Rész
1 1| dinnyebokrot. Szaladtam be vele édesapámhoz, és már messzirõl
2 1| Tudós ember, aki bánni tud vele.~De erre kibuggyant belõlem
3 1| fért a táskámba. Odaálltam vele az édesapám elé.~- Tudós
4 1| oda-odaállt eléje, s elkezdett vele beszélgetni:~- Itt hagytál.
5 1| vártam, hogy találkozhassam vele, s az édesanyám át is adta
6 1| ahogy illik. Ahogy dolgozgat vele, egyszerre csak megüti a
7 2| a legyeket kergettem el vele magamról. Arra ébredtem
8 2| ugyan meg nem vigasztalt vele. Nekem eszem-lelkem csak
9 2| legalább szomjam oltottam vele.~- Jó-e, fiúcska? - fogta
10 2| sóskát. Inkább tömjük meg vele a kordét. Pénzt adnak ezért
11 2| a sóskát, és teletömtem vele a kordé derekát. „Jó puha
12 2| udvarsöprés közben beszédbe eredek vele. - Hatodik hónapja deák
13 2| vassal szegett ajtóból is vele hasadt egy darab.~- Adjatok
14 3| édesapám. - Meglátom, mire mégy vele.~Megbirkóztam én azzal is,
15 3| kenyér. Egyszer megesett vele, hogy elaludt az iskolában,
16 3| álljatok fel! Tiszteljétek meg vele ezt a kis pajtástokat, aki
17 3| huszárt, és kitessékeltem vele az ajtón.~De úgy látszik,
18 3| is, aki találkozott már vele, ha egyebütt nem, a kis
19 3| kis békát; ugyan mit akar vele a tekintetös úr? Mari tanyai
20 3| Gyurkát simogatta végig vele, s mikor én kerültem sorra,
21 3| most is sokszor álmodom vele így tél idején. Kõrisfából
22 3| havat, de nem törõdtünk vele. Csak arra gondoltunk, hogy
23 4| megkérte, hogy sétáljon ki vele a király kertjébe, ott õ
24 4| is agyon lehetett volna vele ütni. De még föl se emelte
25 4| tallérosládáját, és kiült vele a Séd partjára.~„Én bizony
26 4| érkezése idején tele van vele a rét, vízszél, patakpart,
27 4| tarisznyát, lekuporodott vele a makkfa tövibe, s úgy behányta
28 4| kanál is majd leszaladt vele. Oldalánál pedig ott ült
|