Rész

 1   4|                          PETYKÓ MEG MATYKÓ~Kerek erdõn innen, kerek
 2   4|             Abban lakott Petykó meg Matykó. Petykó volt az úr, Matykó
 3   4|          Matykó. Petykó volt az úr, Matykó volt a szolga. Petykó a
 4   4|           szõre‑ment lyukas subája. Matykó a világon a legbölcsebb
 5   4|          sóhajt Petykó:~- Baj, baj, Matykó!~- Biz igaz az, Petykó!~-
 6   4|           Meguntam már a vadkörtét, Matykó!~- Nekem is elvásott már
 7   4|            volna egy kis tejbekása, Matykó!~- Mazsolaszõlõvel, Petykó!~-
 8   4|             Petykó!~- Mit javallsz, Matykó?~- Házasodj meg, Petykó!~-
 9   4|            Petykó!~- Kit vegyek el, Matykó?~- A Dióbél király lányát,
10   4|           vére, Petykó? - tudakolta Matykó.~- Kismise, nagymise, nem
11   4|          nekem a királykisasszonyt, Matykó!~- Mért ne adnák, Petykó?~-
12   4|           hej, nagy úr lesz Petykó, Matykó!~Addig dúdolgattak, addig
13   4| gyémántpatkó,~Isten hozott, Petykó, Matykó!~- Magunk is igyekeztünk -
14   4|            igyekeztünk - hajlongott Matykó jobbra-balra -, s úgy neszelem,
15   4|           az az ezüstcsengettyű. De Matykó olyan mérgeset kurjantott,
16   4|        Magam a szolgája, az az okos Matykó!~Hej, lett erre sürgés-forgás!
17   4|           Petykónak a szalvétát, de Matykó mind eltaszigálta õket.~-
18   4|           Van-e? - kapta föl a szót Matykó. - Van ám tíz mente, száz
19   4|              Egy-kettõ?! - kiáltott Matykó. - Hát akkora ménes, hogy
20   4|            Micsoda?! - lelkendezett Matykó. - Annyi ott a kenyérpusztító,
21   4|             Kikerül?! - rikoltozott Matykó. - Álmában se látta mását
22   4|           nemigen szokott bujkálni.~Matykó haragosan ütött az asztalra.~-
23   4|            tótágast álltak. Petykó, Matykó pedig úgy elszaladtak, hogy
24   4|   gyémántpatkó,~herceg Petykó, okos Matykó?~Még tán most is szaladnak,