Rész
1 1| lelkem gyermekem - nevette el magát édesapám, s kézen fogva
2 1| arccal a falnak, hogy kisírja magát, de aztán megint csak az
3 1| másik. Aztán elmosolyogta magát, s kifordult a szobába,
4 1| aki már fáradtra dolgozta magát, mikor én még a lustálkodást
5 2| mikor így elfohászkodta magát szegény édesanyánk, csupa
6 2| dongólégy odakvártélyozta magát az orra hegyére.~Nagyon
7 2| legény! El se kukorékolhatta magát a fekete kakas, már akkor
8 2| hogy aki ludasnak érzi magát, nem mer hozzányúlni. S
9 2| szomszédasszony! Kedvire kimulatta magát a szõlõben. Derék legény,
10 2| az ép kezét, és elkiáltja magát:~- Éljen a haza!~A gyerekek
11 2| bújj-bújj? - szégyellte meg magát a fanyûvõ ember, azzal széthajtva
12 3| macskabagoly elnyávogta magát kint a tetőn, és mindjárt
13 3| azt megnézzük - nevette el magát édesapám. Én magam is azt
14 3| még egészen elszégyenli magát a tied mellett - mosolygott
15 3| Tanító urunk is elmosolyogta magát, s föltette a nagy kerek
16 3| aztán ahhoz képest forgatja magát a világi életben. De szólni
17 3| kisasszony - vihogta el magát egy nagy, vállas, erõs fiú
18 3| Vas Matyi megint elvihogta magát a hátam mögött:~- Marci
19 3| utoljára mégiscsak elmosolyogta magát.~- Látjátok, nekem is igazam
20 3| kettõ csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be meg egy
21 3| idő is előírásosan viselte magát. Karácsony böjtje reggelén
22 3| nagyon sergette-pergette magát.~Én pedig nem éreztem semmit
23 4| ijedtében elkukorékolta magát Kótyonfitty király palotáján
24 4| tanulok - vigyorogta el magát Málé, s egyszeribe fölmászott
25 4| teringette - fohászkodta el magát Perec -, most már csak a
26 4| Eszed kereke - nevette el magát a király -, hiszen nem szoktak
27 4| másoknak. Nagyon szerette magát azzal mulatni, hogy nagy
28 4| kristálytükör: egyre abban nézegette magát a vízimolnár lánya.~- Hej,
29 4| szebb?~Egyszer aztán kapta magát az öreg molnár, úgy vágta
30 4| a csillagok sugaránál is magát nézegette ezüsttükrében.
|