Rész

 1   1|              A PRÓBAGAZDA~Mikor engem föladtak az iskolába, sehogy
 2   1|        kívánt jó reggelt, mikor engem már kergettek ki a földemre.
 3   1|         nyilván nemigen becsült engem.~Pedig én alig vártam, hogy
 4   1|    Édesanyám sírva fakadt, hogy engem így kisemmiztek a nagy ebédbõl.
 5   1|       mindjárt, hogy hogy mer õ engem megharagítani ilyen szép
 6   1|        a mókusok, melyek mindig engem hajigálnak meg a legnagyobb
 7   1|       rácson. - Bizonyosan csak engem vártatok.~- Bizony most
 8   2|   muzsikáló körtét. Kerülnek is engem azóta a darazsak egész mostanáig.~
 9   2|    voltam a vízhordója. A húgom engem szalasztott medvecukorért;
10   2|     betette maga után az ajtót, engem pedig most már egészen elfutott
11   2|    macska van a tarisznyájában.~Engem a hideg rázott, ha csak
12   2|  nevetett jobb ízût, mint mikor engem kezemnél fogva odavezetett
13   2|         most is csak megmentett engem attól az édesanyám áldott
14   2|         a sövény ágai közül, de engem ugyan meg nem vigasztalt
15   2|         valami kis ezüstcsengõ.~Engem hirtelen végigborzongatott
16   2| kérdezte volna:~- Hogy mertetek engem ilyen szûk ketrecbe szorítani,
17   3|        amikor a kemence se bánt engem.~- Kemence? - néztem rá
18   3|        meg nem menthettek volna engem a Kese kalapos iskolamûhelyétõl,
19   3|       csóváltam a fejemet, hogy engem nem lehet bolonddá tenni.
20   3|      mint a leforrázott farkas. Engem meg úgy vettek körül a többiek,
21   3|      MÁTYÁS~Igazságos Mátyásnak engem csúfoltak kisdeák koromban.
22   3|      csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be meg egy másik
23   3|     elhúzom a kis erdõig, õ meg engem vissza. Jaj, istenem, de
24   4|     szava:~- No, deák, áldj meg engem is!~- Mivel áldjalak meg,
25   4|       az ebédet!~- Ne félj, míg engem látsz - biztatta a kis kanász -,
26   4|       fejéről.~- Mért bántottál engem, hékás?~- É-én? - meresztgette
27   4|        Oda se neki, Petykó, míg engem látsz! Neked csak arra legyen