Rész

 1   4|                                 PETYKÓ MEG MATYKÓ~Kerek erdõn innen,
 2   4|      kerek kunyhó. Abban lakott Petykó meg Matykó. Petykó volt
 3   4|       lakott Petykó meg Matykó. Petykó volt az úr, Matykó volt
 4   4|       úr, Matykó volt a szolga. Petykó a leggazdagabb úr volt kilenc
 5   4|    kerek erdõben, nagyot sóhajt Petykó:~- Baj, baj, Matykó!~- Biz
 6   4|          Matykó!~- Biz igaz az, Petykó!~- Meguntam már a vadkörtét,
 7   4|         már a fogam a kökénybe, Petykó!~- Jó volna egy kis tejbekása,
 8   4|      Matykó!~- Mazsolaszõlõvel, Petykó!~- Mit javallsz, Matykó?~-
 9   4|         Matykó?~- Házasodj meg, Petykó!~- Kit vegyek el, Matykó?~-
10   4|         A Dióbél király lányát, Petykó!~Petykó egyszeribe talpra
11   4|   Dióbél király lányát, Petykó!~Petykó egyszeribe talpra ugrott.
12   4|     Nagy füttyszóval mentek, de Petykó egyszer csak elhallgatott.~-
13   4|      Mért folyik az orrod vére, Petykó? - tudakolta Matykó.~- Kismise,
14   4|        Matykó!~- Mért ne adnák, Petykó?~- Szegény vagyok, csúnya
15   4|  rongyos vagyok.~- Oda se neki, Petykó, míg engem látsz! Neked
16   4|      okos ember az én apám fia!~Petykó nekividámodott a biztatásra,
17   4| gyémántpatkó,~hej, nagy úr lesz Petykó, Matykó!~Addig dúdolgattak,
18   4|     gyémántpatkó,~Isten hozott, Petykó, Matykó!~- Magunk is igyekeztünk -
19   4|      szegény vándorló legények?~Petykó úgy megzavarodott, hogy
20   4|  Nekeresdi herceg az én gazdám, Petykó.~Magam a szolgája, az az
21   4|          Uram királyom - kezdte Petykó nagy pironkodva -, ne szóljatok
22   4|          a kisasszony elpirult, Petykó pedig nagyot fohászkodott:~-
23   4|        a szemöldökéig elpirult, Petykó pedig egészen belemelegedett
24   4|        a füle hegyéig elpirult, Petykó pedig elpittyesztette a
25   4|        feje búbjáig elpirult, s Petykó nagy szemérmetesen fûzte
26   4|     ajtónállók tótágast álltak. Petykó, Matykó pedig úgy elszaladtak,
27   4|     hintó, gyémántpatkó,~herceg Petykó, okos Matykó?~Még tán most