engedi át a földet,
1591   3|               míg a rémítőknek engedi át a földet, az emberek szívében
1592   3|               emberek szívében süssön ki a nap, és onnan oltalmazza
1593   3|                 nap, és onnan oltalmazza a rongyosokat és éheseket?~
1594   3|               már vele, ha egyebütt nem, a kis iskolás gyerekei olvasókönyvében.
1595   3|          Törőcsik Palkó oda is bejutott, a többi nevezetes ember közé,
1596   3|                 közé, és én voltam benne a ludas, hogy bejutott. De
1597   3|                  kicsit simítani kellett a Palkó bűnén úgy, ahogy a
1598   3|                 a Palkó bűnén úgy, ahogy a tanterv kívánja, itt elmondom
1599   3|       újságosbolt fityfirittye volt, aki a mi utcánkba beadogatta az
1600   3|                  beadogatta az újságokat a világi dolgok iránt érdeklődő
1601   3|             ezért rendes fizetést húzott a bódéstól, mint nagyvállalkozótól.
1602   3|             Amikor én tudomást szereztem a dologról, marékra is fogtam
1603   3|              dologról, marékra is fogtam a bátorságom, és erős támadást
1604   3|                és erős támadást intéztem a nagytőke ellen, annál is
1605   3|              róla, hogy álláshalmozó. Ez a sarki nagytőke a bódéban
1606   3|        álláshalmozó. Ez a sarki nagytőke a bódéban újságot árult, és
1607   3|                bódéban újságot árult, és a bódé előtt gesztenyét sütött,
1608   3|          ötesztendős voltam, örültem, ha a gazdám hajába főtt krumplit
1609   3|                vágott hozzám. Mert én is a létminimumon kezdtem, kérem
1610   3|              kezdtem, kérem alássan.~Ezt a fölmagzott és kiművelt emberek
1611   3|           emberek kettős gőgjével mondta a nagytőke, és láttam, hogy
1612   3|                nagytőke, és láttam, hogy a Palkó három szem gesztenyéje
1613   3|              Siettem tehát kiengesztelni a nagytőkét. Ötszáz korona
1614   3|                  egyszerre - mert az még a koronás világban volt -,
1615   3|                  volt -, megkértem, hogy a fityfirittynek szánt férgeseket
1616   3|           megkérdezni: nincs tán panasza a gyerek ellen?~Jólelkű elnézéssel
1617   3|                  válaszolt:~- Ölég fürge a gyerök, úgy megszaladja
1618   3|       megszaladja az emeletöket is, mint a pocok, csak abbul van baj,
1619   3|             újságlapokat. Tetszik tudni, a munkásújságot viszi föl
1620   3|      munkásújságot viszi föl az emeletre a táblabíró úrnak, és a táblabíró
1621   3|           emeletre a táblabíró úrnak, és a táblabíró úr lapját hajítja
1622   3|           táblabíró úr lapját hajítja be a pincelakásba a suszternak.~
1623   3|                hajítja be a pincelakásba a suszternak.~Isten bocsássa
1624   3|                ember, mit gondolnak róla a másik parton, s majd aztán
1625   3|              ahhoz képest forgatja magát a világi életben. De szólni
1626   3|                  után jobban föltekintem a hüvelykpici férfiút, aki
1627   3|            előszobába, mikor megnyikkant a csengő, amit Palkó csak
1628   3|                 ha nagyon ágaskodott is. A fején zöldellett valami
1629   3|           valakit. Hanem hogy mi az, ami a térdétől a lába fejét takaró
1630   3|               hogy mi az, ami a térdétől a lába fejét takaró sárig
1631   3|                kellett kérdezni:~- Mi az a kék a lábad szárán, te csiripiszli?~-
1632   3|                  kérdezni:~- Mi az a kék a lábad szárán, te csiripiszli?~-
1633   3|                szárán, te csiripiszli?~- A bûröm - mondta Palkó egy
1634   3|                  jársz, te gyerek? Ebben a sárban, latyakban, jegesedõ
1635   3|             hólében?~- Csakis - hangzott a válasz kérkedés és panaszkodás
1636   3|                 firtattam, miért. Inkább a feleségemet kérdeztem meg,
1637   3|               volna-e egy pár rossz cipõ a háznál.~- Rossz mindig akad -
1638   3|               házam úrnõje, lepillantván a tulajdon cipõjére.~- Ide
1639   3|                  is volt túlságosan nagy a dagadó, fagyott kis lábakra. „
1640   3|                 és önérzetesen koppantak a cipõk a kõlépcsõkön, s nem
1641   3|            önérzetesen koppantak a cipõk a kõlépcsõkön, s nem tudom,
1642   3|                kõlépcsõkön, s nem tudom, a régi gazdájuk nem jobban
1643   3|              hétig nem láttam Palkót, de a kopogását mindig füleltem,
1644   3|                álltam az ablakhoz, mikor a fityfiritty a mi kapunkon
1645   3|            ablakhoz, mikor a fityfiritty a mi kapunkon kilódulva, átvágott
1646   3|             lenni, az újságok ott vannak a hóna alatt, a zöld is rajta
1647   3|                 ott vannak a hóna alatt, a zöld is rajta fityeg, a
1648   3|                  a zöld is rajta fityeg, a szürke is rajta lityeg.
1649   3|                lefelé kékbe van öltözve, a tulajdon bõribe. Hívom a
1650   3|                 a tulajdon bõribe. Hívom a feleségem is, nem érti a
1651   3|                 a feleségem is, nem érti a dolgot õ se. Tegnap még
1652   3|                  dolgot õ se. Tegnap még a lábán volt a gyereknek a
1653   3|                  Tegnap még a lábán volt a gyereknek a cipõ, rá is
1654   3|                 a lábán volt a gyereknek a cipõ, rá is szólt, hogy
1655   3|              szólt, hogy topogja le róla a sarat, mikor bejön a kávéját
1656   3|                róla a sarat, mikor bejön a kávéját meginni.~- És ma?~
1657   3|                  És ma?~Ma nem látta. Ma a Mari kávéztatta meg. Hát
1658   3|                 nem szokta nézegetni azt a kis békát; ugyan mit akar
1659   3|               békát; ugyan mit akar vele a tekintetös úr? Mari tanyai
1660   3|                  orrát, mintha õ hajtaná a Göncöl szekerét.~Másnap
1661   3|                 lehetett ereszteni, mert a sárkaparóval leszedte a
1662   3|                  a sárkaparóval leszedte a talpáról a jeges sarat.
1663   3|         sárkaparóval leszedte a talpáról a jeges sarat. De nem a cipõje
1664   3|           talpáról a jeges sarat. De nem a cipõje talpáról, hanem a
1665   3|                 a cipõje talpáról, hanem a tulajdon magáéról. Csakugyan
1666   3|           Csakugyan mezítláb volt.~- Hol a cipõ, Palkó?~- Lajcsi lábán -
1667   3|             Lajcsi lábán - rebbent egyet a szeme.~- Ki az a Lajcsi?~-
1668   3|           rebbent egyet a szeme.~- Ki az a Lajcsi?~- A bátyám.~- Elvette
1669   3|               szeme.~- Ki az a Lajcsi?~- A bátyám.~- Elvette tõled?~-
1670   3|                 vitába szállni. Most már a ház úrnõjének cipõje került
1671   3|                  úrnõjének cipõje került a Palkó lábára, melyre méla
1672   3|               méla mosollyal nézett. Míg a feleségem a lábát öltöztette
1673   3|                  nézett. Míg a feleségem a lábát öltöztette a kis emberizinknek,
1674   3|             feleségem a lábát öltöztette a kis emberizinknek, én megráztam
1675   3|              emberizinknek, én megráztam a vállát.~- Palkó, ha én még
1676   3|               egyszer cipõ nélkül látlak a télen, akkor megmondom a
1677   3|                 a télen, akkor megmondom a gazdádnak, hogy csupa férges
1678   3|                 be, mert csonttá fagyott a föld.~- Fázol-e, Palkó?~-
1679   3|                  azért neköm van. Kaptam a Mitetszik bótos úrtól.~Egy
1680   3|           derekából, szétlibbentve magán a néhai kabátot. Csak a mosolygás
1681   3|              magán a néhai kabátot. Csak a mosolygás egy kicsit lehervadt
1682   3|                  Az angyalka szétmászott a meleg bõrön, s több ragadt
1683   3|              több ragadt belõle Palkónak a hasára, mint az ujjaira.~-
1684   3|            búsulj, Palkó, hanem nyisd ki a zsebeidet. Van-e sok zsebed?~
1685   3|             belül több, mint kívül, ahol a rongyos bélés elvált a rongyos
1686   3|              ahol a rongyos bélés elvált a rongyos posztótól, az mind
1687   3|             ezüstrojtot is csavargattunk a gyerek nyakába, abból a
1688   3|                  a gyerek nyakába, abból a fajtából, amelyik az angyalok
1689   3|                 angyalok haját jelképezi a karácsonyfán.~- No, Palkó,
1690   3|              utca másik oldalán, szemben a miénkkel.~- No, ha ott is
1691   3|               keresünk még neked valamit a karácsonyfa alatt.~Arra
1692   3|                  egy gipsznyuszinak vagy a posztómackónak, de Palkónak
1693   3|                Palkó azonban megcsóválta a fejét.~- Miért, te?~- Csak.~
1694   3|               röpüli be Palkó angyal azt a nagy házat?~Beletelt öt
1695   3|             házat?~Beletelt öt perc, míg a gyerek a mi kapunk alól
1696   3|           Beletelt öt perc, míg a gyerek a mi kapunk alól kivágódott.
1697   3|             talpacskáit sebesen kapkodta a hidegtõl sütõs aszfalton.
1698   3|              mégiscsak elkaptam, mielõtt a nagy házba besuttyant volna.
1699   3|                 Nagyon megrettent, ahogy a vállához értem, s mind a
1700   3|                 a vállához értem, s mind a két vörös kézivel odakapott
1701   3|                   az újságok kihullottak a hóna alól az aszfaltra.~-
1702   3|            aszfaltra.~- Palkó, hová lett a cipõd?~- Lévetöttem.~- Minek
1703   3|                   Hol vetetted le?~- Ott a - mutatott át a kapunkra. -
1704   3|                le?~- Ott a - mutatott át a kapunkra. - Imre meg fölhúzta.~-
1705   3|             fölhúzta.~- Ki az az Imre?~- A bátyám. Ministrálni mönt
1706   3|                 bátyám. Ministrálni mönt a kápolnába, oszt a harangozó
1707   3|       Ministrálni mönt a kápolnába, oszt a harangozó megmondta neki,
1708   3|             kikergeti.~Hát igen, hogyne, a harangozónak is igaza van.
1709   3|             annyi lábat nem gyõztünk meg a magunk rossz cipõivel. Végig
1710   3|        mindnyájunknak kerül. Még ha néha a tulajdon lábunkról kell
1711   3|                                          A KÖDMÖN~Mikor én a tanyáról
1712   3|                        A KÖDMÖN~Mikor én a tanyáról bekerültem a városi
1713   3|                 én a tanyáról bekerültem a városi deákiskolába, mindjárt
1714   3|                 az egereket. Úgy hullott a könnyem, hogy szinte kopogott
1715   3|            könnyem, hogy szinte kopogott a padon.~- Mi baj, kisgyerek? -
1716   3|              kisgyerek? - kérdezte tőlem a tanár úr.~- Eszembe jutott
1717   3|                aztán ki se mertem nyitni a számat, mikor a tanár úr
1718   3|            mertem nyitni a számat, mikor a tanár úr azt kérdezte:~-
1719   3|              tanár úr azt kérdezte:~- Mi a neved, fiam?~- Marci kisasszony -
1720   3|               egy nagy, vállas, erõs fiú a legutolsó padban. Vas Matyinak
1721   3|                 hogy olyan is volt, mint a vasék.~Attól fogva aztán
1722   3|              rajtam veszett, énrajtam ez a név, s megkeserítette az
1723   3|             Matyi megint elvihogta magát a hátam mögött:~- Marci kisasszony!~
1724   3|                  többet. Akárhogy tudtam a leckét, ki nem tudtam a
1725   3|                  a leckét, ki nem tudtam a számat nyitni, mikor fölálltam.
1726   3|                  mikor fölálltam. Mindig a fülembe ütõdött olyankor
1727   3|                 fülembe ütõdött olyankor a Marci kisasszony. Olyankor
1728   3|             pedig én otthon annyit, hogy a házigazdám, a nagyeszû Balla
1729   3|               annyit, hogy a házigazdám, a nagyeszû Balla szabó már
1730   3|              Ugyan mi akarsz lenni azzal a sok tudománnyal? - kérdezte
1731   3|                könyveimet nyalábolgattam a mûhely sarkában.~- Szolgabíró,
1732   3|                  okos leszel, hogy azzal a nagy ésszel szabó is lehetnél.
1733   3|           varrhatnád Maconka tanár úrnak a szép kabátot, mellényt.~
1734   3|              kabátot, mellényt.~No, mire a szép ruha elkészült, akkorra
1735   3|                 akkorra otthon is lejárt a becsület - Balla bácsi maga
1736   3|              Balla bácsi maga vitte haza a remeket. Ragyogott az ábrázata,
1737   3|              Ragyogott az ábrázata, mint a nyári nap, mikor elment,
1738   3|                visszafelé úgy jött, mint a jeges esõ.~- Tyû, olló meg
1739   3|               jeges esõ.~- Tyû, olló meg a cérna - ráncolta össze a
1740   3|                 a cérna - ráncolta össze a söprûforma szemöldökét -,
1741   3|               elõadni - törtem el megint a mécsest. S elsírtam-ríttam
1742   3|                  Öreg gazdám megcsóválta a nagy szürke fejét.~- Ejnye,
1743   3|                is. Majd mindjárt lehozom a padlásról.~Azzal letette
1744   3|                 padlásról.~Azzal letette a tût, cérnát, föltette a
1745   3|                  a tût, cérnát, föltette a pápaszemét, és fölkapaszkodott
1746   3|           pápaszemét, és fölkapaszkodott a padlásra. Vártam le szívszakadva:
1747   3|                 hoz az ijedtség ellen ez a nagyeszû ember?~Nem hozott
1748   3|                  csak valami ködmönfélét a karján. Csak úgy füstölt
1749   3|                  Csak úgy füstölt belõle a por, ahogy szétterítette
1750   3|               ennek prémgallérja is, míg a moly meg nem ette! Meg volt
1751   3|                 festve szép sárgára, míg a penész ki nem szívta belõle
1752   3|              penész ki nem szívta belõle a festéket! Tele volt ez selyemrozmaringgal,
1753   3|               bátyám, hogy eltátottam rá a számat.~- No, öcsém, ne
1754   3|                   Már akkor húzta is rám a rossz ködmönt. A király
1755   3|                  is rám a rossz ködmönt. A király nem adhatja olyan
1756   3|               nem adhatja olyan kevélyen a fiára a bársonypalástot.~-
1757   3|           adhatja olyan kevélyen a fiára a bársonypalástot.~- Hanem
1758   3|                aztán tenyeredbe szedd ám a lábad, hogy be ne csukják
1759   3|        siettetett az öreg, hogy valahogy a tükörbe ne nézzek. De hiszen
1760   3|        találkoztam, mint akkor: mindenki a szemembe nevetett. Az iskola
1761   3|        kisasszonyt új ruhába öltöztették a tündérek!~„Ohó - gondoltam
1762   3|                     mindjárt kipróbáljuk a csudaködmönt!” S azzal derékon
1763   3|                 Vas Matyit, s úgy vágtam a földhöz, hogy jobban se
1764   3|                  még meg is gyömöszöltem a nagy mihasznát.~- Telik
1765   3|           kullogott be az iskolába, mint a leforrázott farkas. Engem
1766   3|               Engem meg úgy vettek körül a többiek, mint valami diadalmas
1767   3|              hadvezért. Boldog volt, aki a gúnyám végigsimíthatta.~-
1768   3|                 magamban. Nem féltem már a feleléstõl se. Tudtam, hogy
1769   3|               Tudtam, hogy bátorságot ad a ködmön.~De adott is ám!
1770   3|                 adott is ám! Mondtam már a leckét, mint a vízfolyás,
1771   3|               Mondtam már a leckét, mint a vízfolyás, alig lehetett
1772   3|                  elhinni, hogy én vagyok a Marci kisasszony.~Hazamenet
1773   3|             Hazamenet nagyeszû Balla már a kisajtóban várakozott rám.~-
1774   3|                   szolgám, hogy szolgált a csudaködmön? - hunyorgatta
1775   3|               többé. Még akkor se, mikor a csudaködmönt lehámozta rólam
1776   3|             bajom volt az igazsággal. Ha a Pali bátyám akkora mákos
1777   3|               szem barackot kaptam, mint a Gyurka öcsém, akkor meg
1778   3|          barackot kapjak, mert én vagyok a nagyobb.~No, egyszer aztán
1779   3|              egyszer aztán meg is jártam a nagy igazságkereséssel.
1780   3|             szobában szorgoskodtunk mind a hárman, mikor egyszerre
1781   3|             hárman, mikor egyszerre csak a Gyenes Pista ránk zörgette
1782   3|               Gyenes Pista ránk zörgette a zsalut.~- Gyertek ki, fiúk,
1783   3|           Gyertek ki, fiúk, nézzétek meg a szarkámat!~A Palkó kalamusa
1784   3|                nézzétek meg a szarkámat!~A Palkó kalamusa erre egyszerre
1785   3|                egyszerre keresztbe tette a lábát. A Gyurka ceruzája
1786   3|                 keresztbe tette a lábát. A Gyurka ceruzája akkorát
1787   3|               ugrott, hogy menten kitört a hegye. Az én körzõm meg
1788   3|                 meg elkezdett nyikorogni a rajzpapíron:~- Jobb odaki,
1789   3|          Legelõször Palkó somfordált ki. A tornácig ki is jutott szerencsésen,
1790   3|                bágyadtan simogatta végig a homlokát.~- Nagy meleg van
1791   3|               homlokát.~- Nagy meleg van a szobában, szinte szédelgek
1792   3|                  édesapám, jót tesz neki a friss levegõ.~- Igazad van,
1793   3|               Jaj, édesapám, de hideg ez a szoba! Egész meggémberedett
1794   3|              szoba! Egész meggémberedett a kezem a ceruzán. Azt hiszem,
1795   3|             Egész meggémberedett a kezem a ceruzán. Azt hiszem, a friss
1796   3|             kezem a ceruzán. Azt hiszem, a friss levegõn fölmelegednék
1797   3|                egyéb, ahogy kihallgattam a két beszélgetést a nyitott
1798   3|          kihallgattam a két beszélgetést a nyitott ajtón. Odasompolyogtam
1799   3|           nyitott ajtón. Odasompolyogtam a küszöbre, s úgy tettem,
1800   3|                   Nézzük, no, hideg-e az a szoba, vagy meleg.~De mire
1801   3|                 õ kitanulta az igazságot a szobában, akkorra én már
1802   3|                 szobában, akkorra én már a szarkát tanítottam deákszóra
1803   3|         Édesapánk már ott várt bennünket a nagy karosszékben. Az nem
1804   3|                 lett volna baj, csakhogy a légycsapó is a kezében volt,
1805   3|                  csakhogy a légycsapó is a kezében volt, pedig aranyért
1806   3|                 se lehetett legyet kapni a házban.~Elõször Palkón próbálta
1807   3|              Palkón próbálta ki, mit tud a légycsapó, azután Gyurkát
1808   3|                  igazságos Mátyás, neked a nyelébõl juttatok!~Juttatott
1809   3|         Juttatott is, az Isten áldja meg a kezét, s utoljára mégiscsak
1810   3|                                          A SZÁNKÓ~Kegyetlen hideg tél
1811   3|         hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve
1812   3|               Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak
1813   3|                 megdermedve hullottak le a fákról, a háztetõrõl olyan
1814   3|       megdermedve hullottak le a fákról, a háztetõrõl olyan vastag
1815   3|                õket lehajigálni. Elõször a báránybõr sapkánkat vagdostuk
1816   3|                 evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka
1817   3|             mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetõn maradt, s
1818   3|                fülünk megfázott, a sapka a tetõn maradt, s ami a legnagyobb
1819   3|              sapka a tetõn maradt, s ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap
1820   3|               ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le.~Még
1821   3|                le.~Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora hó
1822   3|            akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott
1823   3|         ellakhatott volna bennük. Persze a medvének több esze volt,
1824   3|             Legkülönb mulatság mégiscsak a szánkázás volt. Szomszédunkban
1825   3|              volt. Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott
1826   3|            Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak
1827   3|                bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy
1828   3|                 annál szebb még nem volt a világon. Még most is sokszor
1829   3|                  idején. Kõrisfából volt a talpa, diófából a karja,
1830   3|        Kõrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószõr vánkos,
1831   3|              beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szõnyeg.
1832   3|                  egész szép pirosra, tán a kötele is selyembõl volt.~
1833   3|                  selyembõl volt.~Megvolt a mesés szép szánkó, de nem
1834   3|                  is, Bíró Gyuri is, mind a kettõ csak húzatni akarta
1835   3|                  másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.~- Egyszer
1836   3|                  ülünk benne - biztattak a bíró fiai.~Bántuk is mi
1837   3|                  bíró fiai.~Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk
1838   3|                 csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz. Pali, Gyuri elnyújtózkodtak
1839   3|              elnyújtózkodtak nagy urasan a puha ülésben, mi ketten
1840   3|             ketten nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se
1841   3|              istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán. Meg se
1842   3|                akkor olyan búsan lógatta a fejét, mint egy igazi ló.
1843   3|                 ló. Meg is kérdezte tõle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali,
1844   3|          kérdezte tõle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli
1845   3|               már egyszer én is beleülni a szánkóba - motyogta félõsen
1846   3|     egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig.~Bíró Gyuri nevetve
1847   3|            csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát.~- Mást
1848   3|             olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint a tied.~Pali
1849   3|            csinálták ezt a szánkót, mint a tied.~Pali még jobban rákiáltott:~-
1850   3|         Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két
1851   3|          rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk kigurult a hóra.
1852   3|              mind a két gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek,
1853   3|           tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai
1854   3|               meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a
1855   3|                 a bíró fiai elszánkáztak a ház elõtt. Most már a Szabó
1856   3|       elszánkáztak a ház elõtt. Most már a Szabó Gergõék húzták õket.~
1857   3|           Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam,
1858   3|                  segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska
1859   3|                 neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta
1860   3|               piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márványgolyóját
1861   3|                meg eladta a labdáját meg a márványgolyóját meg a bicskáját
1862   3|                meg a márványgolyóját meg a bicskáját a molnárinasnak.~
1863   3|          márványgolyóját meg a bicskáját a molnárinasnak.~Délután elmentünk
1864   3|         molnárinasnak.~Délután elmentünk a szenesboltba, vettünk a
1865   3|                  a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát.
1866   3|               pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával,
1867   3|               félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két
1868   3|             kötelet, s azt ráerõsítettük a láda két oldalára. Megvolt
1869   3|               láda két oldalára. Megvolt a szánkó.~Biz az nem egészen
1870   3|                 egészen olyan volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott.~
1871   3|              utcára szégyelltünk kimenni a másik szánkó miatt.~Hanem
1872   3|             Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol senki
1873   3|             kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél
1874   3|        találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen, sodorta
1875   3|                  szél kegyetlen, sodorta a tetõkrõl az arcunkba a havat,
1876   3|           sodorta a tetõkrõl az arcunkba a havat, de nem törõdtünk
1877   3|              Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdõig, õ meg engem
1878   3|            istenem, de jó lesz!~Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház
1879   3|               falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg
1880   3|               dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény
1881   3|                 is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa ott nyöszörgött
1882   3|           szegény Morzsa ott nyöszörgött a küszöbön.~- Megállj, Ferkó -
1883   3|                  Megállj, Ferkó - mondta a Jánoska -, eresszük be ezt
1884   3|               Jánoska -, eresszük be ezt a szegény kutyát, mert megveszi
1885   3|               alszik.~Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt
1886   3|                Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával,
1887   3|             hideg volt odabent, hogy még a tûzhely sarkait is kivirágozta
1888   3|           tûzhely sarkait is kivirágozta a dér.~- Nem égett ebben a
1889   3|                 a dér.~- Nem égett ebben a tûz, lelkeim, már három
1890   3|             nézett, én meg õrá. Elõhúzta a sarokból a baltát, kiment,
1891   3|                 õrá. Elõhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott-pattogott
1892   3|           odakint: fölvágta tûzrevalónak a szánkót.~Kisvártatva hatalmas
1893   3|        Kisvártatva hatalmas tûz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó.
1894   3|              lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe
1895   3|               kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe egyszer
1896   3|                  egyszer se ültünk bele.~A szánkódarabok piros lángja
1897   3|                 hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt
1898   3|               sírt volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Az öreg
1899   3|            vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami
1900   3|                És egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik
1901   3|              hogy milyen jólesik repülni a szánkón, de nem tudják,
1902   3|                 milyen jólesik jót tenni a szegényekkel.~
1903   3|              ZÖLD FÁJA~Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam,
1904   3|                jártam, és elõször léptem a közszereplés terére. A közszereplés
1905   3|            léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg
1906   3|                volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát
1907   3|              karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett,
1908   3|                alkalmi kis rongyost, aki a mennyei fenyõt felköszöntse.
1909   3|          Szegedtõl kölcsönkérni. Futotta a kiskunoknak a maguk emberségébõl
1910   3|      kölcsönkérni. Futotta a kiskunoknak a maguk emberségébõl is. De
1911   3|                maguk emberségébõl is. De a bibliai példázat szerint
1912   3|            példázat szerint sokan voltak a hivatalosak, kevesen a kiválaszthatók.
1913   3|            voltak a hivatalosak, kevesen a kiválaszthatók. Az egyik
1914   3|     kiválaszthatók. Az egyik selypített, a másikat nagyon kamaszolták,
1915   3|              másikat nagyon kamaszolták, a harmadikat csak segédlettel
1916   3|               segédlettel lehetett volna a karácsonyfa elé állítani,
1917   3|                 ilyen ünnepi alkalommal.~A legtöbbnél meg az volt a
1918   3|                 A legtöbbnél meg az volt a baj, hogy az ijedtségtõl
1919   3|               hogy az ijedtségtõl elállt a szavuk, ami ugyan bajuszosabb
1920   3|            Utoljára bennem összpontosult a közbizalom. Elég rongyosnak
1921   3|                 fekete hajam, s csengett a hangom, mint valami úrikisasszonyé.~-
1922   3|                 úr.~- Nem félek én, csak a kutyáktól - mondtam önérzetesen,
1923   3|                  kicsit halkabbra vettem a szót ‑ meg a bakteroktól.~
1924   3|            halkabbra vettem a szót ‑ meg a bakteroktól.~Megnyugtattak,
1925   3|              hogy ezeket nem eresztik be a templomba, s kezembe adták
1926   3|               templomba, s kezembe adták a köszöntõverset, amit Fehér
1927   3|                   Szép hosszú vers volt, a két elsõ sorát még akkor
1928   3|                 mondani, ha majd odafönt a nagy vizsgán találkozom
1929   3|                  nagy vizsgán találkozom a tanító úrral.~Szép karácsony
1930   3|              furcsa szó volt benne, mint a mondsza meg a jövel, s ezekkel
1931   3|                benne, mint a mondsza meg a jövel, s ezekkel ríkattam
1932   3|           ezekkel ríkattam meg legjobban a Daru utcai nemzetet a próbaszavalásokon.
1933   3|          legjobban a Daru utcai nemzetet a próbaszavalásokon. Akkor
1934   3|               tapasztaltam először, hogy a szónok mindig akkor éri
1935   3|               szónok mindig akkor éri el a legnagyobb hatást, ha olyant
1936   3|                  akkora jégcsapok lógtak a tetőkön, hogy a feldobott
1937   3|         jégcsapok lógtak a tetőkön, hogy a feldobott sapkámmal le bírtam
1938   3|                sapkámmal le bírtam törni a hegyüket. Azóta se szopogattam
1939   3|                 tud produkálni. Amellett a torkot is edzette, és nagy
1940   3|             szónoknak nagyon ajánlhatom, a jégcsapszopogatástól elmúlik
1941   3|             jégcsapszopogatástól elmúlik a lámpaláz.~Azt nem vettem
1942   3|               szegény édesanyám rám adta a nagykendőjét, csomóra kötve
1943   3|        nagykendőjét, csomóra kötve hátul a derekamon. Csak azért hullott
1944   3|            derekamon. Csak azért hullott a könnyem, mert az orromat
1945   3|                  meg az államat mardosta a hideg. De hát nem szúrt
1946   3|                  rendes orr cinegét fog. A tanítóké, a tanítónőké is
1947   3|                 cinegét fog. A tanítóké, a tanítónőké is azt fogott,
1948   3|                  másért akadt meg rajtam a Honthy Berta kisasszony
1949   3|               mikor meglátott -, hogy ez a kisgyerek egy kicsit túlozza
1950   3|             kisgyerek egy kicsit túlozza a rongyosságot. Mégiscsak
1951   3|               gazdátlan kabátot? Az volt a terv, hogy az ünnep után
1952   3|                majd Szente tanító elvisz a Stross szomszéd boltjába,
1953   3|             boltjába, és ott fölruháznak a Jézus nevében, de azt előbb
1954   3|              ment el mellettünk, sietett a templomba, perzsagalléros
1955   3|             beharmatozták az égi magasok a lelkét.~- Én odaadhatnám
1956   3|                 lelkét.~- Én odaadhatnám a gyerkőcnek addig a bekecsemet -
1957   3|           odaadhatnám a gyerkőcnek addig a bekecsemet - mondta egy
1958   3|        kisasszony, s mindjárt nekifogott a jóembert kihámozni a bekecséből.~-
1959   3|          nekifogott a jóembert kihámozni a bekecséből.~- Jaj, kérem,
1960   3|            ijedten az öregember -, hanem a hétköznapit. Már hozom is,
1961   3|                   mert csakugyan kihozta a hétköznaplót. Azt, amiben
1962   3|              Csakugyan egészen eltakarta a rongyosságomat, alul csak
1963   3|                rongyosságomat, alul csak a csizmácskám hegye látszott
1964   3|                hegye látszott ki belőle, a kezem pedig egyáltalán ki
1965   3|              egyáltalán ki sem látszott, a kezem feje a könyökéig érhetett.
1966   3|               sem látszott, a kezem feje a könyökéig érhetett. Arra
1967   3|                   ma is mindig érzem ezt a finom szagot, valahányszor
1968   3|          valahányszor díszmagyart látok.~A zsúfolt templomot sem felejtem
1969   3|                elül az úri rendek, aztán a subás, ködmönös kiskunok,
1970   3|                subás, ködmönös kiskunok, a berlinerkendős öregasszonyok;
1971   3|            berlinerkendős öregasszonyok; a sötét oltárokon csillogó
1972   3|       viaszgyertyák szaga összekeveredve a karácsonyi füstökével, a
1973   3|                 a karácsonyi füstökével, a mézes fokhagymáéval - olyan
1974   3|             tanító úrnak is szöget ütött a fejébe, mikorra beviaskodtuk
1975   3|            mikorra beviaskodtuk magunkat a szentélybe, és közölte aggodalmát
1976   3|                 Székre kell állítani ezt a Hüvelyk Matyit, hiszen így
1977   3|           egészen elvész!~Szólították is a harangozót, de az vállvonogatással
1978   3|                  vállvonogatással felelt a sekrestyeajtóból. Emberhalál
1979   3|         megpróbálja székkel törni át ezt a tömeget!~- Föl kell tenni
1980   3|                tömeget!~- Föl kell tenni a kőpadkára a gyereket! -
1981   3|               Föl kell tenni a kőpadkára a gyereket! - mondta valaki,
1982   3|                 valaki, s ráállított már a márványkorlátra, ami a szentélyt
1983   3|               már a márványkorlátra, ami a szentélyt elválasztja a
1984   3|                  a szentélyt elválasztja a hajótól. Egyszerre mindenkinél
1985   3|                  nagy, mint akkor voltam a félegyházi öregtemplomban!~
1986   3|                  meg kellett várni, amíg a polgármester úr megjön,
1987   3|                  polgármester úr megjön, a karácsonyi gyertyácskák
1988   3|               nem is találtak illendőnek a kerubinok, és én már kezdtem
1989   3|                 kezdtem álomba zsibbadni a márványpadkán. De végre
1990   3|                  minden gyertyán kinyílt a lángvirág, és Szente tanító
1991   3|              volna bátor? Csengettyűzött a szavam az emberfejek felett,
1992   3|                felett, mint az angyaloké a betlehemi mezőkön:~Szép
1993   3|             szétvetettem két karomat, és a hosszú, lelógó kabátujjak
1994   3|                szereztem is olyan sikert a Fehér tanító úr költészetének,
1995   3|                  arkangyal is abbahagyta a szószék oldalán a sátántaposást,
1996   3|             abbahagyta a szószék oldalán a sátántaposást, és szalutált
1997   3|              sátántaposást, és szalutált a lángkardjával.~- Ember vagy,
1998   3|           jelezte Szente tanító úr annak a pillanatnak az elérkeztét,
1999   3|        pillanatnak az elérkeztét, amikor a szónokot minden elfogadható
2000   3|              Most már lejöhetsz, add ide a kezed!~Persze csak a kabát