Rész

 1   1|         nyitókapa, vígan pattannak föl a venyigék, rengetik, hintázzák
 2   1|            kendermagbogarat vetett föl a kapa a homokból. Együtt
 3   1|          neked, te legény - emelte föl édesapám az államat. - Elõször
 4   1|    babafõkötõt, boldogan sóhajtott föl az aranykovács:~- Nincs
 5   1|      énnálam nem akad, hanem vegye föl ezt a bundát. Ebben majd
 6   1|      székrõl lehet átlépni.~No, én föl nem kapaszkodtam a góréba,
 7   1|         Parragnak boldogság sütött föl a képén.~- De bírja is ám,
 8   1| csokoládé-jégesõ hull! - tekintett föl Bodorka.~- De el se álljon
 9   1|     felejtsen magyarul - okosított föl Bodorka.~Másnap megismerkedtem
10   2|            magamról. Arra ébredtem föl, hogy az egyik nagyot csípett
11   2|           Tiszán!~Ijedten ugrottam föl, de bizony a békácska még
12   2|            azt tudjuk ki, ki lökte föl a tányérost. Megmondja azt
13   2|            már minden ember emelje föl azt a kezét, amelyikkel
14   2|          öreg az ostorát.~De mikor föl akartam kapaszkodni a kordéra,
15   2|             különb vagy-e rigónak?~Föl is libbentem én a fára egyszerre.
16   2|           cseresznyét enni - tette föl a kosarat a kordéra -, mert
17   2|        piros rózsalevélre írhatnám föl a Sándorka nevét szivárványszínû
18   2|        akárhányszor maga segítette föl a rõzsenyalábot a gallyszedegetõ
19   3|           választottam. Azt kaptam föl, amelyiknek legszebb volt
20   3|             Apám írta? - nyitottam föl megzavarodva a könyvet.~
21   3|        adta ki az úti cédulámat.~- Föl is út, le is út - búcsúzott
22   3|       tudni, a munkásújságot viszi föl az emeletre a táblabíró
23   3|            az ujja leghegyével ért föl, ha nagyon ágaskodott is.
24   3|            úriember még ezt se éri föl ésszel!~- Te mezítláb jársz,
25   3|          legény voltam, mint te!~- Föl nem venném száz forintért -
26   3|            karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár
27   3|          törni át ezt a tömeget!~- Föl kell tenni a kőpadkára a
28   3|         mondta valaki, s már akkor föl is nyalábolt valaki, s ráállított
29   3|           vérehagyottan emelkedett föl.~- Szent Isten, ennek a
30   3|          már óvatosan engesztelték föl, mert az még jobban összebarátkozott
31   4|          No mondtam, úgy-e - kapta föl Málé a nyulat, s már tartotta
32   4|            volna vele ütni. De még föl se emelte a légycsapót,
33   4|        befogni a szemét bánatában. Föl is kelt elsõ kakasszóra,
34   4|        különb is.~- Van-e? - kapta föl a szót Matykó. - Van ám