Rész
1 1| baj, gazduram? - nevetett rám édesapám.~- Még most se
2 1| vasút, fiam - nevetett be rám a szülém friss képe a sarkantyúkás
3 1| mindjárt el is mosolyodott, s rám vetette szép világoskék
4 1| mindig kitárt karral várnak rám. Ismernek a mókusok, melyek
5 1| elsétálok, egyszerre csak rám csilingel ám két ezüstcsengõ:~-
6 2| Édesanyám aggódva várakozott rám a kis ajtóban, de ahogy
7 2| hogy édesapám kikocogott rám az ablakon.~- Szép ez nagyon,
8 2| hídpénzszedő lenni? - nézett rám csudálkozva édesapám.~-
9 2| Szülém szomorúan nézett rám, s bánatosan beszélt inkább,
10 2| érzem, ahogy szúrós szeme rám mered az öreg Dobrókának,
11 2| vagy, hékám - sunyított rám az öreg a szürke szemével -,
12 2| bátran előálltam, mikor rám került a sor, s úgy elhadartam
13 2| Csitt, csitt! - nézett rám ijedten az aranyszínû szemecskéjével,
14 2| holló, s ahogy a szemét rám szegezte, dideregni kezdtem.~-
15 2| Szüleim sírva-nevetve borultak rám, és boldogan kérdezték:~-
16 2| Bolondság! - förmedt rám mérgesen, és nagyot lökött
17 2| haragosan fölrikoltott rám Gyurgyóka:~- Fütyülni, rigókám,
18 2| Ugyan, Sándorka, írj rám valami takaros gácsérfarkú
19 3| édesanyám nyugtalankodva nézett rám, meghallottam, hogy a macskabagoly
20 3| fogadott, hogy mindjárt rám is bízta a boltot. Õ maga
21 3| nagyon értetlenül nézett rám. Utoljára is nekem kellett
22 3| nevelkedtem.~Már akkor húzta is rám a rossz ködmönt. A király
23 3| a kisajtóban várakozott rám.~- No, szolgám, hogy szolgált
24 3| nagy nevetve.~Nem is vettem rám többet, de most is üveges
25 3| az öregasszony.~Jánoska rám nézett, én meg õrá. Elõhúzta
26 3| mert szegény édesanyám rám adta a nagykendőjét, csomóra
27 3| sarkán toporogva várakoztak rám. Egészen másért akadt meg
28 3| lámpát pucolni szokott. Rám is adták, és bizonyosan
29 3| mert mindenki mosolygott rám, aki meglátott benne. Csakugyan
30 4| bátya - mondta alázatosan -, rám is esteledett; kaphatnék-e
|