Rész

 1   1|        könyvet olvastam már, de arra sehol se tanítottak meg,
 2   1|        hogy utoljára elaludtam. Arra ébredtem fel, hogy egy nagy
 3   1|     tanultam én az édesapámtól. Arra is õ tanított meg, hogy
 4   1|       az a jó ember. Meg ám, de arra meg az édesapám tette rá
 5   1|     minden gyereke összeszaladt arra hírre, hogy nagy ebéd lesz
 6   1|   magamban büszkén. S azóta, ha arra járok, mindig megzörgetem
 7   2|     kergettem el vele magamról. Arra ébredtem föl, hogy az egyik
 8   2| bizonyosan medvetáncoltató járt arra. Elfutott a méreg, mikor
 9   2|   hegyére.~Nagyon megharagudtam arra az orcátlan dongólégyre,
10   2|    széket tettem a nagy székre, arra felágaskodtam, s addig kotorásztam
11   2|     száz esztendeje alszik. Még arra a nagy sikoltozásra se akartam
12   2|    fekete kakast korommal, mert arra számított, hogy aki ludasnak
13   2|         be a szobába, s aközben arra gondoltam, amit Matyi bácsi
14   2|    tudtam magamról semmit.~Csak arra emlékszem, hogy egyszer
15   2|     nagyot koppantott a fejére, arra fölrebbent a nagy, lomha
16   2|     reszketett bele öreg teste.~Arra fordult meg, hogy könnyû
17   3|         volt a kutyafejű tatár, arra mindig különösen nagyokat
18   3|         tartott a csõre közt, s arra volt írva a könyv címe:
19   3|         elszundikált, hogy csak arra ébredt fel, mikor a tanító
20   3|    valamit a karácsonyfa alatt.~Arra számítottam, hogy akkorra
21   3|   mögött:~- Marci kisasszony!~S arra én úgy megszégyelltem magam,
22   3|        nem törõdtünk vele. Csak arra gondoltunk, hogy milyen
23   3|      feje a könyökéig érhetett. Arra is emlékszem, hogy nagyon
24   4|     almafáján egy almája.~No de arra vigyázott is ám, mint a
25   4|       esõvel a ködmönére, mikor arra gondolt, hogy elveszik a
26   4|     kettéhasadt rózsabimbó. Nem arra termett õ, hogy a dolognak
27   4|         engem látsz! Neked csak arra legyen gondod, hogy dicsérd