Rész

2501   4|                  Oldalánál pedig ott ült a királykisasszony. Nádszál
2502   4|            ragyogóbb nála. Hát még mikor a szava megszólalt:~- Mi járatban
2503   4|            Dióbél királynak torkán akadt a kanállal vert haluska.~Nem
2504   4|               Nem azok vagyunk mi, töröm a zúzáját,~jó szándékkal nézzük
2505   4|                  szándékkal nézzük körül a ház táját.~Nekeresdi herceg
2506   4|                 én gazdám, Petykó.~Magam a szolgája, az az okos Matykó!~
2507   4|                 álla alá kötni Petykónak a szalvétát, de Matykó mind
2508   4|                 is.~- Van-e? - kapta föl a szót Matykó. - Van ám tíz
2509   4|                 paszománttól. Hát még az a sok asszonyi gúnya, csak
2510   4|             éppen asszony kellene hozzá!~A király köszörült egyet a
2511   4|                 A király köszörült egyet a torkán, a kisasszony elpirult,
2512   4|                köszörült egyet a torkán, a kisasszony elpirult, Petykó
2513   4|                  akkora ménes, hogy csak a legelõje kilencnapi járóföld!
2514   4|           járóföld! Hát az istállóban az a szebbnél szebb, báránynál
2515   4|           kellene, aki válogatna bennük.~A király kettõt köhentett,
2516   4|                 király kettõt köhentett, a kisasszony a szemöldökéig
2517   4|                  köhentett, a kisasszony a szemöldökéig elpirult, Petykó
2518   4|             pedig egészen belemelegedett a beszédbe:~- Grácia, uram
2519   4|                   amért locsog-fecseg. Õ a leghívebb emberem, azért
2520   4|         lelkendezett Matykó. - Annyi ott a kenyérpusztító, hogy egymás
2521   4|                 aki rendben tartsa õket.~A király hármat köhentett,
2522   4|                 király hármat köhentett, a kisasszony a füle hegyéig
2523   4|                  köhentett, a kisasszony a füle hegyéig elpirult, Petykó
2524   4|             Petykó pedig elpittyesztette a száját.~- No, ha kenyérpusztító
2525   4|               hozzá. Nem kell kölcsönért a szomszédba menni, minden
2526   4|         szomszédba menni, minden kikerül a magunk szegénységébõl.~-
2527   4|               látta mását senki emberfia a mi vagyonunknak! Palotánk,
2528   4|                az ürgelyuk; várunk, mint a vakondtúrás, kincsünk, mint
2529   4|              vakondtúrás, kincsünk, mint a szemét.~- Tisztelet, becsület
2530   4|            szemét.~- Tisztelet, becsület a házigazdának, de neki katonája
2531   4|          koldusunk. Csak asszony kellene a házhoz, aki meghallgatná
2532   4|             meghallgatná az imádságukat.~A király már köhenteni se
2533   4|           köhenteni se tudott ámultában, a királylány a feje búbjáig
2534   4|                  ámultában, a királylány a feje búbjáig elpirult, s
2535   4|               szemérmetesen fûzte tovább a szót:~- Bizony, az én jószívemre
2536   4|        jószívemre már annyira ráösmertek a koldusok, hogy néha el kell
2537   4|                kell bújnom elõlük, pedig a magamféle lovag nemigen
2538   4|                  Nem szokott?! Hát mikor a múltkor mosdani hívtalak,
2539   4|                  ijedtedben úgy elbújtál a vadkörtefa hegyiben, hogy
2540   4|              nevetés, hogy elhallatszott a hetedik határba. Dióbél
2541   4|               asztalhoz vágta koronáját, a királykisasszony kiejtette
2542   4|               királykisasszony kiejtette a kezébõl a sóskás tálat,
2543   4|     királykisasszony kiejtette a kezébõl a sóskás tálat, az inasok
2544   4|                úgy elszaladtak, hogy még a csúfolódó sárgarigó is csak
2545   4|                  kiabálhatta utánuk:~Hol a hintó, gyémántpatkó,~herceg
2546   4|                tán most is szaladnak, ha a lyukas bocskor le nem maradt
2547   4|             lyukas bocskor le nem maradt a lábukról.~ ~.oOo.~