Rész

2001   3|                 ide a kezed!~Persze csak a kabát ujját adhattam oda,
2002   3|               amelynek felsőbb régióiban a kéz tartózkodott, de azért
2003   3|               tartózkodott, de azért nem a kézzel volt a baj, hanem
2004   3|                  azért nem a kézzel volt a baj, hanem a lábbal. A lábak
2005   3|                 kézzel volt a baj, hanem a lábbal. A lábak nem akartak
2006   3|              volt a baj, hanem a lábbal. A lábak nem akartak mozdulni,
2007   3|             mintha gyökeret vertek volna a kőben.~- Gyere hát, nem
2008   3|                  hallod?! - rántotta meg a tanító úr mosolyogva a kabátujjat. -
2009   3|               meg a tanító úr mosolyogva a kabátujjat. - A nagyságos
2010   3|               mosolyogva a kabátujjat. - A nagyságos úr akar megsimogatni.~
2011   3|                 akkor az egész városban, a követ, az pedig akkor Holló
2012   3|             mosolygott alattam. Átölelte a térdemet, és a hangja már
2013   3|                  Átölelte a térdemet, és a hangja már simogatott:~-
2014   3|           leveszlek.~- Nem... nem ereszt a lábam - motyogtam pityergõre
2015   3|            csakugyan úgy éreztem, mintha a lábam hozzánõtt volna a
2016   3|                  a lábam hozzánõtt volna a kõhöz.~- Mi a macska, nem
2017   3|            hozzánõtt volna a kõhöz.~- Mi a macska, nem ereszt a lábad? -
2018   3|                  Mi a macska, nem ereszt a lábad? - nevetett Holló,
2019   3|              lábam elszabadult, de abban a percben el is jajdítottam
2020   3|               Jaj, jaj, jaj, ne bántson!~A mosolygó arc lehajolt a
2021   3|                  A mosolygó arc lehajolt a lábam fejéhez, és - Berta
2022   3|                föl.~- Szent Isten, ennek a kisgyereknek odafagyott
2023   3|                  kisgyereknek odafagyott a lába a kõhöz.~A másikat
2024   3|           kisgyereknek odafagyott a lába a kõhöz.~A másikat már óvatosan
2025   3|               odafagyott a lába a kõhöz.~A másikat már óvatosan engesztelték
2026   3|                  jobban összebarátkozott a márvánnyal. A vakarás kiderítette,
2027   3|           összebarátkozott a márvánnyal. A vakarás kiderítette, hogy
2028   3|           talpatlan csizmácskában léptem a közszereplés terére, s ezért
2029   3|               álltomban elõször elolvadt a meleg talpam alatt, azután
2030   3|               megfagyott, és hozzátapadt a kõhöz.~- Sebaj, kikerül
2031   3|                  kõhöz.~- Sebaj, kikerül a maga foltjából - nyomogatta
2032   3|              maga foltjából - nyomogatta a lábam Sor doktor úr, ahogy
2033   3|          feküdtem összeszorított szájjal a követünk ölében. Tudta a
2034   3|                 a követünk ölében. Tudta a doktor úr, hogy a kenyérsütögetõ
2035   3|                  Tudta a doktor úr, hogy a kenyérsütögetõ asszony fia
2036   3|                 hozzájuk minden pénteken a kenyeret, azon melegen,
2037   3|            kenyeret, azon melegen, ahogy a kemencébõl kiszedtük, és
2038   3|                   és különben is ismerte a fajtámat, hiszen a szegények
2039   3|               ismerte a fajtámat, hiszen a szegények doktora volt a
2040   3|                 a szegények doktora volt a kis kopasz ember. Hanem
2041   3|             lenne elszalajtani Deskóért, a városi elõfogatosért.~És
2042   3|                csak lépésben haladhatott a bõrruhás kiskunok és berlinerkendõs
2043   3|            sokadalmában, akik eltûnõdtek a templomtéren meg a világi
2044   3|            eltûnõdtek a templomtéren meg a világi dolgok változandóságán.
2045   3|                 még akkor is törülgették a szemüket a meghatottságtól,
2046   3|                is törülgették a szemüket a meghatottságtól, és dicsérték
2047   3|            meghatottságtól, és dicsérték a szép úri kitalálást. Különösen
2048   3|                úri kitalálást. Különösen a nõi nemen levõk; egy-két
2049   3|            azonban elégedetlen reszkette a fejét, hogy az urak már
2050   3|                  fejét, hogy az urak már a templomból is panorámát
2051   3|               tartanak az oltár elõtt.~- A mi kisfiúnk volt az, sógorasszony -
2052   3|                az urakat Márton sógor és a felesége, ha ismerõst láttak
2053   3|          csoportban. De aztán felhagytak a népek fölvilágosításával,
2054   3|                 fölvilágosításával, mert a népek hol kinevették õket,
2055   3|            érhette Márton sógorékat ezen a szent napon. Majd éppen
2056   3|                   Nagyon fehér képû volt a fiatal, aki papolt, a szaván
2057   3|               volt a fiatal, aki papolt, a szaván is érzett, hogy mandulával
2058   3|                 pedig nem éreztem semmit a királyi dicsõségbõl, amellyel
2059   3|         dicsõségbõl, amellyel bevonultam a Daru utcába, csak azt éreztem,
2060   3|            éreztem, hogy parázs sütögeti a lehúzott talpamat, és akkor
2061   3|               világtalan kis agyamban az a gondolat, hogy van egy téli
2062   3|               más, mint az az isten, aki a nyarat mosolyogja.~
2063   4|            Nekeresdtõl, hét országa volt a Kótyonfitty királynak. Nevenincs
2064   4|              Nevenincs az elsõ, Találdki a második, Sosevolt a többi
2065   4|             Találdki a második, Sosevolt a többi öt. Hét országban
2066   4|               arra vigyázott is ám, mint a szeme világára. Minden reggel,
2067   4|     selyemkeszkenõvel megtörülgette, még a lágyan fúvó széltõl is féltette.
2068   4|             vadászok agyon nem nyilazták a szegény legyecskét.~- Mindenki
2069   4|          Mindenki így járjon, ki rátátja a száját, jó lesz megbecsülni
2070   4|              száját, jó lesz megbecsülni a király almáját! - Mind a
2071   4|                 a király almáját! - Mind a hét országában ezt a szigorú
2072   4|                Mind a hét országában ezt a szigorú parancsot doboltatta
2073   4|                  parancsot doboltatta ki a dobos gémekkel Kótyonfitty
2074   4|             Fõ-fõ miniszterek hányták is a bukfencet, pléhnyakú generálisok
2075   4|          pléhnyakú generálisok állták is a tótágast, csak egy kis apród
2076   4|                  kis apród vágta földhöz a darutollas süvegét.~- Tisztelem,
2077   4|           süvegét.~- Tisztelem, becsülöm a király hatalmát, de már
2078   4|               almát!~Perecnek hívták ezt a kis apródot. Termete, mint
2079   4|               kis apródot. Termete, mint a sudár jegenye, az esze villám,
2080   4|                   az esze villám, sólyom a szeme. Esteli harmaton kilopódzott
2081   4|            mesterkedett, nem vásott foga a király almájába. Olyan magasan
2082   4|                 bosszúságában, hogy majd a térdét verte, de aztán gondolt
2083   4|                 rajtam Málé koma. Õ lesz a létrám, õ lesz a székem:
2084   4|                  Õ lesz a létrám, õ lesz a székem: király almáját róla
2085   4|                  róla elérem.”~Málé koma a másik kis apródja volt Kótyonfitty
2086   4|               korpa. Úgy fecsegett, mint a liba a lenbe, soha titok
2087   4|               Úgy fecsegett, mint a liba a lenbe, soha titok még meg
2088   4|               magában Perec, s kiszaladt a halpiacra, vett a halászoktól
2089   4|              kiszaladt a halpiacra, vett a halászoktól két keszeget,
2090   4|              keszeget, azokat felkötötte a kert közepén a kútágasra.
2091   4|                felkötötte a kert közepén a kútágasra. Aztán elment
2092   4|                  kútágasra. Aztán elment a vadászokhoz, azoktól vett
2093   4|            leszek - verte össze örömében a bokáját, s még a tenyerén
2094   4|                örömében a bokáját, s még a tenyerén is szaladt, hogy
2095   4|                 komához.~Málé koma éppen a csizmáját pucolta Kótyonfitty
2096   4|            Kótyonfitty királynak. De nem a kefét dörgölte a csizmához,
2097   4|                  De nem a kefét dörgölte a csizmához, hanem a csizmát
2098   4|              dörgölte a csizmához, hanem a csizmát a keféhez, mert
2099   4|               csizmához, hanem a csizmát a keféhez, mert õ azt látta,
2100   4|                mert õ azt látta, hogy ha a kecskének sáros a bocskora,
2101   4|                hogy ha a kecskének sáros a bocskora, az se a kerítést
2102   4|                  sáros a bocskora, az se a kerítést dörzsöli a bocskorhoz,
2103   4|                az se a kerítést dörzsöli a bocskorhoz, hanem a bocskort
2104   4|             dörzsöli a bocskorhoz, hanem a bocskort a kerítéshez.~-
2105   4|             bocskorhoz, hanem a bocskort a kerítéshez.~- Bajban vagyok,
2106   4|             segíts, Málé, rajtam - ütött a vállára Perec, s megkérte,
2107   4|          megkérte, hogy sétáljon ki vele a király kertjébe, ott õ majd
2108   4|              kertjébe, ott õ majd föláll a vállára, akkor bizonyosan
2109   4|             Kótyonfitty király palotáján a szélkakas.~- Jaj, komám,
2110   4|                  elszólod magad, kitörik a nyakad!~Nem is szólt Málé
2111   4|                  addig, míg be nem értek a kertbe, hanem ahogy a jegenyefára
2112   4|              értek a kertbe, hanem ahogy a jegenyefára fölnézett, meg
2113   4|             Perec, ha szeretsz, fogd meg a nyakam!~- Miért fogjam meg,
2114   4|                  hogy két keszeget látok a jegenyefa hegyében. Ugyan
2115   4|                  s egyszeribe fölmászott a jegenyére a két keszegért.~
2116   4|        egyszeribe fölmászott a jegenyére a két keszegért.~Lehuppan
2117   4|                keszegért.~Lehuppan aztán a jegenyérõl, mennek az almafa
2118   4|                 megint megböködi Perecet a Málé.~- Kis komám, ládd-é?~-
2119   4|              komám, ládd-é?~- Mit, te?~- A nyulat a fa alatt.~- Látom
2120   4|            ládd-é?~- Mit, te?~- A nyulat a fa alatt.~- Látom ám, Málé.
2121   4|                 puskám volna.~- Lõdd meg a sapkáddal, hátha az is elsül.
2122   4|               szeretsz, nagyon ráéheztem a nyúlgerincre.~- Hát a te
2123   4|          ráéheztem a nyúlgerincre.~- Hát a te kedvedért azt is megteszem -
2124   4|                  erre Perec, azzal kapja a sapkáját, vágja a nyúlhoz:
2125   4|                  kapja a sapkáját, vágja a nyúlhoz: hát eldõl az egyszerre.~-
2126   4|                   úgy-e - kapta föl Málé a nyulat, s már tartotta is
2127   4|                 már tartotta is létrának a derekát, széknek a vállát,
2128   4|              létrának a derekát, széknek a vállát, hogy elérhesse Perec
2129   4|                zenebona, majd megbomlott a két koma!~- Mákos borongatta,
2130   4|             magát Perec -, most már csak a kertek alatt szaladjunk,
2131   4|               látta meg õket senki, csak a város szélén a molnár szamara,
2132   4|               senki, csak a város szélén a molnár szamara, az se mondott
2133   4|                  Málé, aki nem látta jól a félhomályban, hogy mi feketéllik
2134   4|         félhomályban, hogy mi feketéllik a gyepen.~- Király õfelsége -
2135   4|               õfelsége?~- Hajtja magáról a szúnyogokat a fülével.~-
2136   4|             Hajtja magáról a szúnyogokat a fülével.~- De mondott is
2137   4|             belõle, mert olyan szép nagy a füle.~Ebben aztán meg is
2138   4|               Málé koma, s hazaballagott a nyúllal meg a halakkal,
2139   4|              hazaballagott a nyúllal meg a halakkal, Perec koma pedig
2140   4|            éjszaka tûvé tették érte mind a hét országát Kótyonfitty
2141   4|            Kótyonfitty királynak. De még a nyolcadik nap is keresték
2142   4|              Málé koma körülzsindelyezte a nyakát.~- Hát te mért zsindelyezted
2143   4|                 mért zsindelyezted körül a nyakadat, te ugrifüles? -
2144   4|                  ugrifüles? - koppantott a feje búbjára.~- Azért, hogy
2145   4|              tudom ám, ki szakajtotta le a király almáját.~De már akkor
2146   4|               meg Málé komát, úgy vitték a Kótyonfitty király elé.
2147   4|                meg akkora légycsapó volt a kéziben, hogy a struccmadarat
2148   4|           légycsapó volt a kéziben, hogy a struccmadarat is agyon lehetett
2149   4|               ütni. De még föl se emelte a légycsapót, mikor Málé koma
2150   4|                 apród éppen ott üldögélt a trónus lábánál egy bársonyvánkoson,
2151   4|             bársonyvánkoson, de még csak a szeme pillája se rebbent
2152   4|                  király szigorú-hegyesre a három szál bajuszát. - Add
2153   4|                  Perec koma.~- Hát mikor a keszegek repülni tanultak
2154   4|                keszegek repülni tanultak a jegenyefa hegyében.~- Eszed
2155   4|                kereke - nevette el magát a király -, hiszen nem szoktak
2156   4|             király -, hiszen nem szoktak a halak fára mászni.~- Márpedig
2157   4|                  koma sapkával lõtte meg a nyulat - erõsködött Málé,
2158   4|               hogy csak úgy rengett bele a trónusa.~- Hát az mikor
2159   4|                    Akkor, mikor fölséged a fülével hajtotta magáról
2160   4|                 fülével hajtotta magáról a szúnyogokat, és azt kiabálta,
2161   4|             belõle, mert olyan szép nagy a füle - mondta tréfásan hunyorgatva.~-
2162   4|           hunyorgatva.~- Hej, katlan meg a bogrács.! - futotta el a
2163   4|                 a bogrács.! - futotta el a méreg a királyt, s olyant
2164   4|           bogrács.! - futotta el a méreg a királyt, s olyant suhantott
2165   4|              királyt, s olyant suhantott a légycsapóval, hogy Málé
2166   4|         Amelyiktek megszánja, ültesse le a kis székre.~
2167   4|                                          A SÉDI MALOM~Igazság szerint
2168   4|                 szerint nem is malom már a sédi malom, csak a helye.
2169   4|             malom már a sédi malom, csak a helye. Nagy kopasz folt
2170   4|                  helye. Nagy kopasz folt a Séd vize partján, amivel
2171   4|               földje kiveti magából mind a kettõt. Áldott búzamezõk
2172   4|                 patakmalom kelepeit ezen a helyen. De az nagyon régen
2173   4|                mikor még tündérek laktak a vizekben. A Séd vize is
2174   4|              tündérek laktak a vizekben. A Séd vize is nagyobb lehetett
2175   4|            hatalmas tündér volt, amelyik a Sédben lakott. Látni ugyan
2176   4|                 éjeken sokszor hallották a szavát a halászok a víz
2177   4|               sokszor hallották a szavát a halászok a víz fenekérõl.
2178   4|            hallották a szavát a halászok a víz fenekérõl. Csengett,
2179   4|                fenekérõl. Csengett, mint a harang, ha jókedvû volt;
2180   4|                  volt, szívesen segített a szegény halászoknak, annyi
2181   4|                  annyi halat terelgetett a hálójukba, hogy alig bírták
2182   4|                 megszaggatták az emberek a patakba hajló öreg füzeket.
2183   4|                  mindjárt fölkorbácsolta a vizet haragjában.~A Séd-parti
2184   4|       fölkorbácsolta a vizet haragjában.~A Séd-parti fûzfáknak volt
2185   4|              becsülete az emberek elõtt. A tündér fáinak hívták õket,
2186   4|               volt olyan halász, aki még a süvegét is megemelte, mikor
2187   4|                  mikor elment mellettük. A gazdag patakmolnárt, aki
2188   4|              patakmolnárt, aki kint állt a malomajtóban, ilyenkor mindig
2189   4|       malomajtóban, ilyenkor mindig ette a méreg, és rá-ráförmedt a
2190   4|                 a méreg, és rá-ráförmedt a halászokra:~- Ejnye, de
2191   4|           vagytok ti, halászok, hogy még a fûzfákat is megsüvegelitek!
2192   4|                énelõttem is megemelnétek a süveget, pedig tudhatnátok,
2193   4|               Dölyfös, kevély ember volt a molnár. Soha senkin meg
2194   4|                Soha senkin meg nem esett a szíve, pedig annyi volt
2195   4|                  szíve, pedig annyi volt a tallér a ládájában, hogy
2196   4|                pedig annyi volt a tallér a ládájában, hogy lapáttal
2197   4|              ablaka alatt.~- Hadd fájjon a szíve az ínségesnek - mosolygott
2198   4|               Amúgy is mindig azon törte a fejét, hogy mivel szerezhetne
2199   4|                nagy kõdarabokat hajigált a Sédbe a malomból, és kikiáltott
2200   4|             kõdarabokat hajigált a Sédbe a malomból, és kikiáltott
2201   4|                  malomból, és kikiáltott a halászokra:~- Hej, de sokért
2202   4|                egyszer fültövön találnám a tündérteket!~A halászok
2203   4|                  találnám a tündérteket!~A halászok azonban ügyet sem
2204   4|                  egy fejszét, és ráfogta a fûzfára. De már erre csakugyan
2205   4|               erre csakugyan fölzúdultak a halászok.~- Baj lesz abból,
2206   4|             Nekem nem lesz! - vágta bele a fejszét a fába.~Ahogy a
2207   4|                     vágta bele a fejszét a fába.~Ahogy a fejsze lecsattant,
2208   4|                  a fejszét a fába.~Ahogy a fejsze lecsattant, megremegett
2209   4|                haragos hullámokat vetett a Séd.~- Nézd, nézd, vízimolnár! -
2210   4|                   vízimolnár! - mutattak a halászok a patakra. - Látod-e,
2211   4|        vízimolnár! - mutattak a halászok a patakra. - Látod-e, hogy
2212   4|                  Látod-e, hogy haragszik a tündér?~- Látom ám, hogy
2213   4|                 tündér?~- Látom ám, hogy a szél fölborzolta a vizet.
2214   4|                  hogy a szél fölborzolta a vizet. De a tündérteket
2215   4|                  fölborzolta a vizet. De a tündérteket nem látom, hogy
2216   4|             látom, hogy védelmére sietne a fáinak.~Galambhajú öregember
2217   4|                Galambhajú öregember volt a halászok szószólója, az
2218   4|                 szószólója, az fogta meg a molnár karját.~- Ha hiszel
2219   4|               molnár karját.~- Ha hiszel a tündérben, ha nem, ne bántsd
2220   4|                  mikor az se bánt téged.~A kevély patakmolnár erre
2221   4|       patakmolnár erre csakugyan letette a fejszét, s ahelyett az öreg
2222   4|                magadra legyen gondod, ne a fákra! Tudod-e, hogy esztendeje
2223   4|                  meg nem hozod, elveszem a tehénkédet.~Ezzel bement
2224   4|         tehénkédet.~Ezzel bement dühösen a malomba, a halászok is hazatakarodtak,
2225   4|                bement dühösen a malomba, a halászok is hazatakarodtak,
2226   4|                 s bizony vegyest hullott a könnye az esõvel a ködmönére,
2227   4|               hullott a könnye az esõvel a ködmönére, mikor arra gondolt,
2228   4|              arra gondolt, hogy elveszik a tehénkéjét.~Éppen ott rázta
2229   4|              tehénkéjét.~Éppen ott rázta a tehénke a kolompot a kapuban,
2230   4|                Éppen ott rázta a tehénke a kolompot a kapuban, mire
2231   4|               rázta a tehénke a kolompot a kapuban, mire hazaért, mellette
2232   4|          vándorló ácsorgott.~- Meglepett a vihar, bátya - mondta alázatosan -,
2233   4|                 öreg halász, s bevezette a vendégét az egyetlen szobájába,
2234   4|                meg kifeküdt az istállóba a tehénkéhez.~- Úgyis a másé
2235   4|          istállóba a tehénkéhez.~- Úgyis a másé leszel már holnap -
2236   4|                éjszaka nem tudta befogni a szemét bánatában. Föl is
2237   4|                 s éppen meg akarta fejni a tehénkét, hogy friss tejet
2238   4|                hogy friss tejet vihessen a vendégjének, mikor az már
2239   4|             toppant be hozzá.~- Köszönöm a szállást, jó ember - mondta
2240   4|                 Azzal úgy eltûnt, mintha a föld nyelte volna el, az
2241   4|                 csodálkozva csóválta meg a fejét.~„No, ez garabonciás
2242   4|                magában, azzal kihajtotta a tehénkét az istállóból.~
2243   4|                az istállóból.~Ment is ki a tehénke ugrándozva, szaladt
2244   4|            ugrándozva, szaladt egyenesen a vályúhoz, az öregember meg
2245   4|           visszafordult, hogy beigazítsa a fakilincset. De majd sóbálvánnyá
2246   4|                megfordul, látja ám, hogy a tehénke megint ott áll a
2247   4|                 a tehénke megint ott áll a jászol mellett.~- No ni,
2248   4|              hogy ez másik tehénke, mert a Bimbó ott szürcsöli a friss
2249   4|               mert a Bimbó ott szürcsöli a friss vizet a vályúból.~
2250   4|                  szürcsöli a friss vizet a vályúból.~Szalad vissza
2251   4|                az istállóba, hát ott van a harmadik tehén - azt is
2252   4|             tehén - azt is kihajtja, ott a negyedik is. De egyebet
2253   4|               aztán egész álló nap, csak a tehénkéket terelgette ki
2254   4|                 az utcára se fért, egész a sédi malomig ért az eleje.~„
2255   4|              Sebaj, legalább helyébe mén a molnárnak a tehén” - gondolta
2256   4|                  helyébe mén a molnárnak a tehén” - gondolta magában
2257   4|                tehén” - gondolta magában a halász, s át is ment a molnárhoz,
2258   4|           magában a halász, s át is ment a molnárhoz, hogy válasszon
2259   4|                  hogy válasszon ki egyet a csordából az adósság fejében.~
2260   4|                  idõ, már akkor ott volt a molnár, s vallatóra vette
2261   4|                molnár, s vallatóra vette a halászt, hogy jutott ehhez
2262   4|               halászt, hogy jutott ehhez a csordához.~- Így és így -
2263   4|                  hegyire, hogy fogta meg a vándorló áldása.~No, a molnárnak
2264   4|               meg a vándorló áldása.~No, a molnárnak se kellett egyéb,
2265   4|               lépett, úgy szaladt vissza a malomba, s kiült a kiskapuba
2266   4|                vissza a malomba, s kiült a kiskapuba garabonciást lesni.
2267   4|                 csípte, be is tessékelte a legszebb szobájába, a tiszteletére
2268   4|         tessékelte a legszebb szobájába, a tiszteletére borjút vágott,
2269   4|              borjút vágott, belefektette a selyem-paplanos ágyba, s
2270   4|             selyem-paplanos ágyba, s még a malmot is elállította, hogy
2271   4|             elállította, hogy ne zavarja a kattogásával a vendég álmát.
2272   4|                ne zavarja a kattogásával a vendég álmát. De alig várta,
2273   4|                  meg, jó ember?~- Amivel a halászt megáldottad.~- No,
2274   4|         legelõször csinálsz - mosolygott a vándorló ‑, csak aztán meg
2275   4|                  az áldást.~Azt se várta a molnár, hogy a vendég elköszönjön
2276   4|                  se várta a molnár, hogy a vendég elköszönjön tõle,
2277   4|             elköszönjön tõle, szaladt be a malomba, hozta ki a tallérosládáját,
2278   4|           szaladt be a malomba, hozta ki a tallérosládáját, és kiült
2279   4|           tallérosládáját, és kiült vele a Séd partjára.~„Én bizony
2280   4|              magában -, mégpedig idekint a szabadban, hogy jobban férjen.”~
2281   4|                  férjen.”~Azzal lehajolt a ládához, kivette belõle
2282   4|               akkorát prüsszentett, hogy a tallér kiesett a kezébõl,
2283   4|      prüsszentett, hogy a tallér kiesett a kezébõl, s hapci, hapci,
2284   4|                 hapci, hapci, beleugrott a Séd vizébe. Utána a másik,
2285   4|           beleugrott a Séd vizébe. Utána a másik, a harmadik, a századik,
2286   4|               Séd vizébe. Utána a másik, a harmadik, a századik, az
2287   4|               Utána a másik, a harmadik, a századik, az ezredik. Szegény
2288   4|              prüszkölt, és eregette bele a szép fényes tallérokat a
2289   4|                 a szép fényes tallérokat a vízbe. S ahogy a hold kisütött,
2290   4|              tallérokat a vízbe. S ahogy a hold kisütött, még egy nagyot
2291   4|       prüsszentett, s õ maga is begurult a vízbe.~Így állt bosszút
2292   4|                  vízbe.~Így állt bosszút a Séd tündére a fáiért - mert
2293   4|               állt bosszút a Séd tündére a fáiért - mert a monda ma
2294   4|                  tündére a fáiért - mert a monda ma is azt tartja,
2295   4|               azt tartja, hogy õ volt az a vándorló deák, aki aztán
2296   4|               végképpen el is tûnt errõl a tájról. A Séd vize pedig
2297   4|                  is tûnt errõl a tájról. A Séd vize pedig egyre összébb
2298   4|             egyszer csak szárazon maradt a gazdátlan patakmalom, össze
2299   4|                lassanként, s ma már csak a helyét mutogatják. S csendes
2300   4|            éjszakákon, ha meg-megcsobban a patak vize, azt szokás mondani:
2301   4|            mondani: csitt csak, prüszköl a sédi molnár!~
2302   4|                                          A VÍZIMOLNÁR LÁNYA~Mindnyájan
2303   4|               LÁNYA~Mindnyájan ismeritek a gólyahírvirágot. Korán tavasszal,
2304   4|        gólyahírvirágot. Korán tavasszal, a gólya érkezése idején tele
2305   4|            érkezése idején tele van vele a rét, vízszél, patakpart,
2306   4|               csillogtatnák aranyhajukat a tavaszi napsugárban.~Ilyenkor
2307   4|                Ilyenkor már rég elhordta a szél a gólyahírvirág aranyszirmait.
2308   4|                  már rég elhordta a szél a gólyahírvirág aranyszirmait.
2309   4|                levelei hintázzák magukat a délesti fuvalomban. Mintha
2310   4|                 gondoljátok. Aranyszirma a gólyahírvirágnak aranyhaj
2311   4|               valaha, zöld bársonyköntös a zöld bársonylevele, hét
2312   4|              vízimolnár volt az édesapja a világszép lánynak, ott zúgott
2313   4|            világszép lánynak, ott zúgott a malma csacsogó patakon,
2314   4|             legeltetni.~Hiszen szép volt a lány, hétszerte szebb a
2315   4|                  a lány, hétszerte szebb a hajnali csillagnál, mikor
2316   4|                 legszebben tündöklik, de a kevélysége még hetvenhétszerte
2317   4|       hetvenhétszerte nagyobb volt, mint a szépsége. Patakmalomnak
2318   4|              egyre abban nézegette magát a vízimolnár lánya.~- Hej,
2319   4|                  molnár -, csúf dolog az a nagy tükrösködés! Varrás
2320   4|                 nagy tükrösködés! Varrás a kezedbe, söprût a markodba!
2321   4|                 Varrás a kezedbe, söprût a markodba! Szaladj a konyhára,
2322   4|               söprût a markodba! Szaladj a konyhára, nézz a malomba!
2323   4|                 Szaladj a konyhára, nézz a malomba! Jaj, de nagy öröme
2324   4|                 nagy öröme telnék benned a te öreg édesapádnak, ha
2325   4|                édesapádnak, ha neked meg a dologban telnék örömed!~
2326   4|               telnék örömed!~Vállat vont a világszép lány, mosolygott
2327   4|                 mosolygott az ajka, mint a kettéhasadt rózsabimbó.
2328   4|                 Nem arra termett õ, hogy a dolognak törje a fokát,
2329   4|                 õ, hogy a dolognak törje a fokát, csak tovább is a
2330   4|                  a fokát, csak tovább is a tükörbe nézegetett.~- Tükör,
2331   4|                az öreg molnár, úgy vágta a malomkõhöz a kristálytükröt,
2332   4|                   úgy vágta a malomkõhöz a kristálytükröt, hogy egyszeriben
2333   4|                 lányom, most kérdezd már a tükröt, hogy van-e nálad
2334   4|                 nálad szebb!~Vállat vont a világszép lány, mosolygott,
2335   4|         világszép lány, mosolygott, mint a hasadó hajnal, s odaállt
2336   4|                 hasadó hajnal, s odaállt a rozmaringos ablakhoz. Szegény
2337   4|             rozmaringok csak úgy éledtek a látásától, bezzeg õ meg
2338   4|         látásától, bezzeg õ meg se látta a rozmaringokat. Magamagát
2339   4|               nálad szebb!~Könny öntözte a vízimolnár világszép lányának
2340   4|               mint mikor liliomról pereg a harmat. Nagy kétségbeesésében
2341   4|           kétségbeesésében beletekintett a patak tükrébe, s egyszerre
2342   4|             ragyogó lett az orcája, mint a déli nap. Nincs ehhez fogható
2343   4|                Nincs ehhez fogható tükör a világon. Vize mint a kristály,
2344   4|               tükör a világon. Vize mint a kristály, visszanevet raja,
2345   4|              nincsen - cseregi, csobogja a csacska patakocska.~A vízimolnár
2346   4|           csobogja a csacska patakocska.~A vízimolnár lánya el se ment
2347   4|                  lánya el se ment többet a patakpartról, még a csillagok
2348   4|               többet a patakpartról, még a csillagok sugaránál is magát
2349   4|          fordíthatta, hiszen az forgatta a malomkereket, hisz abból
2350   4|         malomkereket, hisz abból kereste a kalácskenyeret.~Az öreg
2351   4|        vízimolnárnak egyszer dolga akadt a városban. Rábízta a malmot
2352   4|                akadt a városban. Rábízta a malmot világszép lányára,
2353   4|            lányára, aki akkor is ott ült a patakparton zöld bársonyruhában,
2354   4|    bársonyruhában, aranyhaját bontogatva a patak tükrében.~- Lányom,
2355   4|   majoránnaszálam: beszaladok egy kicsit a városba. Vigyázz addig a
2356   4|                 a városba. Vigyázz addig a malomra, árad a patak, gondod
2357   4|            Vigyázz addig a malomra, árad a patak, gondod legyen a zsilipre.~-
2358   4|              árad a patak, gondod legyen a zsilipre.~- Úgy lesz, apám,
2359   4|              apám, úgy lesz - mosolygott a világszép lány, s nem gyõzte
2360   4|                 lány, s nem gyõzte nézni a patakból visszamosolygó
2361   4|                  volt felelgetõ kedviben a patak. Habzott, tajtékzott,
2362   4|              megdagadtak, átszakajtották a zsilipet, s úgy elragadták
2363   4|                  úgy elragadták magukkal a malmot, hogy az meg se állt,
2364   4|              szirten.~Híre-nyoma se volt a patakmalomnak, mire hazaérkezett
2365   4|         Világszép lánya akkor is ott ült a parton, aranyhaját lebegtette
2366   4|            parton, aranyhaját lebegtette a szél.~- Patak, van-e nálam
2367   4|                  molnár szívét elfutotta a keserûség, ajkáról elszaladt
2368   4|                 csak bámuld magad örökké a patak tükrében!~Zöld bársonyköntöse
2369   4|            aranyszirommá változott abban a percben a világszép molnárlánynak,
2370   4|                változott abban a percben a világszép molnárlánynak,
2371   4|                 mindig magamagát bámulja a víz tükrében a vízimolnár
2372   4|         magamagát bámulja a víz tükrében a vízimolnár lánya, gólyahír
2373   4|                                          A BÁRSONYOSI KANÁSZOK~Bársonyosi
2374   4|                  olyan jóízût szundított a bársonyosi bíró malaca,
2375   4|         bársonyosi bíró malaca, hogy még a füle se mozgott.~„Ha te
2376   4|                  úgy” - gondolta magában a kis kanász, s ahogy a feje
2377   4|            magában a kis kanász, s ahogy a feje alá rakta a két tenyerét,
2378   4|                 s ahogy a feje alá rakta a két tenyerét, egyszeribe
2379   4|               egyszeribe úgy aludt, mint a tej.~„Ami neked jó, nekem
2380   4|              nekem is jó” - fohászkodott a nagy kanász, s ahogy az
2381   4|                 fülét vánkosnak vetette, a másikkal betakaródzott,
2382   4|                 mindjárt úgy aludt, mint a juhászbunda.~Nincs is ebben
2383   4|                Nagyobb baj az volt, hogy a nagy kanász egyszerre akkorát
2384   4|                 Meg is rázkódott szegény a leghegyéig, s éppen onnan
2385   4|                leghegyéig, s éppen onnan a leghegyibõl úgy ugrott ki
2386   4|                  ugrott ki egy makkocska a szakajtójából, hogy kipp-kopp,
2387   4|             éppen az orrára nem pottyant a kismalacnak.~Ennek se kellett
2388   4|                   Ennek se kellett egyéb a jámbornak. Felugrott fektébõl
2389   4|              nélkül, s úgy nekiiramodott a világnak, hogy még tán ma
2390   4|               szélét nem érte. Fölugrott a kiskanász is, fölugrott
2391   4|                  kiskanász is, fölugrott a nagy kanász is: nem ért
2392   4|                  már az semmit, akkorára a hetedik határban volt a
2393   4|                  a hetedik határban volt a malac.~- Jaj, jaj - sopánkodott
2394   4|                   Jaj, jaj - sopánkodott a nagy kanász -, nekünk is
2395   4|               míg engem látsz - biztatta a kis kanász -, majd beszélek
2396   4|               kanász -, majd beszélek én a bársonyosi bíró fejével.~
2397   4|                 bíró fejével.~Reszketett a nagy kanász, mint a nyárfalevél,
2398   4|           Reszketett a nagy kanász, mint a nyárfalevél, mikor a bíróhoz
2399   4|                mint a nyárfalevél, mikor a bíróhoz beállítottak, de
2400   4|      beállítottak, de bezzeg helyin volt a nyelve a kis kanásznak.~-
2401   4|              bezzeg helyin volt a nyelve a kis kanásznak.~- Újságot
2402   4|                  Tisztelteti bíró uramat a malaca, mert õ már nem jön
2403   4|                  olyan tanulatlan legyen a malaca.~- Hej! - rikkantott
2404   4|               Hej! - rikkantott örömében a bíró akkorát, hogy belerendült
2405   4|                akkorát, hogy belerendült a faluháza. - No, ugye, mindig
2406   4|                 nincs párja ész dolgában a bársonyosi bírónak! Lám-e,
2407   4|                 bírónak! Lám-e, hogy még a malacom is megirigyelte
2408   4|                  van biz az - erõsítette a kis kanász. - Azt mondta
2409   4|                 kis kanász. - Azt mondta a malac, hogy csak egy ember
2410   4|             ember van, aki okosabb, mint a bársonyosi bíró.~- Ejnye,
2411   4|          bársonyosi bíró.~- Ejnye, töröm a zúzáját annak a malacnak,
2412   4|             Ejnye, töröm a zúzáját annak a malacnak, ugyan ki lehet
2413   4|               iprityomi bíró. Azt mondta a kismalac.~- Hej! - kurjantott
2414   4|            kismalac.~- Hej! - kurjantott a bársonyosi bíró akkorát,
2415   4|                 csak úgy repedezett bele a faluháza. - Hol az a hitvány
2416   4|                bele a faluháza. - Hol az a hitvány malac, hadd lakoljon
2417   4|                  elõbb megabrakoltatnánk a csikókat, ha volna mivel ‑
2418   4|                  volna mivel ‑ rázta meg a kis kanász az üres tarisznyáját.~
2419   4|                akkor üres. Kidagasztotta a bársonyosi bíró kis kalácscipóval,
2420   4|                se bánom, ha térdig kopik a lábatok, csak a malacot
2421   4|             térdig kopik a lábatok, csak a malacot visszahozzátok.
2422   4|                mutatom meg neki, mit tud a bársonyosi bíró.~Szaladt
2423   4|              bársonyosi bíró.~Szaladt is a kis kanász, futott is a
2424   4|                  a kis kanász, futott is a nagy kanász egészen a makkfáig,
2425   4|                 is a nagy kanász egészen a makkfáig, kerek erdõ sarkáig.
2426   4|                  kerek erdõ sarkáig. Ott a tarisznyát fölakasztották
2427   4|               alája feküdtek, úgy várták a déli harangszót.~- Haj,
2428   4|               Haj, haj! - sóhajt egyszer a nagy kanász.~- Baj, baj! -
2429   4|                    Baj, baj! - mondja rá a kis kanász.~- Mi a baj,
2430   4|             mondja rá a kis kanász.~- Mi a baj, kis kanász?~- Unod
2431   4|             bánom, nagy kanász.~Fölugrik a nagy kanász, maga alá keríti
2432   4|                  kanász, maga alá keríti a szûrét, rákuporodik, s csap
2433   4|                 az egész erdõ.~Én vagyok a gyolcsos tót.~Vegyen, öcsém,
2434   4|                  húgom, tálat, néni!~Ezt a bundát meg kell nézni!~Nincs
2435   4|                   atyámfia - mondja neki a kis kanász -, inkább azt
2436   4|             inkább azt kérdezem: eladó-e a feje?~- Minek lenne az az
2437   4|                   úgy megharagudott erre a nagy kanász, hogy leütötte
2438   4|               nagy kanász, hogy leütötte a sapkát a kis kanász fejéről.~-
2439   4|                   hogy leütötte a sapkát a kis kanász fejéről.~- Mért
2440   4|                     É-én? - meresztgette a szemét a nagy kanász. -
2441   4|                    meresztgette a szemét a nagy kanász. - Mit tudom
2442   4|               hogy ki ütött nyakon ebben a nagy sokadalomban. Tudod,
2443   4|      sokadalomban. Tudod, tenger nép van a bársonyosi vásárban.~- Biz
2444   4|                igaz az - csillapodott le a kis kanász -, hanem most
2445   4|                   hanem most már te légy a vevő, ha tele az erszény.~-
2446   4|                árul kend, komám? - kérdi a nagy kanász.~- Eladnám ezt
2447   4|               nagy kanász.~- Eladnám ezt a lovat, ha vennék.~- Szilaj-e?~-
2448   4|               vennék.~- Szilaj-e?~- Mint a tûz.~- Kezes-e?~- Mint a
2449   4|                 a tûz.~- Kezes-e?~- Mint a bárány.~- Futós-e?~- Mint
2450   4|                bárány.~- Futós-e?~- Mint a szél. Jaj, jaj, már el is
2451   4|                   mert mindjárt kiszalad a világból!~Szaladt a szegény
2452   4|             kiszalad a világból!~Szaladt a szegény nagy kanász be az
2453   4|                 nagy kanász be az erdõbe a szilaj paripa után, a kis
2454   4|             erdõbe a szilaj paripa után, a kis kanász meg ölibe vette
2455   4|               kis kanász meg ölibe vette a tarisznyát, lekuporodott
2456   4|            tarisznyát, lekuporodott vele a makkfa tövibe, s úgy behányta
2457   4|            makkfa tövibe, s úgy behányta a kalácscipót gömölyetúróval,
2458   4|               annál hangosabban biztatta a nagy kanászt:~- Szorítsd,
2459   4|                 Hajrá, nagy kanász!~Mire a nagy kanász visszatért a
2460   4|                 a nagy kanász visszatért a lókergetésbõl, akkorára
2461   4|                 Szomorúan lógott az ágon a behorpadt tarisznya, s rossz
2462   4|               üresség, mikor hozzákapott a nagy kanász.~- Megrövidítettél,
2463   4|                te gézengúz! - förmedt rá a kis kanászra.~- É-én? -
2464   4|                  vágott csodálkozó képet a kis kanász. - Hát már honnan
2465   4|             tudjam én azt, hogy ki nyúlt a tarisznyához ebben a nagy
2466   4|               nyúlt a tarisznyához ebben a nagy sokadalomban? Tudod,
2467   4|               Tudod, tenger nép van ezen a bársonyosi vásáron.~Hanem
2468   4|                futtában kiáltotta vissza a nagy kanásznak. Ha a kis
2469   4|              vissza a nagy kanásznak. Ha a kis kanász kereket nem oldott
2470   4|                  volt az úr, Matykó volt a szolga. Petykó a leggazdagabb
2471   4|             Matykó volt a szolga. Petykó a leggazdagabb úr volt kilenc
2472   4|               ment lyukas subája. Matykó a világon a legbölcsebb szolga
2473   4|                 subája. Matykó a világon a legbölcsebb szolga volt,
2474   4|                 Ha melege volt, kifeküdt a napra; ha esõ szakadt, kiált
2475   4|             napra; ha esõ szakadt, kiált a csurgásba.~Egyszer ahogy
2476   4|                Egyszer ahogy heverésznek a vadkörtefa alatt a kerek
2477   4|           heverésznek a vadkörtefa alatt a kerek erdõben, nagyot sóhajt
2478   4|                   Petykó!~- Meguntam már a vadkörtét, Matykó!~- Nekem
2479   4|                    Nekem is elvásott már a fogam a kökénybe, Petykó!~-
2480   4|                  is elvásott már a fogam a kökénybe, Petykó!~- Jó volna
2481   4|                 Kit vegyek el, Matykó?~- A Dióbél király lányát, Petykó!~
2482   4|                  talpra ugrott. Fölhúzta a lyukas bocskort, fejébe
2483   4|                  bocskort, fejébe nyomta a lyukas süveget, vállára
2484   4|            süveget, vállára kanyarította a lyukas subát, úgy indult
2485   4|                   úgy indult el megkérni a Dióbél királykisasszonyt.
2486   4|                gazdám?~- Nem adják nekem a királykisasszonyt, Matykó!~-
2487   4|              gondod, hogy dicsérd magad. A többit bízd énrám; ne félj,
2488   4|               fia!~Petykó nekividámodott a biztatásra, s olyan kedve
2489   4|                visszafele,~aranyból lesz a kereke,~lovunk lábán gyémántpatkó,~
2490   4|               dúdolgattak, hogy utoljára a sárgarigó is megtanulta
2491   4|                  sárgarigó is megtanulta a nótájukat. A sárgarigó továbbadta
2492   4|                  megtanulta a nótájukat. A sárgarigó továbbadta a kakukknak,
2493   4|                   A sárgarigó továbbadta a kakukknak, a kakukk a gerlicének.
2494   4|                  továbbadta a kakukknak, a kakukk a gerlicének. Mire
2495   4|         továbbadta a kakukknak, a kakukk a gerlicének. Mire a Dióbél
2496   4|                kakukk a gerlicének. Mire a Dióbél király palotájához
2497   4|            király palotájához értek, már a kendermagos kakas is azzal
2498   4|                is azzal köszöntötte őket a márványkerítés tetejéről:~
2499   4|                 Dióbél király úgy nyelte a lébenfőttet, hogy a kanál
2500   4|               nyelte a lébenfőttet, hogy a kanál is majd leszaladt